Szocialista Vasútért, 1951. július-december (43. évfolyam, 10-21. szám)

1951-07-17 / 10. szám

2 A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága határozatot hozott a békeharc fokozásáról A Szakszervezeti Világszövetség az elmúlt napokban Bécsben ülésezett. Ezen az ülésszakon határozatot hoz­tak a békéért folyó küzdelemről, Nyu­­gat-Németország és Japán újrafelfegy­­verzése ellen irányuló harcról. A a SzVSz Végrehajtó Bizottsága megelégedéssel állapítja meg a béke­mozgalom erősödését. Ugyanakkor felhívja a szakszervezeteket és minden dolgozót, hogy fokozzák a harcot a fegyverek gyártása, vala­mint szállítása ellen, továbbá, hogy hatékonyan vegyék ki részüket az aláírásgyűjtésből a Béke Világ­tanácsnak az öt nagyhatalom kö­zötti békeegyezmény megkötését követelő felhívására. A Szakszervezeti Világszövetség vég­rehajtó bizottsága 78 millió dolgozó nevében támogatja a Nyugat-Német­­ország remilitarizálása elleni Európai Munkásértekezlet határozatait és ajánlja a szakszervezeteknek, hogy fokozzák a harcot a német béke­­szerződésnek 1951-ben történő megkötéséért. A Szakszervezeti Világszövetség fel­hívja a szakszervezeteket és az ázsiai országok dolgozóit, hogy vegyenek részt az ázsiai és csendesóceáni orszá­goknak a Béke Világtanács által össze­hívott értekezletén, amelynek tárgya a harc Japán felfegyverzése, a külön­béke megkötése ellen és a mindenoldalú Japán békeszerződés 1951-ben történő megkötéséért Befejezésül a Szakszervezeti Világszövetség üdvözli a Szovjetunió kezdeménye­zését, amely lehetővé tette a koreai fegyverszüneti tárgyalások megin­dítását, és felhívja minden orszá­g dolgozóit, harcoljanak azért, hogy ezek a tár­gyalások Ázsiában és világszerte a béke megteremtéséhez vezessenek. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népe június 10-én ünnepelte a „Vasutasok Napját“ Az elmúlt napokban levelet inté­zett a szakszervezet központi veze­tőségéhez a kelet-németországi vasutas szakszervezet elnöksége. Ebben a levélben beszámolnak a német „vasutasok napjának" ünnep­ségeiről. A levélben ezeket írják: ..Kedves Elvtársak! Kormányunk június 10-ét a német ,,vasutasok napjává" avatta, hogy ily módon kellő méltatásra találjanak azok a nagy teljesítmények, valamint döntő jelentőségük, amelyet a vasút a mi Német Demokratikus Köztársasá­gunk életében, békegazdaságunk felépítésével kapcsolatban jelent. Ám­ terveik teljesítése és túltelje­sítése érdekében végzett erőfeszíté­sünk csak a következetes békepolitika, vala­mint a Szovjetunió és a népi demokráciák részéről élvezett önzetlen segítség és támoga­tás révén vált lehetségessé azáltal, hogy példamutatásukkal segítettek bennünket és jó munka­­módszereiket átadták számunkra. Aktivistáinknak, a munka élen­járó hőseinek, nemkülönben az erre érdemes vasutasoknak kiváló telje­sítményeit kormányunk oly módon óhajtotta egész különlegesen méltá­nyolni, hogy az „Érdemes Vasutas" kitüntetést létesítette. Mi, a mai ünnepi napunkat ab­ban a történelmi órákban ünnepel­jük, amikor a német nép túlnyomó többsége kivétel nélkül és zárt rend­ben sorakozik fel a béke erői mö­gött. Ezt a sikeres harcot csak a Szov­jetunió és a népi demokráciák népeinek következetes békepoliti­kája, valamint a kapitalista orszá­gok békeharcosai tették lehetővé. Az egyre inkább elmélyülő barátság, amely a német népet ezeknek az országoknak népeihez fűzi,­­ fájdalmas csapást jelent az im­perialista háborús uszítók számára. Ünnepnapunkon megfogadjuk, hogy még erősebben folytatjuk küzdelmünket a béke megvédése érdekében és hogy valamennyi or­szág vasutasaival való barátságun­kat állandó tapasztalatcsere segít­ségével még jobban el fogjuk mélyíteni. A „vasutasok napja” alkalmából a Német Demokratikus Köztársaság vasutasai nevében testvéri üdvöz­letünket küldjük. A Német Vasutas Szakszervezet Központi Vezetősége. Most Alexander B. Atanaszov elv­társ, az itt járt bolgár vasutasok ve­zetője levelet intézett magyar barátai­hoz. Atanaszov levelében többek kö­zött a következőket írta: Bolgár vasutasok köszönete Az elmúlt hónapokban bolgár vas­utasok tartózkodtak hazánkban. Meg­ismerték a magyar vasutasokat, min­dennapi munkájukat és tapasztalat­­csere révén gazdag szakmai tudás birtokában tértek vissza hazájukba. „Szabadság, Elvtársak! Szerencsésen hazaérkeztünk. Most a mindennapi munkával kell ismerkednünk, amely hathónapi távollétünk alatt erősen előre­haladt. A vasutas dolgozókkal máris ismertetjük kiváló munkamódszereiteket. Valamennyien örülünk annak, hogy szilárd testvéri kapcsolatok jöttek létre közöttünk. Szívből kívánjuk, hogy még jobban haladjatok előre a szocialista közleke­dés megteremtésében, a szocializmus építésében és eltökélt szándékunk, hogy továbbra is tanuljunk egymástól. Valamennyi bolgár vasutas dolgozó nevében köszönjük azt a nagy figyelmet és segítséget, amellyel bennünket elhalmoz­tatok. Fogadjátok harcos üdvözletünket. Előre, a demokrácia, a szocializmus és a népek közötti barátság győzelméért!“ALEXANDER B­­ATANASZOV a Bolgár Államvasutak dolgozója. AURELIA TAMBOR LEVELE A MAGYAR VASUTAS ÚTTÖRŐKHÖZ Az alábbiakban közöljük Aurelia Tambor román úttörő levelét, ame­lyet a magyar vasutas úttörőkhöz intéz, lapunkon keresztül: Kedves Elvtársak! Elhatároztam, hogy írok nektek, mivel a vizsgák vége felé közeledünk. Ha megkapjá­tok ezt a levelet, kérlek benneteket, válaszoljatok azonnal, írjátok meg, hogyan készültetek fel tanulmányai­tokkal, hogy a vizsgákat sikerrel le­tegyétek. Szeretnénk tudni, hogy a hetedikes pajtásoknak szintén két vizs­gát kell-e letenniük és hogy milyen iskolák vannak nálatok? Hogyan töl­­titek a vakációt?­­ írjatok sokat az életetekről, a váro­saitok életéről. Kinek köszönhetitek napjaitok javulását? írjatok iskolai és az úttörő-egységben végzett munká­tokról. Gróf József pajtással találkoz­tam Bukarestben, az Úttörők Palotá­jában és sok szép dolgot mesélt Ró­latok. Olvastok szovjet könyveket? Sok minden érdekel Benneteket a szovjet úttörők életéről? Hát a szovjet hősökről olvastatok? Olvastatok a krasznodóni komszomolisták, az „Ifjú Gárda” föld­­alatti szervezetéről? Tanultok oroszul, tetszik Nektek? Milyen tantárgyakat tanulnak nálatok? Van-e Budapesten román nyelvű iskola? Kérlek Benneteket, írjatok a Ma­gyar Népköztársaság dolgozóinak munkában elért sikereiről, írjatok részletesen kulturális megmozdulások­ról. Válaszoljatok, hogy rendszeresen levelezhessünk. Egységem nevében, valamint a ma­gam nevében vidám és forró úttörői üdvözletemet küldöm. Aurelia Tambor Raionul Nicolae Balsescu. Bucuresti Strada Maler Borroczin Nr. 11. (R. P. R.) SZOCIALISTA VASÚTÉRT wmmmm fcAH ■—a— l­ eflak a termelésben KARIKÓ ERNŐNÉ •a Jegynyomda dolgozója. Eredetileg sztahanovista könyvkötő volt, most művezetővé léptették elő. Két gyer­meke van. Karikóné az üzem pártitkára, tanácstag és választmányi tagja a VI. kerületi pártbizottságnak. — Mindezt a munkám után értem el — beszéli Karikóné elvtársnő — és döntően annak köszönhetem, hogy nagy Pártunk és a mi forrón szeretett Rákosi elvtársunk egyenjogúsította a nőket. Az alkotmány közeledő ünnepe minden nő figyelmét felhívja ismét, hogy minél számosabban vegyék ki nőtársaim részüket a termelésből. Csakis így tudjuk felemelt ötéves ter­vünket megvalósítani, a szocializmus építésének ütemét meggyorsítani és erőteljesen hozzájárulni ahhoz, hogy békénket és boldog jövőnket megvéd­­jük.­­ DANIELISZ BÉLÁNÉ a Landler Jenő Járműjavító OV. dol­gozója. Művezetőnő. Három gyermeke van. Egy most érettségizett és már fel is vették az agráregyetemre. Dánielisz­­né azelőtt háztartási munkán dolgozott, de Pártunk­ tanítását megfogadva, elha­tározta, hogy művezetői tanfolyamon vesz részt. A tanfolyamot jelesen vé­gezte el. Jól dolgozik és mint az MNDSZ vezetőségi tagja, értékes tár­sadalmi munkát fejt ki. — A gyermekeim jövőjéért, a béke megvédéséért jöttem a termelő mun­kába — mondja — és azt hiszem, hogy lehetővé válik számomra, hogy megmu­tassam: szívügyed a szocializmus mi­hamarabbi felépítése. GEISZT­EREN a Landler Művek dolgozója. Sztahano­­vista magkészítő. Jelenleg 145 száza­lék átlagteljesítménnyel dolgozik. Egy éve dolgozik a szakmában. Így beszél: — A Párt a közelmúltban tagjelölt­ségre érdemesített. Ezt azzal hálálom meg, hogy az augusztus 20-i verseny­ben igyekszem felajánlásomat túltelje­síteni. Úgy szeretnék dolgozni, olyan jól és olyan sokat, hogy bebizonyítsam a Párt és Rákosi elvtárs iránti meleg szeretetemet. Ezzel is köszönetet mon­dok azért a megtiszteltetésért, amely minket, vasutas dolgozókat ért, a „Vasutas nap” rendszeresítésével. A magam területén is elősegítem az őszi forgalomra való felkészülést, majd a csúcsforgalmat. A Landler Jenő Járműjavító TV dolgozói sohasem érezték olyan benső­ségesen a munkás-paraszt szövetség tartalmát, mint éppen most, amikor 660 dolgozónk, brigádokba tömörülve elindult a fejér megyei állami gazda­ságokba, hogy részt vegyen a termés betakarításáért indított harcban. Pártunk és kormányzatunk felhívá­sára tömegesen jelentkeztek öntudatos dolgozóink. Tudták, hogy évtizedek óta nem volt olyan termésünk, mint éppen most. A különbség csupán az, hogy nem a grófi magtárakba gyűlik a búza, hanem rákerül a dolgozó nép asztalára. A Landler Művek fontos hivatást tölt be: vasúti mozdonyokat és ko­csikat épít, javít — mégis a dolgozók megértették, hogy a gabona minden szeméért folyó küzdelem, most mindennél fontosabb és megelőzi az egyéb feladatokat. Az üzemben maradt dolgozók most kétszeresen igyekeznek helytállni arató és betakarító társaik helyett is. Az a 660 dolgozó pedig, akik az elmúlt na­pokban elindultak új munkahelyük felé, két héten keresztül becsületesen dolgoznak majd a bő termés betakarí­tásáért. Az üzemben maradt dolgozók hangsúlyozták, hogy munkástársaik távollétében arra törekednek, hogy az üzem harma­dik negyedévi tervének ez időre eső részét túlteljesítsék. Úgy dolgoznak, hogy a mozdony- és kocsimunkákat hátralék nélkül elvé­gezzék. Azt is tudják, hogy a termés betakarítását követi a szállítási fel­adatok megoldása, ezt pedig csak jól karbantartott járműparkkal lehet le­bonyolítani. Ezzel kívánunk hozzájárulni ötéves tervünk teljesítéséhez és a szocialista országépítés meggyorsításához. Kolosi Árpád, a Landler Művek dolgozója. A VST tiszteletére párosversenyre hívtam ki Vigh János ifi-sztahánovista hegesztőt A DISZ politikai körén tanultam, hogy a munkaverseny a szocializmus építésének kommunista módszere. A versenymozgalom alapját az egyéni és párosverseny képezi. A versenymozga­lom jelentőségét megértve kapcsolód­tam be én is a párosversenybe és tet­tem versenykihívást a velem egy osz­tályon dolgozó Vigh János sztahano­vista villanyhegesztő felé. A versenykihívás után munkám lé­nyegesen megjavult, mind minőségi, mind mennyiségi szempontból. Párosversenybe lépésem előtt nem éreztem magamban azt az erőt, amely arra ösztönzött vo­la, hogy még na­gyobb eredményeket érjek el, de meg­értve a verseny jelentőségét, valamint a DISZ-szervezetem felhívását, mun­kám döntően megváltozott. Munkámat jelenleg 1­6 százalékra teljesítem. Versenytársammal, aki 137 százalé­kot teljesít, állandóan harcban állunk a több, jobb munka elvégzéséért, ter­vünk mielőbbi befejezéséért. Amióta versenyben vagyok a közösségnek is többet adtam munkámmal, de a ma­gam anyagi helyzete is megjavult. Mindkettőnk keresete jelentősen emel­kedett. Régi vágyam teljesült: vettem egy fényképezőgépet. A harmadik berlini VIT tiszteletére, valamint alkotmányunk ünnepére mó­dosítottam versenyszerződésemet. Feladatomnak tartom, hogy dolgozó­társaim előtt saját tapasztalataimon keresztül világítsak rá a szocialista munkaversenyben elért eredményeimre és bevonjam őket a versenybe. Nemrégen ért az a nagy megtisztel­tetés, hogy felvettek Pártunk tagjelölt­jei sorába Mint a Magyar Dolgozók Pártja tagjelöltjének a jövőben még fokozottabb kötelességem, hogy a ter­melő és társadalmi munkámat példa­mutatóan végezzem, mint tagjelölt ifit kövessenek a DISZ-szervezeten kí­vüli, még eddig nem mozgósított fia­talok. Azon leszek, hogy Rákosi elv­társ szavait beváltva, a termelés ro­hamcsapatává segítsem üzemünk DISZ szervezetét. FARKAS JÁNOS Szolnoki Járóműjavító OV ­hilf JanupftvH) vJz. UUHAU HÁGÓKON" cím m­al m­o­lto, örömmel és érdeklődéssel vettem kezembe a Vasútpolitikai Osztály ki­adásában megjelenő legújabb szovjet tapasztalati kézikönyvecskét. Ez a könyv az „Uráli hágókon“ címet viseli és Kuprijanov szovjet mozdonyvezető írta. Ennek a könyvecskének tengelyében az áll, hogyan kell építeni egy moz­donyvezetőnek a szocializmust, illetve a kommunizmust. Nálunk azelőtt tel­jesen ismeretlen volt a „2000 tonnás", az „500 kilométeres", a felemelt se­bességű és az irányvonatképzési fo­­galom. A szovjet tapasztalatok átvé­telével, megismertük ezeknek a moz­galmaknak fontosságát. Fél év múlva már jelentős összeget takarítottunk meg millió forintokban népgazdasá­gunk számára. Nálunk jelenleg a „mosástól-mo­­sási'g''-mozgalomban a mozdonyfutás emelésén dolgozunk. Az első próbánál 10.000 kilométerrel emeltük a mozdony mosás nélküli futását. Ezt az ered­ményt kellő vízlágyítással, szódázás­­sal és menetközben való lefavatással, ólompakolással értük el. Ezt tovább fejlesztjük. Mosáskor a kimosó fede­leket taurit-tömítéssel pakolták be és így a következő mosásig már 25.000 kilométert irányoztunk elő, amelyet ha sikerül, tt­l is teljesítünk. Június első napjaiban Tamás Ven­del és Führ Ferenc fűtőtársaimmal, felhívással fordultam az ország moz­donyvezetőihez és fűtőihez. Arra kér­tem őket, hogy csatlakozzanak ahhoz a kezdeményezésünkhöz, hogy még tovább fejlesszük a jó minőségű szénnel való takarékosságot és a külföldi, vagy hazai jó minőségű szenek mellett — az eddigi átla­gos 35 százalék helyett 50 száza­lékban a gyengébb, harmadrendű hazai szeneket használják fel. Ezt a mozgalmat fűtőházunk egyre szélesíti. Ezzel egyidejűleg az egy­­lapátos­ tüzelést és a gyors tűzkezelést az eddiginél is nagyobb mértékben alkalmazzuk, mert azt tapasztaljuk, hogy a mozgalommal segítjük fel­emelt ötéves tervünk túlteljesítését. Mindezekhez, amit elmondottam, nagy segítséget nyújt Kuprijanov könyve. Amit ott elmond színesen, érdekfeszítően, azt igyekszünk fel­használni a mozgalmaknál. Komoly támogatás a dolgozók részére a ki­advány közkinccsé tétele. Nagy értéke a könyvnek az, hogy lebilincselő módon közli velünk a munkamódszereit. Mi, nemcsak felhasználjuk ezeket a módszereket, hanem igyekszünk hazai talajon gyakorlatba ültetni, így segít bennünket a szovjet kis­regény, így nyúl a hónunk alá, mikor zavarba vagyunk egy problémánál és így teszi lehetővé számunkra a szo­cializmus fokozott ütemű építését. Födi Sándor, sztahanovista mozdonyvezető, Északi Fűtőház. 1951 július 17. A „Közlekedés“ lap fejpályázatának eredménye Még az elmúlt év novemberében a „Közlekedés" pályázatot hirdetett új lapunk nevére. Egyéb okok folytán, amely szorosan összefüggött az új lap megjelenésének idejével, a pályázat eredményét nem hozhattuk nyilvánosságra. Július 14-én a Vasutas Szakszervezet elnöksége foglalkozott a pályaművek odaítélésé­vel. Az elnökség az első díjat Csengeri Károly elvtársnak, a MÁV Pályaépítés- és Felújító TV dolgozójának ítélte oda a „Szocialista Vasútért’­ lapcímért. Senki más ezzel a címmel nem pályá­zott. Az elnökség azonban méltányosnak találta a közel 300 pályázóra való te­kintettel, hogy a pályaművek lelkes hangjáért és szocializmust építő irány­zatáért még két pályázónak odaítélje a második és harmadik díjat. Ezek: Szabó Antal mozdonyfűtő, a Budapest-Ferenc­­városi Fűtőház és Deák Antal főkalauz, a Széchenyi-hegyi Úttörő Vasút dolgo­zója. Az eredeti első pályadíj kétszáz, a második száz és a harmadik elsj ötven forint lett volna. Az elnökség úgy hatá­rozott, hogy méltányolja a dolgozók segítőkészségét és az eredeti pálya­­díjak összegét felemeli, így az első pályamű négyszáz, míg a második és harmadik pályadíj, amely mindegyike „Előre a szocialista vasútért’" címet viseli, 150—150 forint jutalmat kap. Felhívjuk a pályanyertes dolgozótár­sainkat, hogy a pályadíj átvételére je­lenjenek meg a „Szocialista Vasútért" szerkesztőségében, Budapest, VI., Mun­­kácsy Mihály­ utca 16. szám alatt Ugyanakkor szerkesztőségünk­­ fel­használta a Völgyes László által be­küldött pályamű egyik tussrajzát, a „Sorompót’" rovatjelként. A szerkesztő­­ség a rajzért postán megküldi a terve­­zőnek az érre járó szokásos munka­díjat, kétszáz forintot.

Next