Katolikus gimnázium, Szombathely, 1922
kArpAti kelemen (1859—1923). A mindenség szinte megmérhetetlen nagyságú embererdejéből 1923. február 21-én egy életerős magyar tölgy dőlt ki Kárpáti Kelemen csornai premontrei kanonok, volt székesfehérvári tanker, kir. főigazgató személyében. Az impozáns megjelenésű és mélységes tudású férfiúi tipikus vasi magyar, igazi „civis Sabariensis“ volt. Vasi föld szülte. Itt tanárkodott és igazgatóskodott a szombathelyi premontrei főgimnáziumban egész emberöltőn át. S habár a királyi kegy Székesfehérvárra nevezte ki tanker. kir. főigazgatónak, majd nyugdíjazása után a rend főpapja a zalavármegyei türjei rendház főnöki állásával tüntette ki, örök pihenőre mégis szíve városába, és Sabariába tért haza. Mint mintanevelő és tanár játszva lopta bele tanítványai lelkébe az önfegyelmezést, kötelességtudást és a klasszikafilológia örök szépségeit. Mint tanárt hódoló tisztelettel övezték körül. Mint nevelőhöz fiúi szeretettel ragaszkodtak. Mint pap a mesterek Mesterének igéit írta homlokára: Tanítsatok minden nemzeteket! Minden ténykedésével azt mutatta, hogy őt a magyar nemzet egyik Pál apostolává szemelte ki a Gondviselés. Mint tudósnak a klasszikafilológiai szakirodalom, a régiségtudomány, a néprajz és közérdek volt lelkes munkásságának főszíntere. (Szombathely város monográfiája, A szombathelyi premontrei főgimnázium története, tankönyvei, Etnográfia). Mint ember körüljárt jót tevén. A szegények apjuknak tekintették. Lakása az ügyes-bajos embereknek valóságos zarándoklóhelye volt. Tízezrekre rúg azon kisemberek száma, akiket segélyezett, vagy örökös kenyérhez juttatott. Mint a városi képviselőtestület tagja és a Szépítőegyesület elnöke tevékeny részt vett a város fejlesztésében és szépítésében. Ő alapította a gazdag Vasvármegyei Múzeumot, amelynek régiségtára az országos hírű Dr. Lipp Vilmos premontrei és báró Miske Kálmán után az ő munkásságának gyümölcse. A néprajzi tár rendkívül ritka becsű gyűjteményét teljesen az ő hangyaszorgalma és szaktudása szedte össze. Alig akad integer vármegyénknek a velemszentvidéki kápolnától a vadregényi rend hegyvidékig olyan eldugott faluja, vagy tanyája, amelynek kastélyait, vagy viskóit a tudomány nevében át ne kutatta volna.