Szövetkezeti Értesítő, 1919 (11. évfolyam, 1-49. szám)

1919-11-08 / 43. szám

XI. évfolyam SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ 3. oldal is történt. Tehát törvényes formák között és az urak — ezt tisztelettel meg kell állapítanom — legnagyobb előzékenysége és jóakarata mellett. Nos, uraim, mit akarnak még önök? Talán önök tényleg elhiszik Friedrichéknek, hogy mi meghaltunk? Nem, uraim! Mi még élünk és élni fogunk. De az is igaz, hogy mi fiókjainkban árut és nem politikát adunk,mínig önök az ellenkezőjét cselekszik. A történelmi hűség kedvéért meg kell itt említenem, hogy midőn a telep lakói egy bizottságot választottak, mely arra volt hivatva, hogy a szövetkezetek legjobbjai közül valamelyiket a telepen való fiók fölállítására bírja, ennek a bizottságnak — e sorok íróján kívül — Oláh Dániel jelenlegi ■miniszter „úr“ is tagja volt. Ő volt az, aki — amidőn az Általános Fogyasztási Szövetkezet igazgatóságával tárgyaltunk — elismeréssel nyilatkozott az Általánosról, azt tekintve egyedül megfelelőnek. Ezért a bizottság őt bízta meg a referátummal. De amidőn másnap a telep intézőségével beszélt ,— a „Hangya“ Wekerletelepi Fogyasztási Szövetkezetnek lett igazgatósági tagja. Mint következetes ember azonban tagja a mi szövekezetünknek is és talán ezért a következetességéért honoráltatta őta ..Hangja“ a miniszteri székkel, Lusztig Ferenc. Temettünk. Az imádkozó lelkész monoton hangja mégegyszer lelki szemeink elé idézte a mi derék, önzetlen harcostársunkat és mi sirattuk beteg feleségével, két kisfiával, öreg szüleivel régi tagtársunkat: Benkő Dezsőt, a fiók üzletkemleti bizottságának sok éven át lankadatlanul munkálkodó vezetőjét. Tudtuk régen, hogy beteg. A proletárbetegség melyi nyomdászok hivatását még nehezebbé, még áldozatkészebbé teszi, nem ismerte meg Benkő Dezső tagtársunkat sem. De ő maga sem kímélte magát. Ott volt mindenütt, ahová őt munkáson érzete, kötelességtudása vitte, az elsők között. Ott volt, ahol a proletárgyermekek egészségét megvédeni kellett. De ott volt azon a helyen is, ahol e gyermekek szüleinek a jobb megélhetéséért folyt a Imre, a szövetkezetben, hosszanosszú éveken át, a maga választotta őrhelyen. És nem hagyta el ezt az őrhelyet, amikor pihennie kellett volna, sőt fokozottabb éberséggel teljesítette azt a feladatot, mellyel őt a szervezett munkásfogyasztók megbízták. Hogy a Kálvária-téri fiók köré oly szeretettel és odaadással tömörülnek régi józsefvárosi tagtársaink ma is, abban nagy része volt Benkő Dezső igazságszerető, fáradhatatlan munkásságának. Október 31-én temettük el 42 éves korában. Régi küzdőtársai a november 3-án megtartott összbizottsági ülésen kegyelettel áldoztak emlékének. Nyugodjon békében! Leszállították a cukoradagot. A közélelmezési miniszter rendelete alapján ezután csak 60 deka cukrot kap a jegyreutalt fogyasztó havonként az eddigi 75 deka helyett. Tekintettel arra, hogyaz eddigi adagolás még a legigénytelenebb háztartásban sem volt elegendő és arra, hogy az efőép hiányzó 25 deka pótlása csak a lánckereskedelem útján lehetséges, a mai 67 koronás „láncos“ ár mellett egy öt tagból álló család tíznaponként nem kevesebb mint 83 korona 75 fillért fizethet rá — ha van miből — a közélelmezési miniszter uró bölcs intézkedésére. Az embernek ökölbe szorulna a keze, ha nem tudná, hogy legalább politikailag megbízható felebarátainknak mégisчитан-csöppen itt-ott egy kis édesség. Legyen a jó isten áldása rajta... Megszűnt azácsorgás. A Friedrich-kormány közélelmezési miniszterének aránylag rövid idő alatt sikerült az, ami a háború kitörése óta senkinek sem sikerült: a kenyérért és tejért való sorbaállás kivételével megszüntette ez a csörgést Az asszonyok, különösen a munkásasszonyok rém hálásak ezért, a miniszter úrnek, deazért titokban mégis sivár pillantásokat vetnek a mészárszékekben szép sorjában fölakasztott fél borjakra, marhacombokra, a hentesek és csemegének kirakataiba kitett kívánatos, rózsaszínű, fries húsokra, csemegékre, gyümölcsökre, sonkákra, szakmnára és kolbászfélékre, vajra, sajtokra. Szívesen állnának akár sorba is egy-egy kilóért a finom, de rájuk nézve elérhetetlen dolgokért. Ezek a szegény asszonyok azonban nagyon boldogok, hogy nem kell sorbaállniok, csupán elkeseredetten szidják, átkozzák azokat, akik megfosztották őket megtakarított pénzecskéjüktől, férjüket munkájától és akik felére szállították le kenyérkeresőjük fizetését, mialatt erőszakos, makacs politikájukkala legszükségesebb élelmiszerek árait is elképzelhetetlen magasságba szöktetik föl. A kereskedők is meg vannak elégedve a magas árakkal és nem siratják a szegényebb sorsunkat, akik most nem tudnak vásárolni. Fő, hogy a hadiuzsorások, földbirtokosok, háztulajdonosok, gyárosok és bankárok vásárolnak, mert most ez a kereskedelmi elv: kis forgalom, vagy haszon! A kevesek hadd éljenek jól, ha a tömegek koplalnak, fáznak is. II. Vegyes hírek. Burgonyát november 1-től csak jegy ellenében árusítanak. Az esedékes burgonyaszelvényekre egyelőre 2 kg. burgonya vásárolható szelvényenként, kilogrammonkénti kor. 10 filléres árban. — A petróleum. A november 1-től esedékes 3. számú petróleumjegyeket „a nagy petróleumhiányra való tekintettel“ egynegyed liter petróleumra váltják be. — A kenyér árát most már hivatalosan isfölemelték két koronára, a sütés árát pedig 80 fillérre kilogrammonként. A fölemelt árakat november 1-től léptették életbe. Mi úgye tudjuk, hogy a pékek már régebben életbeléptettek. Mindent kapunk a esetiektől: gyapjúért fát, borért táblaüveget és zománcedényt, üvegcserépért öblösüveget, öt hónapon át napi 75 magon gázszenet, ha a megkezdett tárgyalások sikerrel járnak. Addig pedig légy türelemmel, fagyoskodó, koplaló fogyasztó.