Szövetkezeti Élet, 1976 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

2. oldal ч/ovktk»-гкт? Pi.г­т Tűi a százmillión A hatvani ÁFÉSZ kereske­delmi tevékenységében min­den évben jelentős fejlődés tapasztalható. Különösen szá­mottevő növekedést értek el az iparcikkek forgalmazásá­ban. A város központjában­­ levő áruházat igen sok vá­sárló keresi fel a szomszédos falvakból is. Az áruválaszték és a dolgozók udvarias maga­tartása szinte vonzza a vevő­ket. Az elmúlt évi tapasztala­tokról, eredményekről Hoff­mann József alapegység-veze­tőnél érdeklődtünk, aki elé­gedett a múlt évi munká­val.­­ A szövetkezet iparcikk­forgalma 1974-ben 87,5 millió forint volt, amelyre 8 millió forintot terveztünk 1975. év­re. Voltak, akik sokallták ezt a felfutást. A szövetkezet veze­tése azonban bízott a dolgo­zók lelkes munkájában és most, az év lezárása után el­mondhatom: nem csalódtunk. A tervelőirányzatot 16 száza­lékkal teljesítettük túl és ez­zel az iparcikkforgalom meg­közelíti a 102 millió forin­tot. Amint megtudtuk, a forga­lomnövekedésben szinte min­den áruház, szaküzlet és áru­házi uszály részt vett. A jók között is legjobb teljesítést ért el az autószaküzlet Csá­bi Zoltán vezetésével. Az elő­ző évi forgalmukat 4 millió forinttal teljesítették túl. A szövetkezet­ valamennyi szakterületén hasonló jó ered­ményeket ért el, amellyel el­nyerték a város lakóinak bi­zalmát. A fejlődés azonban a szövetkezettől is további erő­feszítéseket követel. Az idei hálózatfejlesztési program­juk egyike a legnagyobbak­nak a megyében.­­ A város főutcáján épülő toronyház földszintjén 12 ki­rakat szobával 780 négyzet­­méteren új lakberendezési áruház épül. A 6 milliós beru­házással létesített áruház a harmadik negyedévben nyílik és hiánypótló szerepet tölt be. Ugyanis a városban olyan áruház nincs, ahol a vásárlók egy helyen meg tud­nák vásárolni a modern élet­vitelhez szükséges berende­zéseket, felszereléseket. Ugyancsak ott egy korszerű jármű és autóalkatrész üzle­tet is nyitunk. Ezzel lehetővé válik, hogy az áruházból az ilyen jellegű árukat egy üz­letben csoportosítsuk. Az üz­letek megépítéséhez jelentős támogatást kaptunk a ME­­SZÖV-től és a városi tanács­tól. A háztáji gazdaságok ter­melésének fejlesztését szö­vetkezetünk évek óta támo­gatja. Az eredmény most je­lentkezik a felvásárolt áruk mennyiségében. Ez tette szük­ségessé a felvásárlótelep bő­vítését és áthelyezését. Az idén megfelelő helyre kerül a telep, ahol még egy kis hűtő­ház megépítését is tervez­zük. Boldogan befejezés előtt áll egy korszerű élelmiszerbolt és büfé építése, amely a község külső részén lakók ellátásá­nak javítását szolgálja. Az új boltok létesítése mellett gon­dot fordítunk a régi épületek felújítására, korszerűsítésé­re is. A múlt évben Heréden félmilliós költséggel újítottuk fel a régi üzletházat. Az idén Nagykökényesen végzünk ha­sonló munkát. Mindezek mellett természe­tesen a lakosság ellátását, a forgalom további növelését tekintjük legfőbb felada­tainknak. Az idén 15—20 szá­zalékkal növeljük az ipar­cikkforgalmunkat és ebben dolgozóink lelkes, odaadó munkájára számítunk — fe­jezte be tájékoztatóját Hoff­mann József, a hatvani ÁFÉSZ alapegység-vezetője. — Sz. — ­ A község egyetlen élelmi­szerboltjában naponta nagy forgalom van. Ha másért nem, kenyérért és tejért szin­te minden család felkeresi a szépen berendezett árudát. Néha bizony sorakozni kell a pénztárnál, mert a forga­lom nem egyenletes. Ebben a boltban dolgozik Papp Istvánné 1971 óta, amióta megnyitották. — Már gyermekkoromban is boltos szerettem volna lenni — emlékezik vissza — amikor játszottunk, én vezet­tem az üzletet. Ettől az el­képzelésemtől nem tágítot­tam később sem. Igaz, hogy 1953-ban, amikor felvettek a földművesszövetkezethez dol­gozni, felvárásló lettem. A beosztásom abban a munka­körben is tetszett.­ Naponta baromfit, tojást, nyáron pe­dig zöldséget, gyümölcsöt hoztak átadni. Egész napos elfoglaltságot jelentett. Azt gondolta, hogy mint felvásárló megtalálta a munkahelyét. Szerette, amit csinált, melyet bizonyít, hogy tizenhat évig volt felvásár­ló. A bolt, a kereskedelem mégis felülkerekedett benne. Amikor 1970. évben az élel­miszerboltba került, akkor érezte először, hogy végleg megtalálta életcélját. — Hiába végeztem el a felvásárlói tanfolyamot, a boconádi boltosasszony mégis úgy éreztem, hogy a kereskedelem számomra az igazi munkakör. Most újra tanulok, Gyöngyösre járok boltvezetői tanfolyamra. Két évig most újra tanulok, mert úgy érzem, hogy a munká­mat csak így láthatom el még jobban. Papp Istvánné szereti munkáját, de azt is érzi, hogy szükséges a magasabb szakmai képzettség. Az üz­letben négyen dolgoznak fel­nőtt szakmunkások és egy tanuló. A kollektíva között kialakult jó kapcsolat ered­ménye, hogy a kitűzött for­galmi feladatokat minden hónapban teljesítik. Az évenként kezdeménye­zett szocialista munkaver­senyben is jó helyezést ér­tek el. Az „Új Élet” szocia­lista brigád éves forgalma 5 millió 736 ezer forint. A bolt dolgozói közül hárman már a törzsgárdához tartoznak. A vásárlók elégedettek munká­jukkal, mert legfontosabb feladatuknak tartják, hogy mindenki elégedetten távoz­zon az üzletből. (Sz.) Kitüntetés tűzvédelmi munkáért A hatvani városi tűzoltó­parancsnokság értékelte a szövetkezetek 1975. évi tűz­védelmi szervező, irányító, oktató és propagandatevé­kenységét. A vizsgálat és ellenőrzési jegyzőkönyvek, feljegyzések alapján arra a következte­tésre jutottunk, hogy a hat­vani ÁFÉSZ vezetősége a tűzvédelmi munka területén — különösen a IV. ötéves terv időszakában — lényeges előrehaladásról tett tanúbi­zonyságot. A fejlődést elsősorban ab­ban látjuk, hogy az utóbbi években rendszeresen és be­hatóan foglalkoznak a bol­tok, áruházak vezetőinek, dolgozóinak tűzvédelmi okta­tásával, az alkalmazandó tűz- és kárelhárítási felada­tok oktatásával, gyakorlat képzésével. Az ÁFÉSZ vezetősége a la­kosság és a tagság igényeit figyelembe véve, rendszere­sen felméri az éves árucikk­­fejlesztést, az ehhez kapcsoló­dó raktár- és tárolóterület­kapacitás kialakítását­­ úgy, hogy a tűzvédelmi előírások legalább minimálisan érvé­nyesüljenek. Ezen munkát figyelembe véve és értékelve, a városi tűzoltóparancsnokság szak­mai és politikai vezetése úgy döntött, hogy a tűzvédelmi munka eredményes vitele és végrehajtása terén végzett munkáért a hatvani ÁFÉSZ elnökét, Bocsi László elvtár­sat, miniszteri kitüntetésre javasolta. Javaslat alapján a Magyar Népköztársaság belügymi­nisztere a tűzvédelmi mun­ka fejlesztésében eredmé­nyes végrehaj­ásért „Tűzvé­delmi érem” arany fokozata kitüntetésben, a MESZÖV elnöke pedig pénzjutalomban részesítette. A kitüntetés és jutalom átadására ÁFÉSZ- igazgatósági ülés keretében került sor. Az ülésen megjelent Klaisz Ferenc, MESZÖV-elnök, Tóth János, a városi tanács vb. kereskedelmi osztályve­zetője, Kristóf János tűzoltó százados, a városi tűzoltópa­rancsnokság vezetője is. A kitüntetés átadása során a városi tűzoltóparancsnok is­mertette a belügyminiszter parancsát. Kristóf János tü. szds. városi tü.-pk. Ketten az alapítók közül: РИТА в ÁCSI: Enyém a 37-es tagkönyv Elmúlt havi számunkban adtunk hírt arról, hogy szép jubileumhoz, megalakulásá­nak 30. évfordulójához érke­zett el az egri ÁFÉSZ. Ünne­pi beszéd és számos jókíván­ság hangzott el ebből az alka­lomból, s a jókívánságok címzettjei elsősorban az idős szövetkezeti tagok voltak, azok, akik már az alapítás­nál is ott voltak és akik az indulás nehéz éveiben segítet­tek megküzdeni az akkori idők sok-sok gondjával, bajá­val. Köztük volt Fialkovics Ist­ván bácsi, aki akkoriban volt 50 esztendős, most meg, ami­kor minderre visszaemléke­zik, már a 80-at is elhagyta. — Hogyan is kezdődött, Pista bácsi? — Úgy, hogy nekem nem volt semmim, amivel a szö­vetkezetet támogathattam volna, se borom, se más, csak egy kis pénzem. De az biztos, hogy az elsők között voltam: a földművesszövetkezeti tag­sági könyvem sorszáma 37. — És az a kis pénz, az mennyi volt? — Nem mondhatni, hogy valami sok: 1484 forint. Ne­kem ennyire tellett, meg az­tán úgy gondoltam, nem is ez a fontos. Inkább az, hogy mint dolgozó parasztember, kötelességemnek éreztem, hogy tagja legyek a szövetke­zetnek, és hogy másokat is toborozzak. Pista bácsi egyébként kez­detben igazgatósági, majd felügyelő bizottsági tag volt, de közbejött betegsége miatt nem sokáig vállalhatta eze­ket a tisztségeket. Utána gyü­mölcs- és konyhakertészettel foglalkozott. Nem érdektelen megtudni, mire legbüszkébb — annyi idő után — ma? — Arra — válaszolja —, hogy a fiam, aki most annyi idős, mint amikor én kezdtem a szövekezeti munkát, szintén tagja a­­ szövetkezetnek. Igaz, szintén „csak” tag, de többet nem tud vállalni, mert sok el­foglaltsága van: osztályveze­tő a dohánygyárban. De ab­ban egyetértünk, hogy jó do­log ez a szövetkezeti mozga­lom, hiszen a dolgozók érde­keit szolgálja, és anyagilag is jól jár az ember. Biztosan tudják, hogy az öt forint fe­letti vásárlásaink összegét mindig beírják a kisköny­vünkbe, és ebből a pénzből év végén — a nyereségtől függően — visszatérítést ka­punk, így aztán szívesen dolgozik Pista bácsi 80 esztendősen is. Az ünnepség után például egy szépasszony-völgyi leltá­rozásban segített, s búcsúzóul mi mást is kívánhatnánk ne­ki, hogy még sokáig legyen neki ehhez a munkához ere­je, kedve és jó egészsége. (ku—ti) Világ­járás és tapasztalatcsere A szövetkezeti mozgalomról­ külföldön Évről évre gazdagabb úti­programot kínál a szövetke­zetekben dolgozó szakembe­reknek a COOPTOURIST. A szövetkezetek utazási irodá­ja ebben az esztendőben is egy ízléses, áttekinthetően szerkesztett kiadványban kí­nálja az ajánlatait. Ezek az útiprogramok eltérnek a töb­bi utazási iroda által szer­vezett társasutaktól: a COOPTOURIST rendezvé­nyein összeköti a kellemest a hasznossal. Az érdeklődő szövetke­zeti tagok a hazai és a kül­földi tapasztalatokat tanul­mányozhatják egy-egy út al­kalmával. Részt vehetnek szakmai utazásokon, különféle szö­vetkezeti és társadalmi ren­dezvényeken, körutazásokon, a híres városokkal való ismerkedést elősegítő túrá­kon, szakkiállításokon, vá­sárokon. Eközben bepillan­tást nyernek az adott tájon, országban élő emberek min­dennapjaiba, népi és nemze­ti szokásaiba. Élményeket, tapasztalatokat és nem egy­szer­ű barátokat szerez­hetnek a hosszabb-rövidebb programok során. A kereskedelemben dolgo­zó szakemberek egyebek kö­zött Ausztriában ismerked­hetnek a külföld legújabb szakmai eredményeivel. A májusban és szeptemberben Bécsben, St. Pöltenben, Linz­ben és Salzburgban tekinte­nek meg kereskedelmi komplexumokat. Csehszlová­­­­kiában a ruházati konfekció­­ipar és a kereskedelem kap­csolatát tanulmányozhatják a gyárakban és a vállalatok­nál a prágai ruházati szak­emberek irányításával. Le­ningrád és Helsinki is vár­ja a kereskedőket: a két vá­ros legszebb üzleteivel, az áruterítés és a­­ kínálat he­lyi összefüggéseivel ismer­kedhetnek meg az érdeklő­dők az augusztusi túrákon. Az NDK-beli szakemberek kereskedelmi és vendéglátó­ipari szakmai programmal várják a magyar üzletembe­reket. Berlin és Lipcse leg­modernebb komplexumainak a megtekintése is szerepel ebben a májusi, szeptemberi programban. Külön utakat szervez szep­temberben és októberben a COOPTOURIST a takarék-és hitelszövetkezeti, illetve a fogyasztási szövetkezeti dol­gozóknak. Lengyelországban Zakopáne, Nowy Sacz, Krak­kó, Nowy Targ érintésével tesznek körutat, az értékes szakmai beszélgetések és lá­togatások mellett jut idő a pihenésre is. Különösen nagy tapasztalatokkal szolgálnak a lengyel ruházati, kézműipari és a lakásépítési szövetkeze­tek szakemberei. A magyar szövetkezetek tagjait, dolgozóit és vezetőit egyebek között Szófiában, Prágában Karlovy Varyban, Magdeburgban, Karl-Marx- Stadtban várják a nemzet­közi szövetkezeti napokra. Hasonló programot szervez­nek Aradon és Kijevben is. Részt vesznek a hazai szakemberek a különböző szakmai kiállításokon is: a grazi, az innsbrucki, a bé­csi, a plovdivi, a pozsonyi, a brnói, a poznani a Novi Sad-i, a zágrábi, a lipcsei, az er­furti, valamint az egyidőben több helyen is megrendezés­re kerülő, szovjetunióbeli szakmai kiállításokon, bemu­tatókon. A külföldi programok mellett tekintélyes számú ha­zai út, túra, üdülési lehető­ség, szakvásár és kiállítás szerepel a szövetkezeti uta­zási iroda tájékoztatójában. Csak néhány ezek közül: tú­ra a népművészet nyomában, fürdőprogramok, tájjellegű népi rendezvények megte­kintése. .. A napokban megtartott sajtótájékoztatón — ahol az utazási, tapasztalatszerzési lehetőségekről Tóth Mária, az egri iroda vezetője tájé­koztatta a részvevőket — még két dologra hívták fel a világot járó szövetkezeti ta­gok figyelmét. Az egyik: az elő- és utószezonban húsz százalékos kedvezménnyel szervezik az útiprogramokat. A másik: a szövetkezeti nyugdíjasok minden alka­lommal előnyben részesül­nek. számukra — az egyéb kedvező lehetőségek­ nyújtá­sa mellett — alacsonyabb árakat ígérnek az utazási szakemberek. Ezek után­­ nincs más hátra, mint — jó ! szakmai, üdülési és ismerke­dőprogramot kívánunk! (s) 1976. január hó ERZSIKE NÉNI: Jó haladjon a szövetkezet rázott, célratörő munkával lehet dolgozni — vallja ma is —, éppen úgy, mint aho­gyan harminc esztendővel ez­­­­előtt elkezdtük abban a kis, ötméteres szobában, ahol megnyitottuk az üzletet. — Tessék mondani, milyen volt az az üzlet? — Hát, nem azt mondom, nem nagyon hasonlított a Felsőtárkányban most meg­nyílt АВС-áruházunkhoz, de azért üzlet volt. Zsákot, mér­leget, kályhát, meg egyebet adtunk össze, hozzáláttunk, később pedig részjegyeket szedtünk, hogy gyarapodjon a szövetkezet. — Azt mondják, nehéz idő­szak volt, hősi időszak. — Az is, azt mondom én is. Különösen, mikor a „Han­gya” megszűnt, akkor kellett na­gy harcot­ vívni. An­­­nyi tagot beszerveztem, hogy még Pestre a kong­­re­sszusra is el­ittek. Na, de azóta sem sokat változott, most is azon vagyok, hogy felvirágozzon a szövetkezet. — És a segítségért ellen­szolgáltatás is jár... — Jár, jár, az igaz, csak­hogy én nem azért teszem. Ha megkérnek, hogy 2—3 óra hosszát segítsek valahol, és aztán ezt ki akarják fi­zetni, én meg nem engedem — azt hiszik, haragszom. De miért haragudnék, ak­kor nem is jöttem volna. Fő­leg pedig nem a pénz miatt hanem, hogy — haladjon a szövetkezet. (kt) — Mi fát adtunk először a szövetkezetnek, meg a la­kásunk pincéjét, a pincébe meg kályhát, kályhacsövet — kezd három évtizedes szö­vetkezeti múltjának rövid el­meséléséhez a felsőtárkányi Farkas Gergelyné, akit azon­ban a mai fiatalok már más­ként nem is igen ismernek, csak úgy, hogy Erzsiké néni. Így, becézve, hogy „Erzsiké néni”, pedig vonásai megle­hetősen szigorúnak látsza­nak, és — legyünk őszinték — ez a szigor nem is alap­talan. Mert Erzsiké néni valóban szigorú. Szigorú, amikor a szövetkezetről van szó, a szövetkezet fejlődéséről, elő­relépéséről. — Igen, nálunk csak hatá-

Next