Szózat, 1923. február (5. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ifl. Rózsa utca 111. (Potímaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63—52, József 63—46, kiadóhivatal: József 63—51 Fiókkiadóhivatal: IV. Városház utca 10. Tel.: 77—84. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre................1120 kor. Egy hónapra............ 409 kor. Egyes szám............... 20 kor. Külföldre egy hónapra 900 kor. V. ÉVFOLYAM 25. SZÁM CSÜTÖRTÖK , BUDAPEST, 1923 FEBRUÁR 1 A vagyonváltság tanulságai A Szózat politikai hírei között ma sok olvasónktól bizonyára észrevétlenül húzódott meg egy közlemény arról, hogy a pénzügyminiszter kedden délután beterjesztette jelentését a nemzetgyűléshez az október végéig befolyt vagyonváltságokról. Számok és felsorolások mentői nagyobbak, rendszerint annál érdektelenebbek, mert az életben ma, sajnos, igen nagy számoknak csak igen kis valóságok felelnek meg, a vagyonváltság pedig amúgy sem valami kellemes fogalom és olvasmány. De az, aki nemcsak szórakozni akar az újságból, hanem tanulságokat is kiolvasni belőle, már ugyancsak meglepődhetett a közölt statisztikai adatokon, amelyek hatalmas fegyvert adnak mindnyájunk kezébe, akik gazdasági politikánk radikális átépítését kívánjuk nemzeti és fajvédelmi irányban, hogy egyszer már végre igazságossá tétessék az ország lakosságának különböző termelő csoportjai között az állami terhek eloszlása, amely ma éppen fajvédelmi szempontból igazságtalan. Kállay Tibor pénzügyminiszter jelentése szerint ugyanis a vagyonváltságról szóló első törvény alapján, tehát az ingó vagyon után (ideértendők betétek, folyószámlák, letétek, részvénytársasági és szövetkezeti részvények, üzletrészek, külföldi értékpapírok, külföldi valuták) befolyt 3.32..136.05 STAR- rona vagyonváltság, míg a második törvény alapján a mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága fejében összesen 3.990.593.709 korona, tehát a földbirtok vagyonváltsága mintegy 660.000.000 koronával meghaladta a tőkésekét. Már ez az adat is feltűnő, hiszen az ingó tőke tulajdonosai mindig nagy fennen dicsekedtek, vagy keservesen panaszolták, hogy az állam minden terhet az ő nyakukba varr, míg a kedvezményezett gazdatársadalom alig fizet valamit az állami adókból. De még meglepőbb az ingó tőke elmaradása a vagyonváltság terén, ha megfontoljuk, hogy az ezer holdon felüli gazdaságoknak a földbirtokreform céljaira természetben kell leróniuk vagyonváltságukat, az ő millióik tehát nincsenek benne az előbbi összefoglalásban. Minthogy a mezőgazdaságilag megművelt 12.500.000 hold földből mintegy 15 százalék esik a nagybirtokra s minthogy a váltság kulcsa fölfelé emelkedő, bízvást úgy számíthatjuk, hogy a földvagyonváltság még egy milliárd koronával, összesen tehát 1 milliárd 660.000 koronával, tehát éppen 50 százalékkal lesz több, mint az ingó tőke váltsága. Ha most már hozzáveszszük azt, hogy a budapesti tőzsdén jegyzett értékpapírok mai értékének, a betéteknek, a folyószámla követeléseknek, a legnagyobbrészt az ingó tőkések kezében levő házbirtoknak, valamint mindennemű egyéb tőzsdeileg nem jegyzett üzletnek és vállalkozásnak értéke legalább is annyi, mint a mezőgazdasági ingatlanoké, bár a mi meggyőződésünk szerint jóval nagyobb, elképesztő valóságában áll előttünk az a tény, hogy az ingó tőke, amelynek legalább 75 százaléka zsidó kézen van, részben ismét kibújt az adózás, ez esetben a vagyonváltság alól. Tette ezt pedig akképpen, hogy közben mindennemű egyéb adózás ellen is kéz 1lábbal hadakozott és keserves siránkozással kürtölte világgá végső lerongyolódásának és tönkrejutásának veszedelmét, miközben reprezentánsai nap nap után fényesebb, 100 milliósautomobilokon menekülnek a finánc elöl. Ezt a kérdést egyszerű vállvámogatással nem intézhetjük el. Itt cselekedetekre van szükség Azzal a sóhajtással, hogy „hja, ingó tőkét nehéz megfogni,“ nem fejezhetjük be a dolgot. Korántsem jut eszünkbe az, hogy a földváltság nagysága ellen zúgolódjunk, mert a vagyonváltságrra feltétlenül szükség van, nekünk nemzet- és fajvédelmi szempontból az ingó tőke hiányos megadóztatása fáj, fáj pedig kétszeresen azért, mert éppen azokat az elemeket hagyja futni, amelyek igen nagy százalékban idegen fajúak és egyáltalában nem tartoznak a nemzetfenntartó rétegekhez, hanem ellenkezőleg legtöbb esetben csak meddő elharácsolói a gazdasági élet fölöslegeinek. Ha valamikor, eme vagyonváltsági statisztikából derül ki, hogy a bankkapitalizmust ugyanazokkal, sőt még súlyosabb terhekkel kell megróni, mint a mezőgazdaságot, hogy az állam hitelpolitikájának a mezőgazdasági élet felvirágoztatásátkell szolgálni A francia megszállók teljes eréllyel folytatják megkezdett műveleteiket. A Havas-ügynökség már korábban is meglehetősen optimista jelentései, a francia hivatalos köröknek a helyzetet még kedvezőbb sziliben feltüntető jelentései dacára sem lehet arra következtetni, hogy a francia akció előre haladna. A legnagyobb akadály kétségkívül a vasutasok ellenállása. A Hunt-vidék nemcsak a világ egyik legelső ipari területe, hanem kétségkívül Európának az a része, melyet a leggazdagabb, legtökéletesebben kiépített egyúttal természetesen legkomplikáltabb berendezésű vasúti hálózata borítja. Nem csoda, ha a berlini jelentések hangsúlyozzák, hogy a forgalom napról-napra gyengül, bár a franciák vámgyűrűje ma már teljesen kész. Az ellenállásba ugyanis már nemcsak a felső-, hanem a középfokú hivatalnokok mellett legkisebb állást betöltő forgalmi személyzet is bekapcsolódott. A franciák tévedtek tehát midőn azt hitték, hogy könnyen végeznek a vasúttal, ha a fő tisztviselőket eltávolítják. A franciák militarizálták ugyan a Ruhrvölgyi vasutat, úgyszintén egynéhány fontosabb vonalat, ennek ellenére a forgalom csak nem akar megidulni. Mainzban, ahol a franciák megkísérelték a forgalom átvételét, valamennyi vasutas azonnal sztrájkkal fenyegetőzött. Ezen az állomáson ma délután óta a forgalom tökéletesen megszűnt. Mi sem jellemzi jobban a helyzetet, mint az, hogy egyes helyeken a franciák előressegsett revolverekkel kényszerítették a forgalmi személyzetet, hogy vezessen francia élelmiszerszállítmányokat és az, hogy a megszállók komolyan foglalkoznak az élelmiszerküldeményeknek automobilokkal történendő szállításával. Majna- Frankfurtban is teljes a vasutassztrájk. Bár a francia hatóságok megfenyegettek mindenkit, aki a szolgálatot megtagadja, hogy haditörvényszék elé állítja, eddig még egyetlen német vasutas sem jelentkezett szolgálatra. A megszállott területek lakosságának izgatottsága is állandóan növekszik. Wiesbadenben összeütköztek a német rendőrök és a francia katonák. Trierben a helyzet annyira feszült, hogy a négereket utasították az élestöltény használatára. Aachenben súlyos őszedközések voltak a munkások és a belga járőrök között. Dükrenben Romaeh kiutasított, aacheni kerületi főnököt átutazása alkalmával a lakosság ezrekre menő tömege üdvözölte és e tüntetés következtében összeütközései támadtak a lakosság és a francia négerek között. Itt is beszüntették a vasutasok a munkát. Bochumi jelentés szerint a francia katonák ismét agyonlőttek egy vasúti kalauzt. Az általános sztrájk terve úgy látszik nem kerül most -dúsításra, mert ez tulajdonképpen fölösleges, hiszen a franciák lengyel és cseh esetleg olasz bányászokkal pótolhatnak a megcsapnaió munkáslétizumot. Maga a vorosz belügymivelet is elítélőm nyilatkozott aztalános sztrájkról, melynél sokkal hatalmasabb fegyver:• passzív elmúllás. A földmunkás szakszervezet is elvetette a sztrájkra vonatkozó javaslatot, ez nyomatékosan kauvetnyozta a német államhoz való ragaszkodása.. . A franciák természetesen meglehetős rózsás színben tüntetik fel a helyzetet. Egy London számára leadott francia szikratávirat azt és nem a kereskedelmi hitelek révén az ingó tőke mammutszerű megduzzadását. Revízió alá kell venni az ingó tőke vagyonváltságát, a háborús vagyonok megadóztatásáról kilátásba helyezett törvényjavaslatokat a legrövidebb idő alatt meghozni, a tőzsde milliárdos forgalmát sokkal igazságosabb, tehát súlyosabb adó alá venni és így tovább az adózás minden részletkérdésében lehetetlenné kell tenni azt, hogy az ingó tőke állandóan kibújjék a méltányos megadóztatás alól. Mert jaj annak a nemzetnek, amely csak azokra hárítja a terheket, akik egész éven át dolgoznak, hogy egyszer arathassanak és nem adóztatja meg kellőképen azokat, akik súlyos munka nélkül íróasztalaik mellől milliárdokat harácsolnak össze, mondja, hogy a német munkások már meggondolták magukat és nem hajlandók teljesíteni a német kormány és a Ruhr-vidéki iparmágnások parancsát. Már ez az utóbbi kifejezés is világosan bizonyítja, a jelentés eredetét. Nyilatkozott Degontte tábornok is, ki a német kormányt kihívó magatartással vádolta. A szövetséges kormányok (Anglia és Olaszország nélkül) rákényszerítik Németországot akaratuk teljesítésére. Késedelem nélkül folganatosítja a büntető rendszabályokat. Ebben a pillanatban kétségtelen, hogy a Sluhr-vidék megszállása és az ott fellépő forgalmi zavarok nemcsak a küzdőfelek közgazdaságát érintik kellemetlenül, hanem a szövetségeseket is. Különösen szenvednek ez olaszok, kik idáig nagymennyiségű jóvátételi szenet kaptak és ez, minden francia híradás eleven cáfolatául, az utóbbi időkben tökéletesen kimaradt. Az olasz sajtó hansúlyozza, hogy a ruhrvidéki akció nagy veszélyeket rejt magában. Az Idea Nazionale rámutat, hogy a bonyodalom mind veszedelmesebbé válik a többi európai államra. A Ríál--kérdéshez legitim európai érdekek kapcsolódnak, amelyek jogossá teszik a beavatkozást. Az Il Mondo attól tart, hogy közeledik az idő, midőn a Versailles béke aláírói kénytelenek lesznek közbelépni. A Iilustitia, az Úvgaria jnakuimot állít fel ,a jóvátételek és hadiadósságok között, tiltakozik minden erőszakos politika ellen és követeli a viszályok alapjának, a versaillesi szerződésnek revízióját. Hogy a világ közvéleménye mily távoli területeken is a francia tervek ellen fordul, mi sem mutatja jobban, mint az a Tokióból érkezett hír, mely szerint a japáni munkásság képviselői tüntetni akartak a tokiói francia követség előtt. A franciák ki akarják utasítani az összes vezető hivatalnokokat Bécs, január 31. (A Szózat tudósítójának telefon jelentése) Essenből jelentik: Most kezdődött meg a lluhr-vidék megszállásának második fázisa. Hogy mi lesz a lényege ennek az új támadási tervezetnek, milyen oldalról igyekeznek majd a franciák a német ellenállást letörni és ebben a támadásban milyen fegyvereket alkalmaznak, azt egyelőre még nem lehet tudni. Az új taktikának egy része azonban máris világosan megmutatkozik. A franciák ugyanis kérlelhetetlen hadjáratot indítottak minden német vezető hivatalnok ellen. A törvényszéki komédiákat már abbahagyták és most a letartóztatottakat egyszerűen kiutasítják, mégpedig azzal az eljárással, hogy a kiutasításra ítélteket egyszerűen átszállítják meg nem szállott területre és ott kiteszik őket az országukra. Azt hiszik, hogy a franciák akciójukat rövidesen kiterjesztik a Ruhr-vidéken lévő összes vezető német hivatalnokokra. Az ellenállás a németek részéről természetesen egyre erősebb lesz. A ruhr-iideld németek igyekeznek taktikájukat tökéletesíteni, hogy eredményes ellenállást fejthessenek ki a megszállók önkényével szemben. A franciák letartóztatják a smne vasúti liszteket Összeütközés német rendőrök és francia katonák között