Katolikus gimnázium, Szombathely, 1922

kArpAti kelemen (1859—1923). A mindenség szinte megmérhetetlen nagyságú ember­­erdejéből 1923. február 21-én egy életerős magyar tölgy dőlt ki Kárpáti Kelemen csornai premontrei kanonok, volt székes­­fehérvári tanker, kir. főigazgató személyében. Az impozáns megjelenésű és mélységes tudású férfiúi tipikus vasi magyar, igazi „civis Sabariensis“ volt. Vasi föld szülte. Itt tanárkodott és igazgatóskodott a szombathelyi premontrei főgimnáziumban egész emberöltőn át. S habár a királyi kegy Székesfehérvárra nevezte ki tan­ker. kir. főigazgatónak, majd nyugdíjazása után a rend fő­papja a zalavármegyei türjei rendház főnöki állásával tün­tette ki, örök pihenőre mégis szíve városába, és Sabariába tért haza. Mint mintanevelő és tanár játszva lopta bele tanítványai lelkébe az önfegyelmezést, kötelességtudást és a klasszika­­filológia örök szépségeit. Mint tanárt hódoló tisztelettel övez­ték körül. Mint nevelőhöz fiúi szeretettel ragaszkodtak. Mint pap a mesterek Mesterének igéit írta homlokára: Tanítsatok minden nemzeteket! Minden ténykedésével azt mutatta, hogy őt a magyar nemzet egyik Pál apostolává szemelte ki a Gond­viselés. Mint tudósnak a klasszikafilológiai szakirodalom, a régiségtudomány, a néprajz és közérdek volt lelkes munkás­ságának főszíntere. (Szombathely város monográfiája, A szombathelyi premontrei főgimnázium története, tanköny­vei, Etnográfia). Mint ember körüljárt jót tevén. A szegé­nyek apjuknak tekintették. Lakása az ügyes-bajos emberek­nek valóságos zarándoklóhelye volt. Tízezrekre rúg azon kisemberek száma, akiket segélyezett, vagy örökös kenyér­hez juttatott. Mint a városi képviselőtestület tagja és a Szépítőegye­sület elnöke tevékeny részt vett a város fejlesztésében és szépítésében. Ő alapította a gazdag Vasvármegyei Múzeu­mot, amelynek régiségtára az országos hírű Dr. Lipp Vilmos premontrei és báró Miske Kálmán után az ő munkásságának gyümölcse. A néprajzi tár rendkívül ritka becsű gyűjtemé­nyét teljesen az ő hangyaszorgalma és szaktudása szedte össze. Alig akad integer vármegyénknek a velemszentvidéki kápolnától a vadregényi rend hegyvidékig olyan eldugott faluja, vagy tanyája, amelynek kastélyait, vagy viskóit a tu­domány nevében át ne kutatta volna.

Next