Szövetkezeti Élet, 1977 (2. évfolyam, 1-11. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Célunk az életszínvonal emelése Beszélgetés Lövili Károllyal, a MÉSZÖV elnökével Év végén, az új esztendő küszöbén mindig számot vetünk az elvégzett munkával, felmérjük eredményeinket, hibáinkat. Egyebek közt ez nyújt segítséget az újabb feladatok teljesítéséhez, a jobb munkához, a nagyobb eredmények eléréséhez. — A fogyasztási szövetkezetek megyénkben milyen esztendőt zártak, hogyan sikerült megvalósítani terveiket? — Ezzel kezdtük a beszélgetést Levitusz Károllyal, a MÉSZÖV elnökével, — összességében teljesítettük 1976. évi terveinket. A fogyasztási szövetkezetek lépést tartanak az egyes népgazdasági ágazatok fejlődésével. A munkának nagy lendületet adott, hogy az elmúlt évben tartottuk meg VIII. kongresszusunkat, melyre a szövetkezetek akcióprogramot dolgoztak ki, széleskörű munkaverseny indult meg. Eredményesen fejlődött a szocialista brigád mozgalom. A munka lendítői voltak az elmúlt év második felében megtartott ifjúsági parlamentek, ahol a fiatalok sajátos problémáik mellett szóltak a szövetkezetek előtt álló feladatokról és ezek megoldásának módjáról. Az 1976-os évről végleges eredmények még nem állnak rendelkezésünkre. Az előzetes számítások szerint azonban az ÁFÉSZ - ek összes árbevétele 9,9,5 százalékkal nagyobb, mint 1975-ben volt. Gazdálkodásuk összességében megfelelt gazdaságpolitikai céljainknak, fegyelmezettebb, átgondoltabb üzletpolitikát folytattak, mindenütt a takarékos gazdálkodás volt a jellemző. Ennek megfelelően az előzetes számítások szerint a fejlesztési és részesedési alap a terveknek megfelelően alakult. A takarékszövetkezetek betétállománya továbbra is dinamikusan, 15—16 százalékkal nőtt, ki kell emelni, hogy a gazdaságpolitikai célokkal összhangban nagy gondot fordítottak a mezőgazdasági termelést elősegítő kölcsönök folyósítására. Eredményesnek lehet megítélni a lakásszövetkezetek fejlődését is, nőtt a szövetkezetek által fenntartott lakások száma, a vállalati együttműködés nyomán több lakásépítő szövetkezet jött létre. A fogyasztási szövetkezetek 1976. évi munkáját összességében úgy lehet megítélni, hogy megfelelt a megyei pártbizottság, a megyei tanács elvi útmutatásának, munkájuk jól beleilleszkedett a megye településfejlesztési koncepciójába. — Ezt szolgálta egyebek közt a koncentráció, a kis szövetkezetek egyesülése? — Ezt is. De ugyanakkor — s talán ezt egy kicsit előbbre kellene sorolni — azt is, hogy a már létrejött, vagy 1977. január 1-én létrejövő nagy szövetkezetek megteremtik az alapját egy rendszerezettebb, szervezettebb és magasabb színvonalú munkának. A megyei szövetségnek tovább kell vizsgálni és ösztönözni az ésszerű egyesüléseket. És most már főként a lakásszövetkezetekre gondolok. Mindinkább előtérbe kerülnek a lakásfelújítási, karbantartási munkák iránti igények. Ez megköveteli tőlünk, hogy karbantartó részlegeket hozzunk létre. Ennek feltétele, hogy megfelelő nagyságú szövetkezetek alakuljanak ki. — A fogyasztási szövetkezetek VIli. kongresszusán a megyei szövetségek többsége arról számolt be, hogy területükön befejeződött a koncentráció, az egyesülésekkel kialakultak az optimális nagyságú szövetkezetek. Veszprém megye azon kevesek közé tartozik, ahol ez a munka még tart. Mi ennek az oka? — Azt valljuk, és ez egybeesik a VIII. kongresszushatározatával, hogy ebből a munkából sem szabad kampányt csinálni. Az egyesülésekhez széles körűen meg kell teremteni a tárgyi és személyi feltételeket, nagyon ügyelve arra, hogy a lakosság ellátásának színvonalában, a munka folyamatos vitelében zavar ne következzék be. Ezeket kell elnökségünknek minden alkalommal mérlegre tenni, elemezni és ezek figyelembevételével a szövetkezetek választott testületeinek javaslatot tenni. Mi magunk is nagyon szeretnénk, ha egykét éven belül a fogyasztási szövetkezetek mindhárom ágában befejeződne ez a munka, bár megjegyzem, a takarékszövetkezeteknél a jelenleg érvényben lévő jogi szabályozás az ésszerű egyesülést nem segíti. — Életszínvonalunk emelkedésének egyik alapvető kritériuma a lakáshelyzet javítása. Az,997-es évben megyénk lakásépítő tevékenységéből milyen részt vállal a szövetkezeti mozgalom? — 1976-ban 94 lakás építése fejeződött be szövetkezeti formában. Jelenleg építés alatt áll 625 lakás, melyből 416-ot 1976-ban kezdtek építeni. Jövőre megközelítőleg 400—500 lakás készül el. S 500 építésének előkészítése kezdődik meg, főként Veszprémben. A jogszabályrendezés után várható, hogy megyénkben is megkezdődik a csoportos, korszerű családiház-építés megszervezése. Mintegy 300 lakás építésével számolunk, nagyközségekben, állami gazdasági központokban — Mit terveznek az általafogyasztási és értékesítő szövetkezetek is 77-re? — AZ ÁFÉSZ-ek áruforgalmi előtervei szerint 9— 9,5 százalékkal emelik árbevételüket. Ez körülbelül megfelel az országos átlagnak. A megye összes árbevételéből való részesedésük csupán néhány tizedszázalékkal nő, melynek fő forrása az árualapok bővítése, a javuló kereskedelmi munka, a korszerűsítés. Nagyon minimális az extenzív fejlesztésből származó árbevétel -növekedés, ugyanis számottevő alapterülettel nem gazdagodnak. Várható-e jelentős javulás az ÁFÉSZ-ek felvásárlási tevékenységében? — Elnökségünk legutóbbi ülésén úgy fogalmazott, hogy az ÁFÉSZ-ek háztáji, kisegítő gazdaságok termelését segítő tevékenysége komoly mértékben javul. 1976-ban lényegében csak a szervező munka indult meg a feladatok gyakorlati végrehajtására ebben az évben kerül sor. A korábbiaknál nagyobb gondot fordítanak a technikai ellátottság javítása mellett a felvásárlók szakmai, politikai képzésére, a szervezettségre is. Az ÁFÉSZ- ek elsőrendű feladata az, hogy a megtermelt és emberi fogyasztásra alkalmas árukat maradéktalanul felvásárolják és a lehető legrövidebb úton a fogyasztókhoz juttassák. — Milyen feladatokra összpontosítja figyelmét ifm-ben a megyei szövetség? — Elsőrendű feladatnak tekintjük, negm nagyon szervezett, céltudatos és programszerű munka induljon meg a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusa határozatainak megvalósítása és ezen belül is az időllévi tervek végrehajtása érdekében. E feladatok végrehajtásában a megyei szövetség számít és támaszkodik a szövetkezetek választott testületeire, és a 6500 szövetkezeti dolgozó nagyon becsületes, szorgalmas munkájára. Ezt az alkalmat is megragadom arra, hogy mindannyiuknak megköszönjem az 1976-ban végzett fáradtságot nem ismerő, lelkes, odaadó munkát és az előttünk álló — a párt életszínvonal-politikáját megvalósító — feladatok végrehajtásához sok sikert, jó egészséget kívánok. — * Köszönöm a beszélge 2 — SZÖVETKEZETI ÉLET — 1977. január Zárszámadás előtt Interjú dr. Bodogán Jánossal, a termelőszövetkezetek megyei szövetsége titkárával A termelői szövetkezeteik V. ötéves tervfeladatai és céllkitűzései végrehajtásának döntő fontosságú feltétele a tervidőszak első éve termelési és pénzügyi eredményeinek megfelelő alakulása. Az előző tervidőszak kedvező eredményei biztosították a szükséges termelési alapokat ehhez a gazdaságok többségében. Hogyan tudtak élni e lehetőségeikkel megyénk termelőszövetkezetei, hogyan alakult tavalyi gazdálkodásuk — ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Bodogán Jánossal, a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Veszprém megyei Szövetsége titkárával. —Melyek voltak szövetkezeteink legfontosabb célkitűzései ebben az évben? — A termelőszövetkezetek megkezdték gazdálkodásuk szerkezetében kialakítani azokat az arányokat, melyeket az V. ötéves tervidőszakra vonatkozó középtávú terveikben meghatároztak. A növénytermelésiben a már kialakult szerkezetek megtartását és többségükben az előző három év átlagában elért átlagtermések teljesítését irányozták elő. Az állattartásban az V. ötéves terv célkitűzéseinek arányos részével számoltak, mind az állatlétszámok, mind a termelés mennyiségének növelésében. —Hogyan sikerült teljesíteni ezeket a terveket? ■ — A búzával elégedettek lehetünk. a 33,7 mázsás termésátlag a szövetkezetek fennállása óta elért második legjobb eredmény. Indokolatlanok viszont az üzemek közötti jelentős —• esetenként: 20q ha — eltérések. — Sajnos szinte minden gazdaságunkban jelentős károkat okozott a kukorica terméskiesése. Megyénkben közel kétezer hektárt kellett lefilózini és átlag tíz mázsával maradt el hektáronként a tervezettől a termésátlag is. Ez néhány gazdaságunkat pénzügyileg is súlyosan érinti. Elmaradt a tervezettől az olajosok, a burgonya és a cukorrépa terméseredménye. Kevesebb termett zöldségfélékből és abraktakarmányból is. Az aszálykárok a szálastakarmányok termelését is súllytották, azonban termásük az üzemek döntő többségében így is elégségesek az állattenyésztés termelési színvonalának megtartásához. — Az elmaradás valóban mindenütt az aszály számlájára írható? — Igen. Az egyetlen kivétel a burgonya. Ebből a megfelelő termésátlagok esetén is 850-900 hektárral növelni kellene a termőterületet, hogy a megye igényeit ki tudjuk elégíteni... — Az állattenyésztést nem érintette az aszály. Ezen a területen milyen eredményekről számolhatunk be? — Az állattenyésztés ágazataiban fontos eredményeket hoztak az üzemek erőfeszítései a terv időarányos teljesítésére. Kiemelten készültek üzemi tervek a legnagyobb feladatot jelentő szarvasmarha ágazat fejlesztésére. Az e tervek alapján összehangolt tevékenység eredményeképpen számolhatunk be arról, hogy megindult az ágazat létszámnövekedése. A tsz-ek többségében nőtt a tehénlétszám. Jelentős az előrelépés a tejtermelésben, ahol az egy tehénre eső hozam nnégyszáz literrel emelkedett a tavalyihoz képest. Meghaladja a tervezettet a sertésállomány létszám alakulása is, ami részben a hiziáltási akcióban kihelyezett süldőállományból adódik. A tenyész és előhasi kocaállomány együttesen elérte a tervezettet. A juhállomány átmeneti csökkenést mutat, azonban az anya és a jerke állomány együttesen eléri az év végi tervezett szintet Ugyancsak megvalósult az állománycsoport létszáma és termelésének tervezett szintje a baromfiféléknél is. — Milyen a helyzet a beruházások területén és a pénzügyekben? — A szövetkezetek 1976- ban pénzügyi eszközeiket elsősorban a gépesítés fejlesztésére fordították. A tervezett 209 millió helyett 270- 280 millió forintot költöttek erre a célra. A gépberuházásoknak a tervezettnél magasabb aránya alátámasztja azt az év közben is többször szóvá tett megállapításunkat, hogy a tsz-ek nem indították el az építési beruházások egy jelentős hányadát Ez viszont a későbbiekben a tervezett álllatlétszám termelésibe állítását akadályozhatja. Mindezeket az eredményeket és gondokat összefoglalva, végül is hogyan ítélhető meg megyénk termelőszövetkezeteinek szempontjából az 1976-os esztendő? — összességében elmondhatjuk, hogy a kedvezőtlen időjárás és a szigorúbb közgazdasági szabályozók mellett, is — néhány kivétellel — eredményes évet zárnak szövetkezeteinek. Fontos lépcsőfok volt ez az esztendő a szövetkezeti demokrácia fejlődésében is. Az egyesülések után kialakult nagy gazdaságok irányítására a TOT kongresszus előkészületei során kialakultak a megfelelő, új módszerek. Kidolgozták a községenkénti, üzemágankénti demokratikus fórumok, részközgyűlések rendszerét, melyet végül a kongresszus állásfoglalása szabályozott, szervezetté tett— Az 1976.évi termelés alakulását figyelembe véve, milyen fontosabb feladatokat kell megoldaniuk megyénk termelőszövetkezeteinek az idei évben? — Ahhoz, hogy az ötéves terv időarányos részét, teljesítsük, 1977-ben feszített tervet kell állítanunk magunk elé. Az eddigi 4-5 százalékos termelésnövekedés helyett 10-12 százalékot kell produkálnunk — és erre megvannak a reális lehetőségeink. — A ten teljesítésének egyik biztosítékai, hogy a nagy gazdaságok vezetői már rendelkeznek a szükséges tapasztalatokkal. Az elsődleges nagy kérdés az, hogy az állattenyésztésben — különösen a szarvasmarha ágazatban — megindult fejlődést sikerüljön továbbvinni Azonban mindig az egész gazdálkodás hatékonyságát kell elsősorban szem előtt tartani — és iTO’rőég nagy tartalékaink vannak, főképpen az üzem- és munkaszervezés hatékonyabbá tételében. — Köszönjük a beszélgetést! Láng György Eredmények gondokkal Az ipari szövetkezetek 1976-os gazdasági tevékenységéről A tervidőszak első évének befejezésekor nem felesleges időtöltés annak áttekintése, hogy milyen eredménnyel zárták az esztendőt a Veszprém megyei ipari szövetkezetek. A tennivalók sokasága, a munka „dandárja” még előttünk van, de az 1976-os gazdasági év tanulságaival mindez eredményesebben elvégezhető feladat lesz. Minden szövetkezetben mérlegelni kell mi az, amit jól csináltak, hogyan kell folytatni a munkát. S azzal is számot kell vetni, hol szükséges az elmaradások pótlása, a hibák kijavítása, a helytelen tevékenység felszámolása. A KISZÖV érdekképviseletéhez tartozó 24 ipari szövetkezet elmúlt évi munkájáról az irányt mutató tapasztalatokról beszélgettünk Patkós Alberttel, a KISZÖV elnökével. Bár az olvasóknak sokszor unalmas a sok szám, mégis kérem néhány szemléletes adattal jellemezze az 1976-os gazdasági évet. A szövetségünkhöz tartozó szövetkezetek termelésének értéke az elmúlt évben elérte a 844 millió forintot. Ennek a számnak az értékeléséhez hozzá kell tennem, hogy az 1975. évinél 11,3 százalékkal, a tervezettnél pedig 5,3 százalékkal több. Hogy még a számoknál irm Múrik, elmondom, hogy a belkereskedelemben értékesített árukért összesen 216 millió, a külföldre szállítottakért pedig 52 millió forintot számolhattak el a szövetkezetek. A külkereskedelmi forgalomból 40 millió forint a dollár relációban szerzett bevétel. A szövetkezetek nyeresége összesen 95 millió forint. Természetesen nem lenne teljes az „adathalmaz”, ha nem említeném meg, hogy az eredményeket produkáló dolgozók anyagi elismerése is meghaladta az előző évit. Az 1976-ban kifizetett munkabérek egy főre eső átlaga eléri a 30 ezer forintot. — Nézzük, mi van a számok mögött! Kérem, hogy néhány szövetkezetet is említsen példaként! — Népgazdasági ágak szerint értékelve a teljesítéseket megállapítható, hogy „iparsoron” az előző évhez képest csaknem 10 százalékos növekedést értek el szövetkezeteink. Teljesítménycsökkenés a keszthelyi asztalosiparnál, a sümegi cipő- és ruhaiparnál, a zirci vegyesiparnál és a keszthelyi ruhaiparnál volt. A reális értékeléshez hozzátartozik az is, hogy a gyengébb eredményeket elérő termelőegységeknél létszámgondokkal küzdöttek. Az 1976-os évben határozottan dinamikus fejlődés mutatkozott a „Sirály” szövetkezetnél. Változatlanul tartja a korábbi évek fejlődési színvonalát a pápai bútoripari, a pápai házipari, és a keszthelyi vasipari. Viszonylag lassú viszont a termelésnövekedés a balatonalmádi vegyesiparinál. — A többi ágazatban hogyan zárták az évet? — Az építőipari tevékenység értékelésével folytatnám. Bár az ebben az ágazatban dolgozó szövetkezeteinknél teljesítménynövekedést mutat a statisztika, mégsem lehetünk elégedettek, hiszen a tervezett 223 lakásból építőink csak alig több mint 160-at adtak át. A pápaiak anyaghiány miatt, az ajkai járási vegyesipari pedig részben kiviteli terv hiányában, részben az alvállalkozó mulasztása miatt nem teljesítette tervét. A zirci vegyes ugyancsak a saját hibáján kívüli okok miatt fejezte be lemaradással az évet. — Az ipari szövetkezetek legfőbb feladata a szolgáltatás. Hogyan értékeli az ebben az ágazatban működő egységek elmúlt évi munkáját? — Az előző évhez képest a növekedés üteme ennél az ágazatnál is lelassult. A vezetőknek és a dolgozóknak egyaránt meg kell érteniük, hogy a szövetkezeti iparnak továbbra is legdöntőbb feladata a lakossági szolgáltatási tevékenység fokozása. Ehhez kapnak legtöbb támogatást — pénzügyi juttatások formájában — a szövetkezetek. Ezen a területen érvényesül legkevésbé a létszámgazdálkodás kötöttsége, s a szolgáltatásban valósulnak meg a legmagasabb összegű fejlesztések. Joggal várja el tehát a társadalom, a népgazdaság az érdekelt szövetkezetektől ezeknek a tevékenységeknek jelentős mértékű fokozását, így elsősorban a lakáskarbantartásnál mutatkozó nagyfokú lemaradás mielőbbi felszámolását. — Mennyire hódított tért a szövetkezetekben a munkaverseny-mozgalom? — A gazdasági eredmények elérésének nagy segítője volt a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom. 123 brigád 1344 tagja a „Szocialista” cím többszörös birtokosa, további 124 brigád küzdött az elmúlt évben a „szocialista” cím eléréséért. Az elmúlt évben tovább erősödött, fejlődött ipari szövetkezeteink szervezeti, önkormányzati élete, javult a testületek tevékenysége. A választott testületek tagjai mind nagyobb hozzáértéssel végzik munkájukat, s ezzel nagy segítségére vannak a gazdasági vezetésnek. A demokratizmus fejlődésével azonban nem minden szövetkezetnél lehetünk elégedettek, ezért is fontos minden szövetkezeti vezető számára a tagság tájékoztatása a szövetkezet helyzetéről, ügyeiről, hogy felkészültebben vegyenek részt a döntések meghozatalában. — Milyen feladatok várnak szövetkezeteinkre ebben az évben és az V. ötéves terv következő időszakában? — Az ipari szövetkezetek VII. kongresszusa is állást foglalt az ipari szövetkezetek előtt álló.. .feladatokról. A gazdasági ,, tevékenység mellett ragy í, jelentősége van a szövekezetpolitikai, mozgalmi ’jpanka továbbfejlesztésének. Legfontosabb feladat, hogy ipari szövetkezeteink maradéktalanul teljesítsék az V. ötéves tervben meghatározott feladataikat. Gazdasági munkájukban előtérbe kell helyezni nemcsak az élőmunka hatékonyságának növelését, hanem a az állóeszközök eddiginél lényegesen fokozottabb kihasználását. Ez utóbbinál rendkívül sok még a tennivaló. A mozgalmi feladatok között a következőket említeném meg: erősödjenek a szövetkezetek szocialista vonásai, fejlődjön a szövetkezeti demokrácia, érvényesüljön a szövetkezetek munkájában az érdekek összhangja, a társadalmi érdekek elsődlegessége mellett. " További fontos feladat •— tekintettel a szövetkezetekben foglalkoztatott 11?! eZop"fődolgozóra — a"M politikai munka erősítése difFttöbto’ Árhint 3 ezer fiatal érdekében • ugyancsak fontos az ifjúságpolitikai elvek megvalósítása. — Köszönjük a beszélgetést. Laki Pál