Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-11 / 214. szám

Vi­ég proletárjai egyesüljetek! SZOLNOK MEGYEI­­ a MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 214. szám. Ara 50 fillér 1965. szeptember 11., szombat. Negyedmillió újító • A vállalatok, a műszaki értelmiség érdekeltsége Ezrek vettek részt az újítási rendelet­­tervezet vitáin Beszélgetés Tasnádi Emillel, az Országos Találmányi Hivatal elnökével Tavaly kezdődött, és az idén országos méretűvé szélesedett a vita, amelyet a szakszervezetek és az Országos Találmányi Hivatal az új újítási rendelet­­tervezetről kezdeményezett. Az elmúlt években a mű­szaki fejlesztés és a gyorsabb technikai haladás szükségének felismerése egyre jobban a közvéle­mény elé állította a technikai szellemi alkotások, az újítások, találmányok, és ezzel együtt a „nehéz em­berek” problémáját. Érthető, ha százezreket érdekel, milyen tapasztalatokat gyűjtött az Országos Találmá­nyi Hivatal, és mennyiben igyekszik a jelenleginél hathatósabb segítséget adni az újítóknak és felta­lálóknak. Ezért fordultunk kérdéseinkkel a hivatal elnöké­hez, Tasnádi Emilhez. — Az új tervezet milyen célok elérését kívánja segí­teni? — Mindenekelőtt a mű­szaki fejlesztésre, a techni­ka, a technológiai eljárá­sok, a gyártmányok minő­ségének és korszerűségének a munka termelékenységé­nek elősegítésére szeret­nénk —­ a jelenleginél jobban — az újítók figyel­mét ráirányítani. A műsza­ki értelmiségnek fokozot­tabb lehetőséget kell ren­deletileg is biztosítani, hogy az újító mozgalomban tevékenyebben részt vehes­sen. Anyagilag és erköl­csileg egyaránt teljes mér­tékben érdemes legyen szá­mára, hogy — munkaköri kötelességén túl — szelle­mi alkotó­készségének leg­javát adja. — Fokozni szeretnénk az újítók jogvédelmét. Rende­letileg is szükséges a vál­lalatok érdekeltségét szor­galmazni az újítások beve­zetésében, gyorsabb hasz­nosításában. Ezenfelül — amennyire ez csak lehetsé­ges —, világos jogszabályok alkotásával szeretnénk megszüntetni a díjazások körül ma még meglévő bi­zonytalanságot. — A jelenleg érvényben lévő rendelethez képest mi­lyen újdonság, jelentős el­térés található a tervezet­ben? — Nemcsak fogalmazás­ban, de tartalmában és szellemében is új magának az újítás fogalmának meg­határozása. A tervezet sze­rint: az újítás a termékben, vagy annak előállításában hozzon pozitív jellegű vál­tozást, illetve új terméket és új technológiát eredmé­nyezzen. Ezzel a „látszat újításokat” igyekszünk a jövőben lehetetlenné tenni.­­ Másképpen értelmezi a tervezet a munkaköri kötelesség kérdését is. Azt akarjuk elérni, hogy min­denki azon a szakterüle­ten újíthasson, amelyhez a legjobban ért, és amelyet hivatásszerűen művel. Az legyen a lényeg, hogy az újítás többet, nagyobb tel­jesítményt jelentsen, mint ami a javaslattevőtől fize­tése, beosztása arányában elvárható. Jelentős újdon­ság: lehetővé szeretnénk tenni, hogy az e kérdések körül folyó vitákban végül is a bíróság dönthessen. Egyik leglényegesebb újdonsága a tervezetnek, hogy a vállalatokat, — az egész vállalati kollektívát — közvetlenül anyagilag is érdekeltté teszi az újí­tások bevezetésében és hasznosításában. Ez az ér­dekeltség — véleményünk szerint — jelenleg az újító mozgalom igen fontos kér­dése. — Mely kérdések körül alakult ki eddig a legna­gyobb vita? — Gyakran más az újí­tók és megint más a vál­lalatok, a főhatóságok ér­deke. A különböző érdekek egyeztetése nem könnyű feladat. A leghevesebb vi­ták, természetesen az el­lentétes érdekek ütközési pontjain alakultak ki. Igen megoszlanak a vélemények például abban a kérdésben: megengedhető-e a műszaki értelmiség résztvétele az újító mozgalomban, vagy az kizárólag a közvetlenül ter­melők, a munkások moz­galma legyen? (A kérdés ilyen fogalmazása meglehe­tősen maradi szemléletet tükröz.) Egy-egy újítás megítélésénél mi legyen a mérce? Ki döntsön? Bi­zony, sokan ellenzik a bí­róság hatáskörének növe­lését is, mondván: a bíró­ság messze van az üzem­től. Mondanom sem kell, hogy a bíróság hatásköré­nek kiterjesztése az újítók érdekeit szolgálná. Aki azt mondja, hogy a bíróság „messze van”, az nem gon­dol arra, hogy a bíróság széleskörű bizonyítási el­járás, szakértők és tanúk meghallgatása után dönt... Miért éppen az újítások el­bírálásánál nem tudna ha­sonló körültekintéssel, és igazsággal dönteni? — Lefelé, vagy felfelé kerekítsük a díjakat? A vállalati, vagy a népgaz­dasági eredmény legyen a számított díjak alapja? Mind megannyi kérdés, amelyben még a viták nem jutottak nyugvópontra. — Várhatják-e a „nehéz emberek”, a gyorsabb technikai haladásért dolgo­zók, a jelenlegi tervezettől, ha rendelet lesz belőle, hogy oltalma alatt kevesebb akadályt kell leküzdeniük? — Nem hiszem, hogy rendeletileg minden bajt meg lehet szüntetni. A fő rendelet a mozgalom fejlő­désének csak egyik része. Eredménye nagyban függ a termelés és a gazdasági szervezet egészének alaku­lásától. A legfontosabb ta­lán mégis a közhangulat se­gítő ereje. Semmilyen ren­delet nem helyettesítheti a határozott és felelősséget is vállalni merő vezetőt, a társadalmi ellenőrzést, az al­kotni akaró és az alkotá­sért adott helyzetben koc­kázatot is vállaló szocialis­ta embert, a szocialista gondolkodást. Ezek nélkül a legtökéletesebb jogsza­bály is keveset ér. A ren­delet nem pótolhatja a megfontoltan és merészen, önállóan gondolkodó irá­nyító embereket. A „nehéz emberek” helyzetét termé­szetesen könnyíti majd a rendelet, de változatlanul egyre nagyobb szerep vár a társadalmi ellenőrzésre, a társadalom segítő erejére. Sz. R. Milliókat érő intézkedések Minden felhasználó és fogyasztó azt kívánja a gépipartól, hogy a gépipari cikkek korszerűek és ol­csók legyenek. E két fon­tos követelmény kielégíté­séhez több út vezet, amely végülis egy fogalomba, a műszaki fejlesztésbe tor­kollik. Ide tartozik a gyár­tás és gyártmányfejlesztés, *az­ anyagokkal és az ener­giával való takarékosság. Megyénk három legna­gyobb gépipari üzemében az év első felében megfe­lelően alakult a műszaki intézkedési­­ tervek végre­hajtása. Általában, a hat hónappal párhuzamosan, 50 százalék körül mozognak a tervteljesítési százalékok is. A jászberényi Aprító­gépgyárban az egész esz­tendőre 3 827 000 forint eredményre számítanak a terv hiánytalan végrehaj­tása esetén. Félév után az intézkedési tervet időará­nyosan 47 százalékra telje­sítették, ami 1 799 000 fo­rint költség­csökkentést je­lent. Az Aprítógépgyárban a legnagyobb eredményt, a gyártmányfejlesztésnek tu­lajdonítják. A gyártás­fej­lesztés és az energiamegta­karítás megközelítően egy szinten mozog. Az előbbi 210, az utóbbi 199 ezer fo­rint megtakarítást eredmé­nyezett. A jászberényi Hűtőgép­gyár műszaki intézkedési tervének összesített forint rovatában 15 millió áll. Jú­nius végéig ennek 45,7 szá­zaléka valósult meg, — 6 855 000 forint. Huszonnégyezer forinttal túlteljesítette előirányzatát a harmadik gépgyár, a BMG törökszent­iklósi gyáregysége. 870 helyett 894 ezer forint megtakarí­tást hozott a műszaki in­tézkedési tervekben lefek­tetett elgondolások meg­valósítása. A gyártmányfejlesztés itt főleg a rendfelszedő, a ta­laj­maró és a palántaültető gépek korszerűbbé tételére irányult. A gyártásfejlesz­tési címszó alatt az öntö­dében alkalmazott héjfor­mázás öntési módszer el­terjesztése volt nagyon eredményes. Öt megye mezőgazdaságának vezetői Debrecenben Az őszi betakarításról, szántásról és vetésről tanácskoztak Nyíri Béla felszólalása (Tudósítónktól) öt megye — Békés, Csongrád, Hajdú, Szabolcs és Szolnok — valamint Debrecen és Szeged megyei jogú városok elnökhelyettesei, a megyei tanácsok mezőgaz­dasági osztályvezetői, valamint a gépállomások és ál­lami gazdaságok megyei igazgatói pénteken az őszi betakarításról, szántásról és vetésről tanácskoztak Debrecenben. Klenczner András föld­művelésügyi miniszterhe­lyettes megnyitójában el­mondotta: az aratás több­­mint két heti elhúzódá­sa továbbra is érezteti ha­tását s mindehhez hozzá­járult a rendkívüli időjá­rás, a sok eső. Az elmúlt esztendőkhöz viszonyítva később kezdődtek az őszi munkák és ennek követ­keztében kevesebb a ren­delkezésre álló idő, s a jobb termés folytán sokkal több a tennivaló. Ismeretes mindenki előtt, hogy ke­nyérgabonát ugyanannyi te­rületen kell elvetni az idén is, mint az elmúlt két esz­tendőben s a másik célkitű­zésnek sem kisebb a jelen­tősége: továbbra is saját magunk által termelt ke­nyérgabonából akarjuk fe­dezni az ország szükségle­tét. A munkák jó végrehaj­tása az elmúlt éveiktől el­térően sok tekintetben rendkívüli intézkedést. — , szakszerűbb irányítást « mindenekelőtt tervszerűbb munkát követel meg. — A betakarítás, szántás, vetés még szélesebb körű összefo­gást követel meg minden­kitől, aki ebben az ügyben valamit tehet. Csak így tud­juk biztosítani azt, hogy a mi viszonyainknak és adott­ságaink között a legmegfe­lelőbb időben — szeptem­ber 20 és október 30-a kö­zött — mindenütt földben legyen a kenyérgabona ve­tőmagja. S hogyan állunk jelen­leg a munkákkal? A tanácskozáson felszó­lalt mezőgazdasági szakem­berek szavai nyomán azt lehetett összegezni: a Ti­szántúl minden részén megindult s teljes ütem­ben folyik az ősziek beta­karítása. Szedik a burgo­nyát, ássák és szállítják a répát. Az elmondottakból az is kiderült: mindenütt zöldek a tengerik, s álta­lánosan csak október kö­zepén kezdődhet a törés. Ez pedig nemcsak a szállí­tást nehezíti meg, hanem a kenyérgabona vetésnél egy sor újabb intézkedést köve­­tel meg. Beszámoltak arról, hogy mindenütt csökkentik a lehetőségek szerint a tengeri után a búzavetést, s át is csoportosították már a­ táblákat, de még újabbakra kerülhet sor. A Szolnok megyében fo­lyó őszi munkákról Nyíri Béla, a megyei tanács vb­­elnökhelyettese adott tájé­koztatót. Bevezetőben el­mondotta, hogy a nyár fo­lyamán nemcsak a rendkí­vül esős időjárás állította nagyobb feladat elé a tsz-eket és állami gazdasá­gokat, hanem az is, hogy jóval nagyobb termést ta­karítottak be, mint koráb­ban. őszi búzából 12,5 má­zsa körül alakult a ter­més, több termett tavaszi és őszi árpából . Szolnok megyében eddig 3000 va­gonnal több kenyérgabonát vásároltak fel, mint az eredeti előirányzat volt. A nyári munkák fontos tapasztalataként szűrtük le és ezt országosan is kama­toztatni kellene. Sokkal ak­tívabban és hathatósabban segítsék egymást a megyék, a távolabbi országrészek nagyüzemei. Ezáltal sokkal inkább ki lehet használni a gépeket, részben a kezdés­nél, másrészt az aratás be­fejezésénél vagyis szélesebb körű kooperációval hama­rabb, kevesebb veszteséggel lehet betakarítani a ter­mést.. Az őszi munkákra való felkészülésről és az eddigi eredményekről a követke­zőkben számolt be Nyíri elvtárs. Tíz nappal ezelőtt befe­jeződtek a járási tanácsko­zások, amelyen egyeztették a véleményeket, számba­­vették a lehetőségeket,­­ széles körben megismertet­ték a feladatokat. Ezután már azon múlik minden, hogyan dolgozunk. A jövő hét közepén megyei ta­nácskozást tartunk, ame­lyen kettős célt szabtunk ki: egyfelől el akarjuk mondani mindazoknak, akik a nyári betakarításban részt vettek, hogy munká­juk, erőfeszítésük sikerrel járt, s amiért elismerés jár. A másik pedig: arra kérjük a tsz-ek, állami gazdaságok, gépállomások vezetőit, szakembereit az eddigi lendületet, igyekeze­tet — a feladatok ismere­tében — vigyék át a követ­­kező hetekre is, s ha ez így lesz , akkor a mostani nagy feladatunkat is sike­resen tudjuk megoldani. Az egyes munkákat rész­letezve a következőket mon­dotta el a megyei tanács elnökhelyettese: Mintegy 100100 hold a vetőszántás szeptember el­ső hetéig, ami nem egészen fele az eredeti 210 000 hold­(Folytatás a 2. oldal~ Kovács István, a Karcagi Általános Szerelőipari Rtsz rádió-4v —cella részlegvezetője Volga gépkocsi rá­­----- iiKj** javítja

Next