Új Néplap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-30 / 150. szám

MEGYEI KORKÉP Esztendőnként mindössze háromezer tonna szelektív hulladékot gyűjtünk... „Kukatúra” Szolnoktól Ketpóig Hová kerül a Szolnokon ös­­­szegyűjtött szelektív hulla­dék? És a kommunális? Mi a szemét útja? Kíváncsiak vol­tunk, ezért bejelentkeztünk a hulladékgazdálkodással is foglalkozó NHSZ cégvezeté­sénél, hadd kövessünk a hul­ladéklerakóba egy ürítésre induló kukásautót. Felveté­sünkre többet kaptunk, mint amit kértünk. Mészáros Géza geza.meszaros@mediaworks.hu SZOLNOK/KÉTPÓ­­ Társasá­gunk évente mintegy kétezer gyermeknek, köztük óvodások­nak és alsós kisiskolásoknak is terepjárással egybekötött vi­zuális információt ad a hulla­dékgazdálkodásról - jelezte la­punknak elöljáróban Lits Lász­ló, a cég ügyvezető igazgatója. Majd rábízott bennünket Var­ga Vivienre, a társaság kom­munikációs munkatársára, aki heti, sok esetben napi rendsze­rességgel kísér ovis és diák, de felnőttcsoportokat, s mutatja be és meséli el napi szemetünk út­ját a szolnoki, Újszászi úti át­rakótól a kétpói hulladéklera­kóig. Szerencsénk volt. Iskola­szünetben is akadt egy gyer­mekcsoport, amely épp ezt a té­mát, mármint a környezettu­datos szelektív gyűjtést, az új­rahasznosítható hulladékot, il­letve a szemételhelyezést járta körül. A Martfűi Városszépítő Egyesület által szervezett ter­mészetvédelmi tábor kisdiák­jai éltek az NHSZ által - egyéb­iránt mindenki számára - meg­hirdetett lehetőséggel. A minap szemétkörúton vehettek részt. A gyerekek érdeklődve hallgat­ták a tájékoztatókat, és nézték végig a válogatott szenny útját. Természetvédelmis előéletük­kel együtt is jelesre vizsgáz­tak a környezettanulmány-út­­juk során. Busszal vágtunk neki a té­makörnek. Időrendben hátulról kezdtük a kukatúrát, de elbe­szélésünkben „alfabetikusan” adjuk vissza a látottakat. A Vi­vien által elmondottakból kide­rült, hogy a térség huszonkilenc településének, háztartásokból hulladékudvarokból és gyűjtő­szigetekről összeszedett és jár­művekre felrakodott szemete mindegyike, a fekete-, a zöld- és a sárgafedeles kukákból szár­mazó, de még a veszélyes hul­ladék is Szolnokra, az Újszászi úti átrakóba kerül. A veszélyes hulladékokat - konyhai és jár­műolajokat, egyszer használa­tos kórházi eszközöket, egyéb hasonló, veszélyes besorolású tárgyakat - külön gondozzák, s addig ártalmatlanítják azokat, amíg önmagában is veszélyte­len kommunális szemétté nem válnak. Ezután minden szeme­tet egy óriási nagy garatba ön­tenek, préseléssel tömbösítik őket. Egy hatalmas elektromos mágnes segítségével a fémtár­gyakat, aprólékokat különválo­gatják, minden egyéb hulladé­kot emberi kezek különítik el. Az óriási szalag mögött a társa­ság foglalkoztatottjai foglalnak - állva(!) - helyet, s szelektál­nak újra. Erre azért van szük­ség, mert sokaktól bármennyi­re is jóhiszemű a szelektív hul­ladékgyűjtés, ám tapasztalat, hogy minden „egyenértékű” gyűjtőbe minden más típusú szemét is kerül. Példa volt rá az a bemutatott üveggyűjtő, amibe műanyagtól kezdődően, fémtől és faárun keresztül a ruhane­műig és a szerves bomló termé­kig minden megtalálható volt. Az emberi értő szemre, ügyes kézre ezért van nagy szükség a társaságnál. Az ott dolgozók a gyerekek minden kérdésére ér­tékes válaszokat adtak, így arra is „Igen!” volt a válasz, amikor az egyik kislány arról érdeklő­dött, hogy kerülnek-e szalagra kisállatkedvencek. „Csak már elhullva!” - jött a felelet máso­dik része is kisvártatva... Vivi­en a szolnoki átrakó-válogató­ban elmondta azt is, hogy a már szinte tökéletesen kirostált és egymástól elkülönített szemét­tömböket termék-újrahasznosí­tó cégeknek értékesítik. A zöld­hulladékok is az Újszászi útra kerülnek, ezek letisztítása után úgynevezett „Remusz” kom­­posztot állítanak elő. A kom­poszt egy részét szintén eladja a társaság, mondjuk virágföld­­javításra, más része Kétpóra ke­rül. No, de irány is Kétpó! A kétpói hulladéklerakót 2005-ben adták át, azóta a tér­ség hozzávetőlegesen 230 ezer lakosának a szolnoki telepről idekerülő kommunális szeme­tét fogadja be. Figyelem! Éven­te mintegy hatvanhatezer ton­na hulladékot forgatnak be a kétpói, 11,1 hektáron elterü­lő depóniájának­­ négy kazettá­jába. Ebben a mennyiségben jelentős mértékű újrahaszno­sítandó hulladék is van, amit már sem gépi, sem kézi erő nem tudott kiválogatni... A ka­zetták 2065. december 31-ig felfelé 25 méter magasságig tölthetők fel szeméttel - több rétegben bomlást elősegítő és felgyorsító komposzt anyagok­kal felváltva. E hulladékdom­bok - melyeket 2065 után még további harminc évig kell gon­dozásban tartani - metángáz­zal vannak tele, melyet csöve­ken kivezetve, ugyancsak ér­tékesítenek, mégpedig elektro­mos áram(!) formájában. A de­­póniák köré erdősávokat ül­tettek, részint az állandó gép­hanghatás, másrészt a - mond­juk ki - bűzvisszatartás okán. A kétpói telephelyen létesíte­ni kellett egy 8,2 hektáros, 2,5 méter mélységű tűzivíztározót, illetve a WC-kből egyéb szoci­ális helyiségekből érkező szer­ves folyékony szennylét is egy nagy méretű tározóban szik­kasztják, mégpedig komposzt­­tal. A földbe épp annyi tisztí­tott víz folyik el, amennyi bio­lógiai folyékony anyaggal fel­töltik. A bolyban hangyasereg­ként izgő-mozgó gépek környe­zetében a lerakó „emberközeli­­ségét” a rendkívül sok termé­szetvédelmi és környezettuda­tos ismeretet nyújtó tanösvény szolgáltatja. Ami tanulságos: a Szolnokon kiválogatott sze­lektív hulladék mértéke éven­te háromezer tonnányi. Ha tu­datosabban szelektálnánk, en­nek a nagyságnak többszöröse kerülne újrahasznosításra, s a kétpói depónia nem hogy 2065- re, de 2200-ra sem magasodna fel huszonöt méterre...! „Kukatúránk” résztvevői az újrahasznosításra váró, szelektív tömbök előtt álltak össze egy fotóra Fotók: Mészáros Géza Varga Vivien vezeti körbe az érdeklődőket az Újszászi úton is... ..., ahol a hulladék válogatását végzik az NHSZ munkásai A kétpói lerakóba már csak a válogatott hulladék kerül „Elballagott” Miklós bácsi „Kérek egy rövid hírt” - kia­bálta be napi szerkesztőként minduntalan a szerkesztősé­gi helyiséget egy néhány esz­tendeje szintén sietősen eltá­vozott, ugyancsak közszeretet­nek örvendett kollégánk, anno. Ez jutott eszembe arról, hogy tegnap reggel egy alig szavak­ba önthető, vastagon szedett, sötét keretes, kurtafarkinca kishírrel fogadtak a munka­társaim: elhunyt D. Szabó Mik­lós... A mi Miklós bácsink! Ol­vasóink Miklós bácsija... Júni­us 10-én volt hetvenhat. Nem vagyok hajlandó tudo­mást venni róla, mert talán meg sem történt... Ez megint csak egy Miklós bácsis szív­­szélhűdéses ugratás, egy pa­pírzacskó-durrantásos ijeszt­getés, melynek végén már megint szinte kizárólag csu­pán Te nevetsz. A környezeted pedig csak majd akkor, ha új­ra levegőhöz jut. „Ne csináld!” - mondogattuk gyakorta, ami­kor derült égből villámcsapás­ként a kiflistasakok kipukkan­tak a kezeid között, ám fülig, érő szájjal társkisördögként bá­torítottunk, amikor egyik-má­sik kollégánk mögött láttuk gyermeki előkészületeidet. „Ne csináld már!” - kérjük Tőled most is, noha ezúttal nem hangosan csattanós rémületet, mint inkább torokszorító csen­des révületet okoztál számunk­ra. No, mondd, mikor toppansz be hozzánk aprókockás, szürke, elnyűtt pulcsidban, nagy hang­gal köszöntve mindenkit, külön és különös figyelemmel és kö­rültekintéssel üdvözölve a höl­gyeket?! Mikor kínálod körbe kicsiny párod, Emiké (őt is né­hány éve Isten hordozza a tenye­rén) „női szeszély” alakú sütijét?­ Sosem siettél, sosem voltál időzavarban, sosem sürgetett senki. Miért éppen most bal­lagtál el gyorsabban a kelle­ténél. Pedig már a lábaid sem vittek... Jól van, no! Hiányzott Neked, mentél hát Emike után. Jó döntést hoztál. Még észsze­rűt. Ezt bizonyára fiaid és uno­káid is megértik. Mi is elenge­dünk, és minden bizonnyal ol­vasóid is. De azért utoljára írd majd meg, mi van odaát! Sokat felemlegetett édesapád, édes­anyád? Kurta korcsmák, csim­­bilimbik? Emiké...? No, majd elmeséled, hisz’ találkozunk még! Mészáros Géza D. Szabó Miklós (1942-2018) J Parkolót építenek az iskola elé CSERKESZŐLŐ Újabb parkolóbő­vítést tervez a cserkeszőlői ön­­kormányzat a községben. Illési Sándor László alpolgármester el­mondta, az iskola elé szeretnének újabb parkolóhelyeket építeni, ahol - a jelenlegi mellé - további harminc-negyven gépjármű tud­na majd megállni. Mivel egyre több gyermek - közülük igen sok vidékről érkező - jár a Cserkesző­lői Petőfi Sándor Általános Iskolá­ba, így időszerű a beruházás. A je­lenlegi parkolóhelyek nem voltak elegendők. Az építkezéshez ha­marosan lefolytatják a közbeszer­zést, a beruházás csak ősszel in­dulhat el leghamarabb. J. Zs. 2018. JÚNIUS 30., SZOMBAT Palacsintát sütnek a földváriak TISZAFÖLDVÁR A bácsföldvári Pa­lacsintafesztiválra látogattak a ti­­szaföldváriak. A most hétvégi ren­dezvényt nyolcadik alkalommal tartják a vajdasági testvérváros­ban. A látogatók a legkülönfélébb színű és ízű palacsinták között válogathatnak. A helyiek elárul­ták, e finomságot még a sonkánál vagy a babnál is jobban kedvelik - ezért lett a fesztivál. A bácsföld­­váriak mellett sokan látogattak el Temerinből, Óbecséről, Péterrévé­­ről, sőt még Horvátországból is. Dobróka András, a Városi Műve­lődési Központ vezetője úgy tudja, Tiszaföldvárt az idén több csapat is képviseli. J. Zs.

Next