Szocialista Vasútért, 1956. július-október (12. évfolyam, 27-42. szám)

1956-07-02 / 27. szám

Határidő előtt tizenegy nappal Pusztamonostor állomás dolgozói első félévi mennyiségi és minőségi tervüket a vállalt 9 nap helyett határidő előtt 11 nappal, június 19-re teljesítették. Az élüzemcím elnyerése attól füg , hogy a normáltétel tényezőt teljesíteni tudjuk-e negyedévi viszonylatban. Sajnos, az időjárás miatt erre nem sok a reményünk, mert a zöldáru szállítás a tavalyihoz mérten csekély. Nem tudjuk mire vélni, hogy feletteseink ragaszkodnak a normáltétel tényező fenntartásához, hiszen ez nem fejezi ki a dolgozók munkához való viszonyát, hanem az időjárás szeszélyeit. Márpedig az időjárás elég szeszélyes. Állomásunk munkáját állandóan nehezíti Hatvan állomás forgalmi szolgálattevőinek lelkiismeretlen szolgálattétele. Hatvan állomás szolgálattevői számtalan esetben az engedélyezett száz tengelyre kérnek engedélyt, de a vonatot bemondás nélkül túltengelyel küldik. Több ízben panaszt tettem már emiatt igazgatóságunknál, de orvoslást nem kaptam. (Pintér Lajos állomásfőnök leveléből). VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A VASÚTI FŐOSZTÁLY ÉS A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK HETILAPJA XI. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM, Ars 40 fillér 1956. JÚLIUS 2. BETARTOTTÁK ÍGÉRETÜKET .A Hivatalos Lap 31. száma közli a második félévi versenyfeltételeket. A félév kezdetén nyomatékosan felhívjuk erre a szolgálati vezetők figyelmét, mert a végrehajtási utasítás a múlthoz képest változást is hoz. Változás például, hogy a „kiváló dolgozó“ és a ,,szakma kiváló dolgozója cím elnyerésének teljesítményi szintjeit ezentúl a helyi adottságok figyelembevételével a szolgálati vezetők az üzemi bizottsággal közösen tartoznak megállapítani, kivéve a Vilia X. csoportú állomásokat. A szolgálati vezetők az ÜB-vel karöltve a szakszolgálatonkint meghatározott feltételek alapján haladéktalanul állapítsák meg a szinteket és ismertessék azokat a jú liusi termelési értekezleteken. A dolgozókat úgy mozgósítsák, hogy júliusi, illetve vasutasnapi és egész harmadik negyedévi vállalásaikat ezeknek a szinteknek figyelembevételével tegyék meg. Közli a Hivatalos Lap az új élüzemfeltételeket is. A szolgálati vezetők törekedjenek arra, hogy a harmadik negyedévi vállalások az új élüzemfeltételekre épüljenek. A szolgálati hely harmadik negyedévi vállalásainak tervezetét a júliusi tervismertető értekezleteken minél alaposabban ismertessék, hogy széleskörű vita kerekedjen fölötte és a vitából alakuljanak ki a dolgozók és a szolgálati hely vállalásai. Debrecen állomás sikerei az építési anyagok és a zöldáru szállításában Debrecen állomás dolgozói a második negyedévben nagy igyekezettel fogtak hozzá a télen elmaradt építési anyagszállításhoz és a zöldáru fuvarozásához. Ez kezdetben elég nehezen ment, mert lemaradás volt a menetrendszerinti indításnál és a fajlagos kocsimozgatásnál. Ezeket a hibákat a forgalom és a kereskedelem dolgozói a vontatással közösen megbeszélték és elhatározták, hogy nemcsak pótolják a lemaradásokat, hanem túl is teljesítik a versenyfeltételeket. Ez sikerült is, ennek eredményeként első félévi tervüket június 24-én befejezték. Egyénileg kiemelkedő teljesítményt ért el ifj. Sipos Imre népköztársasági érdeméremmel kitüntetett állomási irányító, aki jó szervező és irányító képességével 108 százalékos átlagos terhelési teljesítményt ért el és az állomási versenyben első lett. Szép eredménnyel dicskedhet Varga Sándor rendelkező forgalmi szolgálattevő és Szentesi Mihály kocsimester is. Már harmadik hónapja tartják a kiváló dolgozó szintet és az állomási párosversenyben kocsikifutásnál első helyezést értek el 116 százalékos teljesítményükkel. (Czeglédi Sándor leveléből). Fed 65.5 pont, 3. Pécs 60 pont, 4. Miskolc 57 pont, 5. Debrecen 44.5 pont, 6. Szombathely 43 pont. A budapesti igazgatóság munkájának fokozatos megjavításával az év elején elfoglalt ötödik, majd negyedik helyéről áprilisban második helyre nyomult fel, most pedig az első helyre került. Szakszolgálatai közül a vontatás az első, a forgalmi, a távközlő és biztosítóberendezési, valamint anyagszerkezelési szolgálata második helyen, pályafenntartási szolgálata a negyedik, kereskedelmi szolgálata pedig az ötödik helyen áll. Szabó István kocsilakatos kétszeres kiváló dolgozó, minőségi javítással segíti a nagykanizsai futóház kocsiműhelyének munkáját. (Kovács Géza felv.) A dorogiak is beváltották szavukat Dorog fűtőház dolgozói is vállalták annak idején az éves terv határidő előtti teljesítését. Adott szavukat eddlen be is váltották, mert a féléves terv teljesítésénél előnyre tettek szert. A kocsijavító műhely első félévi tervét június 15- re teljesítette. A tervben 4060 munkaegység szerepelt, ők 4626.81 munka''n‘`sérte‘ *ljesítettek. Zámbó István, Horváth István, Nagy Árpád, Göndöcs Lajos voltak azok főként, akik jó munkájukkal hozzájárultak a sikeres tervteljesítéshez. A mozdonyjavító műhely 16- ra végzett féléves tervével. Ebben a munkában Kedves Károly esztergályos, Kőhalmi János lakatos jártak elől. A vontatási személyzet százdegy tonnakilométer tervét 15-én, kilométertervét már 6-án, széntervét 20-án fejezte be és a hónap hátralévő részében megtakarított szénnel továbbította vonatait. Csiffári Károly mozdonyvezető és fűtője, Pócsföldi Imre százelegűtonnakilométer tervüket 145 százalékra teljesítették. Hányel László mozdonyvezető Balázsi Gábor fűtővel 131 százalékot ért el ennél a tényezőnél, a szénmegtakarításban pedig 128 százalékot. (Páva Mihály leveléből). Budapest az igazgatósági verseny élén Az igazgatóságok versenyének májusi eredménye a következő: 1. Budapest 67 pont, 2. Sze- Miskolc és Békéscsaba vezet a csomóponti versenyben Az áprilisi és májusi göngyölített eredmények alapján a csomóponti verseny helyezési sorrendje a következő: I. csoport: 1. Miskolc 98 pont, 2. Komárom 95 pont, 3. Rákosrendező 89 pont, 4. Szolnok 88 pont, 5. Hatvan 88 pont, 6. Debrecen 79 pont, 7. Dombóvár 74 pont, 8. Rákos 70 pont, 9. Budapest-Ferencváros 65 pont. II. csoport: 1. Békéscsaba 95 pont, 2. Pécs 93 pont, 3. Szeged 93 pont, 4. Győr 92 pont, 5. Szombathely 92 pont, 6. Nyíregyháza 90 pont, 7. Pusztaszabolcs 83 pont, 8. Celldömölk 79 pont, 9. Székesfehérvár 63 pont. HARCOLJUNK A BÜROKRÁCIA ELLEN ! A Minisztertanács határozata az állami szervek munkájának egyszerűsítéséről és megjavításáról biztosítja az utat ahhoz, hogy a vasutas dolgozók konkrétan belekapcsolódjanak a vasút munkájának egyszerűsítésébe. S hogy dolgozóink így tesznek, azt bizonyítják a szakszervezeti taggyűléseken elhangzott hozzászólások és javaslatok is, melyek figyelmeztetik a vezetőket, hogy elérkezett az ideje az ügyvitel egyszerűsítésének. A vasutas dolgozók többsége, nap mint nap hősiesen harcol a vasút terveinek maradéktalan teljesítéséért. Joggal hallatják hát szavukat a munkájukat gátló bürokratikus intézkedések, felesleges utasítások miatt. Igen helyesen látják és saját bőrükön érzik, hogy a vezetés a Minisztertanács határozatának alapján mielőbb lényeges szervezeti és ügyviteli tökéletesítésre szorul. Szakszervezeti Bizottságunkhoz már a Minisztertanács felhívása előtt is érkeztek olyan javaslatok, melyek a szervezeti és ügyviteli munka megváltoztatására irányulnak. Ezeket a javaslatokat korábban mi sem fogadtuk a XX. kongresszus szellemében. 1 egyre több olyan vasutas dolgozó van, aki jól látja a vasút centralizmusának bürokratikus eltorzulását és érzi azt, hogy a túlzott centralizmus és bürokrácia eddigi állandó növekedése megköti sok ember, különösen a vezetők kezét, akadályozza a helyes munkastílus kialakulását. A túlzott centralizáció nagymértékben csökkenti szolgálati helyeink vezetőinek felelősségét és jogkörét. Ennek következtében nem hoznak, vagy nem hozhatnak a személyi felelősség elve alapján érdemi döntést egyszerű ügyekben sem. A szolgálati vezetők gyakran panaszkodnak — jogosan — olyan intézkedések miatt, melyek a már folyamatban levő munka derekán érintik őket. A módosító rendeletek, a figyelőlapok tömege miatt a kifejtett energia, áldozatos munka és pénz sokszor kárbavész. Számtalan példát lehetne felsorolni arra vonatkozóan, hogy a bürokrácia miként és hogyan veszélyezteti a vezetők önállóságát és szinte lehetetlenné teszi az egyéni felelősség kialakulását. Az egyszerűsítést figyelembe véve a dolgozók besorolását a szolgálati főnök végzi. A debreceni igazgatóságnál mégis a II. osztály sorolta be — név szerint — a nyíregyházi pályafenntartási főnökség anyagelszámoló dolgozóit. Az újításoknál is mintegy kísérő jelenség a bürokrácia. Jelenleg a javaslatokat igazgatóságonként és vállalatonként újítási naplóban naplósorszám alatt tartják nyilván. Ezeknek a nyilvántartott javaslatoknak a főosztályra érkezés után a következő az útjuk. A javaslat a szakosztály-nyilvántartóba kerül, ott újból iktatják, postázzák az újítási megbízotthoz, ahol a javaslatot ügyiratköpenybe helyezik és így már két számon fut a javaslat. A szakosztályi újítási megbízott az iktatóból kapott javaslatokat a szakosztályok osztályaihoz továbbítja, szintén a nyilvántartón keresztül. Ezt az illetékes osztály számszerűit bevezeti és kiadja az alosztálynak, ahol szintén egy könyvbe bevezetik, majd kiadják a csoportvezetőnek, aki továbbítja az előadónak. Az előadó bejegyzése után a javaslat ugyanezen az úton indul viszszafelé. Másik példa: A vasúti kocsik vonóhorog vezetékére öt külön szabványlap készül. Három a személykocsikra, kettő a teherkocsikra. Az öt szabvány helyett elegendő lenne kettő — egy a teherkocsikra, egy a személykocsikra. Elmaradhatna három javaslatkészítés, tárgyalás és adminisztrálás, ügyirat és kisügyiratok stb. Mindezek mellett minthogy egy lapon volna valamennyi vonóhorog vezeték előírása, egyszerűbbé tenné a szabvány használatát is. A dolgozók ügyeivel való foglalkozás is nem egyszer a bürokrácia útvesztőjébe kerül. Erre is egy példa: A keleti tömb balatonalmádi üdülőjében 1955 végén az emésztőgödröket kitisztították. A munkát elvégző dolgozó a számlát eljuttatta a Keleti pályaudvar üzemi bizottságának. De mivel az ÜB-nek pénze nem volt, átadták a számlát egy főosztályi dolgozónak, aki a számlát eljuttatta az illetékes előadóhoz. Az előadó, aki a szociális, gazdasági ügyek intézésének egy részével foglalkozik, átadta a számlát a főkönyvelőségen az üdülők pénzügyeivel foglalkozó előadónak. A számla talán még ma is valamelyik fiókban nyugszik és a munkát elvégző dolgozó, akinek a türelme jogosan elfogyott, Rákosi elvtárshoz írt panaszos levelet. A számla benyújtása után hat hónappal a levelet a vasúti politikai főosztály titkárságán keresztül a vasúti főosztály szakszervezeti bizottságához küldték. A szakszervezeti bizottság megállapította, hogy az ügy a főosztályi szakszervezeti bizottságot közvetlenül nem érinti, mert 1956 januártól a balatonalmádi üdülőt átadták a Keleti tömbnek. Kezdtük keresni a számlát. Megállapítottuk, hogy a számla itt is volt, ott is volt. A Központi Vezetőség levelét elküldtük az első számú előadóhoz azzal a megjegyzéssel, hogy határidőre adjon választ a politikai főosztálynak. A határidő lejárta után személyesen kellett utánajárni, hogy mi van a számolóval. Több tárgyalás és egy értekezlet után közölték, hogy a számla elveszett. Ezért le kellett utazni Balatonalmádira és szégyenkezve bevallani, hogy a bürokrácia útvesztőjében a számla eltűnt és megkérni a 76 éves dolgozót, hogy szerezzen be még egy számlát, hogy jogos követelését az illetékesek kifizethessék. Sok más példából is megállapítható, hogy a túlzott központosítás túlszervezésre mutat. Sok esetben párhuzamosság tapasztalható az anyagellátásban, az anyagellátási igazgatósági, a szakosztályi, az igazgatósági, a beszerzési főnökségi, valamint a külszolgálati helyek anyagrészlegeinek munkájában. Ezzel aktatologatás, a papírmunka hihetetlen megnövekedése jár, ami biztos út az egyéni felelősség elkenéséhez. Néhány olyan problémát vetettem fel, melyek még világosabbá teszik a vasutas dolgozók tömegei előtt a vasút bürokráciájának egyes vonásait. A vasúti főosztály szakszervezeti bizottsága aktivistáival, minden erejével a legmeszszebbmenően fogja támogatni a Minisztertanács határozatát és ezúton fordul felhívással a vasúti szolgálati helyek dolgozóihoz és szakszervezeti aktivistáihoz, hogy tapasztalataikkal segítsék a vasúti ügyviteli munka színvonalának emelését. A túlzott centralizmus és a bürokrácia elleni küzdelem egyik hathatós eszköze a decentralizálás, az ügykörök, a hatáskörök megfelelő kialakítása, azok rögzítése. A decentralizálás a bürokrácia minimumra való csökkentése csak úgy következhet be mindannyiunk javára, ha az irányító szervek a minisztériumtól kezdve, az egyszerűsítést végrehajtják, ha gondoskodnak a külszolgálati szerveink önállóságának erősítéséről. Meg kell állapítani, hogy kik felelősek egy-egy feladat elvégzéséért, mert csak így lehet a munkát számonkérni, a végrehajtást hatékonyan ellenőrizni! Az ügyek tologatása, a felelősség áthárítása megszüntethető. Minden vasutas dolgozó egyéni érdeke és megtisztelő feladata segíteni pártunkat és kormányunkat a bürokrácia és a túlzott centralizmus ellen folyó munkában, az államigazgatási munka színvonalának emelésében. Horváth Károly a vasúti főosztály szakszervezeti bizottságának elnöke Rendezték az alacsonykeresetű vasutas dolgozók fizetését Amint ismeretes, a Minisztertanács rendeletet hozott az alacsonykeresetű dolgozók fizetésének emeléséről. A fizetésrendezés 1956 június 1-én lépett életbe. Eszerint a dolgozók legalacsonyabb havi keresete 650 forint. A vasúton 6000 dolgozót érint a rendelkezés. A minisztertanácsi rendelet végrehajtásának szabályozása másként történik a vasúton, mint az iparban. Nálunk a dolgozók fizetése rangfokozati és munkaköri bérből tevődik össze. Ez annyit jelent ebben az esetben, hogy valamennyi államvasúti havibéres dolgozó munkaköri bérét, — akik rendszeres prémiumban vagy kilométerpénzben nem részesülhetnek és a besorolás szerinti munkaköri bérük nem éri el a 460 forintot, — ezentúl 460 forintra kell felemelni. A rangfokozati bér összege változatlan marad. Ez viszont annyit jelent, hogy hosszabb vasúti szolgálattal rendelkező dolgozóink keresete meghaladhatja a 650 forintot, amenynyiben ez a rangfokozati bér különbözőségéből adódik. Egy váltótisztító felemelt munkaköri bére 460 forint. Ha az illető a V. 15. rangfokozat szerint 260 forintot kap, összesen most 720 forint illetményben részesül. A havidíjas dolgozók közül a fizetésemelés érinti a lámpakezelő, kihordó, váltótisztító, állomási tisztogató, sorompóőr, gépkocsi árukísérő, irodasegédező, gépíró, konyhalány, értesítő, felszolgáló, kézbesítő, éjjeliőr, kapus, laktanya-ügyeletes és még néhány hasonló munkakörben foglalkoztatott dolgozót. A munkaidő szempontjából azonos elbírálás alá esik a magasabb munkaidővel dolgozók munkaköri bére. Tehát 460 forintos munkaköri bér alkalmazható a 12124, vagy 24/24 órás szolgálatot teljesítő dolgozóknál is. A rangfokozati bér nem nyer alkalmazást például a Vasúti Tudományos Kutató Intézetben, a vasúti technikumok, nevelőintézetek, napközi otthonok stb. létszámába tartozóknál. Itt, amennyiben rendszeres prémiumban nem részesülnek és a jelenlegi keresetük nem éri el a 650 forintot, a munkaidő nagyságától függetlenül az új kereset 650 forint. A MÁV Utasellátó Vállalatnál azok a prémiumos, illetve jutalékban részesülő dolgozók kapnak fizetésemelést, akiknek eddigi alapbére nem érte el a 600 forintot. Ezek alapbérét 600 forintban állapították meg. A pavilonkezelők biztosított jutaléka — havi 210 órai foglalkoztatás esetén — 600 forintra egészül ki. A prémiumban nem részesíthető, valamint darabbérrendszerben nem foglalkoztatható órabéres dolgozóknál — amennyiben órakeresetük nem éri el a 3,10 forintot — az órabér 3,10 forint. Az órabéreseknél a jelenleg érvényben levő bértételek nem változnak meg, a különbözetek a 3,10 forintra történő kiegészítésnél jelentkeznek. A megemelt fizetéseket első ízben a június havi zárfizetésnél, július 14-én folyósítják. Hogy a fizetésemelés mit jelent a dolgozóknak, arról beszéljen néhány kiragadott példa: Győri Margit és társai kenyeresek az Utasellátónál. Személyenként 190, Mangi Lajosné felszolgáló és társai 76, számos kosaras és takarítónő 60—100 forint közötti emelést kaptak. Az Építési Géptelepnél a segédmunkások 160 forinttal, a gépkezelők 40—120 forinttal kaptak többet. Bán Sándor, a szegedi Vasanyagjavító segédmunkásának fizetése 143, a MÁV Hídépítő segédmunkásainak bérezése 120, Asztalos Sándor és segédmunkás társainak fizetése a Debreceni Járóműjavítóban 143 forinttal emelkedett, hogy csak egy-kettőt említsünk a többezer érdekelt dolgozó közül. A Minisztertanács rendeletét dolgozóink a legmesszebbmenően helyeslik. Ez a bérrendezés 1956-ban csak első állomása az olyan irányú intézkedéseknek, amely a vasutas dolgozók megelégedését, életszínvonaluk tényleges emelését szolgálják. Salgótarján-külső állomáson dolgozik Ladóczky Tibor rádiótávirász már öt esztendő óta látja el a rádiótávirászi szolgálatot példamutatóan. (Kovács Géza felv.)