Állami Kanizsai Orsolya leánygimnázium, Szombathely, 1928
t Szabó Imre. Május 13-án, hosszú, kínos szenvedés után halt meg tanári karunk egyik értékes és szimpatikus tagja, Szabó Imre r. tanár, életének 53., tanári működésének 28. évében. Mikor a tél folyamán 3 havi szabadságra távozott megrendült egészségének helyreállítása céljából, senki sem hitte, hogy már csak a temetőkertben fogjuk viszontlátni a végtelenbe révedt, megbékült tekintettel, a hála és szeretet virágözönétől borította. A 28 éves lelkiismeretes tanári munka felőrölte szervezetét s időelőtt a sírba döntötte. 1876-ban Szombathelyen született; az alsó- és középiskolákat itt, a főiskolát Budapesten végezte. Diplomájának megszerzése után az ország különböző vidékein tanárkodott: az alföld metropolisában, Szegeden kezdte, a kies Trencsénben folytatta, majd a cseh megszállás után rövid időre Székesfehérvárra került, onnan pedig 1920. február 1-én intézetünkhöz. A tudomány és az ifjúság iránt érzett nemes szeretete vitték a rögös tanári pályára. Szakképzettsége elsőrendű volt; a katedrán kívül is sokat foglalkozott természettudományi kérdésekkel és a szakfolyóiratokban gyakran jelentek meg értékes földrajzi és florisztikai cikkek, értekezések tollából (utoljára a Vasvármegyei Múzeum természetrajzi tárának 1928-as Évkönyvében). Nagy szeretettel és fáradságos gonddal egy életen keresztül összehordott mintaszerű növénygyűjteményét a szegedi áll. főreálnak, ásványgyűjteményét pedig iskolánknak adományozta. Magas, rokonszenves, szikár alakját a városban és környékén mindenki ismerte. Minden szabad idejét a természetben töltötte, melynek valósággal rajongója volt. Legjobb barátai a