Állami gimnázium, Szolnok, 1880
I. A levegő hatása az életre. (Népszerű természettani értekezés.) A jelenkor a tudomány kibontott és magasan lengő zászlójain ezen jelszót tűzi ki „haladás“, ez a vezényszó mind az anyagi mind a szellemi téren. A szellemi haladás leginkább észlelhető a tudományok népszerűsítésében. A nép művelődése valamint más országokban úgy hazánkban is nagy fontosságú. A tudományok szövetnöke által felvilágosított nép, nem tévelyeg a kötesdiség labyrinthjében nem engedi magát félrevezettetni, hanem halad az előtte álló Pháros irányában. Én is ezen népszerű modort tűzöm ki jelen értekezésem megírására. Az embernek, hogy életét fentartsa, az étel és italon kívül még szüksége van tiszta és éltető levegőre. Ezen láthatóan, földünket környező terjedékeny anyagot — minthogy földünk alakját ölti magára — légkörnek (atmosphaera) nevezzük. A természet mindhárom országában többé-kevésbbé képviselve találjuk. A régiek egyszerű — tehát felbonthatlan — elemnek tartották, de a vegytan (chemia) kimutatása szerint több légnemű testből, nevezet szerint: — éleny (oxygenium), légeny (nitrogenium), és csekély mennyiségű szénsavból (acidum carbonicum) áll. A levegőnek ezen elegyedése mindenhol, hegyen, völgyön, nyílt és zárt helyen mindig ugyanaz, de egyes helyeken ezen általános összetételtől történnek eltérések, a tengerek fölött vízgőzöket, sórészecskéket, száraz nyári napokon az utakon port tartalmaz. Az éleny legényes szénsav a községnek lényeges (essentialis) a többi vegyülék pedig csak esetleges (accidentalis) részét képezi. Az éleny az állatok lélegzésének, a szénsav a növények fentartásának főeleme. Tiszta élenyt körülbelül csak 8 —16 percig vagyunk képesek életünk veszélyeztetése nélkül beszívni. A levegő ezen életveszély elhárítására a természettől légenynyel van elegyesítve. A légeny mely a légkörnek jelentés