Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
4 Olimpiai játékok Több mint 2500 munkás dolgozik az 1972-es Nyári Olimpiai Játékok építkezésén a müncheni Oberwiesenfelden. A négy legfontosabb sportlétesítmény, a stadion, az uszoda, a központi főiskolai sportpálya és a különböző sportesemények megrendezésére szolgáló csarnok építkezésénél eddig már 144 100 köbméter betont és 18 850 tonna acélt használtak fel 2,7 millió munkaóra alatt. A munkálatok gyorsabban haladtak előre, mint ahogy ezt gondolták. Az olimpiai stadion tribünjeinek betonlépcsői (a képen látható) már elkészültek, a póznák a színes plexiüvegből készült 74 826 négyzetméteres, hatalmas sátortető felszerelésére szolgálnak. A párizsi „vágóhíd botrány” A vágóhíd építését 1961- ben kezdték meg s eddig elkészült és üzemelő berendezései 757 millió frankba — az előirányzott összeg négyszeresébe — kerültek, míg befejezésük további 325 milliót igényel. A vágóhíd azonban máris 30—40 millió frank évi deficittel dolgozik, mert — még befejezése előtt — feleslegessé vált. Időközben ugyanis korszerűsítették a vidéki vágóhídhálózatot, s a vágásokat — a korszerű értékesítés módozatainak megfelelően — a termelési körzetekben vidéken végzik, s a húst hűtőkocsikban szállítják a piacokra. A vidéki vágóhidak forgalma ennek megfelelően folyamatosan nő, míg a párizsi központi vágóhídé 1968-ig 50 százalékkal csökkent, s 1969-ben becslésszerűen további 30 százalékkal esett vissza. A fővárosi hatóságok a kínos „La Vilett-botrány” megoldásaként a vágóhidat összes berendezéseivel és deficitjeivel együtt az államnak kívánták átadni. A miniszterelnök által elrendelt vizsgálat során azonban a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a „vadonatúj” vágóhidat be kell zárni, a párizsi húspiacot pedig a múlt évben Orly közelében megnyitott nagyvásár-telephez csatolni. Demográfiai prognózis A Svéd Központi Statisztikai Hivatal számításai szerint az ország népességének 2000-re el kell érnie a 9.25 millió főt, vagyis 2000-ig 15 százalékkal nő a lakosság 1969-hez viszonyítva. A nők száma 4.64 millió lesz, a férfiaké 4.61 millió. A hat éves kor alatti gyermekek száma 10 százalékról 9 százalékra csökken majd, ugyanakkor a 66 év feletti öregek sáma a jelenlegi 11 százalékról 13 százalékra növekszik. A lakosság számának növekedésénél számításba vették azt is, hogy évente mintegy 20 000 kivándorló költözik az országba. A GANZ Villamossági Művek szolnoki gyára éjjeliőröket és vizsgázott targoncavezetőket keres felvételre. Bérezés megegyezés szerint: Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán. — Szolnok, Körösi út 34/c. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Támad az ázsiai kolera Az Ázsiában évezredek óta pusztító kolera csak másfél évszázaddal ezelőtt vált ismertté Európában. Ekkor viszont egymást követték a járványhullámok, százezer számra szedték áldozataikat. Az utóbbi fél évszázad óta a kór úgyszólván kiveszett Európából, most azonban ismét fenyeget. Augusztus elején érkezett a hír, hogy Asztrahánban, a Volga deltájában felütötte a fejét a kolera. A szovjet hatóságok nyomban jelentették a súlyos fertőző betegség megjelenését a Genfben székelő Egészségügyi Világszervezetnek, egyben azonnal elrendelték a vesztegzárt, megszigorították az ellenőrzést a Kaszpi-tenger és a Feketetenger kikötőiben. Laboratóriumban elkülönítették és kimutatták az El Tor típusú baktériumokat (a kór a Színai-félszigeten, a Szuezi-öböl mentén fekvő El Tor városkáról kapta nevét, ahol a franciák a múlt század elején vesztegzárt rendeltek el a Mekkából érkező zarándokok ellenőrzésére). A lakosságnak és egyben a turistáknak is megtiltották a feketetengeri nyaralóhelyek látogatását, és a tilalmat kiterjesztették a Volga-vidékére és az Azovi-tenger környékére. Több millió embert beoltottak a fertőzés ellen. A gyors intézkedéseknek volt köszönhető, hogy a betegség terjedését sikerült megállítani és súlyosabb esetekről sem érkeztek jelentések. Augusztus folyamán nap mint nap jelentették a hírügynökségek Ázsia különböző országaiból a kolera jelentkezését. Augusztus 12-én a dél-koreai hatóságok arról értesítették a fenti egészségügyi központot, hogy az ország keleti vidékén, Csangjong faluban kolerajárvány tört ki. Kiderült azonban az is, hogy ezt megelőzően az ország nyugati partvidékén már volt fertőzés, sőt 125 haláleset is történt. Augusztus 14-én jelentették, hogy a járvány Dél-Korea más területein is jelentkezett. Indiából tudatták, hogy Assam államban negyvenhatan puszultak el kolerában az árvíz idején. Pakisztánban hivatalosan is megerősíették, hogy a keleti országrészben mintegy száz haláleset történt az utóbbi hetekben kolerafertőzés következtében. A közel-keleti Szíriából 3 halálesetet jelentettek. Libanonból négy halálesetről jött hír, valamint arról, hogy egy Beiruttól délre fekvő faluban tizenöt koleragyanús megbetegedés történt. Izraelben augusztus 20-án három koleragyanús megbetegedést jelentettek be. Augusztus 26-án már tizenegy kóresetről érkezett hír. A líbiai egészségügyi miniszérium augusztus 18-án hivatalosan közölte, hogy az ország nyugati részében szórványos kolerafertőzést állapítottak meg és elrendelték a lakosság beoltását. Guinea auguszus 20-án értesítette az Egészségügyi Világszervezetet, hogy Conakryban 230 beteget kezelnek veszélyes hasmenés kórtüneteivel, azonban a megbetegedések kórokozóját eddig nem tudták azonosítani. A fertőzöttek közül huszonheten meghaltak. Az eddigi hírekből nyilvánvaló, hogy a kolera vibriói ismét útra keltek Ázsiából, befészkelődtek a közelkeleti országokba és bevonultak már a fekete Afrikába is. Lengyel piramisok rezervátuma A lengyelországi Kujáviában (Varsótól északnyugatra) létrejön a „lengyel piramisok”, a hatalmas ókori megalitek (síremlékek) rezervátuma. Ezeket az építményeket körülbelül az egyiptomi Cheops-piramissal egyidőben emelték. A „lengyel piramisok” néven emlegetett síremlékek vizsgálata már 1930-ban megindult. A kutatásokat, amelyeket félbeszakított a háború, az utóbbi években folytatták, összesen tizenöt ilyen piramist tártak fel. A gigantikus építmények hossza nem egy esetben meghaladja a 100 métert. Építőanyagként óriási sziklatömbök szolgáltak. A síremlékeket erdőterületen tárták fel, s azitt tervezett rezervátum is megőrzi a „félvad” állapotot: az ember beavatkozása csupán a szükséges minimumra, a terület körülkerítésére és tájékoztató táblák elhelyezésére szorítkozik. ! Megindult a cukorgyártás! ♦ Jó kereseti lehetőség mellett ♦ t JT r r* / /ír* j férfi és női munkavállalókat veszünk fel. Munkásszállást biztosítunk. Üzemi konyhán ebéd kapható. i Jelentkezni lehet: Szolnoki Cukorgyár — munkaügyi $ csoportjánál. 1970. szeptember 1K kéPeRNYŐJE ELŐTT Ügyeskedő pedagógusok? Szeretem a Tv-híradót, egyik legkedvesebb tévéműsorom. Szeretem a politikus magatartáséért, nem különben színes, gazdag tartalmáért. Nagy érdeklődéssel nézem mindig a hazai eseményekről készült riportokat, tudósításokat, hisz gyakran hívják fel a figyelmet, a nézők figyelmét olyan társadalmi jelenségekre, amelyek különben elkerülnék az ember figyelmét. Jó látni és hallani, hogy a híradó, a televízió információs napilapja mint siet az esetleges közérdekű gondok, bajok orvoslására tőle telhetően telibe találó, őszinte hangvételű, nyílt szavú riportjaival, glosszáival, esetleg kommentárjaival. Épp azért lepett meg a vasárnap esti híradóban Bán János szellemesnek szánt , rajzos kommentárja a tanulók balesetbiztosításával ügyeskedő pedagógusokról. Akik úgymond a saját zsebükre dolgoznak. Játékos rajz illusztrálta, hogy a biztosítási díj fejében beszedett összegből, hogyan vándorol 10 százalék a biztosítási felelős pedagógus zsebébe. Ezért szorgalmazzák hát a pedagógusok a balesetbiztosítást! — nyerészkednek. Így a kommentár. Való igaz, hogy az utóbbi időben a kelleténél jobban elszaporodtak a tanulók utáni indokolatlan és felesleges szülői kiadások, s az ilyen megterhelésektől meg kell szabadítani a szülőket. De vajon épp a balesetbiztosítás tanulónkénti évi 10 forintja esik e tekintetben legsúlyosabban a latba? És még csak feleslegesnek sem mondható, hiszen évente hány és hány tanuló részesül balesete után pénzsegélyben! Mennyi más, egyéb haszontalan kiadás adhatott volna okot a jogos riporteri kifakadásra! Csak kissé jobban körül kellett volna nézni. Az pedig, hogy Bán János a biztosítási ügyekkel általában kényszerűségből foglalkozó pedagógus kötelességszerű munkáját ügyeskedésnek minősítette, enyhén szólva játékos elrajzolása a valóságnak. Mert ugyan mi ügyeskedés van abban, hogy a pedagógus a befizetett összegből adminisztrációs munkák díja fejében 10 százalékot kap. Mégha ez az összeg ezrekre rúgna! De jobb esetben hatszáz tanuló után 600 forint üti a balesetfelelős markát. Tíz hónapra osztva havi 60 forint! Minden pluszként beszervezett, „kényszerített” tanuló után egy forint. Ezért aligha lenne érdemes ügyeskedni. Ez a haszon — ugyan melyik pedagógust húzhatná ki a sárból? Mindezt azért hangsúlyozom, mert félő, hogy a kissé elhamarkodott, következményeiben nem teljesen végiggondolt Bán-kommentár — esetleg helytelen irányba terelte a jóhiszemű nézők pedagógusok iránti érzelmeit: a pedagógusok ellen ingerelte őket. Ha ez így lenne, a bizonyára jó szándékú, de végül is célt tévesztett kommentár igen sokba kerülnet a szülők és a pedagógusok közötti egészséges, termékeny közszellem erősítésén fáradozóknak. Bemutató pénteken és szombaton A rangosabbnak a péntek esti ígérkezett, hisz a szombatit maga a szerző is szerényen csak mulattatásnak szánta. Az eredmény is ezt a várakozást igazolta: a Levelek Margitnak emlékeztetője sokkal meggyőzőbb volt a maga nemében, mint a napjaink fonákságait karikírozó komédia, a Ha lúd, legyen kövér... Míg Dalos Szilviának és Paizs Gábornak, a Levelek szerzőpárosának sikerült érdekesen megragadott emberi magatartásokban felidézniük a már időben is egyre távolabb eső tragikus világot, addig Fejér István liba-kálváriája csak felszínesen érintette — minden mulatsága ellenére — a mai kor valóságát. Tévéjátékából a komédia áttételeiben kimaradt a maiság izgalma. Annál élőbb, elevenebb figurákat vonultatott fel a péntek este látott tévéfilm. Hogy csak egyet említsek: a Siménfalvy Sándor alakította öreg juhászt, aki a bérelt munkaszolgálatossal való együttműködés során válik igazán emberré. A betegeket gyógyító munkaszolgálatos orvos nemcsak anyagi haszonhoz juttatja, de ami ennél fontosabb, elvezeti a felismeréshez: igazságtalan, rossz világ ez az övé. Milyen kitűnő volt, ahogyan a nyerészkedni akaró, fukar embertől, a megértő, bár segíteni még csak ösztönösen kész embertársig vezető utat megrajzolta Siménfalvy gazdagon és árnyaltan, egyszerű színészi eszközökkel. Ezek a jól megragadott, sokszor csak felvillanó arcok tették élménnyé a kissé laza cselekményű drámát. Ahol a magatartások arra a drámai fonalra fűződtek, hogy hogyan reagál az egyszerű kis falu társadalma az „odahajtott” munkaszolgálatosok ottlétére. Gazdagon árnyalt képet kaptunk , emlékeztetőül. Egy olyan múltbéli valóságról, amelyből az emberség hiányzott a leginkább, s az embertelenség tombolta ki magát. Mécs Károly főhadnagya jól éreztette meg velünk, az ember bőrbe bújt embertelenség szinte minden visszataszító vonását. Hemingway—Schiller A bérgyilkosok című Hemingway nevét inkább csak amerikai tévéfilmet, a Gyilkosokat csütörtökön láthattuk. Ha valaki az alapul szolgáló novellát elolvassa rövidesen rájön, a tévéváltozatnak vajmi kevés köze van az eredeti novellához. Hemingway nevét inkább csak cégérnek használták a film alkotói, valójában egy krimit csavarintottak az írói ötlet köré. Krimit, a műfaj szabályainak megfelelően, izgalmasat. Csak éppen nem kellett volna Az öreg halász és a tenger íróját belekeverni. Schiller Wallenssteinjének tévéfilm-változatával más természetű probléma adódott: a két rész vetítési ideje okozta a gondot. Ugyanis, a., szerette volna végignézni a többórás tévéfilmet, szinte rá kellett volna áldoznia minden idejét. Ott kellett volna ülnie a képernyő előtt már délután és még az éjszaka is ott találhatta volna. — hisz a két rész vetítése időben így kívánta! Ennyi áldozatot alighanem kevesen hoztak meg, s így bizony el is estek egy megbízható színvonalon tévésíte ~tt Schiller remekművel való találkozástól, amelynek bemutatására színház is ritkán vállalkozik ,hisz az utóbbi időben a Wallensteint nem is játszották. L 5. K ]