Új Néplap, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-26 / 48. szám
2 MEGYEI KÖRKÉP Szavak szárnyán Szathmáry István ujneplap@ujneplap.hu Érdekes foglalkozást vagy inkább hivatást űző emberről olvasható egy írás az Új Néplapban. Saját meghatározása szerint vándorköltő az illető, aki műveit felolvasva, árulva járja a világot. Kóborlása egyúttal ihletforrás is lehet számára, mert témáival könnyebben találkozik így, mintha helyben ülve várna rájuk. A kóbor poéta költeményeit sajnos nem ismerem, így megítélni nem tudom őket. De azt tudom, hogy hivatása sokszínű társaságba sorolja őt. A föld legnagyobb költője, Homérosz is vándor poéta volt, aki palotáról palotára járva adta elő menet közben csiszolgatott műveit. De említhetnénk a mi szép emlékű Tinódiakat is, aki nélkül sokkal szegényebbek lennénk. Végül a költői nagyság magaslatáról földre szállva, a mára elfeledett kollégát, az irodalomtörténet csendes zugában meghúzódó Hazafi Verás Jánost sorolnám. Utóbbinak egyébként volt gyakorlata a mászkálásban, mert mielőtt bő száz esztendeje tollat ragadott, postásként rótta az utcát. Később nemzeti viseletben osztogatta kinyomtatott verseit az országban, amiből szerény vagyont is szerzett. Egyszóval, igencsak régi mesterséget folytat napjaink vándorköltője. Nekem az tetszik legjobban a történetében, hogy egyáltalán létezik még, aki erre a hivatásra adja magát. Ráadásul akad hozzá figyelmes közönsége is. Ez olyan elveszettnek hitt emberi kapcsolatokról ad hírt nekünk, amiről úgy gondoltuk, régen eltemették az életünkbe tolakodó, konzervként fogyasztott szellemi alkotások. Remélhetőleg a vállalkozó kedvű vándorköltő nem utolsó tanúja lesz egykor megbecsült küldetésének. Elveszettnek hitt kapcsolatokról ad hírt nekünk Idén is megtartják a szolnoki csatát SZOLNOK Ismét hadijátékkal emlékezik meg a szolnoki csatáról a megyeszékhely. Szalay Ferenc polgármester a szombaton délután három órakor kezdődő hadijáték tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, büszkeség Szolnoknak, hogy az 1849- es dicsőséges tavaszi hadjárat első győztes csatáját magáénak tudhatja a megyeszékhely. - Az a tény, hogy az ütközetre immár huszonharmadjára tekint vissza a város, azt bizonyítja, hogy a szolnokiság jelképeként gondolhatunk rá - tette hozzá. Elhangzott, 1849 márciusának első napjaiban a császáriak megszállás alatt tartották a várost. A haditerv szerint Vécsey Károly gróf Szanda felől színlelt támadással magára vonja a császári csapatok figyelmét. Ezalatt Damjanich serege Cibakházánál átkel a Tiszán, és lopva közelíti meg a megyeszékhelyet. Az elképzelés később be is vált, bár nem úgy, ahogy eredetileg tervezték... Az eseményt megelő-A hadijátékra g a szolnokiság jelképeként gondolhatunk venítő hadijátékon ezúttal tizenkét lovas és kétszáz hagyományőrző katona, valamint nyolc ágyú vonul fel. Szalay Ferenc tájékoztatott, kedvező időjárás esetén a Tiszavirág híd és a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság közti árterület ad helyet a programnak - rossz időben a Kossuth tér lesz a helyszín. H. G. * y \ 2019. FEBRUÁR 26., KEDD Költeményekkel utazza be a Kárpát-medence tájait Versvándorként járja be az egész vidéket Verszarándok - így mutatkozott be Tóth Péter Lóránt. Meglehetősen furcsa szakma ez, már ha egyáltalán annak lehet tekinteni. Márpedig Péter esetében ez valóban az, hiszen ez adja megélhetési forrását. Úgy tudni, az országban ő az egyedüli versvándor. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu TISZAZUGJárja a falvakat és versel. Már nem szekéren ül azonban és nem is lóháton vándorol, mint tette ezt számos „szakmabelije” évszázadokkal ezelőtt. A modern verszarándok gyalog, busszal, vonattal, stoppal közlekedik. - Versvándorlás? Azt jelenti, hogy életvitelszerűen járom a Kárpát-medencét - magyarázza az egyébként kunszentmiklósi Tóth Péter Lóránt, akivel a Tiszazugban futottam össze, zarándoklata közben. A kunszentmártoni Dezső Dórával barangolta be a vidéket, és bűvölte el az ott élőket csodálatos magyar költeményekkel. Utamat sokan segítik így vagy úgy. Ki szeretetvendégséggel, ki szervezéssel, más utazással. Volt, hogy a falu tanyagondnoki kocsija vitt el az előadás helyszínére. Én pedig „cserébe” verselek, felolvasok, beszélgetek. Majd ha az előadás végén összeülünk, nagyokat hallgatok. Néha megkérdezik, miért, hiszen a színpadon olyan sokat beszéltem... Én a színpadon mondom el, amit akarok. Utána már szeretem inkább hallgatni az embereket. Egészen hihetetlen, bensőséges dolgokat tudok meg tőlük, csodálatos emberi történeteket hallok. Megosztják, mikor nősül a gyerek, mi lesz a menü, ki a beteg... A „vándornak” úgy tűnik, ez is a feladata: meghallgatni másokat. Egy-egy előadáson keresztül esetenként szerelmi tanácsokat is ad Péter. József Attila előadásába szerelmi szálat épített be, egy valós történetet oszt meg a hallgatósággal. A fiatalok mindig szívesen hallgatnak ilyet. Volt, hogy egy újbóli találkozásnál egy fiú odament hozzá és elmesélte, kipróbálta a verszarándok módszerét: ő is egy verset adott szerelmének... azóta is együtt vannak. Kérdésünkre, hogy a verseknek van-e még létjogosultságuk, Péter azt válaszolja, a művészet örök. - A legfontosabb a tálalás! Sokszor kétszáz, háromszáz diák előtt verselek, akik néma csöndben hallgatják azt, amit mondok. Pontosabban azt, amit a költő mondott. Egészen világosan és érthetően. Azt szoktam mondani, az egyszerű szónál nincsen nagyobb erő. Sok a máz a világban. Az emberi lélek azonban nem változott olyan gyorsan és olyan mértékben, mint a körülöttünk lévő környezet. A művészettel, a versekkel még mindig el lehet érni az emberekhez. Főállásban ezt nem sokan teszik. Mert bár többen foglalkoznak pódiumműsorokkal és előadásokkal, de olyan emberrel még nem találkoztam, aki életvitelszerűen élt volna ebből. Lehet, hogy én lennék az egyedüli „főállású” verszarándok? Az országot járó Tóth Péter Lóránt szerint az egyszerű szónál nincs nagyobb erő Beküldött fotó Vajon az egész élete irigylésre méltó? Nem könnyű a verszarándoklásból megélni, Tóth Péter Lóránt mégsem panaszkodik. A pályázatok sokat segíthetnek. Aztán ott van a tiszteletdíj és az útiköltség. Persze, úgy ugrottam bele ebbe az egészbe, hogy minden bizonytalan volt. Arra gondoltam, ha elmegyek ide-oda, majd kiteszek egy adománydobozt. Az összegyűlt pénzből meg eléldegélek én... Ha meg mégsem, akkor visszamegyek tanítani - mondja az egyébként történelem-testnevelés szakos pedagógus. - Fél évet adtam magamnak, ez már letelt... Úgy tűnik tehát, működik a dolog. Néha azt mondják az emberek, szívesen cserélnének velem, a szabad életemet irigyelve. De sokan elfeledik, az utazáson kívül más szegmense is van ennek az életformának, ami nem annyira fényes. Ha már irigyelnek, akkor irigyeljék az egész életemet! Látogasson el hírportálunkra! SZOLJON.hu Új közösségi foglalkoztató segíti a megyeszékhelyen a fogvatartottak visszailleszkedését . Lehetőségeket kínálnak a szabadulásra váróknak (Folytatás az 1. oldalról) SZOLNOK A közösségi foglalkoztató, csakúgy, mint a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) által harmadik éve hasznosan működtetett „Fogvatartottak reintegrációja” elnevezésű kiemelt projekt, a rácsok mögül szabadulásra váró személyek társadalomba való minél zökkenőmentesebb visszailleszkedését szolgálja. Az Ostor úti székházban, bő évtizeddel ezelőtt hasonló tevékenységet végeztek. Az akkori megyei igazságügyi hivatalban három szolgálat működött: a Pártfogó Felügyelői Szolgálat, az Áldozatsegítő Szolgálat és a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat. A hivatal egykori igazgatója az a kiváló szakértelemmel bíró Tüdős Marianna volt, aki ezúttal a most átadott Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Közösségi Foglalkoztató vezetője lett - hazatért, úgymond. Az ünnepélyes avatón Kovács Mihály ezredes, a BVOP Fogvatartási Ügyek Szolgálatának vezetője kifejtette: a közösségi foglalkoztató komplex intézményi keretet kínál arra, hogy a kriminológiai szempontból veszélyeztetett személyt látókörébe vonja, tartósan ott tartsa, és olyan lehetőségeket nyisson meg előtte, melyek a bűncselekmény elkövetésének, a bűnismétlés veszélyének kockázatát csökkentik. Továbbá a pártfogói felügyelet alatt állók egyedi, külön magatartási szabályok teljesíthetőségének intézményi hátterét is biztosítja. Dr. Berkó Attila megyei kormánymegbízott reményét fejezte ki, hogy a közösségi foglalkoztatóban a szabadulásra felkészített fogvatartottak nem lépnek a bűnismétlés útjára. Horváth Ákos, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei BVI parancsnoka pedig a fő projektről szólt, mely a fogvatartottak munkaerőpiaci és társadalmi visszailleszkedését támogatja. A programban elsősorban azon fogvatartottak vehetnek részt, akik öt éven belül szabadulnak, tehát a közeljövőben szembesülnek a visszailleszkedés nehézségeivel. Teljes ideje alatt ez a fogvatartottak több mint egynegyedének, négyezer-hatszáz főnek a bevonását jelenti. Tüdős Marianna hangsúlyozta, a megyei közösségi foglalkoztató munkatársai valamennyien képzett szakemberek, közalkalmazottként látják el munkaköri feladataikat: három főmunkatárs, egy-egy ügyintéző és pszichológus nyújtja a szolgáltatásokat. M. G. Dr. Berkó Attila (balra), Horváth Ákos börtönparancsnok és Tüdős Marianna is beszélt a tegnapi avatóünnepségen Fotó: Csabai István