Szocialista Művészetért, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
XV. évfolyam, 2. szám 1972. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA Eredményes, boldog új esztendőt kíván valamennyi szervezett magyar művésznek és művészeti dolgozónak, szakszervezeti tisztségviselőnek és aktivistának a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöksége Petőfi Sándor örökifjú „A helység kalapácsa” című vígeposzából Simon István és Rónai Pál zenés komédiát írt. A veszprémi Petőfi Színház tartotta meg ősbemutatóját (MTI) A KULTURÁLIS POLITIKA KÉRDÉSEI a központi vezetőség december 13-i ülésének napirendjén A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének központi vezetősége december 13-án a Fészek Művészklub nagytermében dr. Ranódy László elnökletével megtartotta az 1971. évi utolsó ülését. Első napirendként dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes tartott előadást „A kulturális politikai irányítás és megvalósulása a művészeti területeken; a kulturális politika és gazdaság összefüggése és ellentmondásai" címmel. Bevezetőben megállapította, hogy a művelődéspolitikai célkitűzések tekintetében teljes az egyetértés a minisztérium és a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége között. Ha akadnak is viták közöttük, ezek mindig azt célozzák: hogyan lehet minél jobban megvalósítani az MSZMP X. kongresszusának a kulturális életre vonatkozó határozatait. A továbbiakban a kulturális területnek azokkal az új jelenségeivel foglalkozott, amelyek nem férnek bele a régi sémákba, és feltétlenül az irányítás új módszereinek kigondolását, kialakítását kívánják meg. E jelenségek között említette meg dr. Simó Jenő a sok új tehetség jelentkezését. Ez a fiatal művész-, írónemzedék alapvetően más, mint akár a tizenöt évvel ezelőtt jelentkező új nemzedék volt, hiszen ezek a felszabadulás után nőttek fel. Ez a legfrissebb generáció sok minden problematikust is magával hoz, és a kulturális élet vezetése, némelyik alkotóműhely vagy szerkesztőség olykor bizonytalanul áll szembe ezekkel, sőt velük kapcsolatosan még a kulturális politika irányítói sem tudnak teljesen helyes álláspontot kialakítani. A miniszterhelyettes ezek után az MSZMP X. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról szólt. A kongresszusi határozat leszögezte, hogy erősíteni kell a szocialista tendenciákat, uralkodóvá kell tenni a szocialista kultúrát, magasabb színvonalon irányítani az alkotóműhelyek munkáját, fokozván azok önállóságát és felelősségét. E feladatok közül dr. Simó Jenő részletesen foglalkozott a szocialista tendenciák erősítésének kérdésével. Elemezte a kulturális politikai irányítás úgynevezett három „T” kategóriájának, vagyis a támogatás, türelem és tiltás elvi és gyakorlati vonatkozásait. Megállapította, hogy az elv feltétlenül helyes, de ha merev gyakorlatként kezeljük, könnyen eltorzulhat Nem merev kategóriáknak kell ez elveket felfogni, mivel a kategóriák átmenetiek és változóak; elvégre változó és fejlődő a szocialista kultúra fogalma is. A művelődéspolitika tartalmi vonatkozásairól megállapította, hogy a legnehezebb a mit és hogyan támogatunk kérdéseiben határozni. Hangoztatta: a szocialista kultúra, az ilyen tendenciájú alkotások támogatásában van elfogultság, ezt bátran vállalni is kell. A szocialista műveket elvi következetességgel és nem feltétel nélküli elfogultsággal kell támogatni. A támogatásnak sokféle eszközét használtuk eddig: a honoráriumrendszer széles skálája, a premizálás, a díjak és kitüntetések, árkedvezmény a forgalmazásban. Ezek azonban — mint kiderült a gyakorlatban — nem mindig kellőképpen ösztönzőek. A szocialista törekvések leghathatósabb támogatója az alkotók táborában a közönség támogatása lehet. Nem lehet csak anyagiakkal helyettesíteni a szocialista alkotók sikerélményeit, a közönség szemmel látható reagálását. Igen nagy szerepe van a közönségtámogatás megszervezésében a párt és szakszervezeteknek, a KISZ-nek. A nem szocialista világnézetű, de humanista töltésű, értékes művek iránt türelmet, figyelmet tanúsít kulturális politikánk, de hangsúlyozta a miniszterhelyettes e tekintetben az elvi szilárdság és felelősség különösen fontos voltát Dr. Simó Jenő érdeklődéssel kísért előadásához számos hozzászólás kapcsolódott, melyekben a kulturális politikai irányítással, a művelődéspolitika és gazdaság összefüggéseivel kapcsolatos tapasztalatokat, problémákat vetették fel. Szóltak a művészek felelősségéről, arról, hogy a szocialista tendenciák a kritika részéről nem egyszer fanyalgást kaptak. Többen hangsúlyozták az érzelmi nevelés fontosságát, a szocialista társadalom építése jelenlegi szakaszában egyre döntőbbé válását. Bírálták azokat a tendenciákat, melyek a gazdaságosság elvét juttatták előnyhöz a minőségi művészettel szemben. Szóvá tették a másfél száz képzőművész műteremlakbér gondjának megoldatlanságát. Ezzel kapcsolatban példákat hoztak fel, hány fórumon még mindig nem értik meg a művelődésügy, a kultúra szerepét és fontosságát a szocializmus felépítésében.Sürgették a filmklub mozgalom megerősítését, a filmalkotásban nélkülözhetetlen, sokat szerepeltetett, nagytehetségű színművészek fokozott védelmét. A vitában felszólalt Szabó Iván, dr. Körtvélyes Géza, Augusztin Ferenc, dr. Franczia Erzsébet, Kárpáti Sándor, Szigeti Zsuzsa, Gaál István és Vass Imre. A hozzászólásokra adott válaszában dr. Simó Jenő hangsúlyozta: a kulturális funkcionáriusok felelősségérzete, ha egybeesik a művészek felelősségérzetével, akkor a művészetek területén nagyban erősödhet a szocialista demokratizmus. A művészeti alkotóműhelyek önállóságának növekedése pedig együtt kell járjon a vezetők felelősségérzetének fokozódásával. A központi vezetőség Vass Imre főtitkár előterjesztésében elfogadta a kv. 1972. évi munkaprogramját és a szakszervezeti szövetség 1972. évi költségvetését. Olvasóink, szakszervezeti tagságunk — hírek, cikkek, útibeszámolók formájában — rendszeresen értesül nemzetközi kapcsolatainkról. Szövetségünk központi vezetősége és elnöksége időközönként áttekinti, értékeli szakszervezetünk nemzetközi tevékenységét, dönt az ezzel kapcsolatos elvi, gyakorlati és személyi kérdésekben, így volt ez legutóbb az elnökség decemberi és így lesz a központi vezetőség márciusi ülésén is. Jelen kis írás is a fentiek jegyében született. A közelmúlt két olyan eredményéről, útjáról ad hírt, amely bővülő nemzetközi kapcsolatainkat példázza. Novemberben Kiss Mihály elvtárssal, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének titkárával részt vettünk az európai filmes szakszervezetek lipcsei konferenciáján. A találkozót az 1970- ben Cannes-ban tartott hasonló jellegű és összetételű konferencia előzte meg. Itt egy előkészítő munkacsoport jött létre, amelynek Anglia, Franciaország, Olaszország és Magyarország lettek a tagjai. Ez a munkacsoport határozta el — az NDK művészeti szakszervezete kezdeményezésére —, hogy a második találkozóra a híres-nevezetes német vásár- és filmfesztivál városban kerüljön sor. Lipcsében 12 ország 53 képviselője vett részt a találkozón, amely azt jelenti, hogy mind a résztvevő országok, mind a képviselők számát tekintve felülmúlta a cannesit. A lipcsei konferencia valamennyi szakszervezetet érintő és érdeklő, érdekes témákat tűzött napirendre. Elsőként olasz és NDK referátum alapján megvitattuk azt a kérdést, hogy a szakszervezeteknek milyen szerepe és hatása van a filmgyártás fejlődésére. A téma nemcsak érdeklődést váltott ki, hanem élénk vitát is, nyílt párbeszédet. Ezzel kapcsolatban ugyanis felszínre jöttek ideológiai, politikai és művelődéspolitikai kérdések. Francia barátaink kezdeményezésére szóba kerültek az alkotói munka és a művészi kifejezés szabadságának kérdései, a szakszervezetek ezzel kapcsolatos jogai és lehetőségei. Tekintettel a probléma izgalmasságára és az eltérő véleményekre, küldöttségünk is kifejtette véleményét, ismertetve kulturális politikai elveinket, a magyarországi tapasztalatokat, szakszervezetünk jogait, lehetőségeit és feladatait. A konferencia második napirendjének mi voltunk az előadói ,Munka- és egészségvédelem a film- és tv-stúdiókban” címmel. Tájékoztató előadásunkat a konferencia küldöttei kedvezően fogadták, s mind a szocialista, mind a kapitalista országok képviselői részéről számos észrevétel, kapcsolódás hangzott el referátumunkhoz. A harmadik előadó George Elvin, az angol szakszervezetek elnöke volt, aki a film- és tv-szakszervezetek további együttműködésének formáiról tartott előadást. Érdekes fejtegetéseiben szólt a nemzetközi szolidaritás megnyilvánulásairól, a koprodukciós problémákról, a nemzetközi monopoltőke növekvő fenyegetéséről a film és televízió területén, az ellene való védekezés módjairól. E téma vitája abban foglalható össze, hogy amíg az együttműködés fontosságát minden résztvevő szükségesnek tartotta, addig a koprodukciók megítélésében véleményeltérések mutatkoztak, amelyekkel a további találkozókon is számolni kell. A háromnapos találkozó konkrét eredményekkel zárult. Fontos kérdésekben cseréltük ki nézeteinket és tapasztalatainkat, amely hozzájárult az európai filmes szakszervezetek együttműködésének fejlesztéséhez. Az előkészítő munkabizottság kibővült az NDK-val és Finnországgal. — Folytatás a 1. oldalon — Bővülő nemzetközi kapcsolataink jegyében... Lucia Stanescu, a kolozsvári Állami Operaház igazgatója és magánénekese nagy sikerrel vendégszerepelt az Erkel Színház „Aida" előadásán. Lucia Stanescu Ferencsik János és Simándy József társaságában (Mezey rev.) ÁRA 1 FORINT