Szövetkezeti Élet, 1976 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
2. oldal ч/ovktk»-гкт? Pi.гт Tűi a százmillión A hatvani ÁFÉSZ kereskedelmi tevékenységében minden évben jelentős fejlődés tapasztalható. Különösen számottevő növekedést értek el az iparcikkek forgalmazásában. A város központjában levő áruházat igen sok vásárló keresi fel a szomszédos falvakból is. Az áruválaszték és a dolgozók udvarias magatartása szinte vonzza a vevőket. Az elmúlt évi tapasztalatokról, eredményekről Hoffmann József alapegység-vezetőnél érdeklődtünk, aki elégedett a múlt évi munkával. A szövetkezet iparcikkforgalma 1974-ben 87,5 millió forint volt, amelyre 8 millió forintot terveztünk 1975. évre. Voltak, akik sokallták ezt a felfutást. A szövetkezet vezetése azonban bízott a dolgozók lelkes munkájában és most, az év lezárása után elmondhatom: nem csalódtunk. A tervelőirányzatot 16 százalékkal teljesítettük túl és ezzel az iparcikkforgalom megközelíti a 102 millió forintot. Amint megtudtuk, a forgalomnövekedésben szinte minden áruház, szaküzlet és áruházi uszály részt vett. A jók között is legjobb teljesítést ért el az autószaküzlet Csábi Zoltán vezetésével. Az előző évi forgalmukat 4 millió forinttal teljesítették túl. A szövetkezet valamennyi szakterületén hasonló jó eredményeket ért el, amellyel elnyerték a város lakóinak bizalmát. A fejlődés azonban a szövetkezettől is további erőfeszítéseket követel. Az idei hálózatfejlesztési programjuk egyike a legnagyobbaknak a megyében. A város főutcáján épülő toronyház földszintjén 12 kirakat szobával 780 négyzetméteren új lakberendezési áruház épül. A 6 milliós beruházással létesített áruház a harmadik negyedévben nyílik és hiánypótló szerepet tölt be. Ugyanis a városban olyan áruház nincs, ahol a vásárlók egy helyen meg tudnák vásárolni a modern életvitelhez szükséges berendezéseket, felszereléseket. Ugyancsak ott egy korszerű jármű és autóalkatrész üzletet is nyitunk. Ezzel lehetővé válik, hogy az áruházból az ilyen jellegű árukat egy üzletben csoportosítsuk. Az üzletek megépítéséhez jelentős támogatást kaptunk a MESZÖV-től és a városi tanácstól. A háztáji gazdaságok termelésének fejlesztését szövetkezetünk évek óta támogatja. Az eredmény most jelentkezik a felvásárolt áruk mennyiségében. Ez tette szükségessé a felvásárlótelep bővítését és áthelyezését. Az idén megfelelő helyre kerül a telep, ahol még egy kis hűtőház megépítését is tervezzük. Boldogan befejezés előtt áll egy korszerű élelmiszerbolt és büfé építése, amely a község külső részén lakók ellátásának javítását szolgálja. Az új boltok létesítése mellett gondot fordítunk a régi épületek felújítására, korszerűsítésére is. A múlt évben Heréden félmilliós költséggel újítottuk fel a régi üzletházat. Az idén Nagykökényesen végzünk hasonló munkát. Mindezek mellett természetesen a lakosság ellátását, a forgalom további növelését tekintjük legfőbb feladatainknak. Az idén 15—20 százalékkal növeljük az iparcikkforgalmunkat és ebben dolgozóink lelkes, odaadó munkájára számítunk — fejezte be tájékoztatóját Hoffmann József, a hatvani ÁFÉSZ alapegység-vezetője. — Sz. — A község egyetlen élelmiszerboltjában naponta nagy forgalom van. Ha másért nem, kenyérért és tejért szinte minden család felkeresi a szépen berendezett árudát. Néha bizony sorakozni kell a pénztárnál, mert a forgalom nem egyenletes. Ebben a boltban dolgozik Papp Istvánné 1971 óta, amióta megnyitották. — Már gyermekkoromban is boltos szerettem volna lenni — emlékezik vissza — amikor játszottunk, én vezettem az üzletet. Ettől az elképzelésemtől nem tágítottam később sem. Igaz, hogy 1953-ban, amikor felvettek a földművesszövetkezethez dolgozni, felvárásló lettem. A beosztásom abban a munkakörben is tetszett. Naponta baromfit, tojást, nyáron pedig zöldséget, gyümölcsöt hoztak átadni. Egész napos elfoglaltságot jelentett. Azt gondolta, hogy mint felvásárló megtalálta a munkahelyét. Szerette, amit csinált, melyet bizonyít, hogy tizenhat évig volt felvásárló. A bolt, a kereskedelem mégis felülkerekedett benne. Amikor 1970. évben az élelmiszerboltba került, akkor érezte először, hogy végleg megtalálta életcélját. — Hiába végeztem el a felvásárlói tanfolyamot, a boconádi boltosasszony mégis úgy éreztem, hogy a kereskedelem számomra az igazi munkakör. Most újra tanulok, Gyöngyösre járok boltvezetői tanfolyamra. Két évig most újra tanulok, mert úgy érzem, hogy a munkámat csak így láthatom el még jobban. Papp Istvánné szereti munkáját, de azt is érzi, hogy szükséges a magasabb szakmai képzettség. Az üzletben négyen dolgoznak felnőtt szakmunkások és egy tanuló. A kollektíva között kialakult jó kapcsolat eredménye, hogy a kitűzött forgalmi feladatokat minden hónapban teljesítik. Az évenként kezdeményezett szocialista munkaversenyben is jó helyezést értek el. Az „Új Élet” szocialista brigád éves forgalma 5 millió 736 ezer forint. A bolt dolgozói közül hárman már a törzsgárdához tartoznak. A vásárlók elégedettek munkájukkal, mert legfontosabb feladatuknak tartják, hogy mindenki elégedetten távozzon az üzletből. (Sz.) Kitüntetés tűzvédelmi munkáért A hatvani városi tűzoltóparancsnokság értékelte a szövetkezetek 1975. évi tűzvédelmi szervező, irányító, oktató és propagandatevékenységét. A vizsgálat és ellenőrzési jegyzőkönyvek, feljegyzések alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a hatvani ÁFÉSZ vezetősége a tűzvédelmi munka területén — különösen a IV. ötéves terv időszakában — lényeges előrehaladásról tett tanúbizonyságot. A fejlődést elsősorban abban látjuk, hogy az utóbbi években rendszeresen és behatóan foglalkoznak a boltok, áruházak vezetőinek, dolgozóinak tűzvédelmi oktatásával, az alkalmazandó tűz- és kárelhárítási feladatok oktatásával, gyakorlat képzésével. Az ÁFÉSZ vezetősége a lakosság és a tagság igényeit figyelembe véve, rendszeresen felméri az éves árucikkfejlesztést, az ehhez kapcsolódó raktár- és tárolóterületkapacitás kialakítását úgy, hogy a tűzvédelmi előírások legalább minimálisan érvényesüljenek. Ezen munkát figyelembe véve és értékelve, a városi tűzoltóparancsnokság szakmai és politikai vezetése úgy döntött, hogy a tűzvédelmi munka eredményes vitele és végrehajtása terén végzett munkáért a hatvani ÁFÉSZ elnökét, Bocsi László elvtársat, miniszteri kitüntetésre javasolta. Javaslat alapján a Magyar Népköztársaság belügyminisztere a tűzvédelmi munka fejlesztésében eredményes végrehajásért „Tűzvédelmi érem” arany fokozata kitüntetésben, a MESZÖV elnöke pedig pénzjutalomban részesítette. A kitüntetés és jutalom átadására ÁFÉSZ- igazgatósági ülés keretében került sor. Az ülésen megjelent Klaisz Ferenc, MESZÖV-elnök, Tóth János, a városi tanács vb. kereskedelmi osztályvezetője, Kristóf János tűzoltó százados, a városi tűzoltóparancsnokság vezetője is. A kitüntetés átadása során a városi tűzoltóparancsnok ismertette a belügyminiszter parancsát. Kristóf János tü. szds. városi tü.-pk. Ketten az alapítók közül: РИТА в ÁCSI: Enyém a 37-es tagkönyv Elmúlt havi számunkban adtunk hírt arról, hogy szép jubileumhoz, megalakulásának 30. évfordulójához érkezett el az egri ÁFÉSZ. Ünnepi beszéd és számos jókívánság hangzott el ebből az alkalomból, s a jókívánságok címzettjei elsősorban az idős szövetkezeti tagok voltak, azok, akik már az alapításnál is ott voltak és akik az indulás nehéz éveiben segítettek megküzdeni az akkori idők sok-sok gondjával, bajával. Köztük volt Fialkovics István bácsi, aki akkoriban volt 50 esztendős, most meg, amikor minderre visszaemlékezik, már a 80-at is elhagyta. — Hogyan is kezdődött, Pista bácsi? — Úgy, hogy nekem nem volt semmim, amivel a szövetkezetet támogathattam volna, se borom, se más, csak egy kis pénzem. De az biztos, hogy az elsők között voltam: a földművesszövetkezeti tagsági könyvem sorszáma 37. — És az a kis pénz, az mennyi volt? — Nem mondhatni, hogy valami sok: 1484 forint. Nekem ennyire tellett, meg aztán úgy gondoltam, nem is ez a fontos. Inkább az, hogy mint dolgozó parasztember, kötelességemnek éreztem, hogy tagja legyek a szövetkezetnek, és hogy másokat is toborozzak. Pista bácsi egyébként kezdetben igazgatósági, majd felügyelő bizottsági tag volt, de közbejött betegsége miatt nem sokáig vállalhatta ezeket a tisztségeket. Utána gyümölcs- és konyhakertészettel foglalkozott. Nem érdektelen megtudni, mire legbüszkébb — annyi idő után — ma? — Arra — válaszolja —, hogy a fiam, aki most annyi idős, mint amikor én kezdtem a szövekezeti munkát, szintén tagja a szövetkezetnek. Igaz, szintén „csak” tag, de többet nem tud vállalni, mert sok elfoglaltsága van: osztályvezető a dohánygyárban. De abban egyetértünk, hogy jó dolog ez a szövetkezeti mozgalom, hiszen a dolgozók érdekeit szolgálja, és anyagilag is jól jár az ember. Biztosan tudják, hogy az öt forint feletti vásárlásaink összegét mindig beírják a kiskönyvünkbe, és ebből a pénzből év végén — a nyereségtől függően — visszatérítést kapunk, így aztán szívesen dolgozik Pista bácsi 80 esztendősen is. Az ünnepség után például egy szépasszony-völgyi leltározásban segített, s búcsúzóul mi mást is kívánhatnánk neki, hogy még sokáig legyen neki ehhez a munkához ereje, kedve és jó egészsége. (ku—ti) Világjárás és tapasztalatcsere A szövetkezeti mozgalomról külföldön Évről évre gazdagabb útiprogramot kínál a szövetkezetekben dolgozó szakembereknek a COOPTOURIST. A szövetkezetek utazási irodája ebben az esztendőben is egy ízléses, áttekinthetően szerkesztett kiadványban kínálja az ajánlatait. Ezek az útiprogramok eltérnek a többi utazási iroda által szervezett társasutaktól: a COOPTOURIST rendezvényein összeköti a kellemest a hasznossal. Az érdeklődő szövetkezeti tagok a hazai és a külföldi tapasztalatokat tanulmányozhatják egy-egy út alkalmával. Részt vehetnek szakmai utazásokon, különféle szövetkezeti és társadalmi rendezvényeken, körutazásokon, a híres városokkal való ismerkedést elősegítő túrákon, szakkiállításokon, vásárokon. Eközben bepillantást nyernek az adott tájon, országban élő emberek mindennapjaiba, népi és nemzeti szokásaiba. Élményeket, tapasztalatokat és nem egyszerű barátokat szerezhetnek a hosszabb-rövidebb programok során. A kereskedelemben dolgozó szakemberek egyebek között Ausztriában ismerkedhetnek a külföld legújabb szakmai eredményeivel. A májusban és szeptemberben Bécsben, St. Pöltenben, Linzben és Salzburgban tekintenek meg kereskedelmi komplexumokat. Csehszlovákiában a ruházati konfekcióipar és a kereskedelem kapcsolatát tanulmányozhatják a gyárakban és a vállalatoknál a prágai ruházati szakemberek irányításával. Leningrád és Helsinki is várja a kereskedőket: a két város legszebb üzleteivel, az áruterítés és a kínálat helyi összefüggéseivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők az augusztusi túrákon. Az NDK-beli szakemberek kereskedelmi és vendéglátóipari szakmai programmal várják a magyar üzletembereket. Berlin és Lipcse legmodernebb komplexumainak a megtekintése is szerepel ebben a májusi, szeptemberi programban. Külön utakat szervez szeptemberben és októberben a COOPTOURIST a takarék-és hitelszövetkezeti, illetve a fogyasztási szövetkezeti dolgozóknak. Lengyelországban Zakopáne, Nowy Sacz, Krakkó, Nowy Targ érintésével tesznek körutat, az értékes szakmai beszélgetések és látogatások mellett jut idő a pihenésre is. Különösen nagy tapasztalatokkal szolgálnak a lengyel ruházati, kézműipari és a lakásépítési szövetkezetek szakemberei. A magyar szövetkezetek tagjait, dolgozóit és vezetőit egyebek között Szófiában, Prágában Karlovy Varyban, Magdeburgban, Karl-Marx- Stadtban várják a nemzetközi szövetkezeti napokra. Hasonló programot szerveznek Aradon és Kijevben is. Részt vesznek a hazai szakemberek a különböző szakmai kiállításokon is: a grazi, az innsbrucki, a bécsi, a plovdivi, a pozsonyi, a brnói, a poznani a Novi Sad-i, a zágrábi, a lipcsei, az erfurti, valamint az egyidőben több helyen is megrendezésre kerülő, szovjetunióbeli szakmai kiállításokon, bemutatókon. A külföldi programok mellett tekintélyes számú hazai út, túra, üdülési lehetőség, szakvásár és kiállítás szerepel a szövetkezeti utazási iroda tájékoztatójában. Csak néhány ezek közül: túra a népművészet nyomában, fürdőprogramok, tájjellegű népi rendezvények megtekintése. .. A napokban megtartott sajtótájékoztatón — ahol az utazási, tapasztalatszerzési lehetőségekről Tóth Mária, az egri iroda vezetője tájékoztatta a részvevőket — még két dologra hívták fel a világot járó szövetkezeti tagok figyelmét. Az egyik: az elő- és utószezonban húsz százalékos kedvezménnyel szervezik az útiprogramokat. A másik: a szövetkezeti nyugdíjasok minden alkalommal előnyben részesülnek. számukra — az egyéb kedvező lehetőségek nyújtása mellett — alacsonyabb árakat ígérnek az utazási szakemberek. Ezek után nincs más hátra, mint — jó ! szakmai, üdülési és ismerkedőprogramot kívánunk! (s) 1976. január hó ERZSIKE NÉNI: Jó haladjon a szövetkezet rázott, célratörő munkával lehet dolgozni — vallja ma is —, éppen úgy, mint ahogyan harminc esztendővel ezelőtt elkezdtük abban a kis, ötméteres szobában, ahol megnyitottuk az üzletet. — Tessék mondani, milyen volt az az üzlet? — Hát, nem azt mondom, nem nagyon hasonlított a Felsőtárkányban most megnyílt АВС-áruházunkhoz, de azért üzlet volt. Zsákot, mérleget, kályhát, meg egyebet adtunk össze, hozzáláttunk, később pedig részjegyeket szedtünk, hogy gyarapodjon a szövetkezet. — Azt mondják, nehéz időszak volt, hősi időszak. — Az is, azt mondom én is. Különösen, mikor a „Hangya” megszűnt, akkor kellett nagy harcot vívni. Annyi tagot beszerveztem, hogy még Pestre a kongresszusra is elittek. Na, de azóta sem sokat változott, most is azon vagyok, hogy felvirágozzon a szövetkezet. — És a segítségért ellenszolgáltatás is jár... — Jár, jár, az igaz, csakhogy én nem azért teszem. Ha megkérnek, hogy 2—3 óra hosszát segítsek valahol, és aztán ezt ki akarják fizetni, én meg nem engedem — azt hiszik, haragszom. De miért haragudnék, akkor nem is jöttem volna. Főleg pedig nem a pénz miatt hanem, hogy — haladjon a szövetkezet. (kt) — Mi fát adtunk először a szövetkezetnek, meg a lakásunk pincéjét, a pincébe meg kályhát, kályhacsövet — kezd három évtizedes szövetkezeti múltjának rövid elmeséléséhez a felsőtárkányi Farkas Gergelyné, akit azonban a mai fiatalok már másként nem is igen ismernek, csak úgy, hogy Erzsiké néni. Így, becézve, hogy „Erzsiké néni”, pedig vonásai meglehetősen szigorúnak látszanak, és — legyünk őszinték — ez a szigor nem is alaptalan. Mert Erzsiké néni valóban szigorú. Szigorú, amikor a szövetkezetről van szó, a szövetkezet fejlődéséről, előrelépéséről. — Igen, nálunk csak hatá-