Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

t 1970. augusztus 4. Goriot apó Az Ifjúsági Rádiószínpad azzal, hogy az irodalomtörté­net jeles alkotásait dolgozza fel, fontos missziót teljesít. A modern ember — főleg ha fiatal — ma már jobbára rö­­videbb lélegzetű írásokat sze­ret, így viszont olyan kiemel­kedő művek jutnak el (kön­­­nyebben emészthető formá­ban) a fiatalokhoz, mint most Balzac műve. A Goriot apó a száznál több kötetre rúgó életműben is jelentős helyet foglal el. A modern Lear története, aki apai szeretetének lesz áldo­zata: előkelően férjhez adott leányai lassanként utolsó fil­léreiből is kiforgatják, majd elfordulnak tőle. Balzac nem stílusával, vagy szerkezeti virtuozitásával hat az olvasóra, hallgatóra, ha­nem hőseinek életszerűségé­vel, kitűnően, kíméletlen ke­gyetlenséggel megrajzolt tí­pusaival és a társadalmi vis­­­szásságok, a pénz utáni lé­lektelen hajsza merész ábrá­zolásával. Engels mondta ró­la, hogy „a realizmus egyik legnagyobb diadala” az ő munkássága, hiszen Balzac saját osztályrokonszenve és politikai elfogultsága ellen kényszerült cselekedni. (Poli­tikai nyilatkozataiban, írásai­ban Balzac ugyanis megle­pően konzervatív.) A rádiójáték — vagy in­kább hangképekkel illusztrált regénytömörítés — ügyesen juttatja el a balzaci gondo­latokat a hallgatókhoz, rövi­dítéseivel jól kompenzálja az író száraz, férfiasan nehézkes stílusát. (A játékban, mint mesélőt Básti Lajos szemé­lyesíti meg az írót markáns­­ egyszerűséggel.) Két jelentős szereplője van a kétrészes játéknak, a ki­tűnő jellemform­áló erővel megjelenített Goriot (Kiss Ferenc alakítása) és Rastig­­nac, több Balzac regény sze­replője, aki ebben a regény­ben indul el, és ábrándul ki az őt körülvevő világból s vá­lik majd cinikus törtetővé. (Fülöp Zsigmond formálja meg, fanyar eleganciával.) Solymosi Ottó rendezése kor­rekt, nem törekedett arra, hogy a lényegében epikus fel­dolgozáshoz nem illő rádió­játék­ eszközökkel éljen. Az érvényesülésről A Mikrofórum, a közked­velt ifjúsági vitaműsor, olyan témát boncolgat, melyről igen eltérő az emberek véleménye. A több részből álló vita ed­digi adásaiból is bizonyos mértékű bizonytalanság tűnt ki, melyhez hozzájárul még az, hogy a vitatkozók ma még megalapozatlan egzisztenciá­val rendelkező fiatalok. A vi­tát Mester Ákos vezeti, vagy inkább terelgeti mederbe, úgy, hogy a hallgató, ha nem is kész képet, de mérlegelés­re késztető gondolatokat kap­jon. Az adás befejező részére (péntek 19 ó., Petőfi) külön szeretném felhívni a figyel­met, mert ebben, öszefogla­­lásul az idősebb generáció képviselői is szóhoz jutnak. Minden héten szilveszter Folytatja a rádió ott, ahol abbahagyta a múlt évben és hét héten keresztül ismét hallhatjuk a közelmúlt szil­veszteri műsorait. A héten az 1964-esen de­rültünk és most, hat év táv­latából úgy tűnik, akkor volt épp a csúcson az a felszaba­­dultság, amit az ötvenes évek után éreztünk. Szinte hab­zsoltuk (szerzők, színészek, közönség egyaránt) a „no most már végre megmondom a magamét” lehetőségét. A jól sikerült szilveszteri ka­baréra alapvetően ez a szer­telen, jókedvű és merész bí­rálat volt jellemző. S ha va­laki netán arra gondol, hogy most mintha kevesebb lenne már az ilyen „megmondoga­­tós” humor, az lássa be, hogy valahogy ezt is kinőttük. — trömböczky —• SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Húszéves a megye első fodrász kisipari termelőszövetkezete Jubileumi közgyűlés az Aranylakat étteremben — Nyolc alapító a szövetkezet kiváló dolgozója — Jutalom a törzsgárdának Húsz évvel ezelőtt, ponto­sabban 1950. augusztus else­jén öt üzletben, tizenhat szol­noki fodrász kisiparos szövet­kezetet alapított. Ez a kisipa­ri szövetkezet az első fod­rász ktsz volt a megyében. Az alapítás jubileumi év­fordulóját vasárnap ünnepel­ték a szolnoki fodrász ktsz dolgozói. Természetesen szép számban, mert a húsz év előtti taglétszámnak most tíz­szerese dolgozik a város szö­vetkezeti fodrászüzleteiben. Az ünnepi közgyűlésen Toldi József, a ktsz alapító tagja, hajdani és jelenkori elnöke emlékezett a megala­kulásra, a régi nehéz évekre. Hivatalos volt erre a köz­gyűlésre valamennyi alapító tag — még a nyugdíjasok is, hiszen a szövetkezet nem feledkezett meg eddig sem róluk. Az elnöki beszámoló a húsz év történetét vázolta. Az első közös esztendőben már egy­millió forint volt a szolnoki fodrász szövetkezet termelé­si értéke. A fejlődés évről év­re fokozatos volt — tavaly már négy millió forint volt a termelési érték. Ezerkilenc­­százhatvannyolcig meglehető­­sen­ szerény nyereséget értek el, 1969-ben viszont félmillió forint volt a szövetkezet nye­resége. S bár húsz éves fej­lődésről, a múltról volt szó, azt is örömmel mondta el az elnök, hogy az idén az első félév is jól sikerült, 270 ezer forint a nyereségük, 36 ezer­rel több, mint az elmúlt év első felében. A családtagjaikkal együtt mintegy kétszázan ünneplő fodrászokat a KISZÖV nevé­ben Tari Ferenc díszoklevél­lel köszöntötte. Ezután kiváló dolgozó és törzsgárda jelvé­nyek átadására került sor. Az alapítók közül nyolc fodrász kapott kiváló dolgo­zó oklevelet: Zsíros Gézáné és Csépány Lajosné, vala­mint Kalmár Miklós, Ulics­­nik Sándor, Szabó Sándor, László Lajos, Kormos József és Toldi József. Nyolc olyan fodrász dolgozik jelenleg is Szolnokon, akik az alapítás évében léptek be a ktsz-be. Ők húsz éves törzsgárda jel­vényt és pénzjutalmat kap­tak. Ugyanígy huszonegy dol­gozó a tizenöt évi tagság, ti­zenegy fodrász a tíz- és har­minchárom az ötéves szövet­kezeti tagság elismeréséül törzsgárda jelvényt és pénz­jutalmat kapott. Az Aranylakat étteremben rendezett közgyűlésen ötven­ezer forint volt az alapítók, s a sokéves jó munkával ki­tűnt dolgozók jutalma. A nyugdíjasok közül ugyancsak pénzjutalmat kaptak néhá­­nyan. A közgyűlés után ünnepi ebéden, s a késő délutáni órákig zeneszó mellett emlé­keztek az elmúlt esztendők­re a szolnoki fodrász ktsz dolgozói. Savanyú tej, szikkadt kenyér Ellátatlan külterület Törökszentmiklóson — Mi legtöbbször csak szikkadt, vagy összenyo­mott kenyeret kapunk. A tejet későn hozzák, ilyenkor savanykás, nem lehet felforralni, a gye­rekeknek nem is merünk adni belőle. Törökszentmiklósi vásár­lók panaszait tartalmazzák az előbbi sorok. Sokan mondták el, hogy a város­nak a vasúton túli részén csak egy elavult kis élelmi­szerbolt van. Korszerűtlen eladóterével, szűk raktárte­rületével már rég nem al­kalmas arra, hogy az ott lakó ezer család élelmiszer szükségleteit ellássa. Korszerű üzlethálózat árnyékában Törökszentmiklósról való­jában azt lehet elmondani, hogy a városhoz méltó üzlet­­hálózata van. Korszerű ABC áruházak, szép kivitelű élel­miszerboltok és vendéglátó egységek nagy áruválaszté­kukkal, igazán alkalmasak a vásárlók igényeinek kielégí­tésére. E korszerű kereskedelmi hálózat árnyékában mégis ott él egy városrész — Tö­­rökszentmiklósnak egy elég jelentős része — ahol ki­mondottan rossz az áruel­látás. A 385-ös számú vegyes élelmiszerbolt a kiskereske­delmi vállalaté. Alapterülete 7x40 m, raktárterülete alig több. Hűtőkapacitása egy 200 literes hűtőszekrény. A bolt dolgozóinak jószándékú erő­feszítése ellenére is az üzlet túlzsúfolt, egyes árufajták szinte ömlesztve vannak. A vásárlók és a bolt veze­tője leginkább a tej- és a kenyérellátás miatt panasz­kodnak. A tej, amit a szol­noki tejipari vállalattól kapnak, legtöbbször kevés. Reggel 6—7 óra között el­adják. Sok vásárló — még ha kisgyereke is van — tej nélkül marad. Amikor több tejet rendelnek, szinte biztos, hogy a következő napon „vé­letlenül” 2—3 óra késéssel hozzák meg. Ilyenkor már 17­—18 Celsius fokra felme­legedve érkezik a boltba, ahol a jelenlegi hűtőkapaci­tással nem tudják lehűteni. Vagy visszáruzzák, vagy ott marad a nyakukon a megsa­­vanyodott tej. A lakosság mindkét esetben tej nélkül marad. Gondok vannak a kenyér­­ellátással is: a Szolnokról szállított kenyér, ha friss, szállítás közben összenyomó­dik, máskor meg nagyon száraz kenyeret kapnak. A helyi sütőipar süt ugyan szép 2 kilogrammos kenye­ret, de a bolt nem kap be­lőle. A vásárlóknak nagyon nehéz megmagyarázni, hogy a Törökszentmiklóson sütött kenyérből miért csak a „bel­városiak” ehetnek. Épül az áruház, de lassan A városrész lakói az ott települt ipari üzemek és szö­vetkezetek dolgozói, akik kora reggel indulnak mun­kába és késő délután térnek haza. Jogos tehát az a kíván­ságuk, hogy lakóhelyükhöz közel tudják az élelmiszere­ket bevásárolni. Helyhezkötöttségüket je­lenti az is, hogy a legtöbb utcából hiányzik a járda, a belvárosi üzletekhez vezető út pedig egy ugyancsak jár­da nélküli, veszélyes vasúti sorompón vezet át. A lakos­ság többször kérte a taná­csot, adjon neki építőanya­got, ők társadalmi munkában építenek járdát. A kis vegyesbolt szom­szédságában a kiskereske­delmi vállalat épít ugyan egy nagy — az igényeknek valószínűleg jobban megfe­lelő — élelmiszer áruházat, az építkezés üteme azonban bosszantóan lassú. Ottjár­­tunkkor hat ember „pihent” a fűben, mondván, két nap óta nincs építőanyag nem tudják mit csináljanak. A lakosok közül sokan el­mondták, hogy az élelmi­szerbolt felépítésével nincs megoldva a vasúton túli vá­rosrész áruellátása. A város központjától több kilométer­re lakó ezer család megér­demelné, hogy náluk is épít­sék ki az igényeknek meg­felelő kereskedelmi hálóza­tot. I. A. 3 Cementhiány akadályozza a munkát Az év elején új telephely kialakításához kezdett az épí­tőipari javító- és szolgáltató vállalat Szolnokon, a Thököly út végén, a rékasi felüljárón túl. A saját kivitelezésben épülő 1600 négyzetméter alapterületű szakipari mű­helyépület alapozásával el is készültek, a további előreha­ladást azonban cementhiány akadályozza. A beton vázszerkezeti meg­oldással tervezett műhely­­épületet az év végéig oly mértékben tető alá akarták hozni, hogy abban a techno­lógiai szerelést 1971 első hó­napjaiban megkezdhessék. Itt nyernének végre megfe­lelő munkakörülmények közt elhelyezést a vállalatnak azok a — tizennégy szakmát fel­ölelő — szakipari részlegei, amelyek most hat helyen vannak, olyan mostoha adott­ságok között, hogy a fejlesz­tésükre nincs lehetőség. Az új műhelyépületben viszont a IV. ötéves terv alatt meg­kétszerezhetnék a termelést, amelynek mind a személyi, mind a technikai feltételeit meg is teremtené a vállalat. Érthető tehát, hogy a legelső teendők között szerepeltették e beruházás megvalósítását. A cementhiány most ezt bi­zonytalanná teszi, és — mint Vincze Sándor igazgató el­mondta — más építőanyagok hiányával együtt több épít­kezésükön is hátráltatja a munkát, végső soron a terv­teljesítést. Ez aztán a portéka! Két kislány a szőnyegtartóban — Levegőt ritkán lehet kapni — Az a kedves, megértő, jó vásárló A jó bornak is kell a cégér alapján már szombaton estére tömérdek figyelemfelkeltő felirat, művészi rendet­lenségben a kirakatokba gyömöszölt árutömeg jellemezte a megyeszékhelyen hétfő szenzációját, az engedményes ruházati vásárt. Mondtam is magamban legott, megné­zem hát, mit kínálnak, mit vesznek a szolnokiak. Reggel azért sehogysem tudtam elég korán kelni, s mikor hajna­li kilenckor bevánszorogtam az üzletnegyedbe (bár én inkább üzlet tizednek becézném, minek felvágni, nincs itt annyi bolt...) szóval akkor már tudtam,­ később kell jönni. Mert a reggeli csúcsforgalom igen példás volt. Jó reményekkel, sok bizalommal sorakoztak a boltok előtt a vásárlók, így aztán délelőtt 11-kor indultam útnak. Hát ha már elmúlt az első roham — gon­doltam, s csalódtam. Nem, a rohamok általában az első napon hosszantartóak. A Kristályban — a város legelőkelőbb cipőboltjában — el sem jutottam a pultig. — Termetes asszonyság állta el előlem az eladót, mellette nyolcan tízen alig várták, — hogy befejezze mondanivaló­ját. Nehezen ment. ő is, én is együtt kullogtunk ki, vásár nélkül A Centrum visszajött a vá­ros szívébe — óh, öröm ez, hogy nem kell legyalogolni az ideiglenes áruházig. Aztán, amikor beléptem, rájöttem, hogy a Centrum egy kicsiny eladótérben konfekciót áru­sít­ott csak. A belépés külön­ben nehéz volt, s egy vásár­ló meg is köszönte. Ugyanis az ő lábán át jutottam be. És mégis nagyon gyorsan kijöttem. Nem, nem azért, — mert nem volt mit venni — levegőt nem kaptam. S azért arra csak szüksége van a vá­sárlónak. Gondolom, az ela­dónak is kellene... A 33-as ruházati boltban elgyönyörködtem a szőnyeg­tartóban pihenő két bájos — pici lánykában. Azt hiszem, nagymamájuk lehetett, aki rájuk parancsolt: „Innen es­tig el nem mozdultok!” A Pávában a vásárlók köl­csönös barátsági, megnemtá­madási mozgalmának voltam tanúja. Egy nénike hitvány­kának becézett egy hátul gu­mival beszőtt fürdőruhát. Tizenéves lányka kapta ki a kezéből, s széthúzta, hogy terüljön: Látja, néni, ilyen bő ez, nyugodtan vigye el! Mindössze jó félóráig volt türelmem, s levegőm járni a boltokat. Vásárló annyi, mint derült nyári éjszakán a csil­lag az égen. Áru? Van. Mi­lyen? Jó is, kevésbé jó is. Elvégre engedményes ruhá­zati vásár van. Ha a vásár­lók is engednek — az iram­ból, rohamból — a végén még jó is lesz! — só — A Glinka­­múzeum új épülete ősrégi orosz városokból, Rosztovból, Novgorodból és Pszkovból hamarosan né­hány olyan harangot hoznak Moszkvába, amelyek a zenei kultúra múzeumának kollek­ciójába kerülnek. E haran­gok kiállítása céljából, nem messze a város központjától haranglábat kezdtek építeni, amelyet a múzeum új épü­letének bejáratánál fognak elhelyezni. Ebben a múzeumban, ame­lyet az 1943-as súlyos hábo­rús évben alapítottak, ritka­­ gyűjteményt őriznek. Min­denkinek, aki ide belép, pél­dául módjában van meghall­gatnia a XVI. századból származó spinétek hangját. Az egyik ilyen spinét a Medici család tulajdonát ké­pezte. A látogatók megismer­kedhetnek a Burmából, In­diából, Kínából, Mongóliá­ból, Pakisztánból, Etiópiából és Japánból származó hang­szerekkel. A gyűjteményben számos Oroszországban és a Szovjetunió egyéb köztársa­ságaiban készült népi hang­szer is található. A múzeum új épületében kondicionálni fogják a hő­mérsékletet és a páratartal­mat. A termekben néhány mikroklíma-övezetet vettek tervbe. Napfény csak az elő­csarnokba, a hallba, a könyvtárba és a munkaszo­bákba világít be. A orosz klasszikus muzsi­ka megalapítójának, Mihail Glinkának a nevét viselő múzeum fő kiállítási anyagát az Oroszország zenetörténe­tére vonatkozó XVIII—XX. századbeli anyagok alkotják. John Staves PÁRBESZÉD A cselekmény színhelye — egy presszó. A kis kerek asz­talka mellett egy hosszúhajú jelen­ség ül. Egy másik hosszúhajú je­lenség odalép az asztalhoz. — Leülhetek? — Nekem aztán mindegy! — Na, akkor le­ülök. Akarsz fagylaltot? — Lehet. — Hé, két ada­got! A rendelést fel­vették. — Engem mel­lesleg Barnfiednek hívnak. — Nagyon ör­vendek. — De a haverok egyszerűen csak Barninak szólíta­nak. — Az se rossz. — Hát téged? A felszolgálónő, úgy harminc kö­rüli asszony, az asztalra teszi a fagylaltot. — Köszi, nya­nya. — mondja Barni és az asztal­ra lök két márkát. A felszolgálónő, cseppet sem meg­sértődve, elveszi a pénzt és így vála­szol: — Köszi, fater. És elmegy. — Jó étvágyat! — mondja Barni. — Szóval, hogy hívnak? — Találd ki! — Be... Ursu­la? — Egyáltalán nem. — Susanna? — Az meg ép­pen nem. — Aha. Marga­rita. — Szarva közt a tőgyit. — Egyenesen röhej. Rendben, gyerünk betű sze­rint. Mondd az el­sőt. — A... — Angelika? — Nem. — Anna? — Nem. — Akkor vilá­gos: Auguszta... — Majdnem. — Na, nem tu­dom, kicsim. Sza­bad a gazda! — Nagyon egy­szerű: Arnold. Oroszból fordította: MOLNÁR SÁNDOR A termőképesség növelése villám segítségével Mesterséges villámráhatás­sal még a legszegényebb ta­lajok termőképességét is nö­velni lehet — vélekedik Lev Jutkin leningrádi mérnök. Kísérleteivel azt bizonyítja, hogy magasfeszültségű kisü­lés által a növények számá­ra talajban hozzáférhetővé válnak olyan nélkülözhetet­len vegyi anyagok, amelyek nem, vagy nehezen oldódó vegyületek formájában van­nak jelen. Ezeknek a vegyületeknek a szétbontására Jutkin az általa felfedezett elektro­hidraulikus effektus alkal­mazását javasolja. Az effek­tus lényege: a folyadékkö­zelben létrehozott elektro­mos szikrakisülés nagy erős­ségű mechanikai, fizikai és vegyi folyamat, — komp­lexumot idéz elő maga kö­rül. Jutkin állítása szerint bármilyen talajból vett egy­két maroknyi föld elektro­hidraulikus megdolgozás után egy négyzetméternyi vetésterületet képes táp­anyagokkal ellátni egy évre.

Next