Állami Bánffy leánygimnázium, Szolnok, 1932

I. APPONYI ALBERT. 1846—1933. Megcsonkított hazánk éber lelkiismerete, a törhetetlen biza­lom és rendíthetetlen hit nemes szimbóluma, elköltözött az élők sorából. Felfelé ívelő, több mint félévszázados pályája emlékezetes és maradandó politikai sikerek sorozata. 1872 óta nem volt a magyar parlamentben jelentősebb elvi harc az öncélú, szociális szellemmel telített Magyaroszág megvalósításáért, amely küzdelmekben Apponyi vezető szere­pet ne vitt volna. Az osztrák-magyar kiegyezésben biztosított nemzeti jogok érvényesítéséért már az összes ellenzéki pártok élén vesz részt 1889-ben a nevezetes véderővitában. 1901-ben a képviselőház elnöke lett. A koalíciós kormányban, majd a háború vége felé a Wekerle-kormányban kultuszminiszter. Az ingyenes népoktatást az ő minisztersége alatt iktatták törvény­be. Ugyancsak az ő miniszterségéhez fűződnek a lelkészi kong­­ruáról, a néptanítók fizetésrendezéséről, az állami és nem állami iskolák jogviszonyának szabályozásáról szóló törvények. A Károlyi-kormányzat idején visszavonul, a kommün alatt pedig hazájából menekülni kénytelen. Így jut el politikai pályafutása legszomorúbb és egyben legjelentősebb dátumához. A magyar béketárgyalások sors­döntő napján, 1920. január 16-án, Apponyi Albert gróf, mint a Párisban levő magyar békeküldöttség elnöke, a legfőbb tanács előtt elmondja híres „békeexpozéját“. A magyar nemzet minden reménye az ő személyében összpontosult akkor; lélekzetvisszafojtva vártuk igazságunk győzelmét. Apponyi Albert, a kiváló szónok, ezúttal szinte felülmúlja önmagát. A „győztes“ államok képviselői kezdetben szórakozottan, fölé­nyesen hallgatják a kis Magyarország képviselőjének beszé­dét, de alig néhány perc leforgása után érvei delejes hatása alatt vannak. Sajnos a szónoki sikert reális eredmény nem követhette: a győztes hatalmak akkorra már visszavonhatat­lanul lekötötték magukat szomszédainknak.

Next