Állami Verseghy gimnázium, Szolnok, 1925
t Dr. Bakos Ödör- iskola orovos elhunyta alkalmával dr. Döcö István a következő gyászbeszédet mondotta. Mélyen meghatva állok koporsódhoz, kedves Barátom, hogy intézetünk tanuló ifjúságának és tanár testületének nevében végső búcsúszót, utolsó istenhozzádot mondjak Neked ravatalodnál, amelyet nagyszámú tisztelőiddel együtt mélyen átérzett részvéttel veszünk körül mi is. Mindig nehéz megválni azoktól, akiket szeretünk. Fájdalommal veszünk búcsút Tőled is, mert nagyra becsültünk, szerettünk mint iskolaorvost, jó barátot s embert egyaránt. Tanulóinknak megértő, lelkes barátja voltál. Iskolaorvosi tiszted a Téged jellemző lelkiismeretességgel, pontossággal töltöd be. Naponta megjelentél az ifjúság körében s önzetlenül siettél a segélyre szorulók támogatására. Az iskolából az élet forgatagába kilépő fiatalságot elláttad egy tapasztalt ember bölcs útmutatásával, hogy testük épségét, lelkük üdeségét továbbra is megóvhassák. Ifjúságunk szivébe vésve megőrzi emlékedet. De megőrizzük mi is, jó barátaid, akik, mivel naponta érintkeztünk Veled, jobban megismerhettünk s jobban megszerettünk másoknál. Megszerettünk, mert magunkhoz hasonló, idálisan gondolkozó önzetlen, megértő munkatársra találtunk Benned. Szívesen tartózkodtál közöttünk Te is, örömmel belekapcsolódtál vitáinkba, tudományos kérdésekről folytatott eszmecseréinkbe s saját bevallásod szerint ilyenkor érezted legjobban Magad, elfeledkezve a külső, törtető, anyagias világról. Mi tudtuk jól, hogy roskatag testedben nemcsak nagy akaraterő, de fényes talentum is lakozik. Tudtuk, hogy az orvosi