Szózat, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

Takarékosságot az egész vonalon Tisztában kell lennünk a trianoni szerződés által teremtett helyzettel. Meg kell tanulnunk lemondani az élet minden vonatkozásában, mert jöhet egy olyan idő, amikor már nem a saját takartunkból leszünk kénytelenek lemondani. A kiadásokat minden vonalon apasztani kell. A mostani költségvetésben huszonöt mil­­liárddal vannak előirányozva a kiadások. Ez­­z összeg azonban csak részben kerül kiadásra a mostani esztendőben. Ami az államadósságok állagát illeti, teljes szám­szerűséggel nem állha­­tna­ elő. Több elintézetlen kérdés van még. A három előtti adósságunk hárommilliárd koro­na békebeli paritás alapján számítva és ugyan­csak békebeli paritásra­ számítva 61,4 milliárd a háború alatti adósságunk. Ez azonban tényle­ges képet adósságainknak összességéről nem ad. A háború előtti állami adósságok terhe a mai koronaértékben négyszázmilliárdot tesz ki. A békeszerződésből eredő terhek és hátralékok Angliával, Franciaországgal, Belgiummal és Törökországgal szemben 170 milliárdot képvi­selnek, kétségtelen azonban, hogy ez az összeg az időközi barátságos érintkezés és összekötte­­tés révén csökkenni fog. A tisztviselőkérdés rendezése Másik jelentékeny tétele a költségvetésnek a k­özalkalnazottak természetben való ellátása, aim­t a lisztellátással együtt 24 milliárdot tesz ki.­ Ebben nincs beeszámítva az a haszon, amit erre a célra az exportvámokból és a vám­­sabonából kapunk. A megterhelés azonban olyan nagy, hogy ebben az irányban tovább kell folytatnunk a leépítést, amit a múlt esz­tendőben már megkezdtü­nk. Szükségleteinket nagyrészben vásárlás útján kellett fedeznünk, ami azt jelentette, hogy általános drágulás kö­vetkezett be. Olyan feltételeket kellett teremte­­nü­nk éppen a természetbeni ellátás terén, ami­­ nem fogja előidézni az általános drágulást az­­ állam vásárlásai révén. Ami az egyéb termé­­­­­zetbeni ellátást illeti, a köztisztviselők részére­­ fenn kell tartanunk, mert ez biztosít­ja élet­­i standardjuk bizonyos stabilitását. Nagyon­ fontos kérdésről van itt szó, úgy, hogy szám-­­­beli adatokat is­­ fel kell tárnom. Összesen 1 280.000 állami alkalmazott van. Ebből tulajdon­­­­képpen kétszázezer tiszt­viselő természetbeni el-­­tatásáról kell gondoskodni. — A családi pótlékok megállapításánál is c­sökentenünk kell a kiadásokat és lehetetlen az is, hogy az állam lássa el az autonóm tiszt­viselőket —•■'Más eszközzel is kell gondoskodni a tiszt­­v­iselőterhek enyíntéséről. Korlátozni kell a ■magasabb kvalifikációin fogalmazói alkalma­zottak számát, akik megmaradnak, azokat fe­­lelősségteljes munkára kell használni. A jövő­ben egyáltalán ne lehessen túllépni a megálla­­pított százathatárt. Ezzel a tömeggel nem ilyen kis országnak, de egy nagy világbirodalomnak adminisztrációját is el lehet végezni. Meg kell változtatni a tisztviselői státust is. Nem tartható fenn az az állapot, hogy ma már majdnem mindenki miniszeri tanácsos ebben az országban. Egyszerűsíteni kell az illetményeket is ösz­­szevonással. A természetbeni ellátás szükséglete 2—3 milliárdot tesz ki. Ami a nyugdíjazást il­leti, az állam terhének csökkentése érdekében intézkedéseket kell tenni. Békeszerződésből folyó kötelezettségek — A békeszerződés végrehajtásából folyó kötelezettségek teljesítésére 5,8 milliárd korona van előirányozva. Tel kell mutatnunk arra, hogy különösen az állami szállításoknál felve­tődött szükségletek közül, amelyeket az adott Programm ránk diktál, a szolgáltatás alig lesz­­ a megálló lított határ mértékében kielégíthető.­ Montja a helyzetünket, hogy állandóan a bankó-­­présre vagyunk utalva, hogy a szolgáltatásokra­­ fedezetet találjunk. A kivitel fokozása Mindent meg kell tennünk annak biztosítá-­­sára, hogy kellő mennyiségben külföldi fizetési­­ eszközök álljanak rendelkezésünkre. Ehhez szükséges kivitelünk­ fokozása.­­E részletek elsősorban e mezőgazdasági terményeket és különösen az állatállomány ál­lanak rendelkezésünkre, amelyet a gazda a ta­karmányhiány miatt nem tarthat el, nem a gaz­dagságunk, brutszm a " szegénységünk folytán kell ennek­ kimennie. "Az exportra fordítható állatállomány igen­ nagy részét köti le a repa­­rációs szolgáltatás és­­épp ezért minden esetre oda kell hatni, hogy­ a szolgáltatások legalább­­megfelelő időre kitolassanak. Az egyes tárcák költségvetése , Pénzügyminiszter ezután­ a kisebb tárcák költségvetéséről szólt. A dunai kikötő építésére 800 milliót irányoztak elő. Franciaország hozzá­­­járulásával 15 millió frank kölcsönt kapnak a kikötő építésére. A külügyminisztérium költség­vetése 2,1 milliárdot tesz ki. A belügyi tárca 9,8 milliárdot. Itt főleg a rendészeti szervek költ­ségéig szerepelnek- nagyobb tétellel. A kereske­delmi tárcának 1­6 milliárd a költségvetése. Eb­ből iparfejlesztősre 173 milliót fordítanak, a töb­bit ipari szakoktatásra, a szénkor­mán­­ybiztos- Ságra, az árvizsgáló bizottságra, a kiviteli iro­dára fordítják. A föl­d­mi velésü­gyi tárca nettó összegben 2,6 milliárddal szerepel. A­ kiadásokat elsősorban a vízügyi munkálatok és kísérletek emésztik föl, de jelentékeny összeget fordítanak a mezőgazdasági szakoktatásra és a lótenyésztés szükségletei is nagy összeggel szerepelnek. Itt gondoskodnak a földi­irtokrendező bíróság költ­ségeiről is. Az igazságügy minisztérium három milliárd koronával szerepel. A pénzügyi tárca költségvetésében igen jelentékeny ráfizetést tétel a Délivasút. Ami az üzemek kiadásai előirány­zatát illeti, a kiadás 73 milliárd, a bevétel ellen­ben csak 49,8 milliárd, úgy hogy a deficit itt 23.2 milliárd. Ez elsősorban az államvasutak üzemének eredmény­e amely 26.7 milliárd defi­cittel zárult.­­ Ebből a deficitből azonban 16 milliárd a beruházás, 10 milliárdot tesz ki a szállítási adó­tétel,­ amelyet nem itt állítottak be a bevételek közé, tulajdonképpen tehát a Mac­ költségvetése nem mutat fel hiányt. A posta aránylag nagy jövedelmet mutat fel: 1.6 milliárdot.­­ A postatakarék költségvetésében bizonyos deficit mutatkozik, de ennek különösebb jelen­tősége nincs. A kultu­szminiszteri tárca 8.8 mil­liárd a költségvetési­­ előirányzattal szemben, amelynek nagy részét jelentékeny beruházások képezik. A műv­ézeti szükségleteket minden­esetre a legmesszebbmenő értékben ki kell elégíteni. az infláció rinti a névr­acáni életeinket. Legfőbb baj az, hogy az állam állandóan kénytelen a­ bankóprést igénybe venni, hogy a kiadásokat fedezze. Deflációról beszélni nálunk, sajnos, nem lehet. Lehet arról beszélni, hogy az infláció egészséges infláció-e,­ vagy egészség­telen. Akik az egészséges inflációt akarják, ami azt jelenti, hogy az infláció révén beruházáso­kat eszközölhessünk, azok megtalálják minden­esetre a költségvetésben az erre megfelelő ala­pot, mert költségvetésünk felerésze ilyen egész­séges inflációnak az eredménye lesz. A pénz rosszabbodását azonban ez a fedezési mód nem akadályozhatja meg és nem akadályozhatja meg a drágaság fokozását sem. A mi legfőbb célunk ennek a megszüntetése,­­mert szükségképpen rontja egész gazdasági életünket.­­ A bankjegyek emelkedésével természete­sen nemcsak a drágaság emelkedik, hanem újabb és újabb igények jelentkeznek a közalkal­mazottak részéről, amit én természetesnek, jo­gos törekvésnek tartok, azonban meg kell ko­molyan fontolni, hogy meddig terjedhet­ a nem­zet áldozatkészsége.­­­­ Harmadik fontos kérdésünk a hadsereg gazdasági kérdése, mely 16 milliárddal szerepel a költségvetésben, ez az összeg azonban nem fe­lel meg a tényleges szükségletnek. A zsoldos hadsereg szisztémája, melyet a békeszerződés ránk kényszerít, míg gon nehézzé teszi a hadse­­­r­eg fenntartását. Mi békés nemzet vagyunk, békében akarunk élni szomszédainkkal, semmi­féle háborús törekvéseink nincsenek.. Külföldi kölcsönre van­­? Magyarország az egyetlen állam, amely rpifizáció nélkül is nagyon súlyos külföldi ha­ffeffefd­ss lies monterd. Ha Anglia is kénytelen megegyezést emle­getni a háborús költségek­­tekintetében, mi is megegyezéseket és engedményeket kérünk, mert ezek mellett gazdasági és pénzügyi re­generációról beszélni sem lehet. Szükségünk van tehát olyan kölcsönre és ez irányban nemsokára megtehetjük a kezdő lépéseket, mely nemcsak az államháztartá­sunk stabilizálását biztosíthatja, hanem kül­földi adósságaink rendezését is lehetővé teszi-Az elmúlt­ nyolc hónap alatt 171 milliárdot vettünk a fegyintézettől igénybe, de vigyáz­nunk kell, hogy ne menjünk­ szertelenségekbe. Külkereskedelmi mérlegünk 36 millió arany­korona passzivitást mutat. Látható ebből, hogy a mérleg állandóan javul, ami a behozatal csök­kentésére és a kivitel­­emelésére vezethető vissza. A Devizaközpont szükséges — Én elvileg a teljes gazdasági szabadság álláspontján vagyok. A tilalmi listát egészen el kellene törölni. Az exportlistát revízió alá vesszük és több­ felesleges tételt töröljünk be­lőle. Ebben kompromisszumra lesz szükség, de el kell mennünk a legmesszebbmenő hatá­rokig. A cél a szabadgazdálkodásra való át­térés.­Időnként­­szükség van korlátozó intézke­désekre.­­ A Devizaközpont fenntartására szükség van. Nem­ tűrhetjük, hogy megrendelt sürgö­­nyökke­l kérjenek valutát és más eszközökkel játsza ki a Devizaközpontot. A hitelek rende­­■ résénél csak a stabil pénz segíthet, de vannak jelenségek, amelyeknél korlátozó intézkedésekre van szükség. Különösen a­ kosztpénz a beteg közgazdasági élet folyománya. Békében akarunk élni im MA soros­i csütörtön . Csak új bevételek indokolhatnak új kiadásokat A lakásbér kérdésében elhatározó lépésnek kell következnie. A mostani költségvetésben jóval több van előirányozva az építkezésekre, mint a tavalyiban.­­ A gazdasági élet egészségessé tételére vonatkozóan két­ vélemény alakult ki. Az első azt mondja, hogy elsősorban az államháztar­tást kell rendbehozni, a másik szerint elsősor­ban a termelést kell fokozni.­­ Hosszú gyakorlati tapasztalatokkal ren­delkező férfiak közül többen széles, átfogó programmód adtak, de egy sem vállalkozott arra, hogy a maga programmját megvalósítsa. Az egyik részről a termelés fokozását kíván­ják, tekintet nélkül a bankóprésre, viszont a másik rész kontingentálni akarja a bankjegy­­forgalmat. Olyan gyakorlati irány kell követ­nünk, amely a magyar politikai életben meg­­valósítható. Meg vagyok győződve arról, hogy a társadalom és elsősorban annak vezetője, a­­ magyar parlament meg fogja teremteni azt a közfelfogást, hogy átvergődhessünk a nehéz helyzeten. Legfontosabbnak azt az elvet tartja, hogy nem­ szabad elhatároznunk semmiféle olyan új kiadás és új terhek­­vállalását, ame­lyeknek megfelelő új bevételekről­­nem gondos­­kodunk. A gazdasági harc, amelyet folytatunk a nemzet életéért, nem­ emberek harca emberek ellen, hanemy rajtunk kívül álló természeti erők ellen kell küzdenünk és ha ettől a hittől át van hatva mindenki az országban, akkor minden magyar erő egyesülni fog, hogy szol­gálja a nagy célt Kérem a beterjesztett javas­latnak nem elfogadását, hanem beható és eredményes kritika alá vonását. (Lelkes éljen­zés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) BELPOLITIKA A költségvetés az egységes párt előtt A Keresztény Kisgazda-, Földmíves és Polgári Párt közgazdasági és szociális bizott­sága március elsején, este hat órakor ülést tart, amelyen a költségvetéssel fog foglal­kozni. Az ülésen Kállai­ Tibor pénzügymi­niszter is megjelenik. A mentelmi bizottság ülése A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága Fáy­­ Gyula elnökletével ma délután négy órakor ülést tartott, amelyen Vanczák János nemzet­­gyűlési képviselő hatrendbeli és Sándor Pál egyrendbeli mentelmi ügyét tárgyalta. A bi­zottság mind a hét esetben a nemzetgyűlési képviselők mentelmi jogának felfüggesztését hozta javaslatba. Elrendelték, a vizsgálatot Rainprechst mandátuma ügyében A nemzetgyűlés második bíráló bizottsága szerdán délelőtt folytatta a Rainprecht Antel mandátuma ellen beadott petíció tárgyalását. A tárgyaláson Kolmanni Dezső, Rainprecht vé­dője tartotta meg védőbeszédét, majd Hajós Kálmán elnök felhívására dr. Moldoványi Je­nő,Rainprecht volt ellenjelöltjének, Bernelák Nándornak jogi képviselője bizonyította, hogy Rainprecht sorozatos törvényellenességeket kö­vetett el a választások­ alkalmával. Király­­szentistvánon tragymennnyiségű kárt fizetett­­ a választóknak és izgatott a fennálló társadal­mi rend, ellen, amit tizenöt tanú írásos vallo­mása bizonyít. Ugyancsak tizenöt tanú bizo­nyítja, hogy Liter községben hatvan ember ré­szére fizetett br­rt Kohn és Rosenberg zsidó­­ korcsmárosok igazolják, hogy Rainprecht több helyen itatott. Ezután Patay Tibor intézett néhány kér­dést Rainprechthez, majd Maldoványit kérte fel, hogy jelölje meg kik ittak Rainprecht bo­rából. Moldoványi bejelentette, hogy ennek bi­zonyítása a petícióban magában több helyütt bennfoglaltatik. Ezután a bizottság ítélethoza­talra vonult vissza. A bírálóbizottság elnöke kihirdette a bizottság határozatát, amelynek értelmében Rainprecht mandátuma ügyében a bizottság elrendelte a vizsgálatot. A vizsgálat lefolytatásával a bírálóbizottság Patay Tibor képviselőt küldötte ki. Vihar a bajor tartománygyűlésen München, február 28. A tartománygyű­­lésen a bajor néppárt indítványt nyújtott be arra, hogy az ország élére népszavazással válasszanak önálló elnököt. A szocialisták, demokraták és a parasztpárt­ szónokai elle­nezték a­ javaslatot. Végül Eisenberger kom-­­ imunista szólalt föl és kijelentette, hogy az államelnök csak a monarchia szálláscsinálója lenne és hazaárulással vádolta meg a nép­pártot. Erre óriási lárma keletkezett és a néppárt tagjai magukból kikelve tiltakoztak a gyanúsítás ellen. Eisen­berge­rre Graf nép­párti képviselő ülést mért. Az izgalom lecsil­­lapodása után az indítványt elfogadták.

Next