Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

1968. január 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Szövetkezeti mozgalmunk időszak­i kérdései Gondolatok az esti egyetem tudományos tanácskozása után A közelmúltban kétna­pos tudományos ülés­szakot rendeztek a megyei pártbizottság mel­lett működő esti egyetem tízéves fennállása alkalmá­ból. Az ülésszak több vo­natkozásban is nagyjelen­tőségű esemény volt. Ilyen rendezvényt most első íz­ben tartottak megyénkben. Másrészt; a tanácskozás té­mája is nagy fontossággal bírt. Az ülésszakon elhangzott referátumok korreferátu­mok és hozzászólások me­gyénk termelőszövetkeze­teinek gazdálkodásával, a szövetkezetek társadalmi és belső életének legfontosabb kérdéseivel foglalkoztak. Tudományos igényességgel elemezték a szövetkezeti mozgalom fejlődését, ered­ményeit, fogyatékosságait, a belső élet törvényszerű­ségeit és ellentmondásait Az osztályharc bonyo­lult viszonyai és a sokré­tű feladatok között csak az elméleti tudás birtokában lehet eligazodni. Az esti egyetem tízéves fennállása során a vezető káderek százait képezte ki. A fej­lett szocialista társadalom építése során újra és újra sok olyan kérdés vetődik fel, melynek megoldása mind magasabb eszmei tu­dást követel a párt, álla­mi, társadalmi és gazda­ság élet minden szintjén. A tudományos ülésszak felkeltette az érdeklődést az élet által produkált po­litikai társadalompolitikai és agrár szociológiai kér­dések iránt is. S­­zolnok megyében 1949 óta az iparfejlesztés­ben igen nagy volt az előrehaladás. Az agrár­kérdés, a mezőgazdasági termelés azonban a megye jellegéből következően a jövőben is központi kérdés marad. E téma napirendre tűzése ezért is nagyon idő­szerű volt A tudományos ülésszak méltó emléket ál­lított annak a küzdelem­nek, melyet az agrárkér­dés marxista—leninista alapon való megoldásáért a megyei pártbizottság ve­zetésével több mint egy évtizeden át folytattak a megye kommunistái és dol­gozói. Ebben a munkában több tízezer ember vett részt. Munkájuk, erőfeszí­téseik elismerése időszerű és szükséges volt, ez az igény egyre erősebben je­­lentkezett a megye közvé­leményében A tudományos ülésszak sokoldalúan elemezte a termelőszövetkezetek gaz­dasági, politikai, s az ott dolgozó emberek tudati vi­szonyait Lehetetlen lenne — és nem is cél — az ülésszak teljes anyagát egy cikk keretében közreadni. (Erre elméleti folyóirat ad­hat csak megfelelő lehető­séget.) Igen fontos azon­ban­ a tanácskozáson el­hangzott néhány elméleti és gyakorlati kérdésről szólni. Az ülésszak részletesen elemezte, hogy a termelő­­­­szövetkezet sajátos nagy­üzem, a tagok önkéntes gazdasági társulása útján jött létre és a szocialista csoporttulajdon alapján áll. termelő vállalat, de perben társadalmi szervezet is. Az utóbbi időben gyakrab­ban kap hangsúlyt a be­szélgetésekben a közös gazdaságok vállalati jelle­ge, a tsz-ek termelés­­struktúrája fejlesztésének szükségessége A vállalati jelleg erősítése és terme­lés fejlesztése azonban — figyelembe véve a tsz-ek sajátosságait — csak foko­zatosan mehet végbe. zeket belső anyagi és morális okok is ma­gyarázzák. A tsz-ta­­gok nemcsak gazdák, ha­nem tulajdonosok is. Mun­kát, elfoglaltságot, minél több kereseti lehetőséget kell számukra biztosítani. Viszont olyan körülmények között, amikor a tsz-be nagy számban jelentkeznek tagok, megyénk számos kö­zös gazdaságában — a technikai fejlesztéssel, gé­pesítéssel párhuzamosan — már gondot okoz a tagok foglalkoztatása. Ez a gond a jövőben nem csökken, hanem növekszik a kapás­növények és az állatte­nyésztés gépesítésével. Kö­zös gazdaságaink egy ré­szében a fentiekből követ­kezik, hogy a tagnak je­lentkezőket csak megválo­gatva és korlátozott szám­ban veszik fel. Azért, mert nem tudnak megfelelő el­foglaltságot biztosítani szá­mukra. A jelenlegi hely­zetben az előkészítetlen tö­meges felvétel nem járna kedvező eredménnyel, mert csökkentené a régi tagok munkaalkalmát, követke­zésképpen a kereseti lehe­tőséget, a jövedelmet. Épp ezért. a tsz-tagság fiatalítása, foglalkoztatásá­nak javítása mindenekelőtt a beruházások növelését, a tsz-ek további anyagi meg­alapozását és a szükségle­teknek megfelelő termelé­si szerkezet fokozatos meg­változtatását igényli. E két tényező között ellentmon­dás van. A vállalati jel­leg erősödése­ a termelés bő­vítését, a nyereség nö­velését indokolja. Ehhez új, fiatal, megfelelően kép­zett munkaerő is kell. Vi­szont a tsz-ben dolgozó idős tagok érdekeit sem lehet figyelmen kívül hagy­ni, egyik napról a másik­ra fiatal munkaerővel he­lyettesíteni. Ez a magya­rázata, hogy ez egyben mo­rális feladat is. A­z ülésszak referátumai és korreferátumai elemezték, hogyan ér­vényesül a tsz kettős jel­lege. 1. A szövetkezet tár­sadalmi szervezet, szemé­lyek és családok társulása. 2. Másrészt a termelőszö­vetkezet olyan kollektív vállalkozás, amelynek cél­ja a termelés bővítése és a tagok jólétének emelése. Az új szövetkezeti törvény külön hangsúlyozza a ter­melőszövetkezetek kettős jellegét Az ülésszak referátumai és korreferátumai elemez­ték, milyen módon, időben érvényesül a tsz kettős jel­lege. Bírálták az olyan nézeteket, amelyek sze­rint régebben a tsz társa­dalmi, most a vállalati jellege került előtérbe. Megállapították, hogy az ilyen nézetek mögött nem egyszer az rejlik, hogy kis­­sebbíteni akarják a tsz-ek társadalmi szerepét, a szö­vetkezeti demokráciát. Két­ségtelen, hoggy a közös gaz­daságok vállalati jellege napjainkban — a jövőben hatványozottabban érvé­nyesül. Ennek anyagi fel­tételei is biztosítottak. A szövetkezetek vállalati jellege szorosan összefügg a társadalmi jelleggel. — Mindkettő egyidőben léte­zik, s egyik oldal feltétele­zi a másik érvényesülését. Súlyos hiba lenne tehát, ha figyelmen kívül hagynánk szövetkezetek társadalmi vagy vállalati jellegét. T­ee­melőszövetkezeteink­­ben fontos jellemvo­nás a vezetés kollek­tív elve. A szövetkezeti szo­cialista csoporttulajdonból fakad, hogy a gazdaság ve­zetése, módja különválik az állami mezőgazdasági üzemek, a vállalatok veze­tési rendszerétől. Az állami üzemekben egyszemélyi, a tsz-ekben kollektív vezetés van. A szövetkezeti demokrá­cia a szocialista demokrá­cia megnyilvánulása a kö­zös gazdaságokban, része ennek. Ebből következik az önigazgatás. A termelőszö­vetkezeteknek számos fó­ruma van — közgyűlés, küldöttgyűlés, vezetőség, bi­zottságok — ahol a tagok a gazda jogán beleszólhat­nak a gazdaság irányításá­ba. A vezetőség köteles be­számolni végzett munká­járól. Az ülésszak bírálta az olyan nézeteket, hogy a vállalatszerű gazdálkodás fejlesztése csökkenti a szö­vetkezeti demokrácia érvé­nyesítésének lehetőségét. Ez nem így van. Az ilyen né­zet ellenkezik a párt állás­pontjával. Miközben a gazdasági döntéseknél a gazda jogán a tagság véleményének ér­vényesülni kell, addig ter­melés szervezetében a dön­tés után már nem lehet vita, végre kell hajtani a vezetők, szakvezetők utasí­tásait. Ezt a közösség alap­vető érdekei így követelik meg. Másként anarchia lenne. A szövetkezeti de­mokrácia erősödése feltéte­lezi tehát a tagok fegyel­mezett munkáját, köteles­ségeinek pontos betartását és teljesítését. A kétnapos tudományos ülésszak vitája, a levont elméleti, po­litikai tanulságok és követ­keztetések minden bizon­­nyal jól szolgálják majd közös gazdaságaink továb­bi politikai és gazdasági megszilárdítását, a tsz-tag­­ság szocialista tudatának és egységesülésének erősö­dését. Máthé László E 9 kikötő normális életét, — ameddig csak lehetett, — fenntartották. A szabadkikötő hajófor­galma most egy időre meg­bénult, de a zsúfolt tran­zitraktárból most is per­cenként indulnak a teher­autók az ország különböző tájai felé, hogy a hazánk­ba víziúton érkezett árut rendeltetési helyére jut­tassák. A Csepeli Szabadkikötő a magyar hajózás fontos kapuja. A téli „kapuzárás” előtt látogattunk el a szabadki­kötőbe, ahol az öböl vizé­nek jégfelületét rendszere­sen törték a hajók, s így a A Csepeli Szabadkikötő — „zárás előtt” A korszerű tranzitraktár — (MTI fotó — Bara Ist­ván felvételei) Rugalmas árszabályozás — széleskörű ellenőrzés Ás a­ termelői és fo­gyasztó árrendszer akkor tölti be közgazdasági funk­cióját, gyakorol hatást a termelésre és a fogyasz­tásra, ha az árszínvonal vi­szonylagos stabilitása mel­lett az ármozgások révén a piaci feltételek változá­sát is tükrözi. Önként adódik a kérdés: mennyiben lehet az árrend­szer egyidejűleg stabil és rugalmas. Az árrendszer viszonylagos stabilitását elsősorban az biztosítja, hogy mind a termelői, mind a fogyasztói árak jelentős része — épp a legfontosabb anyagoké és fogyasztási cikkeké — fix, maximált, vagy limitált ár. A különféle ártípusok kö­zül ma még az említett ha­tósági árak dominálnak. Vegyük például a fogyasz­tási cikkek árait: az áru­forgalom mintegy 20 száza­léka — a tüzelőanyagok és élelmiszerek forgalma — fix áron bonyolódik le, az áruk 30 százalékára maxi­mált, további 27 százaléká­ra pedig limitált árat ál­lapítottak meg s szabad­piaci árak a forgalom 23 százalékában érvényesül­nek. A közvéleményt — le­gyünk őszinték — elsősor­ban az a kérdés foglal­koztatja, vajon a mecha­nizmus működése, a piaci feltételekhez igazodó ár­mozgás nem okoz-e olyan mértékű áremelkedést,­­ amely az árszínvonal sta­bilitását is veszélyezteti? A központi irányítás szá­mos olyan eszközzel ren­delkezik, amelyekkel bizo­nyos határok között rövi­­debb-hosszabb időre „be­szabályozza” a piacot. (Pl.: hitel- és kamatpolitika, jö­­vedelemelvonás, felhalmo­zás és fogyasztás aránya.) Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az állam — bár jelentős mértékben szűkítette a hatósági árak körét — koránt­sem mon­dott le az áralakulás köz­ponti irányításáról. Ennek két egymással szorosan összefüggő eszkö­ze az árszabályozás és az árellenőrzés. Ismeretes, hogy az ipartermékek, a fogyasztási cikkek válasz­téka állandóan bővül, a gyártmányfejlesztés ered­ményeként új termékek forgalomba hozatalára ke­rül sor. Az árszabályozás­ra vonatkozó új — ugyan­csak ez év elején életbe lé­pett — rendelkezések ér­telmében a fix árak köré­be tartozó új termékek termelői és fogyasztói árát a jövőben is az illetékes árhatóság állapítja meg, míg a maximált áras új termékek árában a felek — a szállító és a rendelő egyeznek meg s az új árat az árhatóság hagyja jóvá. (Tájékoztatásul: a maxi­mált árformát az jellemzi, hogy a felek megegyezése az 1968. január 2-i árhoz képest csak csökkenést eredményezhet.) Az ársta­bilitást szolgálja és az ár­mozgást befolyásolja az a rendelkezés is, hogy a fel­dolgozó iparban — ahol az árak jelentős része sza­bad — az árváltoztatási szándékot előre be kell je­lenteni s az új árat csak a hatóság hozzájárulásával lehet életbeléptetni. 4 fix árrendszerben is volt alkalmunk tapaszta­latokat szerezni a burkolt áremelésről. Ennek legtipi­kusabb formája: az áru használati értékének csök­kentése, minőségének ron­tása. Az árszabályozásról szóló kormányrendelet ép­pen ezért kimondja az ár és a minőség egybekap­csolásának elvét. Az árak­nak mindig meghatározott minőséget kell ki­fejezni­­ök; akár hatósági, akár piaci árról van szó, rögzí­teni kell, hogy az ilyen minőségű termékre vonat­kozik. Az áralakulás központi irányításának — az árkép­zés és az ármozgás szabá­lyozása mellett — az el­lenőrzés is fontos eszköze. Az árellenőrzés egyrészt az árszabályozó rendelkezések betartását vizsgálja, más­részt azt kell elbírálnia, — s ez korántsem egyszerű —, hogy a szabadárak nem tartalmaznak-e tisztesség­telen hasznot. A piaci árak realitását, a haszon tisztes­séges, vagy méltánytalan voltát természetesen na­gyon nehéz konkrét is­mérvek alapján meghatá­rozni. A mindenkori piaci helyzetből kiindulva azt kell megvizsgálni, hogy a fogyasztó az árnak megfe­lelő értékű cikket, minő­séget, használati értéket kapott-e. A nyereség nagy­sága tehhát önmagában nem kritériuma a tisztességte­len haszon fogalmának. — Szolid nagyságú nyereség is tisztességtelen haszon lehet, ha ahhoz a vállalat fondorlattal — pl. mono­polhelyzetével visszaélve, a fogyasztók érdekeit meg­sértve — jutott: az árak jogi védelmét kü­lönféle — polgári jogi, büntetőjogi és államigaz­­gatási­ szankciók is bizto­sítják. A polgári jog az aránytalan előny kikény­szerítését — az uzsorát­, a büntetőjog az árdrágítást, az államigazgatási szank­ciók pedig az árszabályozó rendelkezések megszegé­sét, a tisztességtelen hasz­not garantáló ár kikötését büntetik. A hatósági ren­delkezésekbe ütköző s a tisztességes gazdálkodás­sal ellentétes vállalati te­vékenységért olyan gazda­sági bírság szabható ki, amely az okozott kárt és a jogtalan anyagi előnyt többszörösen is meghalad­hatja. Emellett a felhasz­nálók is kártértítést köve­telhetnek. Az árellenőrzés feladata nem korlátozódik a rendel­kezések betartásának vizs­gálatára, a visszaélések, az árdrágítások feltárásá­ra, megakadályozására és az árak jogi védelmére. Az áralakulás ellenőrzése a gazdaságirányítás új rend­szerében információs funk­ciókkal bővül. Az árstatisztikák és egyéb információk alapján ele­mezni lehet az árváltozá­sokat előidéző okokat, az árak gazdasági hatását, a vállalatok és a felhaszná­lók piaci magatartását. Az áralakulás központi irányí­tása szempontjából még nagyobb jelentősége van az ártendenciák előrejelzé­sének. Már utalás történt arra, hogy az új termékek árát az árhatóság állapít­ja meg,­­ vagy hagyja jóvá , hogy a kije­lölt piaci áras termé­kek árváltoztatását előre be kell jelenteni. Ez egyéb információkkal — a társa­dalmi szervek tapasztala­taival, bejelentéseivel, a piackutató tanulmányok megállapításaival — ki­egészítve az áralakulás előrejelzését is lehetővé teszi. S természetesen azt is, hogy a központi irá­nyítás gazdasági és árintéz­kedésekkel a társadalom érdekeinek megfelelően hasson az áralakulásra, hogy az ellenőrzésnek nem lehet célja a piaci feltéte­lekhez való rugalmas al­kalmazkodás árhatásainak megnyirbálása. Ez ellent­mondana a reform alapel­veinek. Aligha kell bi­zonygatni, hogy a merev hatósági árrendszerben is volt árszintemelkedés. A fix árrendszerben az ár­emelkedés burkolt módon zajlott le, míg a rugalmas ármechanizmusban nyílt formát ölt s éppen ezért lehetővé teszi, hogy a kor­mányzat a lakosság jöve­delmének szabályozásában az életszínvonalpolitika alakításában is figyelembe vehesse annak hatását. Garamvölgyi István As árstabilitást, Ezzel nem ellentétes,

Next