Művészvilág, 1987 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1987-01-01 / 1. szám
XXX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM • A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA , 1987. JANUÁR Az új esztendő és az új címmel megjelenő újságunk újrabocsátása alkalmából őszinte tisztelettel köszöntöm szakszervezeti szövetségünk lapjának régi és új olvasóit. Elbúcsúzunk az óévtől, bizakodva köszöntjük az új esztendőt. Új terveket szövünk. Örömökre vágyunk. Bízunk az előrehaladásban, de gondokkal is számolunk. Otthon és szakszervezetünk táján, hazánkban és a világon egyaránt. Tudjuk, hogy nem elég boldog új esztendőt kívánni. Magától ez nem jön el. Tenni kell érte! Mindenkinek! Művésznek, munkásnak, földet művelőnek, kereskedőnek és politikusnak. Mindenkinek, aki e hazában dolgozik, s még többet azoknak, akik társaik bizalmából és saját elhatározásunkból közéleti funkciót, többek között szakszervezeti tisztséget vállaltak vagy vállalnak, így van ez rendjén. Többet akarunk, többet kell tennünk! Nincs könnyű helyzetben az ország. A tényeket ismerjük, bőrünkön érezzük. Az okokat is. Nyíltan szólt erről a Központi Bizottság, az Országgyűlés és a SZOT is, és a témát — nem ok nélkül — napirenden tartja a rádió, tv és a sajtó is. Nekünk is ezt kell tennünk, mert magától semmi nem javul. Sem a gazdaság, sem az életszínvonal, sem a művészeti közélet. Ezen is, azon is van javítanivaló. Kinek-kinek a saját helyén kell tudnia, mit és hogyan lehet és kell cselekednie. A művészeti szakszervezetek feladata és minden tisztségviselőjének kötelessége, hogy ebben a változó és bonyolult világban, számunkra sokszor kedvezőtlen körülmények között, szüntelenül keresse, mit tehet a tagságért, a kulturális fejlődés előremozdításáért, társadalmi céljaink valóraváltásáért. Szavakban és tettekben. Nincs olyan hely az országban s így nem lehet olyan művészeti vállalat vagy intézmény sem, ahol ne lenne követelmény a nagyobb igényesség és gazdaságosság, s tegyem hozzá, a fegyelmezettebb munka, a hozzáértőbb irányítás és a munkahelyi demokratizmus következetesebb érvényesítése. S azzal is számoltunk, hogy a kulturális életben az eredmények nem mindig mérhetők forintban, de azért azok eredmények. Egy gondosabban kidolgozott szerep a színpadon, egy jobban sikerült óra a zeneiskolában, egy magával ragadóbb műsor a tv-ben, a rádióban, óriási értéket képvisel, szemben egy rosszul eljátszott szereppel, unalmas tanórával vagy sótlan műsorral, amely nem vonzza, hanem taszítja a közönséget. Ilyen is, olyan is van. Tudják ezt a szakmabéliek, meg a közönség is. Eltérő körülmények között dolgozunk. Munkahelyenként mások az objektív és a szubjektív feltételek, s ezért nem lehet egységes megoldást ajánlani. Eddig sem lehetett. Nincs rá szükség. Mindenütt értő, érző és gondolkodó emberek dolgoznak. Tudásukra, tenniakarásukra és tisztességükre építünk és számítunk! Ők legyenek a meghatározó személyiségek a kisebb-nagyobb kollektívákban, a szakszervezet vezető testületeiben, a tagság körében. Őket támogassuk! Ők alkotják a derékhadat s az ügyeskedőkkel és hangoskodókkal szemben, sajnos, sokszor a csöndes többséget. „Zord időket élünk — mondta miniszterünk legutóbbi kongresszusunkon —, de ilyen körülmények között is dolgoznunk kell.” Szerintem mély igazság rejlik e szavakban, mondatának mindkét állításában. Elvékonyodott a költségvetés támogatása, növekszik az emberek sokirányú elfoglaltsága, kevesebb pénz, idő és figyelem jut a kultúrára, a művészetekre. Persze eredményekről is szólhatunk, hisz elvitathatatlan, hogy sok minden történt az elmúlt években kulturális téren. De többet akarunk, hogy a „szellem napvilága” jobban ragyogjon be minden ház ablakán. A jobbítás szándékával akarunk reformot, változást az irányításban, a szabályozókban, az intézményrendszerben. Nem egyszerű és könnyű feladat ezt úgy megoldani, hogy minden részintézkedés egyaránt segítse művelődéspolitikai céljainkat, gazdaságpolitikai érdekeinket és javítsa a kulturális ágazatban dolgozó művészek és művészeti dolgozók élet- és munkakörülményeit. Szakszervezeti szövetségünk alapvető kötelessége, hogy segítse ezen összetett célok együttes érvényesülését, s az ezt hátráltató akadályok leküzdését, így határoztunk kongresszusunkon. Az új címmel megjelenő újságunk legfőbb célja is csak az lehet, hogy a Szocialista Művészetért című lapunk több évtizedes hagyományait folytatva támogassa a művészeti szakszervezetek X. kongresszusán egy esztendővel ezelőtt elfogadott határozatainak végrehajtását, a tagság, a kultúra, a gazdaság és a társadalom érdekei összhangjának megteremtését. A Művészvilág járuljon hozzá az alapszervezeti tisztségviselők munkájának segítéséhez. Tájékoztasson, dicsérjen és bíráljon. Adjon helyt a jó kezdeményezések ismertetésének, az alkotó vitáknak, a szakszervezeti álláspontok kifejtésének. Azt akarjuk, hogy a Művészvilág a mi világunkról, szűkebb környezetünkről, az ott folyó munkáról s az ott dolgozó emberekről szóljon. Mindenekelőtt a szakszervezeti munkáról és a szakszervezeti tisztségviselőkről. Síkraszállunk szocialista céljaink valóraváltásáért. Bíráljuk a felfogásunktól idegen nézeteket és jelenségeket. Bátorítjuk a kezdeményezőket, a többet és jobbat akarókat, a jogos érdekek és az igazi értékek védelmezőit. Újságunkban szeretnénk mindenkihez szólni. Művészekhez és mindazokhoz, akik valamilyen módon hozzájárulnak az alkotások megszületéséhez és terjesztéséhez. Jól tudjuk, hogy több, mint negyvenezres tagságunknak ma még csak egy részéhez jut el lapunk. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a lap az ország minden pontján eljusson valamennyi megválasztott szakszervezeti tisztségviselőhöz, a bizalmi testületek tagjaihoz, s közreműködésükkel a legfontosabb információkról a tagság minél nagyobb része tudomást szerezzen. Jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy a tisztségviselők és a tagság többet akar tudni a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége központi vezetőségének, elnökségének és a hét szakmai szakszervezet vezetőségének munkájáról, állásfoglalásairól és javaslatairól. S azt is jogos igénynek tartjuk, hogy a lap olvasói többet akarnak olvasni az alapszervezetek életéről, a tisztségviselők érdekképviseleti és érdekvédelmi munkájáról, a konfliktusok megelőzéséről és feloldásáról, a szakszervezeti munka megannyi műhelytitkáról. Jó lenne, ha a kulturális eseményekről többet írhatnánk. Könyvekről, kiállításokról, produkciókról. Sajnos, ezt a legjobb szándék mellett is csak jelképesen tehetjük meg a terjedelem szabta korlátok miatt.zeretnénk jól gazdálkodni a rendelkezésre álló oldalakkal. Ezért kérjük, segítsék olyanná tenni lapunkat, amilyennek Önök is szeretnék látni. Néhány sorban, telefonon vagy személyesen jelezzék észrevételüket a felelős szerkesztőnek, a szerkesztőbizottság tagjainak vagy e sorok írójának, az MSZSZ főtitkárának. E gondolatok jegyében kívánok boldog új esztendőt, jó egészséget és újabb sikereket a Művészvilág olvasóinak. Simó Tibor : Közösség — demokrácia — kultúra E lap hasábjain több hónap óta folyó eszmecsere is bizonyítja: meglehetősen pontos és jól körvonalazott elképzeléseink vannak arról, hogy a szocialista demokrácia teljesebb s kiforrottabb érvényesüléséhez milyen értékeket kell kifejlesztenünk a kisebb-nagyobb közösségek tagjainak kölcsönös érintkezése során. Nem ismeretlen tehát számunkra az, hogy milyennek kell lennie a demokratikus politikai vitáknak, vitakultúránknak, intézményi, műhely- vagy brigáddemokráciának, a demokratikus normákon alapuló életközösségeknek. Tudjuk, hogy milyen előremutató, embert és társadalmat gazdagító ereje van a szocializmus iránti elkötelezettséggel párosuló politikai viták során a személyiség tiszteletben tartásának. Teljesen nyilvánvaló számunkra, hogy az ellenvéleményeket nem csak megtűrő, hanem mérlegelő munkahelyi légkör hozzájárul a jó társadalmi közérzet megtartásához és erősítéséhez, az alkotó energiák kibontakozásához. Azt is látjuk, hogy a családon belüli demokratikus viszonyok a problémákat nem elfojtani, hanem feltárni és megoldani kész életközösségek milyen szilárdak, kiegyensúlyozottak és mennyivel alkalmasabbak még az élet nehézségeinek elviselésére is. Amikor ezekről az ismereteinkről beszélünk, nem szabad eltekintenünk társadalmunk átmeneti jellegétől. Mert felruházhatjuk a létező szocializmust a fejlett, az érett vagy egyéb jelzőkkel, ám ez mit sem változtat azon, hogy nehezen belátható ideig még a kapitalizmusból jövő, a kommunizmus felé tartó formációról van szó. Önmagában ebből a körülményből adódóan sem tisztulhat le valamilyen homogén, általánosan ható, átfogóan érvényesülő értékrendszer... Természetesnek kell tekintenünk a régi és a most születő új érdekek ütközését, így azt is, hogy társadalmunkban változásnak van alávetve múlt- és jövőképünk is. A szocializmus lényegéből fakad, hogy célirányos, jövőre orientált társadalom. (Folytatás a 2. oldalon.) Körössényi Tamás szobra ÁRA: 2,50 Ft