Új Néplap, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-11 / 211. szám

MEGYEI KORKÉP 'i 2019. SZEPTEMBER 11., SZERDA Zentaiként mindkét várost otthonának tekinti, úgy érzi, Szolnok is befogadta Ezüst Pelikán díjat kapott Verebes György festőművész SZOLNOK Fest, zongorázik, díszleteket és könyvborító­kat tervez, emellett a Szol­noki Művésztelep vezetője és a Magyar Festészet Nap­ja Alapítvány elnöke. Sokol­dalú művész, aki bár zentai születésű, már otthonának tekinti Szolnokot, és a város is befogadta őt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Szolnok Napja alkalmából Ezüst Pelikán díjjal ismerték el tevékenységét. Verebes György Munkácsy-díjas fes­tőművésszel beszélgettünk. Molnár-Révész Erika erika.molnar-revesz@mediaworks.hu - A Vajdaságban, Zentán szü­­letett és nőtt fel, generációk­ra felmenőleg orvoscsaládban. Miért a művészetet választot­ta mégis? - így igaz, anyai ágon a nagyszüleim orvosok voltak, a szüleim szintén. Apai ág­ról viszont zenészcsaládból származom. Vagyis bár más műfajban, de a művészet je­len van a családban. Még azt is hozzá kell tennem, hogy a nagybátyám, aki bár mérnök­ként dolgozott, többirányú művészi tehetséggel megál­dott, az irodalom, a zene és a képzőművészet iránt nagyon fogékony ember volt. - Hogyan emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor eldön­tötte, hogy a festészettel fog­lalkozik majd? - Ez nagyon korán, még általános iskolában történt. Mint minden gyerek, én is szívesen rajzoltam, azzal a különbséggel, hogy én úgy is maradtam. Tizenegy, tizenkét éves koromban már voltak si­kerélményeim is. A festést is elég hamar elkezdtem próbál­gatni. Középiskolásként már szerepeltem vajdasági amatőr tárlatokon, rajzversenyeken, melyeket rendre meg is nyer­tem. Vagyis viszonylag egy­értelmű volt ez az irány. Nem volt kétség bennem, hogy ezt szeretném csinálni.­­ Még 2002-ben. Éppen akkor, amikor a művésztele­pen átalakításokat végeztek, és megváltozott a működési szer­kezete is. Újjáalakult a Szol­noki Művésztelep Művészeti Egyesület, amely ismét a telep üzemeltetője lett. A műterem­­lakásokat újrapályáztatták, er­re jelentkeztem és nyertem. Le­költöztem Szolnokra, nem sok­kal később kaptam egy felké­rést az egyesület akkori vezető­ségétől, hogy vállaljam el a mű­vésztelep művészeti vezetését. - Egy ilyen tevékenység sok szervezési feladatot igényel. - Voltak is dilemmáim, két nap gondolkodási időt kértem. Volt már mögöttem szervezési tapasztalat, mert két barátom­mal együtt vezettük a Lurdy Galériát Budapesten. Tud­tam, hogy ez a készség meg­van bennem, de a művésztelep azért mégiscsak másfajta fel­adat volt, és más felelősség is. Végül elvállaltam, bizonyos ér­telemben ez „halálugrás” volt, ugyanis nem tudtam, hogy mi következik. Aztán szépen kialakult, és nagyon örülök, hogy ez így történt. - Visszatérve a festészetre: ön­nek is voltak különböző alkotói korszakai? - Igen. Képgrafika szakon végeztem, ami a mi időnkben sokszorosított grafikát jelen­tett, vagyis rézkarcot, linó­metszetet, szitanyomatot, li­tográfiát. Ezek közül a réz­karcot műveltem nagy inten­zitással. Kialakítottam egy saját stílust, technikát, me­lyet így utólag visszanézve festői grafikának neveznék. Ezek kevésbé rajzos rézkar­cok voltak, sokkal inkább a felületek játékával dolgoz­tam, barokkos kompozíció­kat építettem. Évek múlva eb­ből fejlődött ki az, hogy a ké­peim hasonló technikával ké­szültek, mint a rézkarcok, ám ezeket nem nyomtattam vagy sokszorosítottam, hanem ma­gát a hordozófelületet állítot­tam ki. Ez egy elég hosszú korszak volt, aztán felismer­tem, hogy én a festéstől töb­bet várok. Barátok segítsé­gével megismertem a külön­böző festészeti technikákat. Ez egy nagyon komoly tudo­mány, nem abból áll, hogy megveszem a tubusos festé­ket a boltban és fölkenem a vászonra, hanem különféle eljárásmódok léteznek, me­lyet a művészettörténeten ke­resztül végig lehet követni, és meg kell tanulni ahhoz, hogy az ember elmondhassa magá­ról, tud festeni. - Melyikkel kezdett el dolgozni? - Próbáltam azt a fajta ér­zékeny térszerűséget a ko­rábbi, grafikus jellegű mun­káimból átemelni a klasszi­kusan olajjal készült fest­ményekbe. Viszont még nem volt meg a témám. Amikor megtaláltam - ez körülbe­lül 17 éve történt -, az nem szakmai irányból érkezett, hanem a véletlenből. Az Al­vó titánok sorozatot Szolno­kon kezdtem el festeni, mely­hez az impulzus egy korábbi tájképemen véletlenszerűen felsejlő arc volt. Olyan érzés volt, mint amikor az ember a felhőben hirtelen meglát egy gyönyörűen kirajzolódó for­mát. Ez akkora erővel hatott rám, hogy rányomta a bélye­gét a további munkámra is. - Jelen pillanatban min­dent. Bár zentai vagyok, már mindkét várost az ott­honomnak tekintem, úgy érzem Szolnok is befoga­dott. Nagyon nagy megtisz­teltetés és öröm ez a díj szá­momra. Boldog vagyok ami­att is, hogy Szolnok gyakor­latilag a szemem előtt nőt­te ki magát és fejlődött gyö­nyörű várossá. Éltem na­gyon sokáig Budapesten, de Kecskeméten, a Balatonon és külföldön is sok időt töl­töttem. Bár hibák minden­hol vannak, érzem a bőrö­mön, hogy ez egy jó város. Ezt igazából az tudja, aki több helyen élt életvitelsze­rűen. Nekem ez megada­tott, így van összehasonlí­tási alapom. Ami Szolno­kon történt az elmúlt évek­ben, az számomra szívme­lengető. Jó lenne, ha ez az emberek lelkében is mind­inkább visszatükröződne. Én szerelmes vagyok ebbe a városba... - A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után­­ Magyarországon maradt. I Hogyan és mikor került Szolnokra? Sokat tett a városért. Verebes György festőművész Szolnok Napja alkalmából vette át a minap az Ezüst Pelikán díjat­Fotó: Mészáros János­­ Több rangos elismerés után legutóbb az Ezüst Peli­kán díjat kapta meg a város­tól. Mit jelent az ön számára ez az elismerés és Szolnok? Egyedülállóan nyitott a Szolnoki Művésztelep - Nemcsak itthon, a kor­társ művészet egész Európá­ban eléggé elszigetelt bizo­nyos szempontból. Azt kell mondjam, az a törekvés, amit mi végzünk Szolnokon, orszá­gos jelentőségű - mondja Ve­rebes György festőművész, a Szolnoki Művésztelep vezető­je. - A kiállításmegnyitóink lá­­togatottabbak, mint Budapes­ten bármelyik galériáé. Nem csak százalékos arányban, hi­szen még a fővárosban is elég­gé ritkák azok a rendszeres kiállításmegnyitók, ahol száz­­húsz-százötven ember megje­lenik. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a kultúra és művé­szetszerető emberek számá­ra egy olyan közösségi életteret sikerült létrehozni, amely nem szigorúan a szakmáról szól, de megtartja azt a magas szakmai színvonalat, amelyre a művész­telep hagyománya kötelez ben­nünket. A mostani újjáépítés előtt is rendszeresen fogadtunk csoportokat műterem-látogatá­sokra, tárlatvezetéseket, szak­mai bemutatókat tartottunk, egyéb, társművészeti rendezvé­nyeink is voltak rendszeresen. A beruházással új munkahelyeket is teremtenek Bölcsőde épül Cserkeszőlőn CSERKESZŐLŐ Üzem szerint zajlanak a beruházások a köz­ségben. A mostani gyermek­létszámot figyelembe véve, az eddigi tizennégy főnek helyet biztosító régi bölcsőde kicsi­nek bizonyult. A helyiek és itt dolgozók örömére új, huszon­nyolc férőhelyes intézmény épül a településen. Az ingat­lan falai már állnak, jelenleg a műanyag, hőszigetelt nyílás­zárókat helyezik be, illetve a tetőszerkezet építésén dolgoz­nak a kivitelező cég munka­társai.­­ A település kétszázötven­millió forintnyi pályázati for­rásból a tervezést, az építést, az eszközbeszerzést és a mű­szaki ellenőrzést finanszí­rozza, de a teljes beruházás­hoz további száztizenhatmil­lió forintnyi önkormányzati támogatásra is szükség van - mondta Illési Sándor alpolgár­mester. A gyerekek biztonságos el­helyezése mellett a megépülő bölcsőde új munkahelyeket is teremt a településen. A háromcsoportos épü­let az előzetes igényfelméré­sek alapján telt házzal üze­mel majd. Az áprilisban kez­dődött beruházás befeje­zését januárra tervezik. P. Pusztai Nóra Háromcsoportos bölcsőde épül Cserkén Fotó: P. P. N. Látogasson el hírportálunkra! SZOLJON.hu Befejeződik a szúnyoggyérítés (Folytatás az 1. oldalról) JÁSZKUNSÁG Az irtás elmúlt tizenkilenc hetében 1326 tele­pülésen, 1 millió 93 ezer hek­táron avatkoztak be a szakem­berek. A huszadik hétre terve­zett 15 ezer hektárral együtt összesen 1 millió 108 ezer hektárra nő a kezelt terület nagysága. A nyár eleji extrém mértékű szúnyoginváziót a hétről hétre zajló intenzív vé­dekezésnek köszönhetően si­került megfékezni. A programban tervezett munkákról, a kivitelezés pon­tos időpontjáról és módjáról az önkormányzatok egyedi érte­sítést kapnak. Ha valamelyik településen az időjárás miatt nem lehet el­végezni az előre tervezett na­pon a kezelést, az eredeti idő­pontot követő első vagy máso­dik napon permeteznek. Ha pedig egyik pótnapon sem lehet elvégezni a mun­kát, azt a jövő héten pótolják, amelynek időpontjáról a hely­hatóságok külön értesítést kapnak. A szakértők szerint a következő hetekben jelentő­sen csökken a csípőszúnyogok aktivitása. Ez pedig azt jelenti, hogy to­vábbi beavatkozásokra már nem lesz szükség, közölte a katasztrófavédelem. >

Next