Új Néplap, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-18 / 243. szám

2 MEGYEI KÖRKÉP Különleges török kori mészkő oszlopok díszítik a törteti tanyasi birtokot Semmiért sem cserélné le a vidéki életet a Luzsányi család Különleges tanyasi birtokon éli mindennapjait Törtei mellett a Luzsányi család. Otthonukról, a vidéki élet szépségeiről és ritka műemlékeikről lapunknak is beszámoltak. Hartai Gergely gergely,hartai@mediaworks.hu TÖRTÉL Jócskán elhagytuk már a falut, minekután hosszan elnyúló földek és apró tanyák jelezték, új környezetbe csöppentünk. Ám a csak látszólag egysíkú világból több alföldi birtok is kiemelkedett. Köztük egy kúriaszerű családi otthon, ahol úgy döntöttünk, feltétlenül „lehorgonyzunk”... Szép jó napot! Mi járatban errefelé? - üdvözölt barátsággal ifjabb Luzsányi László, mielőtt arról kérdeztük, hogy s mint zajlik az élet a törteli tanyavilágban. A háznak és a környéknek egyaránt érdekes a története - Már régóta szüleimmel élek ezen a birtokon. Mit is mondhatnék, a háznak és a környéknek egyaránt nagyon érdekes a története. Erről azonban jobb, ha édesapám mesél... - mosolyodott el a fiatalember. - Családi otthonunk egy nagyjából kilencvenöt éves épület, amit annak idején a helyi pap épített. Ő köveket hordott az alapba, s jól megerősítette a házat, hiszen még az alja is szigetelve van - toppant is elénk az édesapa. Megtudtuk, tanyasi házukat akkoriban a törteli parókia mintájára építették. A birtok közelébe ezenfelül tíz hold szőlőt is telepített az esperes, így hát mindenütt ez termett. Még egy vincellér is lakott itt, aki a szőlőt gondozta - idézte fel a régmúltat a férfi. Idősebb Luzsányi László ezután családjáról is szót ejtett. Elmondta, hosszú utat járt be a família, míg végül Törtei mellett döntött. László és párja ugyanis Pécsről költözött a Zsámbékhoz közeli Tökre, és csak ezután telepedtek le a Dél-Pest megyei faluban. - Jómagam negyven évig voltam gépkocsivezető. Rengeteget mentem, az egész országot bejártam. Ötvenhét évesen nyugdíjaztak, most pedig már nyolcvanöt vagyok. Feleségem Pécsett, a helyi bútorgyárban dolgozott. Ám amikor felköltöztünk Tökre, ő elvégezte Győrben a tejiparit, aztán pedig Tökön vállalt munkát. Később aztán dajkának állt - taglalta. Luzsányiékkal diskurálva úgy tűnt, egyáltalán nem esik nehezükre a tanyasi élet. - Ha távolabb is vagyunk a falubeli környezettől, nem számít, vette át a szót a feleség. - Őszintén megvallom, aki tanyán születik az csak tanyára vágyik! Annak idején vitéz birtokunk volt Beremenden. Én ott születtem, s ott éreztem jól magam. Faluhelyen lakni viszont Sosem szerettem, nem nekem való az az élet. A párom egyébként Törtelén született, így ő is megszokta már a vidéki légkört - mondta. Hozzátéve, hogy az évek során nagyon megkedvelték a hangulatos helyi tanyavilágot, s a házat, ahol élnek. Van min ámulnia az erre tévedő látogatónak is, főként, mivel a vidéki otthon előterében különös oszlopok emelkednek a magasba. A feltűnő kőremekek történetébe pedig már a ház ura avatott be. - Ezeket a mészkőből faragott oszlopokat a Dunántúlról hoztuk, amikor tizenöt éve ideköltöztünk. Egy régi présház részei voltak, és érdekességük, hogy még a török kor előtti időkből származnak - mesélte László. Majd azt is elárulta, a falubeliek érdeklődését is felkeltették már a tanyavilág páratlan műemlékei. - Volt már, aki eljött és kérdezősködött felőlük. Hiszen, ahogy látszik, nem mindennapi jelenségei ezek az alföldi tájnak - nézett büszkén az évszázados darabokra. Megtudtuk, eredeti helyükön más és más színű rózsákkal voltak befuttatva a míves emlékek. László és neje azonban a tanyasi környezetben is szerették volna, ha udvarukon is ekképpen pompáznak a jellegzetes kődarabok. Ám mint mondták, Törtei ezen részén ez meglehetősen nehéz feladatnak ígérkezett. A tanya földjében ugyanis nem maradtak életben a színpompás virágok. A Luzsányi család remekül érzi magát ezen a környéken Fotók: M. J. Török kori oszlopok díszítik a portát Györfi Sándor Kossuth-díjas szobrászművész volt a vendég Az „újítóval” találkozhattak SZOLNOK A Damjanich Múzeum Baráti Körének vendégeként tegnap délután Györfi Sándor Kossuth-díjas szobrászművésszel találkozhattak az érdeklődők a múzeumban. A rendezvény résztvevőit Szabó István, Szolnok alpolgármestere köszöntötte, a program házigazdája a művészhez hasonlóan karcagi származású Hunya Zoltán, a baráti kör titkára volt. A kör tagjai és a többi vendég első alkalommal találkozhattak a művésszel, hogy általa betekintést nyerjenek a szoborkészítés tudományába. Többek között Györfi Sándor újította fel a hazánkban már feledésbe merült, ókori eredetű, finom részleteket adó viaszveszejtéses bronzöntési technikát. Előadásában eddigi pályája legszebb alkotásaival, a hozzájuk fűződő emlékeivel is megismertette közönségét, ami időben és térben is jókora utazást jelentett. A Karcagon élő és alkotó művésznek, aki saját öntőműhelyében adja meg alkotásai végső formáját, 1978-as pályakezdése óta számos köz- és magángyűjteményben, hazai közterületen és a világ több országában is megtalálhatóak művei. Sz. I. Györfi Sándor (balra) és Hunya Zoltán Fotó: M. J. 2018. OKTÓBER 18., CSÜTÖRTÖK Ma is feltűnő a hasonlóság Ellátogattunk a törteli parókiához is, ahol elmondták, valóban régi alapokkal rendelkezik az épület. Arról is beszámoltak, hogy a templom mellett álló egyházi intézmény egy része még az 1848/49-es forradalom és szabadságharc előtti időkből való. Bár kétségtelen, hogy a tanyasi és a falusi épület között ma is jól látszik a hasonlóság, kisebb-nagyobb különbségek azért így is akadnak. Például, hogy a falubeli plébánia alatt pince húzódik, a „hasonmásépületnél” viszont már nem építettek ilyet. Idősebb Luzsányi László szerint ez azért történhetett így, mivel környékük vizenyős területen fekszik. Éppen ezért a korabeli tulajdonosnak nem érte meg az aljzat szintje alatt építkezni. Bővítette üzemét a martfűi gyár (Folytatás az 1. oldalról) MARTFŰ Több mint 500 millió dolláros éves forgalmával, közel 500 dolgozójával és 15 millió dolláros éves nettó jövedelmével a Bunge Zrt. hazánk egyik legnagyobb agrárgazdasági és élelmiszeripari vállalata. A Bunge Zrt. vezérigazgatója, Wojciech Jachimczyk hangsúlyozta: remek a kapcsolatuk a helyi önkormányzattal. Reméli ugyanakkor, hogy a Sunpro további gyarapodást jelent a helyi gazdáknak, dolgozóiknak. Az idén 200 éves Bunge 40 országban van jelen, a martfűi gyárat 1980-ban adták át. A ’80-as évek végéig nyersolajgyártás folyt itt, a finomító üzem és az étolaj-kiszerel A cég a várossal kiváló kapcsolatokat ápolt és fejlesztése a ’90-es években zajlott. A Bunge 2002-ben vásárolta meg a gyárat is üzemeltető vállalatcsoportot, ami után intenzív fejlődés indult el. A martfűi gyár azóta Európa egyik legmodernebb termelőüzemévé vált. J. Zs.