Szolnoki Grátisz, 2014 (18. évfolyam, 1-37. szám)

2014-11-21 / 36. szám

a HAZAI HÍREK Nálunk még mindig hirdethet 100 Ft-ért! Részletek: 56/516-716. Felnőttkorba lépett az „Ifjúságért" Egyesület Idén 25 éves a szolnoki „Ifjúságért” Egyesület. Ennek apropóján december 5-én 19 órakor kiállítás nyílik az Aba- Novák Agóra Kulturális Központban. Az egyesületet 1989 nyarán jegyezték be. Az eltelt negyedszázad során a város öt épületében működő Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda szervezte a fia­talokkal kapcsolatos eseménye­ket. Szinte nincs olyan közössé­gi helyszín a megyeszékhelyen, ahol ne bukkantak volna fel az „Ifjúságért” Egyesület által szer­vezett programok. Az eltelt negyedévszázad során viszont a „bejátszott” területnél is nagyobb volt a hét­köznapi élet, a szabadidő, a kul­túra és a sport területén kifejtett ténykedés: olvasó- és tehetség­­gondozó táborok, a legendás Filmklub, a történelmi elő­adás-sorozatok, a Klub 200, majd az Etnozóna, a szabadtéri és klubkeretek között zajlott számtalan műfajból merítő kon­certek, a magyar-német diák­csere kirándulásai, a tiszai vízi­túrák, a Generáció Kupa focider­bijei, az „Örökség" Fesztiválok világzenei koncertjei, színházi előadásai, kiállítások, művészeti akciók és szinte sorolhatnánk a végtelenségig tovább... Összefoglalni mindent talán lehetetlen vállalkozás. Nosztalgiázni egyelőre korai lenne még, a két és fél évtized viszont jó apropó arra, hogy kiüríttessenek a város különbö­ző pontjain lévő kis raktárak, ezáltal a porosodó kordoku­mentumok, a tucatszám készült zenei és videofelvételek, a digi­tális fotózás korszakának eljöve­telével sejtburjánzás-szerűen szaporodó képállomány köz­szemlére tétessék a múltat a jövővel összekötő helyszínen, az Aba-Novák Agórában. Érdemes tehát december ötö­dikétől ellátogatni a kultúra egyik szolnoki fellegvárába. Sokan magukat, többen szüleiket, de akár nagyszüleiket is viszontlát­hatják az álló- és mozgóképeken, de lehet, hogy a látogató számára csupán felvillan egy-egy szép emlék a múltjából... December 5-én, a 19 órakor kezdődő megnyitón Dián Róbert gitározik, továbbá a szü­lővárosához, Szolnokhoz kötő­dő élményeit megosztja Kispál András, a Kispál és a Borz együttes gitárosa. Ezt követően 20 órától a Linda nevű egykori szolnoki zenekar „reinkarnáci­ója”, az L2 R'N'R néven ad koncertet, végül Újlaki Csaba zenéi fokozzák a hangulatot. Hangulatkép a ’90-es évek elejéről, a legendás Klub 200-ból FILMSIKER:a 24 éves Molnár H. Boglárka „Ne félj!" című kisjátékfilmje bejutott a XVIII. Faludi Nemzetközi Amatőr Filmszemlére. A fiatal szolnoki mozgókép-művész alkotását a hét végén mutatják be Budapesten, az Uránia Filmszínházban. 2014. november 28. Gyöngyi Nórika első díjat nyert a cso­ki pa­pír-a­l­kotásáva­l Nemcsak tüneményes, de nagyon sokoldalú is a szolnoki Gyöngyi Nórika. A tízéves kis­lány első helyezést ért el az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban rendezett csoki­­fesztivál keretén belül meghir­detett versenyen képével. - Nagyon örülök, hogy a képemet szépnek találták! - mondta a kislány. - A Csokifesztivál által meg­hirdetett montázsképkészítő verseny kiírását az interne­ten láttam meg, együtt Nórival - mesélte Gyöngyiné Szmodics Adrienn, a leány­ka édesanyja. - Szóltunk az ismerőseinknek, hogy egy hétig ne dobják ki a csoki­papírokat, aztán elkezdtünk ötletelni. Egy emlékezetes élményt kellett ábrázolni montázs technikával a cso­kipapírokból. Mivel nyáron a tengerparton voltunk, javasoltam, hogy készíthet­nénk egy tengerparti képet. Nóri viszont azt mondta, hogy neki a nyáresti ját­szós-ugrókötelezések jelentették a legszebb élményt, ő ezt szeretné megjeleníteni - mondta az anyuka. A kislány két napig szeletelte és ragaszt­­gatta a papírt. - Nórika nagyon megle­pődött, amikor a díjátadó előtt meglátta a kifüggesz­tett képe alatt, hogy első helyezést ért el - mondta az an­yuk.1. - Bízott abban, hogy értékelik valamilyen módon a munkáját, de azt álmaiban sem remélte, hogy első díjat kap. Mondanom sem kell, mérhetetlen volt az öröme! - fűzte hozzá Adrienn. A kislány az élet más területein is nagyon tehetséges. Több alka­lommal vett részt vers- és mesemondó verse­nyeken.­­ Elővettem az okleve­leit és az emléklapjait. Amikor meglátta Nóri, hogy mennyi van, ezt mondta: „te jó ég, ez mind az enyém?!” - foly­tatta az anyuka. - Igazából sem Nóri, sem mi nem érezzük úgy, hogy bármiben is különle­ges teljesítményt nyújtana. Szerintünk mindenki ügyes valamiben, ő például a vers- és mesemondásban - tette hozzá az anyuka. A kislány az első versenyén második helyezést ért el, ekkor első osztályos volt. Két hete volt arra, hogy megta­nulja a kiválasztott mesét hallás után, mivel akkor még nem tudott olvasni. - Szerencsére nagyon kön­­nyen tanulta a mesét - mond­ta az anyuka. - Egyáltalán nem izgult az első versenyén. Kiállt és elmondta m­osolyogva „A kismalac és a farkasok” című mesét. Emlékszem, nagyon édesen kiáltotta, hogy „Forró vizet a kopaszra!”. A Szent-Györgyi Albert Általános Iskolában az osztály­­főnöke, Czanekné Katona Ilona sokat segít a versenyekre való felkészülésben, amit ezúton is köszönünk neki! Legutóbb hatodik lett Nóri a kategóriájá­ban induló huszonnyolc ver­senyző közül az Aba-Novák RAJZKÉSZSEGET APUKÁJÁTÓL ÖRÖKÖLTE __________ nónika nagyon sokoldalú kis­lány. Szép eredményeket ér el egyéb versenyeken, például rajzpályázatokon, de a fogal­mazóversenyeken és egyéb irodalommal kapcsolatos könyvtári pályázatokon is. Rajzkészségét apukájától örökölte. Hobbija korábban a ftt-kid volt, most az ugrókö­telezés, több sportversenyen is részt vett már. - Jellegzetessége a rendsze­­retete - mesélte Gyöngyiné Szmodics Adrienn, a kislány anyukája. - Hároméves körül lehetett, amikor nem ment be egy ugrálóvárba addig, amíg sorba nem rakta a bent lévő gyerekek cipőjét. Azt mondta az üzemeltető, hogy nem kell neki fizetni, amiért rendet rakott. Egyébkén­t pedig egy csacsogó, cserfes kislány, olyan, mint a többi ennyi idős kisgyer­ek. Agóra Kulturális Központban megrendezett Teátrum Szavalóversenyen­­ mondta. A kislány legemlékezetesebb szereplése a szajoli polgármes­teri hivatal dísztermében volt tavaly decem­tber 18-án. Az adventi ünnepkör keretében köszöntötték a falu századik éves lakosait. Ezen a rendezvé­nyen fellépett a Szajoli Népdalkör, a Bartók Béla Kórus, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és Nóri is. - A lányom a pár nappal korábban, a városi ünnepváró versenyen elszavalt versét mondta el, amellyel akkor első helyezést ért el - mondta az anyuka. - A rendezvény végén a fellépők részvételét hatalmas csokorral köszönték meg. Nórinak majd elállt a lélegzete, amikor ő is kapott egyet. Nem gondolta, amikor elkezdték osztogatni, hogy neki is jár egy ilyen hatalmas csokor. Amikor jöttek hozzá gyerekzsúrra ünnepelni a születésnapját a barátai, ez volt a fő látvá­nyosság, nagy elismerés volt a számára - árulta el. Képünkön Gyöngyi Nónikának Molnár Lajos Milán, az ANAKK ügyvezetője adja át a díjat Városunk lelkes részvétele a nagy háborúban - a vörös terror tombolása A háború végével először jött az „őszirózsás forradalom”, majd annak csődjével nya­kunkba szakadt a kommün. Ezen a téren nem panaszkod­hattunk, mert amint az dr. Cseh Géza főlevéltáros egy közelmúltban tartott előadásá­ban is elhangzott, a vörös ter­ror Dunapataj után Szolnokon szedte legtöbb áldozatát. Hozzávetőleges névsorok a Tisza Szálló falán levő emlék­táblán olvasható, s bár nagy valószínűséggel nem teljes a lista, így is megrendítő. Diáktól a katonáig, földművestől detek­­tívig sorjáznak a foglalkozá­sok, felekezeti megoszlás sze­rint pedig kereszténytől zsidó­ig mindenki megtalálható rajta. Cseh Géza tanulmánya szól arról, hogy az itteni vérengzés oka a román előrenyomulás miatt Szolnokon kitört kom­­münellenes lázadás volt, amely egy május elsején a városba bevonuló fehér felkelőcsoport megjelenésével kezdődött. A vagyonosabb polgárokra, a helyi intelligencia egy részére, a 68-as laktanyában szolgáló tisztekre és az átállt vöröskato­nákra támaszkodva Fehér Gárdát szerveztek, amely a Tiszánál megálló románok miatt hamarosan harcba szállt az újra előre nyomuló Vörös Hadsereggel. A túlerő, vala­mint saját stratégiai baklövése­ik, továbbá a MÁV-műhely­­ őket hátba támadó munkásai­­ miatt a gárda rövid időn belül­­ vereséget szenvedett, közülük­­ többen elmenekültek. A többi­ekkel a város utcáin végeztek, vagy Szamuely hamarosan megérkező vészbírósága lövet­te agyon őket a temető árká­ban, körülbelül azon a terüle­ten, ahol jelenleg az orvosi ren­delő áll. A bosszúhadjárat nem szo­rítkozott csupán a felkelés résztvevőire, nem is tudták mindnyájukat azonosítani, hanem számos, teljesen vétlen polgár is áldozatául esett a vérengzésnek. Ösztreicher Nándor szeszkereskedőt pin­cemesterével, Szántai Lajossal az utcán, a saját háza előtt ölték meg, meggyilkoltak három, a csendőrlaktanyában betegen fekvő csendőrt, majd Szamuelyék szóbeli ítélete alapján másik 22 embert vittek a temető árkához. Cseh Géza megadja a kivégzőosztag parancsnokának nevét is, egy Mann József nevű ember vezé­nyelte a tengerészekből alakult kivégzőosztagot, melynek tag­jai általában egyenként, fejlö­véssel végeztek áldozataikkal. Itt halt meg Stögermayer Antal, az Aranylakat vendéglő tulajdonosa, aki halála előtt még odadobta a télikabátját egy ott álldogáló szegénynek, továbbá az apját kereső, s Szamuelyt gyilkos gazember­nek nevező Mellinger Ede 16 éves diák is. Stögermayer fele­sége férje kivégzésének hírére öngyilkos lett. Mellinger Ede édesanyja később fia mártí­­romságának köszönhetően mentesült a vészkorszak meg­próbáltatásaitól. Néhány vasúti tolvaj az őket leleplező defektí­ven állt bosszút a megtorlás ürügyén, akit ők maguk lőttek agyon a temetőben, mert még Szamuely sem vállalta az elíté­lését. E sorok írója évekkel ezelőtt még találkozott olyan, időközben elhunyt nagyon idős emberrel, aki gyerekként jelen volt a kivégzéseknél, s arra is emlékezett, hogy Szamuelyék még a saját embe­reik, a vöröskatonák közül is többeket kivégeztek a temető­nél és a Partos kápolnánál. Ezt a közlést dr. Cseh Géza kutatásai is alátámasztják, ő kilenc, részben fosztogatásért, részben a fehérekhez való átál­lásért kivégzett vöröskatonát említ, akiket a két háború között nem tekintettek mártír­nak. Az áldozatok teljes számát Kele József vármegyei tiszti főügyész 1926-ban írt könyvé­ben 49 főre teszi, bár ebbe bele­számította az utcai harcok halottait is. SZATHMÁRY ISTVÁN A kommün áldozatainak emlék­táblája a Tisza Szálló falán

Next