Szövetkezeti Értesítő, 1919 (11. évfolyam, 1-49. szám)

1919-11-08 / 43. szám

XI. évfolyam SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ 3. oldal is történt. Tehát törvényes formák között és az urak — ezt tisztelettel meg kell állapítanom — legnagyobb előzékenysége és jóakarata mellett. Nos, uraim, mit akarnak még önök? Talán önök tényleg­ elhiszik Friedrichéknek,­ hogy mi meg­haltunk? Nem, uraim! Mi még élünk és élni fogunk. De az is igaz, hogy mi fiókjainkban árut és nem politikát adunk,mínig önök az ellen­kezőjét cselekszik. A történelmi hűség kedvéért meg kell itt em­lítenem, hogy midőn a telep lakói egy bizottsá­got választottak, mely arra volt hivatva, hogy a szövetkezetek legjobbjai­­ közül valamelyiket a telepen való fiók fölállítására bírja, ennek a bizottságnak — e sorok íróján kívül — Oláh Dániel jelenlegi ■miniszter „úr“ is tagja volt. Ő volt az, aki — amidőn az Általános Fogyasz­tási Szövetkezet igazgatóságával tárgyaltunk — elismeréssel nyilatkozott az Általánosról, azt tekintve egyedül megfelelőnek. Ezért a bizottság őt bízta meg a referátum­mal. De amidőn másnap a telep intézős­ég­ével beszélt ,—­ a „Hangya“ Wekerletelepi Fogyasz­tási Szövetkezetnek lett igazgatósági tagja. Mint következetes ember azonban tagja a mi szövekezetünknek is és talán ezért a következe­tességéért honoráltatta őt­­a ..Hangja“ a mi­niszteri székkel, Lusztig Ferenc. Temettünk. Az imádkozó lelkész monoton hangja mégegyszer lelki szemeink elé idézte a mi derék, önzetlen harcostársunkat és mi sirattuk beteg feleségével, két kis­fiával, öreg szüleivel régi tagtársunkat: Benkő Dezsőt, a fiók ü­zletkem­leti bizottságának­ sok éven át lankadatlanul munkálkodó vezetőjét. Tudtuk régen, hogy beteg. A proletár­­betegség­ mely­­i nyomdászok hivatását még nehezebbé, még áldozatkészebbé te­szi, nem ismer­te meg Benkő Dezső tagtársunkat sem. De ő maga sem kímélte magát. Ott volt min­denütt, ahová őt munkáson érzete, köteles­ségtudása vitte, az elsők között. Ott volt, ahol a­ proletárgyermekek egészségét megvédeni kellett. De ott volt azon a helyen is, ahol e gyermekek szüleinek a jobb megélhetéséért folyt a Imre, a szövetkezetben, hossza­­n­osszú éveken át, a maga választotta őr­helyen. És nem hagyta el ezt az őrhelyet, amikor pihennie kellett volna, sőt fokozottabb éber­séggel teljesítette azt a feladatot, mellyel őt a szervezett m­unkásfogyasztók megbízták. Hogy a Kálvária-téri fiók köré oly szere­tettel és­ odaadással tömörülnek régi józsef­városi tagtársaink ma is, abban nagy része volt Benkő Dezső igazságszerető, fárad­hatatlan munkásságának. Október 31-én temettük el 42 éves korában. Régi küzdőtársai a november 3-án megtar­tott összbizottsági ülésen kegyelettel áldoztak emlékének. Nyugodjon békében! Leszállították a cukoradagot. A közélelmezési miniszter rendelete alapján ezután csak 60 deka cukrot kap a jegyreutalt fogyasztó havonként az eddigi 75 deka helyett. Tekin­tettel arra, hogy­­az eddigi adagolás még­ a legigénytelenebb háztartásban sem volt ele­gendő és arra, hogy az efőép hiányzó 25 deka pótlása csak a lánckereskedelem útján lehet­séges, a mai 67 koronás „láncos“ ár mellett egy öt tagból álló család tíznaponként nem ke­vesebb mint 83 korona 75 fillért fizethet rá — ha van miből — a közélelmezési miniszter uró bölcs intézkedésére. Az embernek ökölbe szo­rulna a keze, ha nem tudná, hogy legalább­ politikailag megbízható felebarátainknak mégis­­­читан-csöppen itt-ott egy kis édesség. Legyen a jó isten áldása rajta... Megszűnt az­­ácsorgás. A Friedrich-korm­ány közélelmezési miniszterének aránylag rövid idő alatt sikerült az, ami a háború kitörése óta senkinek sem sikerült: a kenyérért és tejért való sorbaállás kivételével megszüntette ez a csörgést Az asszonyok, különösen a munkás­­asszonyok rém hálásak ezért, a miniszter úr­nek, de­­azért titokban mégis sivár pillantáso­kat vetnek a mészárszékekben szép sorjában fölakasztott fél borjakra, marhacombokra, a hentesek és csemegének kirakataiba kitett kí­vánatos, rózsaszínű, fries húsokra, csemegékre, gyümölcsökre, sonkákra, szakmnára és kol­bászfélékre, vajra, sajtokra. Szívesen állná­nak akár sorba is egy-egy kilóért a finom, de­ rá­juk nézve elérhetetlen dolgokért. Ezek a sze­gény asszonyok azonban n­agyon boldogok, hogy nem­ kell sorbaállniok, csupán elkesere­detten szidják, átkozzák azokat, akik megfosz­tották őket megtakarított pénzecskéjüktől, fér­jüket munkájától és akik felére szállították le kenyérkeresőjük fizetését, mialatt erőszakos, makacs politikájukkal­­a legszükségesebb élelmiszerek árait is elképzelhetetlen magas­ságba szöktetik föl. A kereskedők is meg van­nak elégedve a magas árakkal és nem sirat­ják a szegényebb sorsunkat, akik most nem tudnak vásárolni. Fő, hogy­ a hadiuzsorások, földbirtokosok, háztulajdonosok, gyárosok és bankárok vásárolnak, mert most ez a keres­kedelmi elv: kis forgalom, vagy haszon! A kevesek hadd éljenek jól, ha a tömegek koplal­nak, fáznak is. II. Vegyes hírek. Burgonyát november 1-től csak jegy ellenében árusítanak. Az esedékes burgonyaszel­vényekre egyelőre 2 kg. burgonya vásárolható szelvényenként, kilogrammonként­i kor. 10 filléres árban. — A petróleum. A no­vember­ 1-től esedékes 3. számú petróleumje­gyeket „a nagy petróleumhiányra való te­ki­­n­tettel“ egynegyed liter petróleumra váltják be. — A kenyér árát most már hivatalosan is­­fölemelték két koronára, a­­ sütés árát pedig 80 fillérre kilogrammonként. A fölemelt árakat november 1-től léptették életbe. Mi úgye tud­juk, hogy a pékek már régebben életbeléptet­tek.­­ Mindent kapunk a esetiektől: gyapjúért fát, borért táblaüveget és zománcedényt, üveg­cserépért öblösüveget, öt hónapon át napi 75 m­agon gázszenet, ha­ a megkezdett tárgyalások sikerrel járnak. Addig pedig légy türelemmel, fagyoskodó, koplaló fogyasztó.

Next