Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-16 / 219. szám
2 „Földet 44 ért a Gemini-11 A Gemini—11—mint ismeretes — megdöntötte a repülés abszolút magassági világrekordját, több mint 1360 kilométer magasságba emelkedett, ami „fantasztikus, lélegzetelállító” látvánnyal ejtette bámulatba a pilótákat. Világosan látták a föld görbületét „balra Indiát, az orruk előtt Borneót”. A Kennedy-Fokon elmondták, hogy az űrhajósok eredetileg arra számítottak, hogy a megtakarított üzemanyag segítségével, műsoron kívül randevút bonyolítanak le az Agena-rakétával. Később azonban kiderült, hogy a Gemini radarrendszere nem működik. A megspórolt üzemanyagból még futotta annyira, hogy a Gemini–11 úgynevezett „rárepüléses” űrrandevút végezzen az Agena-rakétatesttel. Néhány órával a háromnapos repülés befejezése előtt, Conrad és Gordon erősen megközelítette a rakétát, amely előzőleg össze volt kapcsolva az űrkabinnal, de csütörtökre már vagy 40 kilométernyire eltávolodott attól. A Gemini–11 először megelőzte a rakétát, majd alárepült. A pilóták elmondták: különös látvány volt, hogy a huzal, amely még szerdán az Agena köré tekeredett, s ezáltal a rakéta úgy festett, mintha becsomagolták volna, — a rárepüléses randevú időpontjában már „az égnek meredt” teljesen kiegyenesedve lebegett az űrben. A legújabb űrrandevú nem szerepelt a kísérleti programban. A fékező rakéták bekapcsolása után 14.24 óra után a Gemini–11 elkezdte a leereszkedést. Az eredeti tervek szerint, az űrhajósok a fedélzeti elektronikus számítórendszerre bízták az egész manőver végrehajtását. Az űrkabin a Bermudáktól délre, 14 óra 53 perckor (magyar idő) bontotta ki első ejtőernyőjét, s az ereszkedő űrhajót már jól lehetett látni a Guam nevű amerikai helikopteranyahajóról, amelyet az űrutasok felkutatására jó előre kiküldtek. A Gemini–11 14.59 órakor pontosan az Atlantióceán kijelölt körzetében szállt le. Az anyahajóról azonnal megindultak felé a helikopterek. A kabin körülbelül 2,5 kilométernyire úszott a vízen a Guanótól. A rádión nyert értesülések alapján a Kennedy- Fokon hivatalosan bejelentették, hogy az űrhajósok kitűnő fizikai állapotban vannak. Verekedések, incidensek Pekingben * A vidéki „vörösgárdisták” újabb és újabb csoportjai érkeznek naponta Pekingbe, és röplapokon, faliújságokon számolnak be a lakóhelyükön lezajló „kultúrforradalomról”. Sok röplap foglalkozik azokkal az összetűzésekkel, amelyek lezajlanak egyrészt a helyi pártszervezetek által vezetett munkások, funkcionáriusok és parasztok, másrészről a tanulók között. Szeptember 6-án és 7-én Csianghszki tartományban került sor ilyen összetűzésekre. A tartomány főiskolai diákjainak röpirata szerint a munkások, a parasztok és a funkcionáriusok szétkergették a tartományi pártbizottság épületét körülzáró „forradalmár tanulókat”. A munkások táblákat vittek ilyen feliratokkal: „Le a jobboldali tanulókkal!” „Határozottan megvédjük a tartományi bizottságot!” „Leleplezzük a politikai szélhámosokat!” A röpirat azt hangoztatja, hogy a munkások „megverték a diákokat” sőt néhányat közülük ’’eszméletlenségig vertek”. Anhuj tartomány „vörösgárdistái” is „komoly politikai incidensről” a tömegek és a tanulók összetűzéséről adnak hírt. Három napon át — szeptember elsejétől harmadikáig — körülbelül kétezer gyári munkás és kommunában dolgozó paraszt, az üzemi pártbizottságok titkárainak vezetésével „ostrom alatt” tartotta a kereskedelmi főiskola „forradalmár előadóit és diákjait”, akik előzőleg a városi pártbizottság épületére ragasztott felhívásaikon arra buzdítottak, hogy „tüzet kell nyitni a pengpui pártbizottság épületére”. Három nap alatt — közli a röpirat — a munkások „megvertek 146 előadót és diákot” és összetörték „forrón szeretett nagy vezérünk, Mao elnök arcképének rámáját”. SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP Lemondott a nyugatnémet államminiszter Bonnban csütörtökön délután bejelentették, hogy Westrick államminiszter, a kancellári hivatal vezetője benyújtotta lemondását. Westrick arra hivatkozik: azért mond le, mert nem akar útjában állni annak, hogy a kancellár az általa megfelelőnek tartandó időpontban átalakítsa majd kormányát. A CDU egy része már hosszabb ideje sürgeti Westrick leváltását, akit Bonnban — mint Erhard kancellár legbensőbb tanácsadóját — általában az Erhard-kormány szürke eminenciásaként és a kormánypolitika első számú sugallmazójaként emlegettek. Rendkívüli állapot Sarawakban Csütörtök délelőtt Abdul Razak herceg, malaysiai miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter sajtóértekezleten bejelentette, hogy Sarawakban belpolitikai válság robbant ki, ami miatt a szövetségi kormány szükségállapot kimondására kérte fel az államfőt. A király azóta már alá is írta a rendeletet. Sarawak Észak-Borneo (Észak-Kalimantan) Indonéziával határos egyik állama. A sarawaki kormányzópárt, a nemzeti szövetségi párt, néhány hónappal ezelőtt megoszlott. A pártban kialakult belső ellenzék bizalmi szavazáson megbuktatta Dato Ningkan főminisztert — „akit magaviseleti alapon” támadtak meg —, később azonban a sarawaki főbíróság úgy határozott, hogy Dato Ningkan továbbra is főminiszternek tekintendő. A 42 főnyi sarawaki parlamentben Dato Ningkan ellenfelei többségben érzik magukat, és a Kuala Lumpur-i kormány segítségével, Dato Ningkan megbuktatása céljából össze akarják hívatni a helyi parlament ülését. Nyugati sajtójelentések szerint Kuala Lumpur fél, hogy a sarawaki baloldal — kihasználva a hatalmon lévő pártban uralkodó zűrzavart — felülkerekedik. Ráadásul pedig Észak-Borneóban éppen katonai átcsoportosítások folynak: a „nemzetközösségi” — vagyis angol — csapategységeket malaysiai alakulatok váltják fel az Indonéziával határos területen. Nemrég ugyanis az, indonéz kormány megváltoztatta a „konfrontációs” politikai vonalvezetést, és emiatt London és Kuala Lumpur könnyíteni kívánt az expedíciós egységek fenntartásával járó terheken. 1966. szeptember II, Biztonságossá kell tenni a takarmánygazdálkodást Jogyszabású ankét Karcagon (Tudósítónktól) A Szolnok Megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztálya és a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet legelőgazdálkodási ankétján közel száz szakember jelent meg. A tanácskozást Vedrődy Gusztáv megyei főagronómus nyitotta meg. Bevezetőjében megemlítette, hogy az öcsödi, mesterszállási és a mezőtúri mintalegelők ma már holdanként 80 mázsa szénát is adnak évi átlagban. Molnár Dénes tudományos osztályvezető a kísérleti intézet által alkalmazott legelő javítási és hasznosítási eredményeket ismertette. Számok tükrében mutatta be a legelőgazdálkodás jelentőségét, hazai és megyei viszonylatban. Az ankét résztvevői a karcagi legeltetési bizottság területén folyó korszerű legelőhasználatot tekintették meg. Ugyanitt újszerű felülvetési módszereket láthattak. Ezekről Baskai Tóth Bertalan egyetemi tanár nagy elismeréssel nyilatkozott. A legeltetési bizottság területéről a vendégek a kísérleti intézet gazdaságának magyarkai üzemegységében tekintették meg Csontos Imre és Benedek László kutatók nagyüzemi kísérleteit. Az ott elért eredmények alapján Szabó József egyetemi docens kifejezésre juttatta, hogy az ország két és fél millió hold legelőjét ilyen intenzív használatba vennék, akkor csupán ezen két és fél millió szarvasmarhát eltarthatnánk. Dr. Kurucz Gyula intézeti igazgató a legelőgazdálkodás ökonómiai vonatkozásairól szólt. Hangsúlyozta, az intenzív legelőket úgy kell kialakítani, hogy nyári zöldtakarmányon kívül meg lehessen termelni az állatok egész évi szénaszükségletét. Czinege József a város mezőgazdasági osztályának vezetője találó hasonlatokkal méltatta az intézet munkásságát a legelőgazdálkodás fejlesztésében, valamint a villanypásztor korszerűsítésében. Kunos István a megyei legelőgazdálkodási előadó táj területünk perspektíváit rajzolta meg a hallgatóság előtt. Elmondotta, hogy 1964 és 1966 között a megye legelőterületeire és korszerű berendezésére 46 millió forint támogatást adott az állam. A második Tiszai Vízlépcső üzembehelyezése után a megye 100 ezer hold legelőjének mintegy 50 százaléka lesz öntözhető. Az a cél, hogy a legelőterületeken biztonságosan meg lehessen termelni a 150 mázsa zöldtakarmányt. Borsos János A Szerb Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának ülése A Szerb Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága csütörtökön folytatta bővített teljes ülését, amelyen elhatározták, hogy nyilvánosságra hozzák az SZKSZ KB végrehajtó bizottsága által létrehozott vizsgálóbizottság jelentését Vojin Lukics volt szerbiai és szövetségi belügyminiszternek, valamint Zsivotije Szavics volt szerbiai belügyminiszternek az állambiztonsági szolgálat munkájáért viselt politikai felelősségéről. Vojin Lukics végrehajtva Rankovics és Sztefanovics utasításait, híven követte azok frakciós tevékenységét,politikailag durván visszaélt szolgálati beosztásával és az SZKSZ Központi Bizottságában viselt titkári funkciójával. Közvetlenül, vagy utasításra megszervezte egyes párt és állami funkcionáriusok állandó ellenőrzését. A bizottság javasolta, hogy Vojin Lukicsot zárják ki az SZKSZ Központi Bizottságából és a Kommunisták Szövetsége tagjai sorából is, s erről értesítsék a JKSZ Központi Bizottságát, amelynek szintén tagja volt. Zsivotije Szavicsot, pedig — javasolta a bizottság — zárják ki az SZKSZ Központi Bizottságából és utolsó figyelmeztetéssel büntessék. A bizottság végül javasolta, vizsgálják felül az állambiztonsági szolgálat kommunista szervezeteinek munkáját. Közös érdekek Magyarország nemzetközi kapcsolatai ARSAT asz-szadaakat al-arabijat al-magarijat! „Éljen az arab—magyar barátság!” — a magyar kormány elnöke sokszor hallhatta az ütemesen kiáltott jelszót emlékezetes februári afrikai—ázsiai körútjának első állomásain. Indiában, a delhii híres „Vörös Erődben” forró hangulatú indiai—magyar barátsági gyűlésen nagy tömegek köszöntötték a távoli kis Magyarország képviselőit. Dar es Salaamban tam-tam dobok pergése közben hangzott fel a magyar himnusz, a dobok ritmusa szinte Afrika szívverését jelképezte, a tanzániai fővárosban a magyar delegáció fogadtatása olyan volt, hogy némi költői (vagy újságírói) túlzással azt lehetett mondani: Afrika szívébe fogadja a barátként érkező magyarokat... Tudatosan emlékeztetünk a Kállai Gyula vezette kormányküldöttség afrikai és ázsiai útjára, amikor azt kívánjuk elemezni, hogyan alakul a Magyar Népköztársaság és a fejlődő országok, a gyarmati sorból nemrég kiemelkedett új államok viszonya. Tartósaknak ígérkező érzelmi szálak is szövődtek ekkor, túl azon, hogy szocializmust építő hazánk diplomáciája a nemzetközi érintkezés hivatalos és hagyományos módjait is fokozatosan megteremtette már a fiatal, nemrég kialakult új országokkal és hogy kulturális vagy külkereskedelmi, gazdasági kapcsolataink már kialakulóban voltak. Általában elmondhatjuk: a Magyar Népköztársaság kapcsolatai kedvezően fejlődnek a gyarmati uralom alól felszabadult ázsiai és afrikai országokkal. Joggal hivatkozhatott Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a legutóbbi, a UPI hírügynökség tudósítójának adott és nagy nemzetközi feltűnést keltő nyilatkozatában arra, hogy hazánk és a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok politikai, diplomáciai kapcsolatai ezen a plattformon bontakoznak ki: közös ellenségünk az imperializmus, közös érdekünk a béke. Ami pedig a gazdasági kapcsolatokat illeti, azok a kölcsönös előnyök biztosítására alapozódnak és fejlődnek tovább. ALIGHA kell bizonyítani, hogy a fiatal ázsiai és afrikai országok politikai függetlenségét, önálló állami létét változatlanul veszélyezteti az imperializmus, amely egyes esetekben az agresszió legbarbárabb eszközeitől sem riad vissza, máskor „csak” a neokolonializmus rugalmasabb módszereihez folyamodik Az Egyesült Államok vietnami népirtó háborúja láttán az ázsiai és afrikai tömegek előtt világossá válik: az amerikai imperializmus nem hajlandó még feladni dél-vietnami pozícióit, hallani sem akar arról, hogy Dél-Vietnam népe maga vegye kezébe sorsa irányítását. Az ázsiai és afrikai országok többségében elszörnyedve látják, micsoda embertelen tömegpusztító hadigépezetet működtet a washingtoni Fehér Ház ura. Az sem kerüli el a népek figyelmét, hogy a Pentagon tábornokai mekkora kedvteléssel folytatják a szerintük „próbaháborút”, amely lehetőséget ad arra, hogy harcszerű körülmények között kísérletezzenek új fegyverekkel (beleértve a mérges gázokat is!), és új harci módszerekkel, amelyeket legközelebb talán egy másik ázsiai vagy afrikai országban alkalmaznának... Hazánk és az egykori gyarmatok helyén alakult új országok kormányainak politikai, diplomáciai kapcsolatai lehetővé teszik, hogy az antiimperialista frontnak ma legfontosabb szakaszán, éppen a vietnami háború megítélésének és elítélésének szakaszán politikai akciókra, diplomáciai kezdeményezésekre sor kerülhessen. Persze nem túlozhatjuk el ezek jelentőségét, hiszen kis ország vagyunk és a fejlődő országok legtöbbje sem képvisel számottevő erőt, mégis azt kell mondanunk, hogy egyegy közös antiimperialista állásfoglalás, például a vietnami háború dolgában a nézetek azonosságának bizonyítása nem marad hatástalan. Erkölcsi, politikai támogatást jelent a harcban álló vietnami népnek, hozzájárul az amerikai agresszív politika elszigeteléséhez, követendő például szolgál más fejlődő országok álláspontjának kialakításához. A MAGYAR Népköztársaság egyre hasznosabb segítséget tud nyújtani — saját erőgyarapodásunk arányában — az egykori gyarmati országoknak ahhoz is, hogy nemzetgazdaságukat függetleníteni tudják az imperialista hatalmak gazdasági uralma alól, hogy lazítsanak azokon a fojtogatóan szoros kötelékeken, amelyek általában a korábbi gyarmattartó hatalomhoz fűzik, kialakulóban levő gazdasági életüket. Mindenekfelett pedig, mint minden szocialista ország a fejlődő országokkal kiépülő gazdasági kapcsolataiban, hazánk is arra törekszik, hogy messzemenően figyelembe vegye a gyarmati sorból felszabadult ország népének igazi érdekeit Egy-két sommásan egyszerűsített példa: nem elsősorban késztermékeket akarunk szállítani a fejlődő országok piacára, hanem éppen olyan komplett gyárberendezéseket, amelyeknek termelése ott a helyszínen az illető ország népének életszínvonalát képes emelni; — nem fukarkodunk a „szellemi exporttal”: hidrológusaink vizet keresnek, mérnökeink hidakat terveznek vagy akár — mint ez Etiópiában történik — népzenekutatóink megörökítik az ősi afrikai népművészet zenei értékeit. A gazdasági kapcsolatokban a kölcsönös előnyök érvényesülnek: számos esetben a népgazdaságunk számára fontos nyersanyagokhoz jutunk, egynéhányszor pedig (mint Etiópia vagy Kuwait példájában) exportunk a fizetési mérleg javítását eredményezi. Amikor hosszúlejáratú hitelt nyújtunk a fejlődő országoknak, ezt belső erőforrásainkból, nem pedig devizakészletünkből fedezzük, így népgazdaságunknak ez nem jelent számottevő megterhelést. KÜLÖNÖSEN kedvezően fejlődnek a Magyar Népköztársaság gazdasági kapcsolatai Indiával, az Egyesült Arab Köztársasággal, Algériával vagy éppen Iránnal, amelynek uralkodója, Mohammad Reza Pahlavi sah a napokban tett hivatalos látogatást hazánkba. Az említett afrikai—ázsiai körút alkalmával a magyar kormánydelegáció fontos gazdasági egyezményeket kötött az Egyesült Arab Köztársaságban, Etiópiában, Indiában, hasonló megállapodásokat készített elő Tanzániában és Kuwaitban, ezek nyomán az árucsere bővül az említett országokkal. (Az EAK- kal, a kétoldalú forgalom 1965-ben körülbelül 26 millió dollárt ért el, az Indiával lebonyolított árucseréről meg kell jegyezni, hogy gépipari termékeink fontos elhelyezési piaca, ahová még jelentős mennyiségben szállítunk hengerelt árut, vegyipari cikkeket, gyógyszereket is. A magyar—indiai export-import értéke egyetlen esztendőben mintegy 37 millió dollár. VISZATÉRVE a politikai kapcsolatokra, csak örvendetesnek mondhatjuk azt a tényt, hogy túl az állandóan fejlődő és bővülő diplomáciai érintkezésen 1965-ben Libanonnal, Mauritániával, Ugandával és Pakisztánnal vette fel a diplomáciai kapcsolatot nagykövetségi szinten a Magyar Népköztársaság), a „személyes diplomácia’ eredményesnek bizonyuló módszere egyre több államférfi magyarországi látogatását és mind több magyar vezetőnek a fejlődő országokban tett utazását hozza magával. A legutóbbi időkben Sekou Touré-tól, Guinea elnökétől Li Kuang-ju singapore-i miniszterelnökön át Khaled Al Maszud Al Fhenak kuwaiti oktatásügyi miniszterig számos vendége volt Budapestnek, a magyar kormánynak, de bízvást mondhatjuk, az egész magyar népnek, a felszabadult, egykori gyarmati országok politikusai közül. Pálfy Józsf