Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-07 / 235. szám

1980. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP KIS BOLTOK, NAGY GONDOK Tíz utca a vevőm Gyermekkorom ked­venc szórakozásai közé tartozott, ami­kor nagyapám a térdére ültetett és ■ mesélt. A régi időkről, az akkori világról... És mesélt Agócs bácsi fűszeres boltjá­ról is. Fűszeres bolt? Volt ott minden. Ahogy elmond­ta, az ajtó felett csengő, szólt, ha valaki benyitott. A polcok teli voltak különbö­ző áruval. Volt medvecu­kor, kisostor, lámpaolaj, mo­sószappan, cipőpertli. És a boltban lehetett a legjob­bat beszélgetni. Ma is vannak kisboltok, de már sok mindenben nem hasonlítanak a régi szatócs­­üzletekhez. Nincs csengő­szó, általában csak élelmi­szert árusítanak. És a mai vásárlók mindig sietnek,­rit­kán érnek már rá órákig be­szélgetni a boltossal. Megyei adatok szerint: az 1585 bolt, áruház közül 500 az egy-, illetve kétszemélyes kisbolt. Nehezen szokták meg a kosarazást Ebéd utáni csend üli a házakat. Sehol semmi moz­gás. Két óra körül azonban innen is, onnan is szatyrok­kal, kosarakkal „felszerel­kezett” asszonyok igyekeznek a boltba. — Ez a kisbolt körülbelül tíz utca lakóit látja el — mondja Hegedűs Istvánná, a 3-as számú kunszentmártoni Áfész-bolt vezetője. — Főleg nyugdíjasok élnek errefele, aszerint kell tartanom a vá­lasztékot. Annyira ismerem már, hogy kinek mire van szüksége... — Mióta boltvezető itt? — A boltot ’77 januárjá­ban vettem át. Mai­ napig se tudom, hogy mertem be­lefogni, hiszen azelőtt soha nem dolgoztam a kereske­delemben. Szolnokról kerül­tünk ide, hallottam, hogy nincs senki, a­ki vállalná az üzletet. Megpróbáltam, és azóta is csinálom. . — Kevés az olyan kisbolt, ahol önkiszolgáló rendszer van. — Nehezen szokták meg a vevőim is a kosaras mód­szert. De ez sokkal jobb, mintha mindenért sort kel­lene állniuk. Így kirakom a polcokra az árut, amennyi­re csak tudom, igyekszem bemutatni a választékot, és csak a kenyeret meg a fel­vágottat mérem. — Választékról beszélt­ [UNK] [UNK] — Nem tudok olyan vá­lasztékot tartani, mint ami­lyen egy ABC-ben van, de rajta vagyok, hogy ha va­lamit keresnek, és éppen nincs, akkor tudjak helyette , mást ajánlani. A töltelék­árukkal van egy kis baj. Legutóbb is 45 kilót kértem és csak 15 kilót kaptam. Így nem tudok belőle vá­lasztékot tartani. Errefelé nem megy a készétel — ezekből csak keveset tartok —, inkább a májkrémek, a vagdalthúsok a kelendők. Ebből most is tudok négy­ötfélét adni. A savanyúsá­got és a befőttet se nagyon keresük, inkább befőznek, el­tesznek. Szeretik viszont a szörpöket, üdítő italokat, a süteményeket. Ezekből álta­lában mindig van bőven és többféle. Nem vetik meg a borocskát se, ezért az egy­literes borokból is van há­rom-négyféle minőségű. Tej­ből,­ tejtermékekből mindig frisset tudtok adni. A kész­tészta megyeget, inkább csak a fiatalabbja viszi. Az alap­vető élelmiszerek — kenyér, cukor, liszt, só, zsír, étolaj — soha nem hiányoznak. Je­lenleg a mosóporokkal állok hadilábon. Csak kétféle van. A dohányipari termékek kö­zül is hiányzik mindig va­lami, most a Sophiane. De ajánlok helyette mást. — Az áruszállítások rend­szeresek? — Nem panaszkodhatom különösebben. A tejipar min­dig idejében érkezik, mindig friss áruval. Még nem for­dult elő, hogy például sava­nyú tejet kaptam volna. A sütőipar néha késik, így elő­fordul, hogy reggelente nem tudok péksüteményt adni. A Fűszert Szentesről minden héten, Orosházáról kéthe­tente hoz árut. A húsipar is általában hetente jön. A pincegazdaság hétfőn, ked­den szállít. Nem nehéz ezt a boltot megközelíteni, mert köves út van. Az út tehát nem lehet kifogás. Kézmosás — lavórban — Milyen a bolt felszere­lése? — A hűtőkapacitás ele­gendő. Van egy 170 literes hűtőszekrényem. Itt a hű­tővitrin, ebben tartom a fel­vágottat, a vajat, a tejfölt. Van kávédaráló, kaptam összeadógépet is. Külön tu­dom tárolni a nehézárut, a göngyöleget is. Csak az a baj, hogy nincs folyóvíz. A szomszéd udvarból hordom. És manapság lavórból kezet mosni... Jászszentandráson a 402-es áfész-bolt a felsőt­anyaiak bevásárlóhelye. A kisbolt mellett van egy italkimérés is. A vezető Rózsa Bíéláné, akit otthon, a tűzhely mel­lett találunk. Egy napra se lehet bezárni . Délelőtt 11 órától ket­tőig bezárok és fél három­kor nyitok ki újra. Muszáj a családnak ebédet főzni. Mindjárt itthon vannak a gyerekek, a férjem is leg­később egy órára jön. Igye­keznem kell. —­ A kétszeri kinyitás, be­zárás felaprózza a napját. — Eléggé. Reggel fél hét körül felpattanok a kismo­toromra. Mire az első ve­vőm, jön, már minden a he­lyén van. De, menjünk ki, nézzük meg a „birodalma­mat”. Ahogy a szomszéd bácsi észreveszi, hogy nincs rács az ajtón, máris kopogtat. — Major bácsi a leghűsé­gesebb vevőm, szereti a bort. Ha árut veszek át, addig be­zárok, de ha valaki beszól, hogy kellene neki egy kiló cukor, akkor kiszolgálom. Ilyen kisboltban ez minden­napos dolog. Figyelni kell arra, hogy ki, mit mond az embernek. Mindenkihez kell egy-két jó szót is szólni. — Elég tágas üzlet... —• Ilyenkor üresen, de ak­kor látná, amikor fizetési nap van... Nem győzök kapkodni, mert csak a ször­pöket, a mosószereket, a pa­pírárut vehetik le a vevők, a többit én szolgálom ki' — Mennyi a forgalom ha­vonta? — Általában 160 ezer fo­rint jön össze. Van, mikor több is sikerül. Én havonta 3 ezer forint körül kere­sek . .. — Mikor volt szabadsá­gon? — Most jöttem vissza. De min­den évben nehéz dolog a szabadság. Akkor tudom kivenni, ha van helyettem valaki, aki helyettesít. Mert a boltot még egy napra se lehet bezárni. Itt nem úgy van, hogyha ez az üzlet zár­va van, majd elmegyek egy másikba. — A szabad napja? —■ Hétfőn és szombaton délután már nem nyitok ki, így jön össze egy egész nap. Nem is tudom, hogy mi lesz, ha tanulok. Mert szeretnék, de akkor minden pénteken zárt ajtót találnak a ve­vők... Szekeres Edit (Folytatjuk.) A berekfürdői üveggyárban készült termékek minőségét és anyagösszetételét folyamatosan ellenőrzik a gyári laborban. Felvételünk a titriméteres vizsgálat során készült Fotelággyal, heverővel kombinált kárpitos garnitúrát készítenek Jászberényben a BU­­BIV gyáregységében. A Komfort nevű garnitúrából havonta 200-at gyártanak Tanácskozik a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége A Művészeti Szakszerveze­tek Szövetsége az elmúlt öt évben végzett tevékenységé­vel segítette kulturális éle­tünk fejlődését, növekvő fe­lelősséggel látta el érdekvé­delmi feladatait, hozzájárult az alkotómunka feltételeinek javításához, a művészeti közélet kiteljesedéséhez — hangsúlyozta Simó Tibor fő­titkár a szövetség tegnap kezdődött IX. kongresszusa elé terjesztett beszámolójá­ban. A vasasszakszervezet székházában megrendezett tanácskozáson részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese és Pozsgay Imre művelődési mi­niszter is. A kongresszus a központi vezetőség jelentése feletti vitával folytatta munkáját. Ifjúkommunisták tapasztalatcseréje A KISZ Szolnok városi bi­zottságától kapta a feladatot a KÖTIVIZIG KISZ bizott­sága, hogy részt vállaljon a város 21 ifjúsági szervezete aktivistáinak a következő mozgalmi évre való felkészí­tésében. Szombaton, október 4-én találkoztak az ifjú­kommunisták a VIZIG-szék­­házban, ahol a szervezőtit­károk, az agit-proposok, a kultúr, sport és érdekvédel­mi reszortosok hallgattak előadást az MSZMP XII. kongresszusa dokumentumai­ról, a KISZ akcióprogram végrehajtásában adódó fel­adatokról. Győzött a Csonka János brigád Polgári védelmi vetélkedő Kunszentmártonban A kunszentmártoni járási polgári védelmi parancsnok­ság, a Hazafias Népfront, a KISZ nagyközségi bizottsága, az MHSZ, a Vöröskereszt járási bizottsága a he­lyi művelődési központ és könyvtár vasárnap dél­előtt, — a polgári védelem fennállásának 30. évforduló­ja tiszteletére — vetélkedőt rendezett a kunszentmártoni művelődési házban szocia­lista brigádok részvételével. A mindvégig izgalmas ver­senyt a kunszentmártoni tég­lagyárban dolgozó Csonka János Szocialista Brigád nyerte. Második a Május 1. Ruhagyár üzemének Petőfi Sándor, harmadik a nagyré­­vi Tiszazug Tsz Május 9. ne­vet viselő szocialista bri­gádja lett. 3 Véget ért a MEDOSZ XXV. kongresszusa A szakszervezet Jókai utcai székházában vasár­nap vitával folytatta ta­nácskozását a MEDOSZ XXV. kongresszusa. A tanácskozáson felszólalt Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­­ja, a KISZ KB első titkára, aki átadta a Központi Bi­zottság és Kádár János sze­mélyes üdvözletét. Szólt ar­ról, hogy a szakszervezet ha­tékonyan segíti a mezőgaz­daság fejlesztését, korszerű­sítését. A szakszervezeti tes­tületek — élve az önálló­sággal — kezdeményezése­ikkel, a gazdaságot javító tevékenységükkel eredmé­nyesen járulnak hozzá a ter­melési színvonal növelésé­hez, a hozamok fokozásához. A KISZ KB első titkára ki­fejtette: még jobbak lesz­nek az eredmények akkor, ha a gazdálkodó szervezetek a bürokráciát, a végrehajtás indokolatlan kerülő útjait nemcsak másutt, hanem sa­ját portájukon is észreve­szik. A vitában felszólalt Ván­­csa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, aki hangsúlyozta: a kiélezett nemzetközi gazdasági ver­senyhez való alkalmazkodás­ra képes a magyar mezőgaz­daság, amely a régi gondo­kat, például az alacsony tej­termelést, folyamatosan fel­számolja, és ezzel előbbre lép. Ehhez ad nagy segítsé­get a szakszervezet, amely egyebek között a dolgozók oktatásával, képzésével tö­rődik eredményesen. A vitában felszólalók fel­vetették, hogy a minőség javításával kapcsolatos ver­senyvállalások csak akkor lehetnek megalapozottak, ha a brigádok tagjai nemcsak általánosságban, hanem rész­leteiben is ismerik a külön­böző termékek iránt támasz­tott valamennyi minőségi követelményt. A kongresszusi határozat szerint azon kell igyekezni a gazdaságokban, hogy az anyaggal, az energiával és az emberi munkával való taka­rékosság az ed­diginél jobban jellemezze a munkaverseny­­mozgalmat. Az eddiginél erő­teljesebben kell támaszkod­ni a szocialista brigádok kez­deményezéseire. Az üzemek szakszervezeti testületeinek elő kell segítenie, hogy a bér­­fejlesztés üteme mindenkor összhangban legyen a válla­lati nyereséggel, következe­tesebben kell érvényesíteni a szocialista bérezés elvét. A kongresszus megválasz­totta a MEDOSZ vezetőségét, a szakszervezet elnöke: Hu­­nya István, főtitkára: Dobi Ferenc, titkárai: Lachmann Gáborné, Micsuch László és Varga György lett. Befejeződött a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének kongresszusa Vitával folytatta mun­káját vasárnap a Vegy­ipari Dolgozók Szakszer­vezetének XXIII. kong­resszusa. Felszólalt a tanácskozáson és az MSZMP Központi Bi­zottságának nevében köszön­tötte a kongresszust Méhes Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a Budapesti Pártbi­zottság első titkára. Elisme­réssel szólt arról, hogy a szakszervezeti testületek és aktivisták tiszteletre méltó kezdeményezésekkel segítet­ték a vegyipar dinamikus fejlődését, V. ötéves tervé­nek sikeres teljesítését. Mindazonáltal megállapította azt is, hogy jogosak voltak a beszámolóban és a vitá­ban elhangzott észrevételek, amelyek szerint nincsenek híjával a javítanivalóval, a megoldásra váró feladatok­kal sem. E tennivalók kö­zött sorolta fel a nagymúl­tú vegyipari üzemekben ki­öregedett technológiák meg­fiatalításának, a munkakö­rülmények javításának, dif­ferenciált bérezés követke­zetes érvényesítésének szor­galmazását és támogatását, következésképpen a dolgozók képviseletének és érdekvé­delmének teljesebb kibonta­koztatását. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának nevében Gál László, a SZOT főtitkár-he­lyettese üdvözölte a kong­resszust. A vita alapján a kong­resszus határozatot hozott, amelyben szorgalmazza, hogy elsősorban a vállaltok­nál, a munkahelyeken erő­sítsék a szakszervezeti mun­kát. Ajánlásban foglalták össze azokat a javaslatokat, amelyek az össz-szakszerve­­zetek XXIV. kongresszusa elé terjesztenek, s a megol­dáshoz a SZOT segítségét kérik. A kongresszus végül meg­választotta a szakszervezet központi vezetőségét, elnök­ségét és tisztségviselőit. A szakszervezet elnöke ismét Takács Sándor, főtitkára Dajka Ferenc, titkára pedig Gerő Rezsőné és Molnár Károly lett.

Next