Szózat, 1923. február (5. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ifl. Rózsa­ utca 111. (Potímaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63—52, József 63—46, kiadóhivatal: József 63—51 Fiókkiadóhivatal: IV. Városház­ utca 10. Tel.: 77—84. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre................1120 kor. Egy hónapra............ 409 kor. Egyes szám............... 20 kor. Külföldre egy hónapra 900 kor. V. ÉVFOLYAM 25. SZÁM CSÜTÖRTÖK , BUDAPEST, 1923 FEBRUÁR 1 A vagyonváltság tanulságai A Szózat politikai hírei között ma sok olvasónktól bizonyára észrevétlenül húzódott meg egy közlemény arról, hogy a pénzügy­­miniszter kedden délután beterjesztette jelen­tését a nemzetgyűléshez az október végéig befolyt vagyonváltságokról. Számok és fel­sorolások mentői nagyobbak, rendszerint an­nál érdektelenebbek, mert az életben ma, saj­nos, igen nagy számoknak csak igen kis való­ságok felelnek meg, a vagyonváltság pedig amúgy sem valami kellemes fogalom és ol­vasmány. De az, aki nemcsak szórakozni akar az újságból, hanem tanulságokat is kiolvasni belőle, már ugyancsak meglepődhetett a kö­zölt statisztikai adatokon, amelyek hatalmas fegyvert adnak mindnyájunk kezébe, akik gazdasági politikánk radikális átépítését kí­vánjuk nemzeti és faj­védelmi irányban, hogy egyszer már végre igazságossá tétessék az or­szág lakosságának különböző termelő cso­portjai között az állami terhek eloszlása, amely ma éppen fajvédelmi szempontból igazságtalan. Kállay Tibor pénzügyminiszter jelentése szerint ugyanis a vagyonváltságról szóló első törvény alapján, tehát az ingó vagyon után (ideértendők betétek, folyószámlák, letétek, részvénytársasági és szövetkezeti részvények, üzletrészek, külföldi értékpapí­rok, külföldi valuták) befolyt 3.32..136.05 STAR- rona vagyonváltság, míg a második törvény alapján a mezőgazdasági ingatlanok vagyon­­váltsága fejében összesen 3.990.593.709 ko­rona, tehát a földbirtok vagyonváltsága mintegy 660.000.000 koronával meghaladta a tőkésekét. Már ez az adat is feltűnő, hiszen az ingó tőke tulajdonosai mindig nagy fen­nen dicsekedtek, vagy keservesen panaszol­ták, hogy az állam minden terhet az ő nya­kukba varr, míg a kedvezményezett gazda­­társadalom alig fizet valamit az állami adókból. De még meglepőbb az ingó tőke elmara­dása a vagyonváltság terén, ha megfontol­juk, hogy az ezer holdon felüli gazdaságok­nak a földbirtokreform céljaira természet­ben kell leróniuk vagyonváltságukat, az ő millióik tehát nincsenek benne az előbbi összefoglalásban. Minthogy a mezőgazda­ságilag megművelt 12.500.000 hold földből mintegy 15 százalék esik a nagybirtokra s minthogy a váltság kulcsa fölfelé emelkedő, bízvást úgy számíthatjuk, hogy a föld­­vagyonváltság még egy milliárd koronával, összesen tehát 1 milliárd 660.000 koronával, tehát éppen 50 százalékkal lesz több, mint az ingó tőke váltsága. Ha most már h­ozzávesz­­szük azt, hogy a budapesti tőzsdén jegyzett értékpapírok mai értékének, a betéteknek, a folyószámla követeléseknek, a legnagyobb­részt az ingó tőkések kezében levő házbirtok­nak, valamint mindennemű egyéb tőzsdeileg nem jegyzett üzletnek és vállalkozásnak ér­téke legalább is annyi, mint a mezőgazda­­sági ingatlanoké, bár a mi meggyőződésünk szerint jóval nagyobb, elképesztő valóságá­ban áll előttünk az a tény, hogy az ingó tőke, amelynek legalább 75 százaléka zsidó kézen van, részben ismét kibújt az adózás, ez esetben a vagyonváltság alól. Tette ezt pedig akképpen, hogy közben mindennemű egyéb adózás ellen is kéz­­ 1­­lábbal hadako­zott és keserves siránkoz­­ással kürtölte vi­l­ággá végső lerongyolódásának és tönkre­­jutásának veszedelmét, miközben reprezen­tánsai nap nap után fényesebb, 10­0 milliós­­automobilokon menekülnek a finánc elöl. Ezt a kérdést egyszerű vállvámogatással nem intézhetjük el. Itt cselekedetekre van szükség­ Azzal a sóhajtással, hogy „hja,­­ ingó tőkét nehéz megfogni,“ nem fejezhetjük­­ be a dolgot. Korántsem jut eszünkbe az, hogy a földváltság nagysága ellen zúgolód­junk, mert a vagyonváltságrra feltétlenül szükség van, nekünk nemzet- és fajvédelmi szempontból az ingó tőke hiányos megadóz­tatása fáj, fáj pedig kétszeresen azért, mert éppen azokat az elemeket hagyja futni, ame­lyek igen nagy százalékban idegen fajúak és egyáltalában nem tartoznak a nemzetfenn­tartó rétegekhez, hanem ellenkezőleg legtöbb esetben csak meddő elharácsolói a gazdasági élet fölöslegeinek. Ha valamikor, eme vagyon­váltsági sta­tisztikából derül ki, hogy a bankkapitaliz­­must ugyanazokkal, sőt még súlyosabb ter­hekkel kell megróni, mint a mezőgazdaságot, hogy az állam hitelpolitikájának a mezőgaz­dasági élet felvirágoztatását­­kell szolgálni A francia megszállók teljes eréllyel folytat­ják megkezdett műveleteiket. A Havas-ügy­nökség már korábban is meglehetősen optimista jelentései, a francia hivatalos köröknek a hely­zetet még kedvezőbb sziliben feltüntető jelenté­sei dacára sem lehet arra következtetni, hogy a francia akció előre haladna. A legnagyobb akadály kétségkívül a vasutasok ellenállása. A Hunt-vidék nemcsak a világ egyik legelső ipari területe, hanem­ kétségkívül Európának az a része, melyet a leggazdagabb, legtökéletesebben kiépített egyúttal természetesen legkomplikál­tabb berendezésű vasúti hálózata borítja. Nem csoda, ha a berlini jelentések hangsúlyozzák, hogy a forgalom napról-napra gyengül, bár a franciák vámgyű­rűje ma már teljesen kész. Az ellenállásba ugyanis már nemcsak a felső-, hanem a középfokú hivatalnokok mellett legki­sebb állást betöltő forgalmi személyzet is be­kapcsolódott. A franciák tévedtek tehát midőn azt hitték, hogy könnyen végeznek a vasúttal, ha a fő tiszt­viselőket eltávolítják. A franciák militarizálták ugyan a Ruhr­­völgyi vasutat, úgyszintén egynéhány fonto­sabb vonalat, ennek ellenére a forgalom csak nem akar megidulni. Mainzban, ahol a fran­ciák megkísérelték a forgalom átvételét, vala­mennyi vasutas azonnal sztrájkkal fenyege­tőzött. Ezen az állomáson ma délután óta a forgalom tökéletesen megszűnt. Mi sem jel­lemzi jobban a helyzetet, mint az, hogy egyes helyeken a franciák előressegsett revolverek­kel kényszerítették a forgalmi személyzetet, hogy vezessen francia élelmiszerszállítmányo­­kat és az, hogy a megszállók komolyan foglal­koznak az élelmiszerküldem­ényeknek automo­bilokkal történendő szállításával. Majna- Frankfurtban is teljes a vasutassztrájk. Bár a francia hatóságok megfenyegettek mindenkit, aki a szolgálatot megtagadja, hogy haditör­vényszék elé állítja, eddig még egyetlen német vasutas sem jelentkezett szolgálatra. A megszállott területek lakosságának izga­tottsága is állandóan növekszik. Wiesbadenben összeütköztek a német rendőrök és a francia katonák. Trierben a helyzet annyira feszült, hogy a négereket utasították az élestöl­tény használatára. Aachenben súlyos őszed­­közések voltak a munkások és a belga járőrök között. Dükrenben Romaeh kiutasított, aacheni kerü­leti főnököt átutazása alkalmával­­ a lakosság ezrekre menő tömege üdvözölte és e tüntetés következtében összeütközései­ támadtak a­ lakos­ság és a francia négerek között. Itt is beszün­tették a vasutasok a munkát. Bochumi jelentés szerint a francia katonák ismét agyonlőttek egy vasúti kalauzt. Az általános sztrájk terve úgy látszik nem kerül most -dúsításra, mert ez tulajdonképpen fölösleges, hiszen a franciák lengyel és cseh esetleg olasz bányászokkal pótolhatnak a meg­­csapnai­ó munkásléti­zu­m­ot. Maga a vorosz bel­­ügymi­v­ele­t is elítélőm nyilatkozott az­talá­nos sztrájkról, melynél sokkal hatalmasabb fegyver­­:• passzív elmúllás. A földmunkás szakszervezet is elvetette a sztrájkra vonatkozó javaslatot, ez nyomatékosan kauvetnyozta a német államhoz való ragaszkodása.. . A franciák természetesen meglehetős­ ró­zsás színben tüntetik fel a helyzetet. Egy Lon­don számára leadott francia szikratávirat azt és nem a kereskedelmi hitelek révén az ingó tőke mammutszerű megduzzadását. Revízió alá kell venni az ingó tőke vagyonváltságát, a háborús vagyonok megadóztatásáról kilá­tásba helyezett törvényjavaslatokat a leg­rövidebb idő alatt meghozni, a tőzsde milliár­dos forgalmát sokkal igazságosabb, tehát súlyosabb adó alá venni és így tovább az adózás minden részletkérdésében lehetetlenné kell tenni azt, hogy az ingó tőke állandóan kibújjék a méltányos megadóztatás alól. Mert jaj annak a nemzetnek, amely csak azokra hárítja a terheket, akik egész éven át dolgoznak, hogy egyszer arathassanak és nem adóztatja meg kellőképen azokat, akik súlyos munka nélkül íróasztalaik mellől mil­liá­rdokat harácsolnak össze, mondja,­ hogy a német munkások már meggon­dolták magukat és nem hajlandók teljesíteni a német kormány és a Ruhr-vidéki iparmág­nások parancsát. Már ez az utóbbi kifejezés is világosan bizonyítja, a jelentés eredetét. Nyi­latkozott Degontte tábornok is, ki a német kor­mányt kihívó magatartással vádolta. A szövet­séges kormányok (Anglia és Olaszország nél­kül) rákényszerítik Németországot akaratuk teljesítésére. Késedelem nélkül folganatosítja a büntető rendszabályokat. Ebben a pillanatban kétségtelen, hogy a Sluhr-vidék megszállása és az ott fellépő for­galmi zavarok nemcsak a küzdőfelek közgazda­ságát érintik kellemetlenül, hanem a szövetsé­geseket is. Különösen szenvednek ez olaszok, kik idáig nagymennyiségű jóvátételi szenet kaptak és ez, minden francia híradás eleven cá­folatául, az utóbbi időkben tökéletesen kima­radt. Az olasz sajtó hansúlyozza, hogy a ruhr­­vidék­i akció nagy veszélyeket rejt magában. Az Idea Nazionale rámutat, hogy a bonyoda­lom mind veszedelmesebbé válik a többi euró­pai államra. A Rí­ál--kérdéshez legitim európai érdekek kapcsolódnak, amelyek jogossá teszik a beavatkozást. Az Il Mondo attól tart, hogy közeledik az idő, midőn a Versailles­ béke alá­írói kénytelenek lesznek közbelépni. A Iilusti­­tia, az Úvgaria jnakuimot állít fel ,a jóvátéte­lek és hadiadósságok között, tiltakozik minden erőszakos politika ellen és követeli a viszályok alapjának, a versaillesi szerződésnek revízióját. Hogy a világ közvéleménye mily távoli terüle­teken is a francia tervek ellen fordul, mi sem mutatja jobban, mint az a Tokióból érkezett hír, mely szerint a japáni munkásság képvise­lői tüntetni akartak a tokiói francia követség előtt. A franciák ki akarják utasítani az összes vezető hivatalnokokat Bécs, január 31. (A Szózat tudósítójának telefon jelentése) Essenből jelentik: Most­ kezdődött meg a lluhr-vidék megszállásának második fázisa. Hogy mi lesz a lényege en­nek az új támadási tervezetnek, milyen ol­dalról igyekeznek majd a franciák a német ellenállást letörni és ebben a támadásban mi­lyen fegyvereket alkalmaznak, azt egyelőre még nem lehet tudni. Az új taktikának egy része azonban máris világosan megmutatko­zik. A franciák ugyanis kérlelhetetlen had­járatot indítottak minden német vezető hiva­­talnok­ ellen. A törvényszéki komédiákat már abbahagyták és most a letartóztatottakat egyszerűen kiutasít­ják, még­pedig azzal az eljárással, hogy a kiutasításra ítélteket egy­szerűen átszállítják meg nem szállott terü­letre és ott kiteszik őket az országukra. Azt hiszik, hogy a franciák akciójukat rövidesen kiterjesztik a Ruhr-vidéken lévő összes vezető német hivatalnokokra. Az el­lenállás a ném­etek részéről­­ természetesen egyre erősebb lesz. A ruhr-iideld németek igyekeznek taktikájukat tökéletesíteni, hogy eredményes ellenállást fejthessenek ki a megszállók önkényével szemben. A franciák letartóztatják a smne­ vasúti liszteket Összeütközés német rendőrök és francia katonák között

Next