Szózat, 1922. július (4. évfolyam, 149-173. szám)

1922-07-02 / 149. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. RÓZSA­ UTCA 111. KERESZTÉNY POLITIK­U NAPISZ1P (Podmaniczky­ utca sarok) rtUFON : Szarkeszterig: József 63—52, József 64—46, kiadóhivatal: József 63—51 roMUNKHTJIRSI ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre ........... 280 korona Egy hónapra________100 korona Egyes szám .. ...........­ 5 korona A magyar tudomány ügye Írta: Zsilinszky Endre A kormányzó ő főméltóságának kéziratát bizonyára nagy lelki gyönyörűséggel fogják olvasni szerte e csonka hazában. Talán túl is a trianoni határokon, ha ugyan eljut testvé­reinkhez a jó hír is, nemcsak mindig a rossz. Mert jó hír, hogy minden nagy gazdasági és szociális nyomorúságunkban odáig erősödött idehaza a porból való felemelkedés akarata, hogy ismét a tudomány felé is fordíthatjuk már figyelmünket a napi gondok mellett és hogy éppen a magyar állam feje siet rámu­tatni e téren a tennivalókra. Alig van keserűbb és elkeserítőbb követ­kezménye történelmi államunk feldaraboltatá­­sának és kiraboltatásának, mint hogy az élet általános standardjának mérhetetlen lehanyat­lásával párhuzamosan a magyar tudomány fája alól is kimosódott a talaj. A Kolozsvárról menekült nagymúltú és egykor gyönyörűen felszerelt egyetem menekült tanári kara most ünnepelte az erdélyi Alma Mater félszázados emlékünnepét Szegeden. A tanárok a régiek, a tudomány bennük a régi, a buzgalom, a tudo­mány és az ifjúság szeretete a régi, de hol van­nak a kolozsvári egyetem különböző szak­u­ltásai­nak nagyszerű intézetei és felszerelései? Hol vannak a kolozsvári gyönyörű klinikák, hol van Apáthy István fiziológiai intézete, hol van a nagyszerű botanikus­ kert, hol van a Földtani Intézet, a könyvtárak, a tágas helyiségek? Mindez ma a bocskoros idegené. A mienk, kor­mányunké, professzorainké és diákjainké a gond, a keserű küzködés a tudományos munka mérhetetlen anyagi nehézségeivel. A kolozs­vári egyetem itt csak példa, egy a sok közül: a tudomány igazi művelőinek hasonló nehéz­ségekkel kell megküzdeniök gazdasági általá­nos nyomorúságunk miatt másutt is, a fővá­rosban is. A magyar állam nem tud és nem tudhat ma gondtalan életet biztosítani a leg­­felsőbbrendű szellemi munka számára, nincs pénz a könyvtárak bővítésére, nincs pénz műszerekre és mindenfajta tudományos segéd­eszközök beszerzésére, nincs pénz könyvek ki­adására és egyre szaporodnak a fiókok szá­mára írott tudományos munkák, melyek Isten tudja mikor fognak napvilágot látni. És e szomorú távlatba belevillan egy pilla­natra egy fénylő pont: az Akarat. A szívós aka­rat minden nehézségek legyűrésére. Minden elveszhet körülöttünk, de míg a nemzetünk lel­kében egész és ép, végképpen semmi sem ve­szett el. A lelken keresztül gyógyul sokszor a test is, a nemzetek életében pedig mindig. Lel­kében meggyógyítani szegény elesett nemzetün­ket, lelkében felemelni és uj célok felé indí­tani: itt az archimedesi emeltyű. Ez lett volna valójában nemzetünk egész- -w­k. bó*apa r»aA.«*A.«wjk és nagyságának leg­főbb emeltyűje a múltban is. Csakhogy nem vettük valahogy észre. A felszínes és gyökérte­­len új­ magyar városi civilizáció kirakat­­eredményeit hajszolva bizony-bizony Szé­chenyi István óta kezdtük el­ hagyogatni az igazi magyar kultúra forrásait s az igazi tudo­mánnyal, és az igazi"m­űvészettel mindig kevés .sebbet törődött állam is, társadalom is, mint ahogy kellett volna, mint ahogy természetes lett volna. Ha tudósaink nem is éltek nyomor­ban, min­t ma s nem is küzködtek olyan nehéz­ségekkel, mint ma, az igazi tudománynak soha nem volt meg­ nálunk az a gyönyörű nimbusza, amely előtt áhitattal áll meg a magyar ember Németországban és az északi kulturállamok­­ban. Tudatosan nem mondok nyugatot, mert nem a nyugati civilizáció hiányzott nálunk, hanem az északi kultúra. A lelki élet mély­sége, a mélység és az igazi szellem kultusza. Ne keressük most az okokat, elég, ha megálla­pítjuk a szomorú valóságot. Fájdalmas ez kü­lönösen azért, mert nem igaz az a rosszhiszemű és sokat emlegetett vád, hogy a magyar faj lelkileg nincs kellően felszerelve a tudományos munkára. Vann­ak tudományágak és pedig nem utolsó sorban a természettudományok, nem is szólva a jogról és az államtudományokról, melyeikben halhatatlant alkotott és alkot a magyar­ géniusz. Csak éppen hogy nem ismer­jük és­­becsüljük eléggé ezeket a csöndes nagy­­jainkat, csöndben elért eredményeiket. Nem nagyon t .Kás beszélni például arról, és csodá­­latos módon hallgatni szeret erről az a túl­­hangos zsinalizmus is, amelynek pedig a féltudósok és kótyagos fejű szociológusok szá­mára árnnya elismerő szava volt és van, hogy mit alkottak a magyar geológusok és geográ­fusok eddig is és helyet foglalnak el az egész világ Bezzeg Jászi Osz­kár és Die­­cs nevei ott peregtek naponként kultura bérlőinek ajs­kán és ujj '! A kor.­i magas kéziratának kettős jelei­n­­k — szimbo­likus — te­ t .­­ . v az állam és a magyar tár­sadalom figyelmét felhivja arra az életbevágó mentési munkálatra, melyet a magyar tudomány érdekében kicsinek és nagy­nak el kell végeznie. A másik, a tényleges, abban áll, hogy legmagasabb tudományos inté­zetünkön, a kormány által nyújtandó ötmilliós segéllyel, megkezdi­­ezt a mentési munkát, és fölszólítja az egész társadalmat a példa követe­tésére. Nagy igazságokat tartalmaz ez a kézirat, nem árt jól a lelkünkbe vésnünk. A Magyar Tudományos Akadémia idáig valóban a társa­dalom szabad adózásából tartotta fenn magát, holott más államok akadémiái elsősorban és mindenekfelett állami intézetek. S ha régen az Ausztriával való együttélés kényszere nem is engedte a magyar tudományosságnak s a legf­első tudományos intézetnek ezt a természetes szerves összeforradását a nemzeti állammal, most már ennek semmi akadálya. Sem a min­dennapi nyomorúság, sem a modern gazdasági élet csúf kapitalista túltengése, sem a modern civilizáció általános műveltségibeli nivellálásra való törekvése nem szabad hogy elmossa sze­münk elől azt az alapvető igazságot, hogy egy nemzet elsősorban kimagasló szellemeiben él és egy nemzet belső értékének, de élet­erejének is legigazibb fokmérője mégis csak az a szellemi és erkölcsi magasság, amelyre a legkiválóbb példányai a fajnak föl tudnak emelkedni. És­pedig minél elmaradottabb egy nép nagy tömegeiben, minél nagyobb szín­vonalkülönbségek mutatkoznak egyes rétegei műveltségében, átírtál­­inkább, mert annál na­­gyobb erővel kell az ilyen társadalomra ki­sugároznia a legfelsőbbrendű­ szellemeknek. Tudományról és tudósokról nálunk még ma is sokszor hallani éretlen és lekicsinylő nyilatkozatokat, még ott is, ahol azt az ember legkevésbé várná. Most a­ magyar állam feje mutat példát arra, milyen magas szempontból és minő tisztelettel kell nézni a tudományra, a tudomány intézményeire és­ művelőire. Vajha­­ minél teljesebb áldás és eredmény kísérné ezt a Avönyörü ' ' Jtpg 3 Rommán J­ kormányzó a magyar kultúráért A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kor­mányzó a közoktatásügyi miniszterhez a kö­vetkező kéziratot intézte: Kedves gróf Klebelsberg! A magyar tudo­mányosság súlyos válsága mindnyájunkat aggodalommal tölt el. Nem­ kétlem, hogy a művelődésünk megmentése érdekében megin­dult lelkes akció a nemzetet áldozatkészségre fogja serkenteni. De az államnak is köteles­sége, hogy amennyire súlyos pénzügyi hely­zete megengedi, a mostani átmeneti nehéz időkben részt vegyen a nemzet közművelődési válságának enyhítésében. Míg az akadémiák Európaszerte az állam által alapított és támo­gatott tudományos testületek, addig nálunk a Magyar Tudományos Akadémia csaknem kizá­rólag a társadalom áldozatkészségére maradt utalva. Ezért Akadémiánk nagy kulturális je­lentőségétől áthatva kívánatosnak tartom, hogy az állam annak segítségére siessen, miért is utasítom önt, hogy a magyar királyi pénz­ügyminiszterrel és a Magyar Tudományos Akadémiával haladéktalanul érintkezésbe lépve, tegye meg a szükséges alkotmányos lé­péseket ez intézményünk zavartalan működé­sének állami támogatással való biztosítására. Kelt Gödöllőn, 1922. évi junius hó 28. Horthy, s. k. Gróf Klebelsberg, s. k.

Next