Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
1968. január 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Szövetkezeti mozgalmunk időszaki kérdései Gondolatok az esti egyetem tudományos tanácskozása után A közelmúltban kétnapos tudományos ülésszakot rendeztek a megyei pártbizottság mellett működő esti egyetem tízéves fennállása alkalmából. Az ülésszak több vonatkozásban is nagyjelentőségű esemény volt. Ilyen rendezvényt most első ízben tartottak megyénkben. Másrészt; a tanácskozás témája is nagy fontossággal bírt. Az ülésszakon elhangzott referátumok korreferátumok és hozzászólások megyénk termelőszövetkezeteinek gazdálkodásával, a szövetkezetek társadalmi és belső életének legfontosabb kérdéseivel foglalkoztak. Tudományos igényességgel elemezték a szövetkezeti mozgalom fejlődését, eredményeit, fogyatékosságait, a belső élet törvényszerűségeit és ellentmondásait Az osztályharc bonyolult viszonyai és a sokrétű feladatok között csak az elméleti tudás birtokában lehet eligazodni. Az esti egyetem tízéves fennállása során a vezető káderek százait képezte ki. A fejlett szocialista társadalom építése során újra és újra sok olyan kérdés vetődik fel, melynek megoldása mind magasabb eszmei tudást követel a párt, állami, társadalmi és gazdaság élet minden szintjén. A tudományos ülésszak felkeltette az érdeklődést az élet által produkált politikai társadalompolitikai és agrár szociológiai kérdések iránt is. Szolnok megyében 1949 óta az iparfejlesztésben igen nagy volt az előrehaladás. Az agrárkérdés, a mezőgazdasági termelés azonban a megye jellegéből következően a jövőben is központi kérdés marad. E téma napirendre tűzése ezért is nagyon időszerű volt A tudományos ülésszak méltó emléket állított annak a küzdelemnek, melyet az agrárkérdés marxista—leninista alapon való megoldásáért a megyei pártbizottság vezetésével több mint egy évtizeden át folytattak a megye kommunistái és dolgozói. Ebben a munkában több tízezer ember vett részt. Munkájuk, erőfeszítéseik elismerése időszerű és szükséges volt, ez az igény egyre erősebben jelentkezett a megye közvéleményében A tudományos ülésszak sokoldalúan elemezte a termelőszövetkezetek gazdasági, politikai, s az ott dolgozó emberek tudati viszonyait Lehetetlen lenne — és nem is cél — az ülésszak teljes anyagát egy cikk keretében közreadni. (Erre elméleti folyóirat adhat csak megfelelő lehetőséget.) Igen fontos azonban a tanácskozáson elhangzott néhány elméleti és gyakorlati kérdésről szólni. Az ülésszak részletesen elemezte, hogy a termelőszövetkezet sajátos nagyüzem, a tagok önkéntes gazdasági társulása útján jött létre és a szocialista csoporttulajdon alapján áll. termelő vállalat, de perben társadalmi szervezet is. Az utóbbi időben gyakrabban kap hangsúlyt a beszélgetésekben a közös gazdaságok vállalati jellege, a tsz-ek termelésstruktúrája fejlesztésének szükségessége A vállalati jelleg erősítése és termelés fejlesztése azonban — figyelembe véve a tsz-ek sajátosságait — csak fokozatosan mehet végbe. zeket belső anyagi és morális okok is magyarázzák. A tsz-tagok nemcsak gazdák, hanem tulajdonosok is. Munkát, elfoglaltságot, minél több kereseti lehetőséget kell számukra biztosítani. Viszont olyan körülmények között, amikor a tsz-be nagy számban jelentkeznek tagok, megyénk számos közös gazdaságában — a technikai fejlesztéssel, gépesítéssel párhuzamosan — már gondot okoz a tagok foglalkoztatása. Ez a gond a jövőben nem csökken, hanem növekszik a kapásnövények és az állattenyésztés gépesítésével. Közös gazdaságaink egy részében a fentiekből következik, hogy a tagnak jelentkezőket csak megválogatva és korlátozott számban veszik fel. Azért, mert nem tudnak megfelelő elfoglaltságot biztosítani számukra. A jelenlegi helyzetben az előkészítetlen tömeges felvétel nem járna kedvező eredménnyel, mert csökkentené a régi tagok munkaalkalmát, következésképpen a kereseti lehetőséget, a jövedelmet. Épp ezért. a tsz-tagság fiatalítása, foglalkoztatásának javítása mindenekelőtt a beruházások növelését, a tsz-ek további anyagi megalapozását és a szükségleteknek megfelelő termelési szerkezet fokozatos megváltoztatását igényli. E két tényező között ellentmondás van. A vállalati jelleg erősödése a termelés bővítését, a nyereség növelését indokolja. Ehhez új, fiatal, megfelelően képzett munkaerő is kell. Viszont a tsz-ben dolgozó idős tagok érdekeit sem lehet figyelmen kívül hagyni, egyik napról a másikra fiatal munkaerővel helyettesíteni. Ez a magyarázata, hogy ez egyben morális feladat is. Az ülésszak referátumai és korreferátumai elemezték, hogyan érvényesül a tsz kettős jellege. 1. A szövetkezet társadalmi szervezet, személyek és családok társulása. 2. Másrészt a termelőszövetkezet olyan kollektív vállalkozás, amelynek célja a termelés bővítése és a tagok jólétének emelése. Az új szövetkezeti törvény külön hangsúlyozza a termelőszövetkezetek kettős jellegét Az ülésszak referátumai és korreferátumai elemezték, milyen módon, időben érvényesül a tsz kettős jellege. Bírálták az olyan nézeteket, amelyek szerint régebben a tsz társadalmi, most a vállalati jellege került előtérbe. Megállapították, hogy az ilyen nézetek mögött nem egyszer az rejlik, hogy kissebbíteni akarják a tsz-ek társadalmi szerepét, a szövetkezeti demokráciát. Kétségtelen, hoggy a közös gazdaságok vállalati jellege napjainkban — a jövőben hatványozottabban érvényesül. Ennek anyagi feltételei is biztosítottak. A szövetkezetek vállalati jellege szorosan összefügg a társadalmi jelleggel. — Mindkettő egyidőben létezik, s egyik oldal feltételezi a másik érvényesülését. Súlyos hiba lenne tehát, ha figyelmen kívül hagynánk szövetkezetek társadalmi vagy vállalati jellegét. Teemelőszövetkezeteinkben fontos jellemvonás a vezetés kollektív elve. A szövetkezeti szocialista csoporttulajdonból fakad, hogy a gazdaság vezetése, módja különválik az állami mezőgazdasági üzemek, a vállalatok vezetési rendszerétől. Az állami üzemekben egyszemélyi, a tsz-ekben kollektív vezetés van. A szövetkezeti demokrácia a szocialista demokrácia megnyilvánulása a közös gazdaságokban, része ennek. Ebből következik az önigazgatás. A termelőszövetkezeteknek számos fóruma van — közgyűlés, küldöttgyűlés, vezetőség, bizottságok — ahol a tagok a gazda jogán beleszólhatnak a gazdaság irányításába. A vezetőség köteles beszámolni végzett munkájáról. Az ülésszak bírálta az olyan nézeteket, hogy a vállalatszerű gazdálkodás fejlesztése csökkenti a szövetkezeti demokrácia érvényesítésének lehetőségét. Ez nem így van. Az ilyen nézet ellenkezik a párt álláspontjával. Miközben a gazdasági döntéseknél a gazda jogán a tagság véleményének érvényesülni kell, addig termelés szervezetében a döntés után már nem lehet vita, végre kell hajtani a vezetők, szakvezetők utasításait. Ezt a közösség alapvető érdekei így követelik meg. Másként anarchia lenne. A szövetkezeti demokrácia erősödése feltételezi tehát a tagok fegyelmezett munkáját, kötelességeinek pontos betartását és teljesítését. A kétnapos tudományos ülésszak vitája, a levont elméleti, politikai tanulságok és következtetések minden bizonnyal jól szolgálják majd közös gazdaságaink további politikai és gazdasági megszilárdítását, a tsz-tagság szocialista tudatának és egységesülésének erősödését. Máthé László E 9 kikötő normális életét, — ameddig csak lehetett, — fenntartották. A szabadkikötő hajóforgalma most egy időre megbénult, de a zsúfolt tranzitraktárból most is percenként indulnak a teherautók az ország különböző tájai felé, hogy a hazánkba víziúton érkezett árut rendeltetési helyére juttassák. A Csepeli Szabadkikötő a magyar hajózás fontos kapuja. A téli „kapuzárás” előtt látogattunk el a szabadkikötőbe, ahol az öböl vizének jégfelületét rendszeresen törték a hajók, s így a A Csepeli Szabadkikötő — „zárás előtt” A korszerű tranzitraktár — (MTI fotó — Bara István felvételei) Rugalmas árszabályozás — széleskörű ellenőrzés Ás a termelői és fogyasztó árrendszer akkor tölti be közgazdasági funkcióját, gyakorol hatást a termelésre és a fogyasztásra, ha az árszínvonal viszonylagos stabilitása mellett az ármozgások révén a piaci feltételek változását is tükrözi. Önként adódik a kérdés: mennyiben lehet az árrendszer egyidejűleg stabil és rugalmas. Az árrendszer viszonylagos stabilitását elsősorban az biztosítja, hogy mind a termelői, mind a fogyasztói árak jelentős része — épp a legfontosabb anyagoké és fogyasztási cikkeké — fix, maximált, vagy limitált ár. A különféle ártípusok közül ma még az említett hatósági árak dominálnak. Vegyük például a fogyasztási cikkek árait: az áruforgalom mintegy 20 százaléka — a tüzelőanyagok és élelmiszerek forgalma — fix áron bonyolódik le, az áruk 30 százalékára maximált, további 27 százalékára pedig limitált árat állapítottak meg s szabadpiaci árak a forgalom 23 százalékában érvényesülnek. A közvéleményt — legyünk őszinték — elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, vajon a mechanizmus működése, a piaci feltételekhez igazodó ármozgás nem okoz-e olyan mértékű áremelkedést, amely az árszínvonal stabilitását is veszélyezteti? A központi irányítás számos olyan eszközzel rendelkezik, amelyekkel bizonyos határok között rövidebb-hosszabb időre „beszabályozza” a piacot. (Pl.: hitel- és kamatpolitika, jövedelemelvonás, felhalmozás és fogyasztás aránya.) Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az állam — bár jelentős mértékben szűkítette a hatósági árak körét — korántsem mondott le az áralakulás központi irányításáról. Ennek két egymással szorosan összefüggő eszköze az árszabályozás és az árellenőrzés. Ismeretes, hogy az ipartermékek, a fogyasztási cikkek választéka állandóan bővül, a gyártmányfejlesztés eredményeként új termékek forgalomba hozatalára kerül sor. Az árszabályozásra vonatkozó új — ugyancsak ez év elején életbe lépett — rendelkezések értelmében a fix árak körébe tartozó új termékek termelői és fogyasztói árát a jövőben is az illetékes árhatóság állapítja meg, míg a maximált áras új termékek árában a felek — a szállító és a rendelő egyeznek meg s az új árat az árhatóság hagyja jóvá. (Tájékoztatásul: a maximált árformát az jellemzi, hogy a felek megegyezése az 1968. január 2-i árhoz képest csak csökkenést eredményezhet.) Az árstabilitást szolgálja és az ármozgást befolyásolja az a rendelkezés is, hogy a feldolgozó iparban — ahol az árak jelentős része szabad — az árváltoztatási szándékot előre be kell jelenteni s az új árat csak a hatóság hozzájárulásával lehet életbeléptetni. 4 fix árrendszerben is volt alkalmunk tapasztalatokat szerezni a burkolt áremelésről. Ennek legtipikusabb formája: az áru használati értékének csökkentése, minőségének rontása. Az árszabályozásról szóló kormányrendelet éppen ezért kimondja az ár és a minőség egybekapcsolásának elvét. Az áraknak mindig meghatározott minőséget kell kifejezniök; akár hatósági, akár piaci árról van szó, rögzíteni kell, hogy az ilyen minőségű termékre vonatkozik. Az áralakulás központi irányításának — az árképzés és az ármozgás szabályozása mellett — az ellenőrzés is fontos eszköze. Az árellenőrzés egyrészt az árszabályozó rendelkezések betartását vizsgálja, másrészt azt kell elbírálnia, — s ez korántsem egyszerű —, hogy a szabadárak nem tartalmaznak-e tisztességtelen hasznot. A piaci árak realitását, a haszon tisztességes, vagy méltánytalan voltát természetesen nagyon nehéz konkrét ismérvek alapján meghatározni. A mindenkori piaci helyzetből kiindulva azt kell megvizsgálni, hogy a fogyasztó az árnak megfelelő értékű cikket, minőséget, használati értéket kapott-e. A nyereség nagysága tehhát önmagában nem kritériuma a tisztességtelen haszon fogalmának. — Szolid nagyságú nyereség is tisztességtelen haszon lehet, ha ahhoz a vállalat fondorlattal — pl. monopolhelyzetével visszaélve, a fogyasztók érdekeit megsértve — jutott: az árak jogi védelmét különféle — polgári jogi, büntetőjogi és államigazgatási szankciók is biztosítják. A polgári jog az aránytalan előny kikényszerítését — az uzsorát, a büntetőjog az árdrágítást, az államigazgatási szankciók pedig az árszabályozó rendelkezések megszegését, a tisztességtelen hasznot garantáló ár kikötését büntetik. A hatósági rendelkezésekbe ütköző s a tisztességes gazdálkodással ellentétes vállalati tevékenységért olyan gazdasági bírság szabható ki, amely az okozott kárt és a jogtalan anyagi előnyt többszörösen is meghaladhatja. Emellett a felhasználók is kártértítést követelhetnek. Az árellenőrzés feladata nem korlátozódik a rendelkezések betartásának vizsgálatára, a visszaélések, az árdrágítások feltárására, megakadályozására és az árak jogi védelmére. Az áralakulás ellenőrzése a gazdaságirányítás új rendszerében információs funkciókkal bővül. Az árstatisztikák és egyéb információk alapján elemezni lehet az árváltozásokat előidéző okokat, az árak gazdasági hatását, a vállalatok és a felhasználók piaci magatartását. Az áralakulás központi irányítása szempontjából még nagyobb jelentősége van az ártendenciák előrejelzésének. Már utalás történt arra, hogy az új termékek árát az árhatóság állapítja meg, vagy hagyja jóvá , hogy a kijelölt piaci áras termékek árváltoztatását előre be kell jelenteni. Ez egyéb információkkal — a társadalmi szervek tapasztalataival, bejelentéseivel, a piackutató tanulmányok megállapításaival — kiegészítve az áralakulás előrejelzését is lehetővé teszi. S természetesen azt is, hogy a központi irányítás gazdasági és árintézkedésekkel a társadalom érdekeinek megfelelően hasson az áralakulásra, hogy az ellenőrzésnek nem lehet célja a piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás árhatásainak megnyirbálása. Ez ellentmondana a reform alapelveinek. Aligha kell bizonygatni, hogy a merev hatósági árrendszerben is volt árszintemelkedés. A fix árrendszerben az áremelkedés burkolt módon zajlott le, míg a rugalmas ármechanizmusban nyílt formát ölt s éppen ezért lehetővé teszi, hogy a kormányzat a lakosság jövedelmének szabályozásában az életszínvonalpolitika alakításában is figyelembe vehesse annak hatását. Garamvölgyi István As árstabilitást, Ezzel nem ellentétes,