Szövetkezeti Hiradó, 1971 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1971-02-01 / 1. szám

2 SZÖVETKEZETI HÍRADÓ MÁR HÓNAPOK ÓTA, KÜLÖNÖSEN PEDIG A X. PÁRTKONGRESSZUS UTÁN MINDEN DOLGOZÓT, AKI EGY KICSIT IS ÉRDEKLŐDIK A SZŰKEBB KÖZÖS­SÉG, A MUNKAHELY ÉS EZEN FELÜLEMELKEDVE — AZ EGÉSZ ORSZÁG SORSA IRÁNT — FOGLALKOZTAT AZ A KÉRDÉS: HOGYAN TOVÁBB? Mit kell tenni azért, hogy korszerű kis- és középüzemmé Fejlődjenek szövetkezeteink? Mi­­ természetesen a lap hasábjain elsősorban a saját terüle­tünk, a szövetkezeti mozgalom előtt álló feladatokkal kívánunk fog­lalkozni. Nálunk is követelmény: a termelés hatékonyságának növelése, mint az egész népgazdaság vonatkozásában. Ez a terv legfőbb gaz­daságpolitikai célkitűzése. A termelés tekintetében reánk is vonatkozik a korszerű tech­nológia, a fokozottabb gépesítés alkalmazásának követelménye, más­részt ugyanakkor segíteni kell a helyi szerveket a területen jelent­kező foglalkoztatottsági problémák megoldásában. Hogy is állunk a „korszerű” kis- és középüzemi minősítés vonatkozásában? Melyik szövetkezetünket lehetne a IV. ötéves terv első hónapjában ebbe a kategóriába sorolni? A balatonkenesei Sirályt? Kétségtelen! A szolgáltató, fod­rász, fényképész üzleteink fiókjai egyedileg ugyancsak megütik ezt a mértéket, de a vidéki üzletekről már korántsem lehetne ezt állí­tani. Megállja helyét országos vi­szonylatban a keszthelyi gépko­csiszervizünk is. A fejlődés struktúrája eredmé­nyezte, hogy olyan szövetkeze­tünk, mint az egyébként országos hírű Pápai Asztalos Szövetkezet sem éri el jelenleg ezt a szintet. A szövetkezet vezetősége csak­nem 20 éven keresztül szinte ugyanazt a hagyományos bútort gyártotta s közben olyan nagy­fokú termelékenységet ért el, a szakmunkások képzettsége és be­­gyakoroltsága révén, hogy nem fordított kellő gondot a gépesítés korszerűsítésére, a választék bő­vítésére. Kétségtelen: a korábbi beruhá­zási politikánk is nagy mérték­ben hozzájárult, hogy a fejlődés üteme nem alakult kedvezőbb formában. Mégis hogyan fejlődhetett a Si­rály? — Kérdezhetné valaki. Rá nem ugyanazon szabályozók vo­natkoztak talán? Igen, de maga a tevékenység is. a műanyagipar az egyik legforra­dalmibb iparág. Itt van a lehető­ség a legtöbb fajta új termék elő­állítására, a legváltozatosabb for­mában. Nem a Sirály szövetkezetnek akarok propagandát csinálni, nincs is annak erre szüksége, ép­pen csak a szövetkezet példáján rávilágítani arra, hogy fejlődni, az átlagosnál jóval nagyobb mér­tékben fejleszteni eddig is le­hetett. Kell egy kis kockázatvál­A bátor, de reális alapokon nyugvó tervezés. Nem szabad fél­ni a millióktól, a­­ megdöbbentő számoktól. Olyan gépeket kell a fejlesztés­be beállítani, melyek a létszám változatlan vagy minimális növe­lése mellett ugrásszerűen növelik a termelést. Ez hozza az abszo­lút számban is a jelentős nyere­ség volumennövekedést. A nyerő­lalás a hagyományos, megszokott módszerekkel szemben. Vegyük a bútorgyártás felülke­­zeléses (poliészteres) eljárásának a bevezetését, mely a korábbi ké­zi munkával szemben öntéssel végezte a bútorok fényezését. A külföld megelőzött ebben a tech­nológiában, amikor a lakosság kezdte megkedvelni ezeket a tet­szetős és éppen a kézimunka ki­küszöbölése miatt olcsóbb bútoro­kat — mi is kezdtünk vele kísér­letezni, s legelőször éppen a Pá­pai szövetkezet tért rá az új tech­nológiai eljárás alkalmazására. A dolgozók előbb bizalmatlanul fogadták, féltették a keresetüket, mikor látták, hogy a termelé­kenység milyen nagy mértékben növekszik, s a kereset is emel­kedik —­­megbarátkoztak az új­jal! Nem volt nehéz, hiszen nagy fizikai megerőltetést kívánt a bú­torok magas fényének kézi erő­vel való végzése. Nemcsak a mi megyénkre jel­lemző, hogy a korszerűsítés tekin­tetében vannak kívánnivalók. Nem véletlen az elöljáróban em­lített kis- és középüzemek fej­lesztésére hozott GB határozat. Ismeretes, hogy a rekonstrukciós tervek kapcsán az MNB­­ már fel­hívással élt a szövetkezetek és vállalatok felé, hogy a textilruhá­zat, a kötszövő ipar, bútorgyár­tás fejlesztése érdekében adják be hitelkérelmeiket A tervek nyomán a kormány­zat emelni k­­vánja a lakosság jobb áruellátását ezért azokat a hiteligényeket helyezik előnybe, amelyek a legkevesebb beruhá­zással a legmagasabb volumenű termékmennyiséget adják a nép­gazdaságnak. Még nagymérvű emelkedése bizto­sítja a termelés növekedésénél elengedhetetlen forgóeszköz bőví­téshez és a beruházási hitel tör­lesztéséhez szükséges fejlesztési alapot, s a részesedési alap is az eddigieknél jóval nagyobb része­sedésre ad lehetőséget. A magas termelési érték, és az ennek nyomán felhalmozódó nye­reség tömege egyaránt fedezetet biztosít a személyi jövedelem (a bérfejlesztés és a részesedés), va­lamint a szövetkezet eszközeinek fejlesztéséhez. A Pápai Asztalos Szövetkezet rekonstrukciós tervében kb. 20 millió forintos fejlesztést irány­zott elő. Ebből 6 millió forint a mintegy 23 millió forintos ter­melésfelfutás forgóeszköz bővíté­séhez kell s kb. 8—10 millió fo­rint a gépi beruházás. Emellett némi építés­bővítést is tervezett a szövetkezet. A fejlesztés révén a szövetke­zet telephelye és gépparkja meg­felelne a korszerű középüzem kö­vetelményeinek de ilyen mérvű gépberuházással talán nagyobb termelési volument is tervezhe­tett volna, hiszen tulajdonképpen az az ésszerű, reális beruházás, melynél 3—5 év alatt a beruhá­zott gépek ellenértéke teljes egészében megtérül. Gondolni kellett volna arra is, hogy az 1975-re tervezett terme­­lésfelfutás nyereségben mit fog jelenteni: képes lesz-e a szövet­kezet az előirányzott 8—10 év alatt a fejlesztési alapjára előleg­ként felvett hitelt visszatörleszte­­ni? A termelés felfutása nyomán képződő 15—17 millió forint nye­reségnek kb. 60 százaléka (10 millió forint) nyereségadóként kerül befizetésre — a visszamara­dó 6—7 millió forint mintegy fe­léből képződik fejlesztési alap. nyilvánvaló, hogy így a fejlesztési alap még húsz év alatt sem nyújt fedezetet a hitel visszafizetésére. Azt hogy az ágazat milyen támo­gatást tud nyújtani egy-egy fej­lesztéshez a verseny, a vállalat Tudjanak élni a két szövetkezetét említettem név szerint. A cikket azonban pontosan azoknak a szövetkeze­teknek szántam, amelyekről nem beszéltem. Amelyek­­ most arra hivatkoznak, hogy könnyű ennek a két szövetkezetnek, olyan a profiljuk, mihez kezdjünk mi a cipőjavító fiókjainkkal, vagy a textil ruházati méretes tevékeny­ségünkkel ? Kétségtelen, hogy vannak ..di­vatos” ’szakmák nemcsak az áru­termelés, de a javítás-szolgálta­tás vonatkozásában is (gépkocsi, textiltisztítás, elektroakusztikai javítás stb.). Az is ismert tény, hogy éppen az életszínvonal emel­kedése következtében fokozatosan csökken a cipőjavítás volumene. De mondhatjuk-e azt, hogy pél­dául ennél a tevékenységnél tel­jesen kielégített a lakosság igénye? Talán a városban , de vidéken korántsem. A cipőjavító és méretes szövet­kezeteknél korszerű kisüzemi szintet szeretnénk elérni, amely­ben a dolgozók egészséges körül­mények között végzik munkáju­kat, állandó a munkaellátottság­­ok, szövetkezetek versenye, aján­lása dönti el. A példa is rávilágít arra, hogy csak a­­ merész, de mégis reális tervezés mellett lehet a szövetke­zet versenyképes a rekonstruk­ciós tervezéseknél. Vegyük a Sirály elképzeléseit, konkrét terveit. A szövetkezet az 1970. évi 50 milliós termelésével szemben (1965-ben még 10 millió forint volt), 1971-re 100 millió, 1975-re pedig 250 millió forintos termelési értéket tervez. A közel­múltban lezajlott vezetőségvá­lasztó közgyűlés szünetében fog­lalkozott Györgydeák Jenő szö­vetkezeti elnök a IV. ötéves terv célkitűzéseivel. A tagok hittek az elnöknek, mert az eddigi tervei­ket is mindig teljesítették! Nyil­ván­­ meglepte őket is ez a nagy szám. Negyedmilliárd, de ehhez az előfeltételek részben adottak, részben pedig biztosítani lehet —, miért volna teljesíthetetlen ez a tervszám? Gondoljunk arra, hogy a szö­vetkezetnek már jövőre — óvatos becslés szerint is kb. 16 millió forint nyeresége lesz, körülbelül annyi, mint amennyit a Pápai Asztalosok 5 évre összesen ter­veztek. Ebből egyévi termelés után is marad vissza 6 millió forint rint, s legalább 3,5 millió forint a fejlesztési alap. Ha figyelembe vesszük hogy a továbbiakban is, ha nem is ilyen nagy mértékben — de jelentősen nő majd a nye­reség (1975-ben kb. 26—28 millió forint lesz) — nyilvánvaló, hogy a szövetkezet a saját fejlesztési alapjából illetve az erre adót hi­telekből a termelésfelfutáshoz szükséges fejlesztéseket képes lesz végrehajtani, lehetőségekkel­ és megfelelő a személyi jövede­lem alakulása. Kisüzemnél kiseb­bek a fejlesztési igények is. Vi­szonylag kevés gép, inkább be­rendezés szükséges. Persze, tud­juk, ez sem olyan egyszerű, mert egy néhány százezer forint nye­reségnek a fejlesztési alapja eset­leg százezer forint sincs. Ebből pedig még a minimális fejlesztés is problematikus lehet. Nem akarom azt ajánlani hogy próbáljon a szövetkezet valami­lyen virágzó ,,melléküzemágat" létrehozni — de ténylegesen meg kell kísérelni valamilyen új te­vékenység bevezetésével bővíte­ni a szövetkezet termelését és ezen keresztül a nyereséget is. Egyszer úgy fejeztem be egy cik­kemet ebben a szövetkezeti új­ságban: Reméljük, hogy a szövet­kezeti vezetők tudnak majd élni az önállóságuk által biztosított le­hetőségekkel ... Igen, tudnak élni: egyik szö­vetkezetnél jobban mint a másik­nál, bár az adottságok sem azono­sak, de a kockázatvállalás sem ugyanaz. Dr. Szentkuti Ferenc Mi tehát a lényeg ?

Next