Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

VIlÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZOLNOK MEfyH LXX. évfolyam, 237. szám. Ára 70 fillér 1968. október 9., szerda. Közéleti emberek — Hallottam, hogy az egyik iskolaigazgató jóko­ra summát sikkasztott — mondta a tiszafüredi járás egyik funkcionáriusának lapunk munkatársa. — Nem volna jó, ha arról ír­na, — hangzott az ellen­vetés.—■ Utóvégre közéleti emberről van szój Többek között tagja volt a járási tanácsnak is, — tette hoz­zá olyan nyomatékkal, — mintha a járás vezető ál­lami testületének presztí­zse nyomban semmivé válna, ha kiderülne, hogy egyik tagja jogtalan ha­szonra tett szert, méltat­lannak bizonyult a tiszt­ségével járó bizalomra. Lehet, az is felvetődött gondolatában, hogy az ügy sajtóbeli szellőztetése ál­talában ártana a kisebb­­nagyobb posztot betöltő ve­zető emberek tekintélyé­nek. Pedig a méltatlanná váltaktól való elhatárolás — függetlenül azok koráb­bi tisztségétől — nem csök­kenti, inkább növeli a tisztségviselők iránti tisz­teletet és bizalmat. A vét­kesekről úgy is beszélnek az emberek, ha a sajtó nem foglalkozik velük. Sőt! Akkor még többet, hiszen „,jólértesültek” — mindig akadnak, akik még meg is toldják az igazat. Tehetik, ha a „hivatalos” száj né­ma marad. Jó volna mindenkinek megérteni, s a közvéle­ménnyel is jobban elfo­gadtatni, hogy a különbö­ző funkciókat betöltő em­berek sem valami külön­leges anyagból vannak gyúrva. Ugyanolyan vá­gyak hevítik, ugyanolyan szenvedélyek égetik őket, mint akármelyikünket. — Amiben talán különböz­nek az átlagtól: céltudato­san vállalnak pluszt — ha kell, az átlagosnál nagyobb gondot fordítanak önmű­velésükre, hogy vezető posztjukat jól betölthes­sék. Életmódjuk sem külön­leges; ők is szeretik a szé­pet, a lélekemelő pillana­tokat, a harmóniával teli napokat, a családi élet me­legét. Mert csakis így, az átlagemberek életét élve ismerhetik azok gondolat­­világát, figyelhetnek fel gondjaikra,­­ ügyes-bajos dolgaikra. Csak így, em­beri közelségből hathatnak rájuk, formálhatják világ­nézetüket, irányíthatják cselekedeteiket. Volt idő, amikor egész másként ítélték meg mind­ezt. Akkor kispolgárnak számított az, aki a mun­kaidő letelte után vette a kabátját, s elment a dol­gát intézni, vagy beült egy moziba. A „vonalasak” sok helyen akkor is bent­maradtak hivatalukban, ha semmi dolguk sem volt, mert hátha intézkedni kell”. Ma már nevetséges­nek hat, de a mozgalmi munkában korábban is részt vett, s pártában ma­radt lányok a megmond­hatói: vezető poszthoz (még az iciri-piciri funk­cióhoz sem) nem illett a bálba járás, a lánc, s az élet ehhez hasonló önfe­ledt öröme. Van, aki ettől a régi nyűgtől nem tud szabadul­ni. Pedig ha ilyen lenne a magatartási mérce, akkor a Inlow­nónk­ miért küzdenénk, hiszen a mi cé­lunk az ember minél tel­jesebb boldogulása. A mi életigazságunk az, hogy mindenki emberhez mél­tóan éljen, s ne csak dol­gozzon, hanem élvezze — mint ahogy élvezheti is — munkája gyümölcsét. A mi világunk nem az asz­­ketizmus, az önsanyarga­tás, az élet kellemesebb ol­dalainak semmibevétele. Mi azért küszködünk a műszaki fejlesztéssel, — a termelékenység fokozásá­val és számtalan egyéb módon — így például a szabad szombatok beveze­tésével is, — hogy a dol­gozók lássák erőfeszítésük értelmét, örömüket leljék eredményeikben. Aki ezt nem érti, nem tud a tömegekkel lelke­sedni, feloldódni, az nem is tud az emberekre hatni. Aki pedig nincs hatással a többiekre, az a legfonto­sabb vezetői erények hí­ján van. S ha mindezt meggyőző­déssel valljuk, — a való­­ élet a tanú arra, hogy mindez így is van — ak­kor közülünk való hús-vér embereknek kell tekinteni a funkcióban lévőket is minden poszton. S ha ezt elfogadjuk, akkor az is természetes, hogy akad köztük — még ha termé­szeténél fogva kevesebb is — aki hibázik, vétkezik; tán még törvényeinket is megsérti. Mert hisz em­berek ők is. De ha annak tekintjük őket, embernek — s nem valami földön­túli kiválasztott lénynek — nem tűnik világot rengető dolognak, ha akad egy sik­kasztó az egészében véve tiszteletreméltó járási tes­tületben. Van a dolognak — így már jogosan — másik ol­dala is. Ha embernek te­kintjük őket, akkor nem­csak azt látjuk meg, ha valamelyikük méltatlan lesz tisztéhez, hanem elis­meréssel adózunk azoknak is, akik önzetlenül, hiva­tali kötelességeiket messze túlmenően dolgoznak a kö­zért. Sokan vannak ilye­nek, s mi — talán éppen abból adódóan, hogy a ve­­­zetőket valami különleges ténynek tartjuk — ezt is természetesnek vesszük. Ez az oka általában a jogos elismerés elmaradásának is. Csak ha kidőlnek a sor­ból, akkor hiányoznak. —­­Emlékszem, volt egy falu­si párttitkár. — Mindenki szerette — s mindenki ma­gától érthetőnek tartotta, hogy náluk „flottul men­nek a dolgok”. Ezzel el is intézték az ügyet. — Ha­lála után kapott csak ki­tüntetést. Pedig életében, munká­ja közben kell, hogy ér­tékmérőként tisztelet övez­zen, vagy tisztségétől való megvonás érjen minden vezetőt. Ilyen vonatkozás­ban az egyedi eset nem ál­talánosítható,— legfeljebb tanulságként arra, hogy mit várnak manapság a vezetőktől. S arra, hogy a vezetettek is felnőttek, — reális szemmel nézik a világot, megfontoltan al­kotnak véleményt az álta­luk választott tisztségvise­lőkről. Simon Béla MA: A várossá válás útján % A tv képernyője előtt # A szerkesztőség postájából * Kik a hatóságok? Sport Könnyű kicsi esteA jászszentandrási Haladás T­sz gépműhelyében Kelemen Emánuel a rendsodró futó­javítását végzi. HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK - HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK Emlékművek az 50. évfordulóra A Tanácsköztársaság kiki­áltásának 50. évfordulójára újabb két emlékmű hirdeti majd megyénkben 1919 hősi harcait és az ellen­forrada­lom áldozatainak emlékét. Tegnap délután Csáki Ist­vánnak, az MSZMP KB tag­jának, a megyei pártbizott­ság első titkárának és Fo­dor Mihálynak, a megyei ta­nács vb elnökének vezetésé­vel az illetékes megyei, já­rási és községi vezetők meg­tekintették Bálint _ András építészmérnök építészeti kompozíció terveit s kivá­lasztották azt a kettőt amely Fegyverneken, illetve Tisza­füreden kerül emlékműként felállításra. A megyei tanács határo­zata alap­ján emlékművet ál­lítanak fel a fegyvernek­ volt angolkertben meggyil­kolt több mint száz 1919-es kommunista mártír emléké­re. A nyolc méter magas épí­tészeti kompozíciót a 4-es fő­­közlekedési útvonal és a fegyvernek: bekötőút találko­zása mellett helyezik el. Az emlékmű homlokzata a fő­­közlekedési útvonallal pár­huzamos. Alapzata 10x15 méteres, 75 centiméter ma­gas, fagyálló mészkő burko­latú, amelyről három külön­böző nagyságú, egymáson el­csúsztatott fehér, illetve fe­kete márványhasáb emelke­dik magasba. Az első ha­sábra Hidas Antal költemé­nyéből vett idézet kerül. A tiszafüredi járási szü­lőotthon elé a magyar Vö­rös Hadsereg — a 80. nem­zetközi dandár — Tiszafü­red térségében folytatott hő­si küzdelmeinek állítanak emléket. A csaknem tíz mé­ter magas, hármas, modern von­óvezet ésü diadalív vas­­betonhéj-szerkezetű, fehér műkő borítással. A mellette levő fek­vő helyzetű vörös márvány hasábon Gábor An­dor Évfordulón című versé­nek néhány sora idézi a Ta­nácsköztársaság emlékét. Szén „kísérő" nélkül A TÜZÉP túrkevei telepe első féléves tüzelő értékesí­tési tervét túlteljesítette. Hat hónap alatt 614 SZOT utal­ványra szolgáltattak tüzelőt Most sem kell attól tartani, hogy nem tud­ják kiszolgál­ni vevőiket Jelenleg a tele­pen 290 tonna brikett és koksz. 420 tonna tűzifa van. Az ellátás a második félév­ben is biztosított. Ma már nem kell a jó mi­nőségű szénhez gyengébbet mérni. Mindenki olyan sze­net vásárol, amelyet­ legmeg­felelőbbnek tart Egy perc a telefonnál —­ Halló! Megyei művelő­dési ház? — Igen. — Egy levelet kaptunk ma­tt Betonútépítő Vállalat mun­kásszállójából. .. — A munkásszállói kör­műsor hétfő esti bemutató­járól? — Igen. Monndana róla va­lamit? Mintegy háromszáz néző előtt, került sor az előadás­ra. „OU, szép ma az öröm” — címmel. — A levélben köszönik a szép estét. — Ez jólesik, mert mi is a siker érzésével búcsúztunk a közönségtől. De ezt a si­kert még nekünk is meg kell köszönnünk. A közönségnek és a­ közreműködőknek. A színház művészeinek. — Kérem, hogy sorolja fel még a közreműködők neveit. — Bókay Mária, Sebes­tyén Éva, Bárányi László, Halász László és Nádori László — Köszönöm... Munkaerőáramlás a könnyűiparban A Könnyűipari Miniszté­rium közgazdasági főosztá­lya felmérte, hogyan éltek a vállalatok és dolgozóik az új mechanizmus bevezetésé­­vel életbe léptetett­ munkaügyi­­munka­erő gazdálkodási,­­ illet­ve munk­ahelyváltoztatási le­­­hetőségekkel. Általános ta­pasztalat,­­ hogy­­ élénkült­­ a munkae­rő vándorlás. Ez év­ második negyedében 21 ezer új dolgozót vettek fel, míg a múlt év utolsó negyedében 15 ezret. A felvételek az összlétszámhoz viszonyítva hét százalékról tíz százalék­ra emelkedtek. Ugyanakkor kilépés két százalékkal volt több — hat százalék helyett az össz munkáslétszám nyolc százaléka változtatott mun­kahelyet. Bár valamelyest emelke­dett a munkáslétszám, sok ütemben, — nagy gond a munkaerőhiány. A kilépések zömét nem a vállalatok, ha­nem a dolgozók kezdeménye­zik. Ugyanakkor egyes ipar­ágakban, egyes munkakörök­­­ben és a legtöbb vállalatnál stabil a munkásgárda, népes a törzsgárda. A munkaerő­forgalom növeléséhez hozzá­járult az is, hogy mind töb­ben veszik igénybe az anya­sági segélyt, s mivel a kön­­­nyűiparban a munkások többsége nő. — például a textiliparban 67,7 százalék — helyettesítésükre is újabb munkaerőkről kellett gon­doskodni. A könnyűiparban mintegy tízezer, ezen belül a­­ textiliparban ötezer kis­mama maradt otthon, hogy gyermekét gondozza. Konferencia A fejlődésiben levő or­szágokkal fennálló műszaki és gazdasági kapcsolataink­ról rendeztek kedden konfe­renciát a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium épületében. A tanácskozás első elő­adójaként Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter el­ső helyettese vázolta gazda­ság kapcsolatainkat a fejlő­dő országokkal, majd a kon­ferencia három szekcióban a Technika Házában folytatta munkáját Hét előadás alap­ján _ e gazdasági kapcsola­tok­ továbbig;tehetőségeit vi­tatták meg tíz előadás is­mertette a fejlődő országok_ nagy Tétjesítményeidet "k^p­* csől­atban szerzőit’ üzemi ta­pasztalatokat, további 'hét' előadás pedig építészetünk­­­nek és építőiparunknak a fejlődő országokkal­­ kiala­kult kapcsolatait vázolta. Új klub Szolnokon ?! Október 22-én, a műszaki könyvhónap ünnepélyes meg­nyitóján először mutatkozik be a Ságvári Endre megyei Művelődési Házban a leg­fiatalabb szolnoki klub. A programon, a működési szabályzaton most dolgozik az ideiglenes klub­bizottság. A műszaki könyvhónap me­gyei megnyitóján­­ már sor kerül a szolnoki műszaki ér­telmiségiek klubjának első vizsgájára, első vitáiára is. A klubprogram ismertetése után a tudományos műszaki forradalom időszerű kérdé­seiről hangzik el előadás, amelyet nyilvános vita kö­vet. A műszaki könyvhónap al­kalmából, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának könyv­tárában műszaki könyvkiállí­­tás nyílik. Jó lenne több baromfi és tojás A közhiedelemmel ellen­tétben nincs túltermelés ba­romfihúsból és tojásból — hangsúlyozta Sztupa Lajos, a Baromfiipari Országos Vállalat sárvári gyárának igazgatója azon a tájékozta­tón, amelyet Pajor Jánossal, a devecseri­­ és Tompa Györggyel, az úriújfalui Ál­lami Gazdaság igazgatójával közösen rendeztek a gazda­ságok, illetve az ipari üze­mek között létrejött újszerű kooperáció ismertetésére. A piackutatások egyértelmű ta­pasztalata szerint ahhoz, hogy a szomszédos államok igényeit kielégíthessük, a negyedik ötéves tervben to­vábbi 60 százalékkal növel­hetjük tojás-, illetve bárám­­­fihús termelésünket.

Next