Szózat, 1922. március (4. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

al szabadkőművesek Ügye­ i ,,A szabadkőműveseik ügye“ című, februárius SSO-én megjelent cikkünk. élénk feltűnést keltett az MSSessz magyar társadalomiban és természetesen a Szaba­dkőműveseik körében is, akik most t­il átko­zattal fordulnak a hírlapokhoz, amelyben azt M­­aonyitjá­k, hogy ők állandóan­­sürgették maguk el­len a vizsgálatot, amióta területükért annak idején a kormány feloszlatta és a páholyházukat a Move­ elfoglalta. Előre is kijelentik ebben a nyilatko­zatukban a szabadkőművesek, hogy ők ártatlanok m­ind­abban, ami vád a hazafiatla­sság irányában ü­set érte. Ez is természetesen az általuk is kért és a mi cikkünkben is sürgetett vizsgálat lesz hivatva eldönteni Addig is, amíg ez most már remélhe­tőleg mielőbb megtörténik, mink csak egyet eme­lünk ki minapi cikkünknek idevágó kérdései közül, és ez az, hogy: volnak-e "nál­a szabadkőműveseknek határozottan politikai olyan céljaik és törekvéseik, amelyeket valamennyi „testvérökre“ kötelezővé tenni igyekeztek? Volke nekik úgyszólván saját­­külön szabadkőművesi politikátok, amelyet min­­denképen propagáltak s amely túlontúl ''kinőtt a , ,társadalmi jótékonyság" keretéből. Mert ezen fordul meg elsősorban minden. Mink nagyon csőd tudjuk, mit állítottunk, amikor azt mondtuk, hogy ilyen szabadkőművesi politika igenis volt, lés armatád­óján, ha már nem vág­u­nk vele az események elé, bizonyítani is fogjuk ezt. Az lehet, sőt igaz is, hogy régebben akármilyen politikai pártállású ember bekerülhetett a páholyokba, de hogy ott milyen szabadkőművesi politikának igye­keztek az illetőt a „testvérek“ megnyerni, az m­ár más kérdés. Később pedig ez a szabadkőművesi politika már odáig ertf­öldött, hogy a tagfelvéte­lekre is ki volt­­adva a jelszó, hogy csak olyanokat kell „testvérekül“ fogadni, akik ezeket a bizonyos politikai hitelveket vallják. Ezzel egyelőre meg­mondtuk erről a dologról a magunkét és most várjuk az annyit emlegetett vizsgálatot, amelynek során, azt hisszük, még lesz szavunk a dologhoz. Fisz­rey Gy­ör­gy nyilatkozata Bikády nyilt levellül Bikády Antal volt országgyűlési képviselő nyilt levele, mely lapunk tegnapi számában látott napvilágot, elénk megbeszélésre adott alkalmat politikai körökben. Mivel Bikády a Bizony Ákos Elnöklete alatt megalakult Országos Függetlenségi 18-as párt tagja volt, levelére vonatkozólag meg­kérdeztük Platthy György volt ország­­képviselőt, a föloszlott párt ügyvezető elnökét, aki így nyilatkozott: — Teljes mértékben osztom Bikády bará­tom levelének egész tartalmát. A függetenségi programon legfőbb pontja: a közjogi harc a 67-es kiegyezés, Ausztria és az osztrák császár ilyen, ma már tárgytalan, a Programm egyéb része meggyőződésem szerint is egyedül a kis­gazdapárt programja jóban és ami még többet je­lent, egyedül ennek szellemében és gondolkozá­sában van meg. Ez vitte a volt Bizony-párt tag­jainak nagy részét már előbb is a kisgazda­pártba, ahol többen velem együtt már 1920-ban is képviselőjelöltséget vállaltak. Mindezektől elte­kintve ma a nagy és egységes kormányzópártnak megteremtése oly elemi szükségesség, melyet csak s az elvakult elfogultság nem lát. Si’oxoa" Eipsäi feiseergettése a Geglén­i kisgazdák Cegléden -kisgazdagyiülés volt, melyet gazdasá­gi kérdések megbeszélésére hívtak össze. A kisüst­­ről és más dolgokról volt szó, — a politika ki volt zárva. A gyűlésen megjelent Drozdy Győző is. Őt tudniillik sárga kamáslija és macskanadrágja szin­tén kisgazdává avatta. Drozdy Győző természete­sen felszólalt. És már a második, harmadik mon­datnál átsiklott a politikára. Természetesen a masa módján, a nemzetgyűlés ellenzéki padijain divatos hangon kezdett beszélni. Ámde pórul járt. A ceglédi kisgazdák sem Drozdy elveivel nem értenek egyet, sem pedig nem tűrték a tiszteltet érdemlő nevek olyan módon való szidalmazását és sértegetését, mint ahogy Drozdy tette. Drozdy hangját csakha­mar elnyomta az általános felendulás, az egész gyűlés követelte, hogy távozzon az emelvényről Drozdy kénytelen volt abbahagyni beszédét és le­nyelve azokat a kemény mondásokat, melyekkel a ceglédiek illették, kiadalgott a teremből. Kint pedig a gyűlés rendezői, akik felelősséget vállaltak a trendért, figyelmeztették Drozdy Győzőt, hogy ne várja be a gyűlés végét, menjen ki azonnal a pá­lyaudvarra és utazzon el, mert nekik nem lehet az a feladatuk, hogy a Drozdy testi épségét védele­lmesagk. • Helyralgsik­ös 's Orlchi lapokban megjelent hírét: vertus a tot­­teeiegy« gyönki kerületiben él. Schweitzer Brunő szob­­r­on kívüli százados lép föl An­drássy—Friedrich­­jsmmam. Itt Ssisi&áim Branó jua «mai, közléséire kérte föl lapunkat, hogy ő a gyönki kerületben nem az Andrássy-párti, hanem az egységes kormányyzni­­párt programmjá­val a­kar föllépni. Felbu­llik a liberális blokk A Rtesay-párt tegnap Bárczy Istvánnal, Sán­dor Pállal és Huppert Rezsővel választási szövetsé­get alakított. A szövetség neve: „Szabadelvű polgá­rok szövetsége“ lesz. Ez az új szervezet közös vá­lasztási akciót indít és jelölteket állít a városi ke­rületekben, — amint közük­ — a demokrata párt jelöltjei ellen is. Ezzel az új alakulással a liberális blokk föl­bomlása véglegessé vált. A blokk eddigi tagjai: a szociáldemokraták, a Batthyány-párt, a Vázsonyis fólé demokraták és most már a Rassay, Sándor Pál-féle szövetség is kül­ön-k­ülön és egymás ellen indulnak a választási harcba. A liberális blokk fölbomlása már régebben észrevehető volt. A nem­zetgyűlés folyosóján Vázsonyi és Rassay már egy­szer éles szóváltásba keveredtek. Rassay útja a vá­lasztójog kérdésében is elvált a b blokk többi tagjai­nak irányától. A blokk egyes csoportjai a válasz­tások során főként egymás esélyeit fogják veszé­lyeztetni, mert többnyire ugyanazon kerületekben vélik­ elérni a sikert és így főképpen egymás ellen fognak küzdeni. Kilátásaikat igent­so­k helyen ke­resztezni fogja a Heinrich Ferenc vezetése alatt megalakult nemzeti polgári párt. Eloszlottati e genovi Konferencistoz iszett reményeit „A Genovába vezető út nyitva áll“~— írja a Lloyd Georgehoz közelálló Daily Chronicle a bou­­logirei találkozás eredmény­éhez fűzött kommentár­­jaiban. Nyilvánvaló, hogy a kongresszus március 10-én tartandó megnyitása immár semmi nehéz­ségűt sem­ ütközik, annál kevésbé, mert a boulognei értekezlet kikapcsolja mindazokat a pontokat, ame­lyek a francia soviniszta blokk túlzó nacionalistái­nak kellemetlenek lehetnek. A francia sajtó maga leszögezi, hogy a genovai konferencia Canissel szemben semmiféle változást nem hozhat. Genova tehát csak konzerválhatja a hibákat, amelyeket ott elkövettek. Épp ezért érthető, hogy Németország­ban, ahol nagy reményekkel néztek a genovai ér­tekezet elé, a boulognei egyezmény teljes kiábrán­dulást okozott. A Lokalanzeiger föl­veti a kérdést, hogy mi haszna volna Németországnak abból, ha i.kneg­, Genovába? Fölösleges dolog v volna oda b­­zottsá­got küldeni, hisz ennek más dolga nem is lenne, mint hogy újabb ultimátumot vegyem át a francia „hisztérikus ,sovinizmus“­ szószóló járnak­ kezéből. Az angol sajtó sem ír nagy e­ielkesodéssel rá ibrusognei tanácskozás eredményeiről. A Manches­ter Guardian vezércikkében­ rámutat arra, hogy Dloyd Georgenak nem lett volna szabad­ olyan kö­telezettségeket magára vállalnia, amelyek az orszá­got a jövőben veszélybe ránthat­ják. Határozottan ki­jelenti, hogy katonai kötelezettséget Franciaország­gal szemben nem szabad vállalni, annál kevésbé, mert ez homlokegyenest ellenkezik a népszövetségi szerződés szellemével. A világsajtónak meglehetőse®­ ellentmondó In­céiből megállapíthatjuk azzt is, hogy a genovai kon­ferenciát a még egy sereg értekezletnek kellene meg­előznie. A párisi lapok azt a bárt köttik, hogy Poincaré még a konferencia előtt Londonba fog utazni. Ad latin értesülése szerint Schainer, az új olasz­­külü­g­ymin­iszter tárgyalni fog a francia mi­­­niszterelnökkel és ezekhez a megbeszélés­ekhez a lap nagy reménységeket fűz. Rámutat ugyan arral, hogy Schaitzer Washingtonban nagy eréllyel dol­gozott azon, hogy Franciaország hibáit föltárja és ezért n­a bírjai a francia kormány teljes bizal­mát A francia kormány­­mégis bízik abban, hogy Franciaország és Olaszország­ között is visszatér a topamis viszony, miáltal az antant ismét visszakerül a reálpolitika útjára. Londoni jelentések szerint­ az antant szakértői március 6-án gyűlnek össze Londonban, hogy a genovai konferenciát előkészítsék, még­pedig azok­nak a szempontoknak figyelembevételével, ame­lyeket Cannesban és Boulogneban az angol és fran­cia miniszterelnök megállapítottak. Mindezek a híradások kétségtelenül mutatják, hogy az antant Genovában teljesen egységesen és az engedékenységre, a megegyezésre valló jegesen mélyebb hajlandóság nélkül fog föllépni, és ezzel a legújabb konferencia csak eggyel fogja szaporí­tani az eddig lefolytatott hiábavaló és reménytelen nemzetközi megbeszélések számát Bécs, február 28. (A Szózat tudósítójának elefomjelentése.) Londonból jelentik: A Nemyork Times londoni levelezőije Lloyd George és Poinearé­alálkozásáról azt táviratozza, hogy a francia-Mo­­ol szövetség húsz évre köttetett és azt London­ra» ncelt j­elöli Kaan­U VCgfeS SmssL . MÁRCIUS ,­ SZERI A régi 48-as függetlenségi hí állásfoglalása Zlinszky István és Koltsy Pál nyilatkozat — A Szózat tudósit­ójától —• A miniszt­erelnöik —­ mint ismeretes — Heves intézett Zlinszky István volt országgyűlési képvis­lőh­öz, amelyben fölhívta­ azokat a volt 48-as és füg­getlenségi országgyűlési képviselőket, kik Károly Mihály és környezetének országrontó működéséte távoltartották magukat és azt elítélték, hogy támo­gassák őt és az egyesült pártot a független Magyar­­ország kiépítésének munkájában és a nemzeti ki­rályság megteremtésében. A Szózat munkatársa a mai napon fölkerestü­ Zlinszky Istvánt, hogy tőle a régi megbízható függ­­etlenségi párt magatartásáról információt szerez-­­zen. Munkatársunknak Zlinszky látván a követői kenőket mondotta: — A helyzet ma az, hogy részletes fölvilágosi­­­tásit még nem adhatok. A miniszterelnök úrt levele értelmében a­ párt tag­jait összehívtam s mi régi párt csütörtökön délután négy órakor a­ Pannóniában f­og értekezletet tartani s ott dől el­ az, hogy a régi függetlenségi és 48-as párt tagjai aj beimitáló felhívással szembeni milyen állást fog­­­unk elfoglalni. Természetes dolog, előre megjósolod, nem tudom, hogy a párt támogatni fogja-e az egyee­ségses pártot v­agy sem.­­ — A magam részéről azonban kijelentem az, hogy az úgynevezett Batthyány-pártot nem tartják a régi 48-as Kossuth-párt örökösének. — A csütörtöki értekezlet politikai szompattt­j tól mindenesetre érdekes tesz, mert ezen az érte-j kezl­eten, főleg a vidék fogja kinyilvánítani polkik*g felfogását — Én a magam részéről többet nem mondok,­ nem mondhatok, mert az értekezlet többségének­ lesz módja abban, hogy politikai felfogását Bethleni miniszterelnök! felhívásával szemben kifejezésre* juttassa­ Hoitsy Pál, a régi 48-as függetlenségi pártj ■egyik oszlopa, a következő­ nyilatkozatot tette: I — Mi. a régi 48-as és függetlenségi párt ember­­rét, gróf Bethlen István miniszterelnök felszólít­ása-, na és invokálására, mint magánemberek, csütörtök­öm összegyűlünk a Jiannonia-s­zállodában, arzost­­ megbeszéljü­k azt, hogy mily módon kapcsolódha-­­tünk be a mai politikai helyzetbe. Hangsúlyo­.­­zom azt, hogy mi magánemberek azért, mert­ véleményem, szerint a 48aus függetlenségi pártna­k, mint közjogi pártnak semmi létjog­osultsága nin­­­ csen. A viszonyok olyan képek­ alakultak, hogy pártunk programmját a körülményeit­­változtatták­ meg. A mi régi pártunk programmj­a részben és­ legfőbb pontjaiban megvalósult. Ausztriától távoli vagyunk, bár meg­csonkítva, de önállóak, önálló bankkal, önálló hadsereggel rendelkezünk úgy,­ hogy a régi 48-as függetlenségi pártnak igaz embe­r­rei csak bizonyos szociális kérdésekben támaszt­hatnak követelményeket. Tekintettel azonban arra, hogy az egységes párt programmja a részletekre­ is kiterjed, igazán felesleges, hogy a régi 48-as párt közjogi alapra h­elyezked­v­e külön­­pártot ad, kössön akkor, amikor az egységes párt minden még meg nem valósult egykori programmpon­­tunkra is súlyt helyez. — K­ép­­esen segítek tartom, hogy a régi idők-*,­tzöz ragaszkodva, a régi 48-as függetlenségi párt­ emberei ellenzékbe menjenek akkor, amikor egy megcsonkított Magyarország életének előbbrevéte­léről van szó. A régi 48-as függetlenségi párt, amely Károlyi Mihály internacionalista túlzásai­val szemben is passziv rezisztenciát tanúsított, nem tartozhat ahhoz a párthoz, amely még most is, mint ellenzék kíván érvényesülni.­­ Megjegyzem, hogy ez mind a saját véle­ményem. De azt hiszem, hogy a régi 48-as függet­lenségi párt minden tagja osztani fogja az én vé­leményemet.­­ Természetes, hogy mikor így beszélek, ak­kor csak azokról az egyénekről mon­dom el álta­lánosságban a véleményemet, akik a Károlyi Mi­­hály-féle­­ internacionalizmusba fulladt független­ségi politikával nem azonosították magukat s akik­kel természetesen én is együtt tartok. Ily körülmé­nyek között várható, hogy a csütörtöki értekezle­tem gróf Bethlen István miniszterelnök felhívását honorálni fogják. (II.) A francia-cseh szövetség híte­s valótlanság­ a Rómából jelent Hik. Dr. Benes kijelentette, hogy lAsantant és Franciaország között kötött szerződés hire nem felel meg a valóságnak. Ehhez a ritka őszinte nyiatkosáshoz meg kell jegyzemnünke, hogy ezt a hirt , éppen Benes személyéhez közelálló cseh kormánylapot röpítették világgá és pedig minden valószínűség­ű lístafi r­ism a cseh mimsderű­nek tudlm MsS. ..

Next