Szocialista Vasútért, 1952. július-december (44. évfolyam, 9-25. szám)

1952-07-01 / 9. szám

2 lősség és nagy feladat vár a szakszervezetre, azokra az elvtársakra, akik a vasutas dolgozók bizalmából bekerülnek a szakszervezet új vezetőségébe. Beszédében foglalkozott a szakszervezeti területi bizottságok és az egyes vasútigazgatóságok politikai osztályainak a kapcsolatával. Bejelentette, hogy pártunk határozata értelmében munkánk eredményesebbé tétele érdekében a legszorosabb kapcsolatot kell kiépíteni és a vasutas pártszervezetek figyelmét és munkáját arra fogja irányítani a Vasútpolitikai Főosztály, hogy az új szakszervezeti vezetőségeknek messzemenő segítséget nyújtsanak, bízzák meg őket komoly feladatokkal, támogassák ezek elvégzésében és ellenőrizzék a feladatok végrehajtását. E kapcsolatnak a pártszerv és a szakszervezet közötti kapcsolat elvének szigorú betartásával kell érvényesülnie — mondotta. Bognár elvtárs hálával emlékezett meg felszólalásában arról a nagyszerű segítségről is, amelyet a hős szovjet vasutasoktól kapunk. Végül hangsúlyozta, hogy az őszi csúcsforgalomban az „ötszázas" mozgalom során oly mértékben használjuk fel a szovjet tapasztalatokat, hogy az biztosítsa nagy nemzeti feladatunk, az őszi csúcsforgalom feladatainak maradéktalan elvégzését. Csanádi elvtárs a szakszervezettel való együttműködésről Csanádi György elvtárs, az Államvasutak vezérigazgatója hozzászólásában hosszasan ismertette azokat a feladatokat, melyeket a szakszervezetnek és a szakszolgálatnak együttesen kell megoldaniuk. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szakszervezetnek gondot kell fordítani a vasutas dolgozó tömegek nevelésére és ezen a téren elért eredményeit fokoznia kell. A legdöntőbb: a politikai, s a szakmai nevelés, valamit a fegyelem megerősítése a vasút területén. Enélkül — mondotta — nincs szocialista vasút és enélkül semilyen feladatot nem tudunk megoldani. A szakmai vezetés és a szakszervezet együttműködésével foglalkozva, megjegyezte, hogy a dolgozók fegyelmének megerősítése végett, a dolgozók jó szolgálatának elősegítésére a szakszervezetnek és a szakmai vezetésnek együtt kell működniük a dolgozók szociális körülményeinek megjavításáért, mert ezen a vonalon még mindig sok hiányosság van. Beszédében foglalkozott az „ötszázas"-mozgalom kérdésével, az őszi forgalomra való felkészülés feladataival és kiemelte, hogy az egyre növekvő feladatok még inkább szükségessé teszik a párt mutatta úton szakszervezetünk és szakszolgálatunk legteljesebb együttműködését. Megválasztják a szakszervezet új központi vezetőségét és elnökségét Számos értékes hozzászólás hangzott el a vita során. Balázs József elvtárs, a Debreceni Fűtőház küldötte például elmondotta, hogy a munka folyamatosságában zavarok jelentkeznek, mert az újjáépítés alatt álló ■fűtőház süllyesztői és az többi munkahelyek nincsenek elég közel egymáshoz. A főtitkár beszámolójában hiányolta, hogy keveset foglalkozott a debreceni terület munkájával, pedig — amint mondotta — a debreceniek is szívügyüknek tekintik és következetesen harcolnak szocialista hazánk felépítéséért. Mátyus Mária, Miskolc személypályaudvar küldötte, a kultúrnevelés kérdésével foglalkozva bírálatot gyakorolt a miskolciak hiányos kultúrmunkája felett. Megjegyezte, hogy a kultúrbrigádok csak kampányszerűen működtek, nem tárták fel a hibákat és nem segítették az élen haladókat. Pozsgai Kálmán elvtárs, Pécs-terület küldöttje a szakszervezet munkájának megjavítása céljából javasolta, hogy a szakszervezeti vezetőség teremtse meg a munkaverseny, nyilvánosságának biztosításához szükséges feltételeket, és hogy a központ, valamint a területi bizottság az eddiginél nagyobb gondot fordítson a dolgozók érdekvédelmére. Végül javasolta, hogy a szakszervezeti központ erősítse meg az instruktori hálózatot, a területi bizottságok pedig a vonalfelelősök hálózatát vizsgálják felül, hogy ezzel megjavítsák a munkát. Sebestyén János, a szolnoki dolgozók küldötte hangsúlyozta, hogy nem foglalkozunk kellőképpen a sztahanovistákkal és nem vonjuk be őket a műszaki továbbképzésbe. Esze Lajos, a szegedi terület küldötte az eredményeket ismertette, majd elmondotta, hogy a központi vezetőség nézze meg azt a kérdést, hogy a szakszervezet legyen a munkaverseny igazi gazdája és ne hagyja, hogy a versenymozgalom egyes helyeken átcsússzon a szakszolgálat versenyfelelősei kezébe. A Szovjetuniótól átvett új sztahanovista módszereket még szélesebb körben kell terjesztenie a szakszervezet központjának. Többet kell foglalkozni az ifjúsággal és a női dolgozókkal és az új központi vezetőség tekintse feladatának a munkafegyelem megszilárdítását és harcoljon a tervek teljesítéséért, távolítsa el az olyan szakszervezeti funkcionáriusokat, akik védik a munkafegyelem megsértőit. Tóth III. János, Kossuth-díjas, sztahanovista főmozdonyvezető felszólalásában hangsúlyozta, hogy az „ötszázai"-mozgalom elterjesztését, az őszi csúcsforgalomra való felkészülést és annak végrehajtását a kommunistáknak és minden vasutas dolgozónak harci feladatnak kell tekinteni. Bírálta a szakszervezet vezetését, hogy nem népszerűsíti kellőképpen az „ötszázas" mozgalmat. Bank Rozália a Pécs-területi vasutasok küldötte megállapította, hogy a területen a társadalombiztosítási tanács, bár kezében volt az az eszköz, amellyel harcolni tudott volna a munkafegyelem lazítói ellen, mégsem tette meg. Ezért a területi bizottságot hibáztatja. Hangoztatta, hogy a következő hetekben választásra kerülő társadalombiztosítási tanácsokkal úgy fogják megerősíteni az üzemi bizottságokat, hogy a munkafegyelem terén döntő javulást érjenek el. Kiss József, a budapesti terület küldötte az „ötszázas”mozgalommal kapcsolatban javasolta, hogy a mozdonyfordulók teljesítési százalékát kísérjék figyelemmel, hogy ennek birtokában azonnal meg tudják állapítani az illető vonalon közlekedő mozdony teljesítményét. özv. Kovács Pálné, Kaposvár állomás küldötte elmondotta, hogy a küldöttközgyűlésnek hiányosságát abban látja, hogy bár nagyon sok jó és komoly bírálat hangzott el, kevés volt az önbírálat és nagyon kevés volt a javaslat a hiányosságok kiküszöbölésére. Több önbírálatot és több javaslatot kellett volna felvetni központi vezetőségünk felé — mondotta. Hibáztatta az üzemi bizottságokat, hogy a bizalmiakat nem nevelik eléggé, nem tanítják őket, hogy a munkaversenyek szervezését jobban el tudják látni. Az üzemi bizottságok nem harcolnak következetesen a szabadságolási ütemterv betartásáért a szakvonali vezetőkkel. Hiányolták, hogy az éberség kérdésével a közgyűlés aránylag keveset foglalkozott, pedig a szakszervezet részéről sok mulasztás van ezen a téren. Az üzemi bizottságok nagyobb része elhanyagolja az éberséget. Javasolta, hogy az új központi vezetőség többet foglalkozzon a kisebb üzemi bizottságokkal és biztosítsák részükre a feladatok elvégzéséhez szükséges feltételeket. Javasolta továbbá, hogy az új vezetőség hozzon határozatot arra, hogy többet törődik az ÜB-k helyes és konkrét javaslataival, ezeket a javaslatokat tárgyalja az Elnökség, melynek elbírálását tudassák az üzemi bizottsággal. Számos hozzászóló után, Gáspár Sándor elvtárs válaszolt a hozzászólásokra. Utána Elek Tivadar elvtárs, a központi ellenőrző bizottság elnöke tette meg az EB jelentését, amelyet a küldöttközgyűlés egyhangúlag elfogadott. A hozzászólások között felolvasták a dolgozók tetszésnyilvánítása közben több szakszervezet és sok vasúti üzem dolgozóinak harcos üdvözlő táviratát. Ezután került sor az új központi vezetőség megválasztására, majd a határozati javaslat módosítására tett Rácz Kálmán elvtárs javaslatot. A módosított határozati javaslatot a közgyűlés egyhangúan határozattá emelte. A határozati javaslat elfogadása után lelkeshangú táviratban fogadták meg a küldöttek népünk szeretett vezérének, Rákosi elvtársnak, hogy jó munkával, a párt és a haza iránti hűséggel sikeresen diadalra viszik legközelebbi nagy feladatunkat, az őszi csúcsforgalom ügyét. Pánti Béla elvtárs, elnök zárószavával ért véget a Vasutasok Szakszervezetének küldöttközgyűlése, majd a kongresszus után összeült új központi vezetőség megválasztotta a szakszervezet új elnökségét. Az elnökség tagjai: Bognár Imre; Csanádi György; Fábián Istvánné; Feleki Pál; Gáspár Sándor; Gróf József; Huszár III. József; Máté Sándor; Mészáros Mátyás; Parti József; Petróvári László; Szabó Erzsébet és Tusa Lajos elvtársak. Póttagjai: Bán István; Krekó Ferenc; Papp János elvtársak. Az elnökség tagjai ezután megválasztották soraik közül a szakszervezet elnökét és két titkárát. A választás eredményeként: Gáspár Sándor elvtársat elnökké, Feleki Pál elvtársat első titkárrá, Gróf József elvtársat második titkárrá választották. SZOCIALISTA VASÜTERT mammtam ...............m A második negyedévi terv teljesítésének utolsó szakasza, a harmadik negyedév feladatainak megvalósítása egybeesik az őszi csúcsforgalomra való felkészüléssel. Különösen fontos munkát végeznek ezen a területen a járműjavítók dolgozói, akik harcban állnak négyezer kocsi megjavításáért. A Landler Művek Kocsiosztályán a javítóvágányokon sok-sok hibás és roncskocsi vár javításra. A dolgozók jó munkája révén szinte futószalagszerűen kerülnek ki az üzemből. A brigádok terven felüli vállalásokkal segítik az őszi forgalom előkészületeit és ezt a harcukat összekötik a koreai nép harcával, a dolgozók által kezdeményezett tíznapos koreai műszak jó elvégzésével, mert tudják, hogy ez békeharcunkat segíti, amely szervesen összefügg a koreai nép megsegítésével, harcának győzelmes befejezésével. Nagy nemzeti feladatunk végrehajtásában döntő szerepe van a Szovjetunió által részünkre nyugatról visszaszerzett négyezer teherkocsinak — mondja Ladányi József elvtárs, sztahanovista szekrénylakatos. Azonban azt is meg kell mondanunk, hogy ezek a kocsik komoly javítási munkát igényelnek. Állapotuk hűen tükrözi a nyugati „paradicsomi” állapotokat. Valamennyi kocsi főjavításra szorul. Üzemünk és a brigádok terven felüli vállalásai alkotmányunk ünnepére és ezen belül a vasutasnapi felajánlások, biztosíték arra, hogy valamennyi kocsit határidő előtt bocsátjuk a forgalom rendelkezésére. A brigád öt főjavításos kocsi munkálatait végzi szorgalmasan. Ahhoz azonban, hogy az osztály a javítások ütemét meg tudják gyorsítani, a műszaki vezetőknek több gondot kell fordítani a terv egyenletes végrehajtására. Közel tíz napig belső munkanélküliség volt, a munka elvégzéséhez hiányzott a szükséges anyag és gátolta az üzem egyenletes termelését. A helytelen szervezésből eredő mulasztásokat, a hónap hátralévő részében nagyszámú túlóra felhasználásával igyekeznek a hibákat pótolni, de ez a javítási költséget nagymértékben megdrágítja és a tervben is eltolódást okoz. Ezen a téren még van mit javítaniok a műszaki vezetőknek. jezzék. Perge Lajos cserejavító lakatos például 124 százalékos átlagteljesítményét 130 százalékra növeli, Bódi Károly szekrénylakatos két kocsi, Holló Mihály pedig három kocsi fővizsgájának elkészítését vállalta terven felül és egyre többen csatlakoznak hozzájuk. 27 teherkocsi terven felül Az Északi Járműjavító IV kocsiosztályának dolgozói is jó munkájuk eredménye nyomán ezideig már a havi futójavításos előirányzatukat 27 teherkocsival túlteljesítették és a kocsik javításának átlagidejét 8—10 órával csökkentették. Amikor arról beszélünk, hogy mennyire fontos munkát végeznek ebben az időszakban, az aratás idején, a felkészülésre való időszakban a kocsik javításánál, Réthelyi Gyula bognár így vélekedik: — Minden kis repedés nagy kárt okoz és ha ezeket összegeznénk, milliós kárt okoznánk rossz munkánkkal népgazdaságunknak. De tudjuk azt is, hogy minőségi munkával egyben jövőévi kenyerünket is biztosítjuk. Az ömlesztett áru szállítását csak jó kocsikkal lehet biztosítani, ezért különösen nagy gondot fordítok rá, s arra törekszem, hogy 130 százalékos teljesítménnyemet tovább növeljem. Haluszka János szekrénylakatosnak is ez a véleménye. 125 százalékos teljesítményét terven felüli vállalásuk útján fejleszti tovább. Ő is az anyagelosztás rossz szervezését panaszolja. — Huszár elvtárs, az anyagosunk, két hétig is bíztat bennünket — mondja Haluszka elvtárs. — De újabb hetek múlnak el anyag nélkül. Nincs félcolos állványcsavarunk, a 60 miliméteres facsavar helyett 70-eset kell használnunk. Persze ez többletmunkát okoz és rongálja az anyagot. Szinte szokottá vált, hogyha 50 miliméteres vashuzalszeget kérünk, 80-asat kapunk, de ha 80-ast kérünk, akkor csak 40-est tudnak adni. A Szolnoki Járműjavító TV-ből Cseh Zoltán elvtárs, lapunk levelezője megírta, hogy a kocsiosztály eredményesen készül az őszi forgalomra. A lendület azt bizonyítja, hogy túl akarják szárnyalni a tervet és úgy dolgoznak, hogy az augusztus 20-i vállalásainkat 10 nappal előbb, már augusztus 10-e, a vasutasnapra befe 1952 JÚLIUS Hogyan segítsük a kocsiosztály dolgozóit A havi terv bevezetése alapos segítséget jelent a Landler Művek kocsiosztályán, a tervért vívott harcban. Hiba az, hogy a járműjavítók kocsiosztályaiban nem fordítanak gondot a tervek felbontására. Az Üzemgazdasági Osztálynak úgy látszik közönyös, hogy a dolgozókat érdeklik azok a feladatok, melyeket végre kell hajtaniuk. Az osztály tervét csak késve bontják fel brigádtervekre. Csakis közös munkával, a dolgozókkal való szoros együttműködéssel tudják az őszi forgalmat megfelelő számú kocsival ellátni. Mi itt a tündő? A szakszervezet üzemi bizottságait, bizalmiak és brigádvezetők harcoljanak következetesen azért, hogy a havi tervet lehetőleg öt nappal előbb felbontva adják át a brigádoknak. Küzdjenek azért, hogy az ehhez szükséges anyagot az illetékes szerv időre biztosítsa. Ezzel felszámolják a tervszerűtlenséget, a kapkodást és a termelési egyenetlenséget. Az anyagraktárak dolgozói tekintsék harci feladatuknak, hogy a dolgozók részére a szükséges anyagokat, alkatrészeket időben biztosítsák. Kérjék a párt- és szakszervezeti szervek segítségét, ha a felsőbb szerv nem tud anyagot biztosítani, de különösen harcoljanak a bürokrácia ellen, amire Kristóf elvtárs is felhívta a vasutasok figyelmét szakszervezetünk III. kongresszusán. Ezzel nagymértékben megszüntetjük a tervszerűtlen munkát és a túlóráztatást. A műszaki értelmiség, a művezetők, mint a termelés közvetlen parancsnokai segítsenek és harcot járnak azért, hogy a kocsiosztály dolgozói tudják vállalásaikat teljesíteni, hogy a vasutasnapra befejezzék augusztus 20-i felajánlásaikat és ezáltal négyezer kocsit juttassanak a szállítás érhálózatába. A rákosállomási baleset megérteti dolgozóinkkal, hogy a munkafegyelem megszilárdítása valamennyi vasutas dolgozó központi kérdése A Szolgálati Szabályzat, az utasítások és rendeletek betartása minden vasutas dolgozó számára törvény. A becsületes, a hazáját, a vasutat szerető dolgozóink felháborodásuknak, megvetésüknek és gyűlöletüknek adtak kifejezést a rákosállomási baleset A vasutas dolgozók gyűlöletét fejezik ki azok a levelek is, amelyek szerkesztőségünkbe érkeznek. Suhajda Endre elvtárs, sztahanovista főraktárnok írja többek között: „Milliós értékeket tesz tönkre, dolgozó emberek életét oltják ki a balesetek. Emberi tragédiák százait szüti, s ökölbe szorul a kezünk, ha ilyesmiről hallunk. Az ellenség dolgozik a vasúton is és mi ezt tétlenül akarjuk tovább nézni? Szó sem lehet róla. Kíméletlenül fel kell lépni minden lazaság, felelőtlenség ellen. Szólni kell az ellenségnek a nődolgozók ellen indított támadásáról. Nálunk a pénztári, távirdai és kereskedelmi szolgálatinál kiváló eredményeket érnek el nődolgozóink, de ugyanaz a helyzet a forgalmi szolgálat terén is. Mégis azt híresztelték, hogy a rákosállomási balesetet nődolgozó okozta. Ezt mi, vasutas férfidolgozók visszautasítjuk és az imperialista ügynökök támadására azzal válaszolunk, hogy még nagyobb lelkiismeretességgel tanítjuk nődolgozóinkat, hogy a szakismereteket elsajátítsák és még nagyobb felvilágosító munkát folytatunk azért, hogy a vasutasok soraiban megbújt reakciós elemeket megsemmisítsük és vasutunk jó hírét öregbítsük. B. Varga András, Rákos állomás ÜB-elnöke így ír: „Az állomásunkon történt szomorú kimenetelű balesetünkért az üzemi bizottság tagjai se felelősek. Nem voltunk éberek, nem lepleztük le az ellenséget és nem ellenőriztük a szolgálati vezetők munkáját. A baleset intő példa és szomorú iskola számunkra. Arra tanít elsősorban, hogy az üzemi bizottságnak gyökeresen meg kell változtatni a munka módszerét. Tanuljanak a többi állomások is a mi esetünkből. Legfontosabb, hogy a munkafegyelmet megszilárdítsuk Az ellenséget figyelnünk kell és előidéző, az ellenséggel cimboráló gyilkosokkal szemben, akik cselekedetükkel vasutas munkástársaik életét, s más üzemek , dolgozóinak építőmunkánkban annyira hasznos életét semmisítették meg, még mielőtt kárt okoznának, mielőtt az imperialisták malmára hajtanák a vizet, le kell leplezni, meg kell semmisíteni őket Az üzemi bizottságnak az eddiginél sokkal szorosabbra kell fűznie kapcsolatát a pártszervezettel. A szakszervezeti funkcionáriusoknak még jobban magukévá kell tenniük pártunk és a SZOT határozatait. Kíméletlen harcot kell folytatnunk a klerikális reakció és a kétlaki dolgozók ellen, mert Rákos állomáson ezen a téren is van még javítani való. Ezeket figyelembe véve, be akarjuk bizonyítani, hogy hasznos tagjai vagyunk népi demokráciánknak, rendíthetetlenül ragaszkodunk nagy pártunkhoz és szeretett Rákosi elvtársunkhoz. Az őszi csúcsforgalomra való felkészüléssel, az őszi csúcsforgalmi feladatok maradéktalan végrehajtásával akarjuk bebizonyítani, hogy nem azonosítjuk magunkat a balesetet előidéző felelőtlen, az ellenség befolyása alatt álló két gyilkossal." Gerzson Pálné, Rákos állomás dolgozója, elmondta levelében, hogy az állomás dolgozóinak legnagyobb része kétlaki életeit élő, akik csak a saját egyéni dolgaikkal törődnek. Az ilyen ember — írja —, mint Vasvári Rezső, aki Gömbös-katona volt, aljas munkáját hosszú ideig Blattomban végezte, de intő példa számunkra, a becsületes dolgozók egésze számára, hogy még jobban vegyük fel a harcot a vasutas zubbony alatt megbúvó, kétlaki életet élő ellenség ellen. Minket, nőket is, be akartak mocskolni, hogy egyik nőtársunk idézte elő a balesetet. Mi azonban a még fegyelmezettebb munkával adjuk meg erre a szükséges választ. Lassú János, külsős forgalmi szolgálattevő arról ír, hogy az állomás területén hiányzik a politikai felvilágosító munka, a dolgozókkal nem foglalkoznak, a népnevelők nem működnek, de hiányos a szakszervezeti bizalmiak munkája is. Ez egyik oka annak, hogy a dolgozok egy része nem érzi munkája jelentőségét és felelősségét. Éppen ezért brigádot alakítottak, hogy állandó jellegűvé tegyék a nevelőmunkát és ezt összekötik a vasutasnapi fogadalom teljesítésével, az őszi forgalomra való jó felkészüléssel. A vasutas dolgozók megértették a rákosállomási balesetből is, hogy saját legközvetlenebb érdeke minden vasutas dolgozónak a fegyelmezett szolgálat ellátásáért folytatott harc. Ahogy a Rákos állomás baleset áldozatainak közel fele vasutas volt, vagy a legutóbbi nagykőrösi baleset valamennyi sérültje és egy halálos áldozata vasutas volt, a további bűnös fegyelmezetlenségből eredő balesetek áldozatai ismét vasutasok lehetnek. Minden becsületes vasutas dolgozó első tanulságként azt vonja le, hogy a szolgálatot utasításszerűen ellátni árnynyit jelent, mint egymás életét óvni. Nem azonosítjuk magunkat a balesetet előidéző gyilkosokkal A vonatszemélyzet politikai nevelése (A Vasútpolitikai Főosztály kiadása) Közeljövőben megjelenik a Vasútpolitikai Főosztály kiadásában „A vonatszemélyzet nevelése" című szovjet brosúra. E brosúra távolsági személyvonatok vonatkísérőiről szól, azt mutatja meg, hogyan szervezték meg a szovjet vasúti pártszervezetek a vonatbrigádok között az eleven pártéletet, hogyan oldották meg a vonatkísérőszemélyzet mozgalmi életbe, munkaversenybe való bevonását. Az utazószemélyzet politikai nevelése a vasúti pártszervezetek egyik legnehezebb feladata. E munka sikeres elvégzéséhez nyújt nagy segítséget a most megjelenő brosúra, mely módszertani támogatásban részesíti pártszervezeteinket, hogyan lehet megoldani bonyolult körülmények között is az utazószemélyzet aktivizálását, pártéletbe való bevonását. A brosúra jelentőségét aláhúzza az a körülmény is, hogy részletesen foglalkozik a pártcsoportok munkájával. A mi pártunk is nagy gondot fordít arra, hogy a pártcsoportokat megerősítse. Ennek a feladatnak elvégzéséhez hasznos támogatást nyújt a brosúrában közölt sok helyes módszer, melynek alapos tanulmányozása és a tanultak felhasználása hozzájárult pártszervezeteink munkája megjavításához.