Új Néplap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-30 / 203. szám
0 JÁSZKUN GASZTRONÓMIA Szilvából készülő különleges ételeink JÁSZKUNSÁG „Hull a szilva a fáról...” - ismert népdalunk nem is lehetne így, nyár végén aktuálisabb. Bizony, megértek a szilvák, először a ringló, mostanság a vörös szilva, hamarosan pedig jön a gombócba való besztercei. E háromnál persze sokkal több is van: a Földön közel 2000 szilvafajtát tartanak nyilván. Méretre, alakra, színre és ízre mind-mind különböző. Akárcsak ma, régen is szívesen fogyasztottuk, télen is vágytunk kellemes ízére. Ezért tették hát a háziasszonyok üvegekbe befőttnek vagy rotyogtatták órákon keresztül az üstben, hogy ízletes lekvárt főzzenek belőle. Tiszasas környékén is nagy hagyománya volt a lekvárfőzésnek, e finomságot leggyakrabban magyaráló szilvából főzték. Cukrot nem raktak bele, ellenben fahéjjal és babérlevéllel ízesítették. A helybéli Szentesi Ferencné sok évvel ezelőtt a következőket mesélte a szilvalekvár készítéséről: - Leszedtük a töppedt szilvát, bő vízbe’ megmostuk, kifejtettük magjától, majd összemarcingoltuk. Újabban darálóval ledaráljuk, hogy levesebb legyen, mire az üstbe kerül. Régen vörösrézüstbe katlanon, máma zománcos üstbe üstházon főzzük. Eleinte rotyog, később levesebb lesz, topog a cibere, könnyen kifröccsen a kézfejre. Ezért kavarjuk hosszú nyelű lekvárkavaróval, mindaddig, amíg olyan sűrű lesz, hogy kavaráskor csíkot hagy az üstfenéken. Ekkor lekvárosszilkébe vagy vászonfazékba szedjük, kikemencézzük kenyérsütés után vagy a sütőbe tesszük, lekötetlenül, hogy bebőrösödjön. Ekkor kötjük le és tesszük el a kamrába télire - olvasható a Meggykeréce és tarajos karcina című gyűjteményben. A modern háziasszonyok már sütőben, tepsiben sütik a cukrot nem látott - gyümölcsöt, persze az igazi szilvalekvár ma is üstben készül, nagy mennyiségben. Ezek a lekvárok az igazán finomak a buktákban! Persze, e gyümölcsöt savanyíthatjuk is, kompótnak is eltehetjük, lehet belőle leves, mártás húsok mellé, a desszertek sora meg szinte végtelen. Fűszerei közül a klasszikus nagy barátai a szilvának a fahéj, a szegfűszeg, de jó hozzá a szerecsendió, egy kicsit merész, de jó párosítás a rózsabors vagy a szegfűbors - illetve a tiszasasiak szerint a babérlevél. Ha hús mellé kínáljuk, akkor egy egészen kevés kakukkfűvel is meg lehet bolondítani a szilvamártást. Végül következzék egy recept, melynek a hozzávalói közül elmaradhatatlan a szilvalekvár. SZILVALEKVÁROS CSIGA Hozzávalók: 30 dkg finomliszt 10 dkg rétesliszt 12 dkg töpörtyűkrém 2 csipet só 10-15 dkg szilvalekvár 1.5 dl tej 2.5 dkg élesztő csipet cukor Elkészítés: A cukros tejben felfuttatott élesztőt a liszthez adom. Hozzákeverem még a tepertőkrémet is, majd az egészet alaposan kidolgozom. A kész tésztát letakarva pihentetem, majd mikor kész, átgyúrom, és viszonylag vékonyra kinyújtom. Jó alaposan megkenem lekvárral. A tésztát feltekerem, kétujjnyi karikákra vágom, és sütőpapíros tepsire fektetem. Legalább negyed órát hagyom kelni, majd a 185 fokra előmelegített sütőbe teszem, és zsemlebarnára sütöm. J. Zs. A szilvalekvár nagyon sokféle édesség kiváló hozzávalója Nem is olyan nehéz lemondani a csokiról, a tortákról Edzőterem nélkül is le lehet fogyni Ha azt hiszed, hogy neked biztosan nem sikerül, tévedsz! Csak akarni kell, nagyon és kitartóan - vélekedik a tiszatenyői Török Mária a fogyásról. A fiatalasszony 107 kilósan vágott neki a fogyókúrájának hét hónappal ezelőtt, mert megunta, hogy még leguggolni sem nagyon tud. Ma harminc kilóval könnyebb és még nincsen itt a vége. Joó Zsuzsa zsuzsanna.Joo@mediaworks.hu TISZATENYŐ - Semmi rendkívüli nincsen ebben - legyint Marcsi, amikor a látványos fogyásáról kérdezzük. Úton-útfélen azt hallani, a fogyókúrák hatástalanok, a jojóeffektus miatt képes a koplaló pár héten belül többet visszahízni, mint amennyit leadott. Marcsi küzdelme a kilókkal azonban nagyon sikeres és még korántsem happy end. Nem bizony, mert szeretnék még legalább 7-8 kilót ledobni magamról. Ha sikerült majd harmincat leadnom, ez is menni fog, akkor lesz ez tényleg happy end! - állítja határozottan az édesanya, aki valamikor hét hónappal ezelőtt unta meg, hogy 107 kilójával bárhogy is fordult a lakásban, valamit biztosan levert. Nehezére esett leguggolni és beteg fiát gondoznia. Kisfiam mozgásképtelen. Ahogy nő, egyre nehezebb emelgetni, gondozni őt. Egyszerűen meguntam, hogy a súlyom miatt küzdelem a mozgás és hát valljuk be, a tükörképem sem nagyon tetszett magamnak, így hát megszületett a döntés: változtatok az életmódomon. Egyik napról a másikra elhagytam a szénhidrátokat: nem fogyasztok fehér lisztet, cukrot, rizst és tésztát. Húst annál inkább! Sok-sok zöldséggel. Nem vonom meg magamtól a rántott husit sem, csak a bundájából kihagyom a lisztet. Egy valamiről nagyon nehéz lemondanom, ez pedig a sült krumpli. Az a gyengém! Az édességektől sokkal könnyebb volt megválnom. Érdekes, hogy amikor a párom elővesz egy tábla csokoládét, nekem elég egy pici kocka felét elszopogatnom, azzal kielégítem a csokiéhségemet - bólogat Marcsi, hozzátéve, nem száműzte teljesen a tortákat sem, egy-egy szülinapon nem bántja meg az ünnepeltet azzal, hogy meg sem kóstolja a tortáját, csak egy szeletnek a felét fogyasztja el. Ez Marcsi szerint nem ront semmit a fogyási eredményeken. Az édesanya hangsúlyozza, hat óra után csak keveset eszik, azt is inkább azért, mert cukorbetegsége miatt szúrnia kell magát kilenc körül, így muszáj is bekapnia pár falatot. De az a falat is jobbára csak sajt vagy tejföl. - Hogy szenvedek-e az éhségtől? Nem! Számomra is szinte hihetetlen, de a szervezetem ráállt erre a fajta táplálkozásra. A hét végén tartották Tiszatenyőn a falunapot. Persze, mi is kint voltunk az eseményen. Éreztem a finom pizza, hot-dog meg a hamburger illatát és úgy döntöttem, elcsábulok. Vettem is egy sajtos hamburgert, amibe élvezettel haraptam bele. És valahogy... kifordult a falat a számból. A hambit becsomagoltam, hazavittem, otthon kivettem a húst és a zöldségeket a zsömléből és jóízűen megeszegettem. Egyszerűen már nem is kívánom a kenyérféléket... - meséli Marcsi, aki (saját bevallása szerint) a sportot nem viszi túlzásba: szerinte napi húsz perc intenzív mozgás otthon, egy egyszerű kardiogépen bőven elég a szinten tartáshoz. Kifogásokat bárkinek, bármikor lehet gyártani, miért nem lehet lefogyni. De az én példám bizonyítja: egy beteg gyerek és annak 24 órás „ügyelete” mellett, saját betegséggel megküzdve, számos mindennapi problémákkal szembesülve is el lehet érni azt a célt, amit kitűzünk magunk elé. És ehhez még csicsás, menő konditerem sem szükséges... a csodaszerekről nem is beszélve. Még csak hét hónap telt el, a változás máris látványos - Marcsi nem szégyelli a régi fotóit sem Schobert Norbi is szurkol neki Török Mária kitartására még az ismert fitneszedző, Schobert Norbi is felfigyelt. Saját oldalán, mint pozitív példa, ott olvasható Marcsi sikertörténete és küzdelme a kilókkal. A fiatalasszony nem szégyelli bevallani, valóban túlsúlyos volt. És főleg önmaga miatt. Amint erre valaki rájön és hajlandó is egészségtelen életmódján változtatni, a siker garantált lesz. Marcsi fél évvel ezelőtt készült és mostani fotóit elnézve, valóban hihetünk neki... 2016. AUGUSZTUS 30., KEDD Nincsen finomabb a hosszú-hosszú órák alatt készülő húsoknál, vélekedik Eszter Mára kihalt eredeti szakmája, gasztroblogger lett SZOLNOK Fűszeres Eszter - így ismeri mindenki Bodrogi Eszter gasztobloggert, aki nemrégiben mutatkozott be személyesen is a szolnokiaknak a Séfrandevú elnevezésű rendezvényen. - Civilként nyomdász lennék, pontosabban betűszedő, de sajnos ez a gyönyörű szakma már kihalt - mesélte a kétgyermekes fiatalasszony. Eszter nyolc éve kezdett el blogolni, akkor, amikor gyesen volt a kisfiával. Már akkor szerelmes volt a konyhaművészetbe, ráadásul rá is ért főzőcskézni. Üres óráiban pedig leült a gép mellé és leírt minden ételekkel kapcsolatos érdekességet, amiket akkor nem tudott kinek elmesélni. Ma már több ezren olvassák bejegyzéseit a neten. Amerikai konyhánk van. Gyerekeim ott sertepertélnek körülöttem, miközben alkotok, a fiamat már most nagyon érdekli az, amit csinálok. Sokat főzök, többet is, mint egy átlagos háziasszony, hiszen félig-meddig ebből élek. Fotózásokhoz készítem elő a finomságokat, így esetenként akkor is kézbe kell fognom a fakanalat, amikor nincsen olyan nagy kedvem hozzá. Kérdésünkre, miszerint ezeket az ételeket vajon ő maga találja-e ki, a blogger őszinte választ ad: szerinte nincsen teljesen, tökéletesen új recept a nap alatt. Egy párról gondolom csak azt, hogy valóban én találtam ki, de soha nem mernék erre megesküdni. Lehet, hogy már sok éve megfőzte ezt valaki, valahol, úgy, hogy én nem is tudok róla... - mondja. Bár manapság nagyon is népszerűek a villámgyorsan elkészíthető ételek, Eszter kedvencei pont a szépen, lassan jóvő-sülő finomságok. Ekkor az ízek hosszú órák alatt érnek össze. Azt mondják, ezekhez az ételekhez nincsen elég ideje egy háziasszonynak. Pedig csak az elején kell mindent összedobni pár perc alatt, utána már csak ritkán kell rápillantani az alacsony hőfokon sülő-párolódó husikra. És hogy Eszter nekiáll-e „mezei” bundáskenyeret vagy paprikás krumplit készíteni? Olyannyira, hogy ez a két egyszerű étel a család kedvence. - Nagy bánatom azonban, hogy a krumplival hadilábon állok... ritkán bukkanok olyan burgonyára, amelyik nem fő szét Szóval, nem is olyan egyszerű tökéletes paprikás krumplit főzni! - állítja a blogger, szakácskönyvíró hölgy, aki a zsidó konyha nagy ismerője-tudója. Hát persze, hiszen ő maga is zsidó, írásaival, történeteivel éppen e sokak számára ismeretlen és még mindig egy csöppet misztikus világba, konyhába enged bepillantást a gasztronómia iránt érdeklődőknek... J. Zs. Eszter nyolc évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a blogírással