Szövetkezeti Hiradó, 1971 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1971-02-01 / 1. szám
2 SZÖVETKEZETI HÍRADÓ MÁR HÓNAPOK ÓTA, KÜLÖNÖSEN PEDIG A X. PÁRTKONGRESSZUS UTÁN MINDEN DOLGOZÓT, AKI EGY KICSIT IS ÉRDEKLŐDIK A SZŰKEBB KÖZÖSSÉG, A MUNKAHELY ÉS EZEN FELÜLEMELKEDVE — AZ EGÉSZ ORSZÁG SORSA IRÁNT — FOGLALKOZTAT AZ A KÉRDÉS: HOGYAN TOVÁBB? Mit kell tenni azért, hogy korszerű kis- és középüzemmé Fejlődjenek szövetkezeteink? Mi természetesen a lap hasábjain elsősorban a saját területünk, a szövetkezeti mozgalom előtt álló feladatokkal kívánunk foglalkozni. Nálunk is követelmény: a termelés hatékonyságának növelése, mint az egész népgazdaság vonatkozásában. Ez a terv legfőbb gazdaságpolitikai célkitűzése. A termelés tekintetében reánk is vonatkozik a korszerű technológia, a fokozottabb gépesítés alkalmazásának követelménye, másrészt ugyanakkor segíteni kell a helyi szerveket a területen jelentkező foglalkoztatottsági problémák megoldásában. Hogy is állunk a „korszerű” kis- és középüzemi minősítés vonatkozásában? Melyik szövetkezetünket lehetne a IV. ötéves terv első hónapjában ebbe a kategóriába sorolni? A balatonkenesei Sirályt? Kétségtelen! A szolgáltató, fodrász, fényképész üzleteink fiókjai egyedileg ugyancsak megütik ezt a mértéket, de a vidéki üzletekről már korántsem lehetne ezt állítani. Megállja helyét országos viszonylatban a keszthelyi gépkocsiszervizünk is. A fejlődés struktúrája eredményezte, hogy olyan szövetkezetünk, mint az egyébként országos hírű Pápai Asztalos Szövetkezet sem éri el jelenleg ezt a szintet. A szövetkezet vezetősége csaknem 20 éven keresztül szinte ugyanazt a hagyományos bútort gyártotta s közben olyan nagyfokú termelékenységet ért el, a szakmunkások képzettsége és begyakoroltsága révén, hogy nem fordított kellő gondot a gépesítés korszerűsítésére, a választék bővítésére. Kétségtelen: a korábbi beruházási politikánk is nagy mértékben hozzájárult, hogy a fejlődés üteme nem alakult kedvezőbb formában. Mégis hogyan fejlődhetett a Sirály? — Kérdezhetné valaki. Rá nem ugyanazon szabályozók vonatkoztak talán? Igen, de maga a tevékenység is. a műanyagipar az egyik legforradalmibb iparág. Itt van a lehetőség a legtöbb fajta új termék előállítására, a legváltozatosabb formában. Nem a Sirály szövetkezetnek akarok propagandát csinálni, nincs is annak erre szüksége, éppen csak a szövetkezet példáján rávilágítani arra, hogy fejlődni, az átlagosnál jóval nagyobb mértékben fejleszteni eddig is lehetett. Kell egy kis kockázatválA bátor, de reális alapokon nyugvó tervezés. Nem szabad félni a millióktól, a megdöbbentő számoktól. Olyan gépeket kell a fejlesztésbe beállítani, melyek a létszám változatlan vagy minimális növelése mellett ugrásszerűen növelik a termelést. Ez hozza az abszolút számban is a jelentős nyereség volumennövekedést. A nyerőlalás a hagyományos, megszokott módszerekkel szemben. Vegyük a bútorgyártás felülkezeléses (poliészteres) eljárásának a bevezetését, mely a korábbi kézi munkával szemben öntéssel végezte a bútorok fényezését. A külföld megelőzött ebben a technológiában, amikor a lakosság kezdte megkedvelni ezeket a tetszetős és éppen a kézimunka kiküszöbölése miatt olcsóbb bútorokat — mi is kezdtünk vele kísérletezni, s legelőször éppen a Pápai szövetkezet tért rá az új technológiai eljárás alkalmazására. A dolgozók előbb bizalmatlanul fogadták, féltették a keresetüket, mikor látták, hogy a termelékenység milyen nagy mértékben növekszik, s a kereset is emelkedik —megbarátkoztak az újjal! Nem volt nehéz, hiszen nagy fizikai megerőltetést kívánt a bútorok magas fényének kézi erővel való végzése. Nemcsak a mi megyénkre jellemző, hogy a korszerűsítés tekintetében vannak kívánnivalók. Nem véletlen az elöljáróban említett kis- és középüzemek fejlesztésére hozott GB határozat. Ismeretes, hogy a rekonstrukciós tervek kapcsán az MNB már felhívással élt a szövetkezetek és vállalatok felé, hogy a textilruházat, a kötszövő ipar, bútorgyártás fejlesztése érdekében adják be hitelkérelmeiket A tervek nyomán a kormányzat emelni kvánja a lakosság jobb áruellátását ezért azokat a hiteligényeket helyezik előnybe, amelyek a legkevesebb beruházással a legmagasabb volumenű termékmennyiséget adják a népgazdaságnak. Még nagymérvű emelkedése biztosítja a termelés növekedésénél elengedhetetlen forgóeszköz bővítéshez és a beruházási hitel törlesztéséhez szükséges fejlesztési alapot, s a részesedési alap is az eddigieknél jóval nagyobb részesedésre ad lehetőséget. A magas termelési érték, és az ennek nyomán felhalmozódó nyereség tömege egyaránt fedezetet biztosít a személyi jövedelem (a bérfejlesztés és a részesedés), valamint a szövetkezet eszközeinek fejlesztéséhez. A Pápai Asztalos Szövetkezet rekonstrukciós tervében kb. 20 millió forintos fejlesztést irányzott elő. Ebből 6 millió forint a mintegy 23 millió forintos termelésfelfutás forgóeszköz bővítéséhez kell s kb. 8—10 millió forint a gépi beruházás. Emellett némi építésbővítést is tervezett a szövetkezet. A fejlesztés révén a szövetkezet telephelye és gépparkja megfelelne a korszerű középüzem követelményeinek de ilyen mérvű gépberuházással talán nagyobb termelési volument is tervezhetett volna, hiszen tulajdonképpen az az ésszerű, reális beruházás, melynél 3—5 év alatt a beruházott gépek ellenértéke teljes egészében megtérül. Gondolni kellett volna arra is, hogy az 1975-re tervezett termelésfelfutás nyereségben mit fog jelenteni: képes lesz-e a szövetkezet az előirányzott 8—10 év alatt a fejlesztési alapjára előlegként felvett hitelt visszatörleszteni? A termelés felfutása nyomán képződő 15—17 millió forint nyereségnek kb. 60 százaléka (10 millió forint) nyereségadóként kerül befizetésre — a visszamaradó 6—7 millió forint mintegy feléből képződik fejlesztési alap. nyilvánvaló, hogy így a fejlesztési alap még húsz év alatt sem nyújt fedezetet a hitel visszafizetésére. Azt hogy az ágazat milyen támogatást tud nyújtani egy-egy fejlesztéshez a verseny, a vállalat Tudjanak élni a két szövetkezetét említettem név szerint. A cikket azonban pontosan azoknak a szövetkezeteknek szántam, amelyekről nem beszéltem. Amelyek most arra hivatkoznak, hogy könnyű ennek a két szövetkezetnek, olyan a profiljuk, mihez kezdjünk mi a cipőjavító fiókjainkkal, vagy a textil ruházati méretes tevékenységünkkel ? Kétségtelen, hogy vannak ..divatos” ’szakmák nemcsak az árutermelés, de a javítás-szolgáltatás vonatkozásában is (gépkocsi, textiltisztítás, elektroakusztikai javítás stb.). Az is ismert tény, hogy éppen az életszínvonal emelkedése következtében fokozatosan csökken a cipőjavítás volumene. De mondhatjuk-e azt, hogy például ennél a tevékenységnél teljesen kielégített a lakosság igénye? Talán a városban , de vidéken korántsem. A cipőjavító és méretes szövetkezeteknél korszerű kisüzemi szintet szeretnénk elérni, amelyben a dolgozók egészséges körülmények között végzik munkájukat, állandó a munkaellátottságok, szövetkezetek versenye, ajánlása dönti el. A példa is rávilágít arra, hogy csak a merész, de mégis reális tervezés mellett lehet a szövetkezet versenyképes a rekonstrukciós tervezéseknél. Vegyük a Sirály elképzeléseit, konkrét terveit. A szövetkezet az 1970. évi 50 milliós termelésével szemben (1965-ben még 10 millió forint volt), 1971-re 100 millió, 1975-re pedig 250 millió forintos termelési értéket tervez. A közelmúltban lezajlott vezetőségválasztó közgyűlés szünetében foglalkozott Györgydeák Jenő szövetkezeti elnök a IV. ötéves terv célkitűzéseivel. A tagok hittek az elnöknek, mert az eddigi terveiket is mindig teljesítették! Nyilván meglepte őket is ez a nagy szám. Negyedmilliárd, de ehhez az előfeltételek részben adottak, részben pedig biztosítani lehet —, miért volna teljesíthetetlen ez a tervszám? Gondoljunk arra, hogy a szövetkezetnek már jövőre — óvatos becslés szerint is kb. 16 millió forint nyeresége lesz, körülbelül annyi, mint amennyit a Pápai Asztalosok 5 évre összesen terveztek. Ebből egyévi termelés után is marad vissza 6 millió forint rint, s legalább 3,5 millió forint a fejlesztési alap. Ha figyelembe vesszük hogy a továbbiakban is, ha nem is ilyen nagy mértékben — de jelentősen nő majd a nyereség (1975-ben kb. 26—28 millió forint lesz) — nyilvánvaló, hogy a szövetkezet a saját fejlesztési alapjából illetve az erre adót hitelekből a termelésfelfutáshoz szükséges fejlesztéseket képes lesz végrehajtani, lehetőségekkel és megfelelő a személyi jövedelem alakulása. Kisüzemnél kisebbek a fejlesztési igények is. Viszonylag kevés gép, inkább berendezés szükséges. Persze, tudjuk, ez sem olyan egyszerű, mert egy néhány százezer forint nyereségnek a fejlesztési alapja esetleg százezer forint sincs. Ebből pedig még a minimális fejlesztés is problematikus lehet. Nem akarom azt ajánlani hogy próbáljon a szövetkezet valamilyen virágzó ,,melléküzemágat" létrehozni — de ténylegesen meg kell kísérelni valamilyen új tevékenység bevezetésével bővíteni a szövetkezet termelését és ezen keresztül a nyereséget is. Egyszer úgy fejeztem be egy cikkemet ebben a szövetkezeti újságban: Reméljük, hogy a szövetkezeti vezetők tudnak majd élni az önállóságuk által biztosított lehetőségekkel ... Igen, tudnak élni: egyik szövetkezetnél jobban mint a másiknál, bár az adottságok sem azonosak, de a kockázatvállalás sem ugyanaz. Dr. Szentkuti Ferenc Mi tehát a lényeg ?