Katolikus gimnázium, Szombathely, 1931
Vas vármegye természeti emlékei, írta PAUER ARNOLD. TERMÉSZETVÉDELEM — TERMÉSZETI EMLÉK. A művelődés terjedésével az ember a Föld arculatát jelentékenyen megváltoztatta. Erdőket irtott, a folyókat szabályozta, a mocsarakat lecsapolta, a lápokat kiszárította, hogy az így nyert területeket felszántsa, gyümölcsfákkal beültesse, állataival benépesítse. Minderre a lakosság szaporodása, terjeszkedése miatt szükség volt ugyan, de a kultúra alkotásaival párhuzamosan pusztult az eredeti táj: erdő és mező, liget és berek minden bájával és költőiségével, sok jellegzetes növényével és állatjával, amelyeket az ember életfeltételeiktől fosztott meg. így borult sok helyütt csend a természetre és a falevelek, a nád sejtelmes susogását, a madarak énekének csattogását a gépek zakatolása váltotta fel. A munkában elfárad ember csak a szabad természetben tud igazán felüdülni. Legyen szegény vagy gazdag, sok örömet találhat benne. Az erdő olyan mint a templom, művészibb és fenségesebb az emberi alkotásoknál. Áhítatra gerjeszt, érzed benne Isten fenségét. Az ő dicsőségét hirdeti a falevelek zizegése, a madarak zenéje. A madarak énekét lehet tanulmányozni, a patak csobogásán elmerengeni, a rovarok életét megfigyelni, a virágok színpompájában és illatában gyönyörködni. Aki ismeri a természetet, az érti az állatok szavát, vele társalog minden falevél. Bár sok élvezetet szereznek a múzeumok gazdag gyűjteményei, a festészet, szobrászat, építészet remekei, a növény- és állatkertek díszpéldányai, a természet eredetiségét, változatos életét, színpompáját egyik sem tudja pótolni. Feltétlenül több és nemesebb szórakozást nyújt, mint sötét 1 V. ö. Guenther Ilosvay (TTK 1930. 257—272), Kaán i. m. 2 TTK 1902. 547.