Állami Bánffy leánygimnázium, Szolnok, 1940

ERDÉLY BÁCSKA VISSZATÉRT. Amikor 22 esztendővel ezelőtt román parancsra megszólaltak a ko­lozsvári Szent Mihály templom harangjai, melyek a románoknak örömet, nekünk tragédiát hirdettek, a Fellegvár tövében a Szamos tükrén gondta­lan táncot jártak a napsugarak. A levegőben mély öblű hullámokban szállt a templomharang bugása, és a folyó vize és a magasban úszó bárányfelhők mint régi, kedves ismerőst üdvözölték. Folyó, bárányfelhő és napsugár vidáman folytatták megszokott játékukat, belekapaszkodtak a szomorú harangszóba, és lassan felvidították, mert átadták neki az erdélyi folyók, hegyek üzenetét : „Erdély magyar föld és az is marad !“ Ezt akkor mi is mindnyájan éreztük, de a meddig? — és mikor? — kérdései, sötéten égettek bennünket. Megérjük-e, hogy újból a miénk lesz a magyar föld Erdélyben, Bácskában és a Felvidéken?! Megérjük-e, hogy Szent Mihály templomban ismét magyar himnuszt fogunk énekelni és Mátyás király szobra előtt ismét magyar őrség tiszteleg ? Hogy a bácskai fekete földben magyar eke szánt és ismét magyar magvető hinti bele az életet ? Hogy Vereckén ismét magyar katona áll őrt ? Megérjük-e ? Huszonkét év telt el azóta és a Felvidék csíkja és Kárpátalja, már 2 év óta a miénk, 1940-41 pedig visszahozta Erdély egy részét, és Bácskát is- Európai viharnak kellett jönnie, hogy idáig eljussunk. Viharnak, mely év­százados bűnöktől tisztítja meg Európát és évszázadokra jelöli meg a fej­lődés és közös munka útját. A küszöbön álló új kornak jelszava : a fejlődés érdekében vállalt kö­zös munka. A közös munka irányítása a népek vezetőinek , államfőknek, politikusoknak a dolga. Minket csak az a munka, azok a kötelességek ér­dekelhetnek, amelyek ránk várnak. Mert ha a jó isten is úgy akarja, hogy ezután a nagy háború után a szentistváni állameszme ismét testet öltsön, az ezeréves történelmi határok elérésével még nincs megoldva minden. A történelmi határokat meg is kell tartanunk. De megtarthatjuk-e, ha éle­tünk megint a Trianon előtti mederben folytatódik, ha nem vesszük észre, hogy ez a 22 év sok tekintetben talán a jó Isten büntetése volt rajtunk ? Ha nem látjuk be, hogy nemcsak az európai közszellem volt egészségtelen, hanem sok volt a nemzeti bűn és nemzeti mulasztás is. A nemzet indivi­duális lelki beállítottsága, mely talán már az ázsiai pusztákon fejlődött ki bennünk és ezeréves történelmünk hányattatásai között még csak fokozód­hatott, sok történelmi csapásunk forrása volt. De vájjon csakugyan hiba volna-e? Kimondhatjuk-e, hogy a mai kollektív fejlődési folyamat a magyar nép lelki beállítottságának nem kedves? — Nem. Fejlessze ki magában

Next