Szocialista Művészetért, 1984 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
XXVII. évfolyam 1.szám 1984. január VI V Jb . MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LKPIn Visszaemlékezés 1983-raA mögöttünk hagyott esztendőben növekedett a művészeti szakszervezeti mozgalom tevékenységének nyilvánossága. Gyarapodott a sajtóban megjelent publikációk száma, a rendszerességen túlmenően gazdagabb lett az információs munka, több fórumon váltunk a hivatkozás tárgyává, illetve magunk is több olyan fórumot szerveztünk, amelyen a művészeti érdekvédelemhez és érdekképviselethez közel álló kérdések kerültek megvitatásra. Nem csak szakmánk területén érzékelhető ez a jelenség, más művészeti ágazatokban is. A fokozódó nyilvánosság okai közül három főbbet emelek ki. Az egyik: 1983-ban szakszervezeti mozgalmunk is számbavette a legutóbbi kongresszus óta végzett munkát, annak főbb tapasztalatait. A nyilvánosság fokozódását „kényszerítette ki” az is, hogy erre az esztendőre ért be a kulturális irányítás korszerűsítése. Hogy e mögött a kifejezés mögött milyen bonyolult eszközrendszer értendő, az csak később, a kulturális és a gazdasági szempontú csatározásokban lett sokak számára világos. Végül sürgetően hatott az úgynevezett 1049-es határozat is, amely a munkahelyi demokrácia egyes kérdéseit rendezte. Igencsak, elég ennyi is annak megállapítására, hogy 1983-ban a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezetében is szorgos munka folyt. A felfokozott munkavégzést a képző-, ipar- és fotóművészeti szakmában még további belső okok is animálták. Hiszen az 1982. január 1-i hatállyal módosított jövedelemadóztatási rendelet 1983-ban újra napirendre került, s az év végén újabb adórendelet látott napvilágot. Kisebbfajta próbatételt teremtett a felsőfokú művészetoktatás korszerűsítése is — egyként a Képzőművészeti Főiskolán és másként az Iparművészeti Főiskolán. Az Iparművészeti Főiskolán az 1983 őszén bevezetett új oktatási koncepció elindításához kellett „méltó” szakszervezeti partnernek lennünk, a Képzőművészeti Főiskolán pedig a szakközépiskola funkciója körül támadt személyi és tartalmi vitában vártak tőlünk állásfoglalást. Igyekeztünk megfelelni annak is, ami a Művészeti Alap korszerűsítésére tett előkészületi munka különböző kritikus pillanataiban szakszervezetünktől elvárható volt. A tagság a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjáról hozott minisztertanácsi döntést és annak következményeit úgy is ismerheti, hogy az ezzel foglalkozó november végi elnökségi ülésre az érdekelt vezetőket és szb-titkárokat meghívtuk. A nem csökkenő kis és nagy ügyek persze nemcsak a nyilvánosság fokozását eredményezték, hanem növelték a tagság képviseletére hivatott testületek szerepét és felelősségét is. Az említett és a felsorolásból kimaradt érdekvédelmi és érdekképviseleti kérdések napirenden szerepeltek a taggyűléseken, a bizalmiak tanácskozásain ugyanúgy, mint az elnökség ülésein. Az Alap ügyében elnökségünk rendkívüli tanácskozást is tartott. Sor került több „szakértői megbeszélésre” , hogy partnereink a főbb kérdéseket illetően a szakszervezeti álláspontról hiteles forrásból értesüljenek, 150 példányban közreadtunk egy olyan szemelvénygyűjteményt, amely valamelyest hű képet tud adni az elnökség sokoldalú munkájáról, a gondokról, a megoldásra váró kérdésekről. A folyamatos és rendszeres szőtitkári, tisztségselői megbeszéléseket 1983-ban azzal is gazdagítottuk, hogy októberben közel 130 művész és művészeti dolgozó aktivista részvételével a Fészek Művészklubban szakszervezeti tanácskozást tartottunk. Miután az ügyek soha nem fogytak, nyilvánvaló, hogy 1983- ban az értekezletek száma sem lett kevesebb. Egyre vigyáztunk arra, hogy az értekezletek ne vonják el figyelmünket más teendők elvégzésétől, a tagsággal való kapcsolattól. Az év végi szakszervezeti taggyűlések, bizalmi tanácskozások tanulságai szerint a különböző munkahelyeken az 1983. évi terveket megvalósították, s van kapacitás az új belső és külső körülmények által megkívánt változtatásokra is. Amikor azt gondolom, hogy a művészek számára az olaszországi és görögországi utazás lebonyolítása jó dolog volt és a november végi szakmai munkavédelmi tanácskozást is kár lett volna elhagyni, mert szellemiségében és problémafeltáró aktivitásában pótolhatatlannak bizonyult, akkor ez nem azt jelenti, hogy az 1983-as esztendőre visszaemlékezésünk csak a sikerekkel vagy csak a sikertelenségekkel lezárható lenne. Erről nincs szó. Az évet december 31-vel nem tudjuk sem elfelejteni, sem meg nem történtté tenni. Egyik keramikusművész az önálló művészek novemberi szakszervezeti taggyűlésén azt mondta, hogy „amiről itt most beszélünk, régi téma. Úgy látszik, hogy amióta taggyűlésen nem vitám, semmi sem változott". Érdemes ezen gondolkodni. Szerintem sok minden változott, mégha a címszavak megmaradtak is. Mert talán nem is a címszavak a lényegesek, hanem az a tartalom, amit a szó takar. A munkahelyi demokrácia és a szakszervezeti demokrácia az elmúlt évben erősödött és jó irányba formálódott, annak ellenére, hogy nem mindenütt egyformán és nem minden témában a kívánt színvonalon. El ne felejtsem megemlíteni, hogy az 1983. esztendő a tisztségviselők szakértelmét és hozzáértését is próbára tevő esztendő volt. Ezúttal is jól jött, hogy művészeti intézményeknél szakszervezeti bizottságok élén szakemberek, a művészeti vállalatoknál pedig a szakmai-gazdasági munkában is tekintélyes munkatársak dolgoznak. Orosz Sándor Gy. Szabó Béla fametszete: Tél A szolnoki Szigligeti Színházban Strindberg „Az apa” című tragédiáját adták elő, képünkön Koós Olga és Nagy Gábor (MTI) Az ÓDRY SZÍNPADON O. Danek „Jelentés II. város sebészetéről” című darabját játszották a végzős főiskolások Simon Zsuzsa rendezésében (MTI) KARINTHY FERENC „Budapesti ez az” című darabját vitte színre a Thália Stúdió, képünkön Jani Ildikó és Mikó István (MTI) PÉTER MIKLÓS: AZ OSZK 1984. ÉVI TERVEIRŐL, FELADATAIRÓL Működésének 25. évébe lép az Országos Szórakoztatózenei Központ, az OSZK 1984-ben. A feladatait megállapító és az intézményt megalapító jogszabály ugyanis 1959-ben jelent meg, és még ugyanazon évben ténylegesen is megalakult az OSZK a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége intézményeként. Az elmúlt negyedszázad alatt munkája révén általánosan ismertté vált mint a szórakoztatózenészek szakmai intézménye, mely biztosítja a zenészek munkaközvetítését, ennek révén foglalkoztatásukat, a foglalkoztatásra jogot adó működési engedélyek kiadását, ehhez a szükséges szakmai vizsgák megszervezését és lebonyolítását; a vizsgákra való felkészüléshez pedig stúdióiban lehetőséget ad a szakmai ismeretek megszerzésére és azok továbbfejlesztésére. Ezen túl még javaslatot tesz a Nemzetközi Koncertigazgatóságnak a külföldi munkavállalásra a vendéglátóipari zene területén, mindenkor figyelembe véve a hazai zeneszolgáltatás elsődlegességét. Az 1984-es, jubileumi évben az évről évre visszatérő, szokásos feladatok mellett egy igen jelentős rendkívüli feladat is vár az OSZK munkatársaira: ez évben esedékes ugyanis az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező közel tízezer zenész szakmai felülvizsgálata. Ennek előkészítése, megszervezése és lebonyolítása komoly többletfeladatot jelent ugyan, terveink szerint azonban fontos eszköze lehet a szakmai színvonal javításának, a továbbképzés ösztönzésének és hatékonnyá tételének. A munkánkhoz már annak előkészítő szakaszában is jelentős segítséget kaptunk a Zeneművészek Szakszervezetének elnökségétől, lebonyolításában pedig számítunk a szórakoztatózenész szakszervezeti — Folytatás a 2. oldalon — ÁRA 2 FORINT