Tiszavidék, 1957. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-01 / 179.szám

n­egyven év Eb történt falun *4 Nagy Októberi Szocialis­ta. Forradalom idején a moszkvai repülőgépgyárban, mint esztergályos dolgoztam. A forradalom győzelme után hazautaztam falura, a rja­­zanyi tartományba. 1917 de­cembere első napjaiban ér­keztem haza. Amikor a faluban híre szállt, hogy Moszkvából egy bolsevik munkás érkezett, egymásután keresték fel a parasztok és érdeklődtek a moszkvai, petrográdi esemé­nyekről. — Hát ti megválasztottá­tok a parasztküldöttek szov­jetjét? Elvettétek a földes­urak birtokait? — kérdeztem a falumbeliektől. — Nálunk semmi ilyesmi nem történt — válaszolt a ■ falu egyik legszegényebb pa­rasztja. — Hogyan is ven­nénk el tőlük? A földkérdés a parasztok legaktuálisabb problémáját jelentette, hiszen míg a földesurak kezében óriási földterületek voltak, addig a szegénypa­­sztok legjobb esetben is vékony parcellák­kal rendelkeztek. Elhatároztuk, hogy össze­hívjuk a parasztokat, de előt­te a malom munkásaival vé­gigjártuk a portákat. Beszél­tünk a szovjet hatalomról, a földreformról. Abban az időben a falvakban nem volt rózsás az élet. A sovány ter­més koldusszegénységre jut­tatta a parasztságot. A falu szegényeitől megtudtuk, hogy a gazdagok kihasználták ezt a szerencsétlenséget. A járási zemsztvo tagjai pénzt gyűj­töttek a parasztoktól, hogy gabonát vásárolnak számuk­ra, de sem a pénzt, sem pe­dig a gabonát nem látták. A parasztgyűlésen követel­tük, hogy a zemsztvo számol­jon el a pénzzel. A gyűlés rendkívül viharos volt. Há­romszor szólaltam fel. Be­széltem a petrográdi és moszkvai eseményekről, a bolsevik párt programjáról, a szovjetekről, amelyek kezé­ben összpontosul most a ha­talom Oroszországban. Határozatot is hoztunk: a parasztok pénzének elsik­­kasztásáért letartóztattuk a zemsztvo tagjait, ingóságai­kat kiárusítottuk és ebből visszafizettük mindenkinek a saját pénzét. Megválasztottuk a helyi szovjetet és küldöt­teinket ■ a járási székhely szovjetjének kongresszusára küldtük. A kongresszuson kevesen voltunk bolsevikok és har­colnunk kellett az eszerek­­kel, akik óvták a parasztokat a földesúri területek azon­nali elfoglalásától. — Várjunk, hogy mit ha­tároz majd az országgyűlés. Mi azonban szilárdan kije­lentettük, hogy a föld azé, aki megműveli. A járási kongresszus hat küldöttet — köztük engem is — jelölt a szovjetek III. össz­­oroszországi kongresszusára. 1618 Január... A kongres­­­szuson a bolsevikok heves vitákat folytattak az esze­­rekkel. Mi amellett szálltunk síkra, hogy a földet haladék­talanul a parasztok kezére kell adni. Az aszerek azt mondogatták, hogy várjuk meg a föld­ szocializálásáról szóló törvénytervezetet. A kongresszus bolsevik frakciója nem hagyta magát. A vita közben a frakció ve­zetője így szólt hozzám és még egy elvtársamhoz: — Menjetek Vlagyimir Il­­jics Leninhez és kérjétek meg, hogy jöjjön el hozzánk. Elmentünk Lenin lakására. Közvetlenül fogadott ben­nünket, s mi azonnal a tárgy­ra tértünk. — Jöjjön el hozzánk, Vla­gyimir Iljics — mondottam — azonnal összehívjuk a bolsevikokat. Leninnel együtt tértünk vissza. A bolsevik frakció hamarosan összeült, s Lenin beszélni kezdett. Elmondotta, mi azért vitázunk az esze­­rekkel, hogy megmutassuk ezek igazi arcát a középpa­rasztoknak. A hatalom a mi kezünkben van — jelentette ki Lenin — és mi szilárdan folytatjuk a bolsevikok poli­tikáját a földkérdésben is. A kongresszus után haza­utaztunk falura. Járási gyű­lést hívtunk össze, amelyre minden falu elküldte képvi­selőjét. Egyhangúan elhatá­roztuk, hogy a hatalmas föld­birtokokat a parasztok kezé­be adjuk, a mezőgazdasági felszereléseket pedig a falu­­közösségek vették birtokuk­ba, így zajlott le a Nagy Ok­tóber falun. Elmondta:­­ GRIGORIJ LOBANOV, aki 1917 óta tagja a pártnak. *1 ..... <#• A leszerelési értekezlet nyugati küldötteinek külön megbeszélése t­ on­don (AFP). A lesze­relési értekezlet négy nyu­gati küldöttsége kedden dél­után külön megbeszélést tar­tott a brit külügyminiszté­riumban Dulles amerikai és Selwyn Lloyd angol külügy­miniszter részvételével. Dul­les kíséretében volt Harold Stassen amerikai küldött,­­ Selwyn Lloydot pedig Allan Noble, az albizottság képvi­selője kísérte. Franciaorszá­got Jules Moeh, Kanadát Da­vid­ Johnson, a kanadai kül­döttség vezetője képviselte. Az ülést azért hívták egy­be, hogy az amerikai külügy­miniszter közelebbről megje­lölhesse az Egyesült Államok álláspontját a meglepetéssze­rű támadás meggátlását cél­zó légiellenőrzési tervről. . legítí<tsM­kBif&ldi illek. Az olasz képviselőh­áz megszavazta az európai szerződéseket. Róma (DPA): Az olasz képviselőház a szerdára vir­radó éjszaka nagy többséggel ratifikálta az európai közös piacról és az euratomról szó­ló szerződéseket. 311 képvi­selő a ratifikálás mellett, 144 ellene szavazott, 54-en tar­tózkodtak a szavazástól. A szerződések ellen csak a kom­munisták szavaztak, a balol­dali szocialisták az európai közös piac ügyében tartóz­kodtak a szavazástól, az eura­­tomot azonban megszavaz­ták. Ez volt az első eset, hogy a baloldali szocialisták kül­politikai kérdésekben a közép pártokkal együtt szavaztak. Roosevelt özvegye be­utazási engedélyt kapott a Szovjetunióba New York (AFP). Roose­velt asszony, a volt amerikai elnök özvegye, kedden kö­zölte, hogy a washingtoni szovjet nagykövetségtől meg­kapta a beutazási engedélyt a Szovjetunióba Azt is el­mondotta, hogy valószínűleg a jövő hónapban utazik Moszkvába. Angol bombázók szer­dán újabb támadásra in­dultak ománi területek ellen Sard­z­sah (MTI). A Reu­ter jelentése szerint a sard­­zsahi repülőtérről szerdán hajnalban kilenc angol bom­bázó szállt fel, hogy támadást intézzen az ománi felkelők kezén lévő területek ellen. Hivatalos helyen a támadás célpontjáról részleteket nem közöltek, miután kedden hír­zárlatot léptettek életbe. GYŐRFFY ISTVÁN,M­agyKUNsági KRÓJHIK.S * (3) De hát, hogy nem veszett ki a szilaj pásztor, ha csa­ládot nem alapított, s gyermekei nem maradtak? Szilaj pásztornak senki sem született, a szilaj pász­tor magától lett. Mindig voltak az emberiségnek számkivetettjei. Leg­inkább ezekből alakult ki a szilaj pásztori rend. Ha egy legény emberi életet oltott ki és nem akart szembenézni a törvénnyel, behúzódott a rétbe. Ha a másiknak ter­mészete fellázadt a katonai fegyelem ellen, eldobta a csákót és elment ridegnek. Nagyon sok kezes- és nyáj­pásztor nem tudott számot adni s a számadás elől a rét­nek vette magát. Születlen, ágrólszakadt, vagy árva gyermek, a ridegek között biztos otthont talált. Váltott Balog Jancsi ridegről azt vallják a tanúk, hogy még gyermekkorában verte el az anyja, mert azt tartotta, hogy az ördög gyermeke, az cserélte ki pólyás korában. Bujdosó Szabó, ki a rétben Apavár körül ta­nyázott s a nép emlékezetében ma is él — tátos volt, kit az elöljáróság üldözött el Sohonnai Istvánt — ki szilaj gulyásbojtár lett — az országúton találták. Igen soknak, ki ridegnek beállott, társai a nevét sem tud­ták, nem is kérdezték, arra sem voltak kíváncsiak, mi szél hozta közibük. Lassanként valami ragadvány név­hez jutott, azzal élt haláláig. Csendbiztos, pandúr, zsan­­dár hatalma a rét szélén megszűnt. Ha üldözési céllal be­merészkedett, többé ki nem jött. Egyébként embert so­hasem fosztottak ki és nem öltek meg senkit, aki jó szándékkal közeledett feléjük. Sőt sok szegény embert, ki a rétet lábadozta, élelemmel tartottak. Hű télen volnék az igazsághoz, ha azt állítanám, hogy a szilaj pásztorok mind rovottmúltú emberek vol­tak. Volt köztük sok jó pásztornemzetségből való legény, aki nem érezte jól magát télen a városban, fedél alatt, s inkább elszegődött ridegnek. Régen a pásztoroknak tetemes számú jószágállománya volt a gulyában, ménes­ben, kondában, s ha ősszel szétverték a nyájat, a nyáj pásztornak nem volt mivel teleltetni jószágait, beverte hát őket a rétbe a szilaj nyáj közé, s maga is beállott tavaszig szitajnak. A számadók meg valósággal tekintélyes emberek voltak. Annyi marhájuk volt, hogy szinte versenyeztek érte a városok, hogy megfogadhassák. Nem sajnálták tőle a legelőt. Azért kellett, hogy a számadónak sok jó­szága legyen, hogy tudják miből kifogni a kárt. A számadó ugyanezen okból tartott sok jószágú bojtárokat. Mert bizony sok kárt vallott a pásztor, akárhogy vigyázott. Mikor a tél beköszöntött, a rónák, tiszták, derekak, fenekek befagytak, a hó elkezdett csendesen szitálni, az ordasok kibújtak rejtekhelyeikből és kerül­getni kezdték a nyájat. A bojtárok éjjel nappal a nyáj mellett strázsáltak, amelyik lefeküdt is, nyitott szem­mel aludt, mint a nyáj. Ropogtak a nádból rakott pásztor­­tüzek, felcsapó lángjukból a szikrák az égig kígyóztak. A nádi farkasok csörgő nyállal, zölden csillogó üveges szemekkel nézték a pihenő gulyát, ménest. Ha a nád­­kéve tüze hamvadásnnak indult, a csikaszok topogni kezd­tek, majd rettentő üvöltésbe fogtak. A pásztor hirtelen felérzett szendergéséből és botra kapott. Többi társai is felpattantak a szomszédos pásztortüzek mellől. A borjú­nagyságú, szeges örvű komondorok vonítva és nyüszítve keringettek a nyáj és pásztorok között. A marhák meg­torpanva, reszkető inakkal, meredt szemmel, nagyokat fújva várták a bekövetkezőket. Eriggy csak te! Elébe csak! Hajrá! Kiáltások hangzottak. A komondorok vin­­­nyogva mérlegelték az ellenség erejét s ha túlerőben érezték magukat, megszalajtották az ordasokat. De jaj volt, ha elmérték a farkokat! A farkasok egy perc alatt széttépték szegény hű állatot s berontottak a nyáj közé. A marhák fejevesztetten, ökl­ előzve, bőgve keringettek fel s alá, s mire a pásztorok megakadályozhatták volna, egész falkát b­ontott belőlük a vad. A ménest is szívesen támadták. A ló okosabb állat lévén, tüstént védelmi állásba helyezkedett. A csikókat közrekapták, magok is összeszorultak s egy perc­­ sem telt belé, az egész ménes farral kifelé állott, jobban mondva rugdosott. Jaj volt annak az ordasnak, melyet a pata eltalált! De annak a lónak is, melynek horpaszába kaphatott a farkas! Kutyák, farkasok egymást tépték. A ridegek kezebelije szörnyű káromkodások között rette­­­netes cspásokat mért az ordasokra. Amelyik megsebezve: feladata a küzdelmet és­ a nádas felé elinalt, az is halál­fia lett, vére szágán felindult társai széttépték­ . A farkas pocséklásáért is a számadó számolt. De még nagyobb ellenség volt a tél­ . A szilaj marha a rét avar füvével élt. A sás, gyé­kény, szittyó, csetkáka, sőt az apró nád télvíz idején jó­ táplálék volt. De jaj volt szegény párának, ha a havazás­ beállott! Ha még csak gömbörödött, de keményen nem­ fagyott, a hó miatt nem volt semmi baj! A láp korhadás­­­tól átfüllött kotúja felett a hó nem sokáig maradhatott­ meg. De mindgyütt másképp állott a dolog, mihelyt meg­­­dermedt a feltalaj. A hó szünet-szüntelen növekedett, a­ nyomorult marha nem tudta silány élelmét megtalálni, s bőgött az éhségtől. Nyárszakán ugyan kaszáltak imitt-­ amott a szigeteken a telelő jószágnak, de ez sohasem­ volt elég. Szegény pára úgy lenyűtt, hogy szinte a csontja­­ is zörgött, a hideg ellen meg tenyérnyi hosszú rabszőrt­­ eresztett. Olyanok voltak ezek a telelő szilaj marhák­; órása szarvaikkal, mint a rég letűnt idők ősállatai. Ha a hó már a gyakor nádat is eltemette s a jószág a nyáron kaszált gazt is felette, nem maradt más hátra,, mint szétverni a nyájat. De ez már az éh­halál előtti stáció volt! (Folytatása köv.) ' Mi történt Ománban? Az Arab félsziget délkeleti partvidékén fekvő Muszkát és Oman szulta­nátus terüle­tén az omami imám (muzul­mán egyházi méltóság) veze­tésével lázadás tört ki Nizva városban, az angolokkal szö­vetséges szultán ellen. A lá­zadás gyorsan terjedt (térké­pünk a július 26-i helyzetet mutatja) és a felkelő arab törzsek az Imám fekete zász­lóit több fontos városra, így pl. Ibrire is kitűzték, s az olajban feltehetően gazdag Buraimi oázishoz vezető stra­tégiai pontokat is elfoglal­ták. Nagyon is lehetséges, hogy az angol imperialista elnyomás elleni jelszóval Imám zászlaja mögött egy nagyhatalom áll. Ezt a felte­vést er­ősíti meg mindeneset­re az angol lapokban meg­jelenő cikkek sorozata, me­lyek szerint a felkelők mo­dern amerikai fegyverzettel vannak ellátva, s szervezett akcióik külföldiek jelenlétét bizonyítják. Köztudomású, hogy Musz­kát—Oman szultán, tus és Szaud-Arábia közötti határ­vonal a kietlen Rub el Chali homoksivatag területén hú­zódik, jelenleg sincs ponto­san megállapítva és így a fegyvercsempészést meglehe­tősen nehéz megakadályozni. Szaud-Arábia is érdekelve lehet, a történtekben, mert az ománi szultán brit segítség­gel foglalta el tőle K»53-ben a már említett Burimai oázist. A szultán ismét brit pártfogóihoz fordult katonai segítségért. Az angolok Cip­rusból és Afrikából csapato­kat küldtek, hadihajóikkal lezárták a Perzsa öbölben és Arab tengerben a Muszkát— Omani felségvizeket, lökhaj­­tásos repülőikkel pedig tá­madják a felkelők központ­jait. Akármilyen gyártmányú fegyverek harcolnak is egy­más ellen az Arab félszige­ten, a lázadás legmélyebb okait valószínűleg az angol Irak Petroleum Oil Co. és az amerikai Rockefeller érde­keltségű ARAMCO közötti olajért folyó harcban keres­hetjük.­­ Mindenesetre az ománi sízultanátus területén folytatott harcokból is lát­ható, hogy Anglia a saját bőrén is kénytelen érezni az Eisenhower doktrína áldásos hatását. Készülődés­i vasutasára Már az első negyedévben Szocialista munkaversenyt in­­­­dítottak a szolnoki Futőház­­ dolgozói. Azóta szép eredmé­nyeket értek el. A VII. Va­­­sutasnap és Alkotmány ünne­­­­pünk tiszteletére a negyed­éves versenyen belül újabb­­ vállalásokkal ünnepelnek a­­ dolgozók. Ma reggel a munka kez­dete előtt, minden részlegen ,nöpgyűlések keretében beszé­lik meg a 10 napos ünnepi műszakot. Kövesdi János, a veterán masiniszta, ki többszörös sztahanovista és kiváló vasu­tas, vállalta, hogy a menet31 rendszerinti közlekedés mel­lett 10 százalékos szénmegta­karítást ér el. A vonatokat balesetmentesen továbbítják és túlsúlyos szerelvényeket is vontat. Vállalta, hogy moz­donyának javítási költségeit a múlt hónaphoz viszonyít­va csökkenti. A vállalatást Turza Ferenc és Kovács Ist­ván VI. fűtőkkel együtt fog­ja teljesíteni. Kövesdi elvtárs vállalását követték a Szalai Lajos moz­dony­brigád, a kocsivizsgá­lók, mozdony és kocsijavító lakatosok felajánlásai. — ab. — A dunai árhullám levonulásának alakulása Hétfőn a Duna vízgyűjtő te­rületén csak szórványosan hullott kisebb csapadék. En­nek megfelelően, a Duna Bécs feletti szakasza Hofkirchenig apad, a második árhullám te­tőzése Budapest térségében van, ahol lassú áradás után kedden délben a vízállás tíz0 cm­ volt. A két árhullám kö­zé eső Dunaremete—Vác kö­zötti Duna-szakaszon átme­netileg 4—15 cm-es apadás következett be, a Budapest alatti áradás mértéke 20—35 cm. A dunai árhullámmal kap­csolatban a fővárosi tanács illetékes szervei megtették a szükséges intézkedéseket. A védvonalakat mindenütt fe­lülvizsgálták, az úgynevezett dunatelepi körgátat megerő­sítették, nehogy a friss ké­szítésű gátat, amely viszony­lag lazább szerkezetű, a víz kikezdhesse. Ezenkívül több dömpert, kotrógépet és bille­nő tehergépkocsit irányítot­tak a Szigetközbe. A fakadó vizek által elborított terüle­tekről a belvízi állandó szi­vattyútelepek és az ideigle­nesen felállított szivattyú gép­csoportok másodpercenként 25 köbméter vizet távolíta­nak el. A Szolnok megyei Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint a Tiszán — habár a folyó jelenleg áradó jellegű — nagyobb árhullám nem várható. A felrobbant petróleum megölt egy kisfiút A Tolna megyei Pincehely községben Székely Istvánné tíz éves kisfia petróleumot öntött a tűzhelyre. A petróle­um felrobbant, s kigyulladt a konyha berendezése is. A kisfiú harmadfokú égésig se­beket szenvedett, s rövidesen meghalt. A konyhában kelet­kezet tüzet a tűzoltók oltot­ták el a lakosság segítségé­vel­ A rendőrség megindította a vizsgálatot, hogy a szeren­csétlenségért terheli-e gon­datlanság a szülőket.

Next