Szózat, 1924. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1924-01-01 / 1. szám
m tűnik egyszerű és világos, amire idáig: a magyar nép fölpezsdül életakaratára, a saekmalista fejlődést elősegítő s minket támostotta vigtörténelmi tényekre és erőkre s — last not least — a magunk erejére. „Csak ne volnátok olyan kevesen'*: lógatja busán fejüket a passzivitásba zsibbadt fajvédők. Az ellenség pedig gúnyosan vigyorog: „Egy-két „lelkibeteg“ csupán és mögöttük se pénz, se hatalom, se tömegek“. Válaszunk jobbra: nem lehetünk olyan kölcsön, várh stívéirr, mumikira a teljes és tökéletes győzelem, olyan diadalmas valóságok és igazságok harcolnak velünk. Válaszunk bakra: ha tudnák, menynyien vagyunk valójában, az összekopódó térdek se fogak kísérteties zenéje megremegtetné Budapest hatalmas bankpalotáinak ablakait s egyszerre rájönnének fölényeskedásük mesterkélt, nevetséges és hiuságos voltára s tudatára döberülének, hogy mai hatalmuk egyszeriben ócska papirossá varázsolódik és lomtárba’ készül, mihelyt az egész nemzet föltámadó életakarata a maga életénekföltételeit és biztosítékait kezdi elemi erővel keresni és követelni. Mi fajvédők tehát nem a kormánypárt Programmjával álltunk szemben, sőt azt jobb kilátások híján, mint gyakorlati és átmeneti munkaprogrammot, ma is elfogadhatónak és helyesnek ítéljük, hanem azzal a kormánynyal, mely ezt a programmot először tetteiben, később szavaiban is megtagadta. Minél nyilvánvalóbbá vált az eredeti és hirdetett útról való eme letérés, annál inkább vedlett az egykor kereszténynek és agráriusnak mondott kormány egyszerűen csak Bethlen-i kormánnyá s a párt maga kisgazdapártból Bethlen-párttá. A politikának ez az elszemélyesedése magától be kell hogy következzék mind ott, ahol többé nem as eszmék, célok és elvek közössége tartja együtt az embereket: az aránylag legerősebb személyes ereje marad meg mindig a széthúzó szervezetek és dekadens közélet utolsó összetartó abroncsául. Ifa életre termett, sikerrel kecsegtető, sőt diadalmas lendületű kormányzati rendszer élén áll egy olyan erős ember, akinek személyisége is lényeges, sőt döntő tényezője a politikai szervezetnek: kiváló szerencse. De haladó, belsőleg bukott rendszereket a legerősebb egyéniség ereje is csak ideig-amig tarthat életben s csupán arra elég, hogy a haldoklást elnyújtsa. Akinek szeme van, látja: ma alkormány- ban gróf Bethlen Istvánon kívül nincs politikus, csak ez a főminiszter; a pártot egyetem ember akarata irányítja.: a Bethlen Istváné. Nagyatádi Szabó István örülhet, hogy életrehivatott agrárdemokrata koncepciójából legalább a birtokreformot megvalósíthatja: élete nagy művét félti , ezért kénytelen-kelletlen vállalja a nagyon szűkre határolt szakminiszterséget. Nagy Emila büntetőjogi reformját félti: elhallgatja hát, bizonnyal nehéz szívvel, súlyos aggályait a gazdasági és pénzügyi politikában. A többi miniszter szigorú politikai utasításra dolgozik. A kormánypártból kiszorultak a bajkeverő fajvédők, a nemrég még sokszor tarajosodó hullámok a pártban elültek, minden megnyilvánulásra és akcióra képes ellenvélemény kiölve. Bethlen István elérte azt első látszatra alkotmányos formák között, hogy az történik Csonka-Magyarországon, parlamentben és parlamenten kívül, amit ő akar. Bevalthatjuk, hogy forma szerint mi fajvédők is igy képzeltük gróf Bethlen István Tüzérségét: igazi vezért kerestünk benne, aki a szárakat össze tudja szedni és a sarkantyú használatát is érti. Mi kerestük és mi vártuk őt a legtürelmetlenebbül. De nem arra a feladatra, amelyre odaadta magát, nem a régi dohos magyar álperlamentumnes visszajutását vártuk tőle, nem a régi bankókra épített liberális gazdasági rendszer továbbépítését, nem az idegen kézben levő nagytőke további favorizálását, nem a keresztény középosztály rövidlátó pusztulni hagyását, nem a magyar föld minden rendű és rangú népének, a birtokosnak és nincstelennek további kiszolgáltatását szemérmetlen zsidó tőkeérdekeknek nem ezt vártuk tőle, hanem új lendületű és új vonalú magyar politikát, mely a törzsökös magyar faj erkölcsi, szellemi és gazdasági megerősítésén keresztül keresi a jobb és magasabb jövőt. Ehhez a feladathoz mi is segítettünk volna megadni Bethlen Istvánnak azt a példátlan, ■valójában szinte parlament fölötti hatalmat, melynek ma pártjának leigázása árán biztos birtokában látszik lenni. De csak ehhez a nagy történelmiadathoz. Olyan politikához már nem, melynek egyetlen silány vezérlő eszméje a liberális országbérlők jelszava: a konszolidáció. Mi nem fogunk abba a gyöngeségbe beleesni,mint a mai magyar kormány, mely a maga nélkülözhetetlenségét politikai ellenfeleinek Másfélen, durva és méltatlan legyalázásábanl igyekszik bizonyítani. Mi sohasem fogjuk kétségbevonni Bethlen István nagy képességeit, de még jó szándékát sem. Kétségbevonjuk az elhivatottságát. Gróf Bethlen Istvánt erős, rugalmas intellektussal, nagy szellemi mozgékonysággal, kiváló taktikai és dialektikai képességekkel áldotta meg a Gondviselés. Politikai felkészültsége, parlamenti készsége és gyakorlata egyrészt elsőrangú. Tud hallgatni, mint talán senki Magyarországon. De nemcsak eszközeit, fegyvereit, taktikai húzásait tartja titokban, vagy leplezi a legtöbb értelmű megvilágítással, hanem céljait is. Ezen a ponton kerül először az ő egyénisége éles ellentétbe a kor és a helyzet alapvető követelményeivel. Csonka-Magyarország belső és külső helyzete ma világos és határozott célkitűzéseket kiván, nemcsak azért, mert minden nagy nemzeti katasztrófa után az első teendő egy nagyvonalú újjáépítési terv elkészítése, hanem azért is, mert másképpen nem lehet egy letiport nemzetet, és megnyomorított fajt új hit és reménység betlehemi csillagával új élet felé vezérelni. Csakhogy annak az államférfimnak, aki elhivatottnak érzi magát arra a gigantikus történelmi feldatra, hogy a magyar nemzetet legnagyobb katasztrófájának rézmialmaza alól kiemelje és talpraállítsa, mindenekelőtt magának kell örökösen látnia az előtte világoló betlehemi csillagot. De Bethlen István ezt a világító célt neon látja maga előtt, mert minden kétségtelen nagy tehetsége mellett alig van a történelmi szerepet vivő államférfin a magyar históriában, akiben oly kevés volna az igazi lángészből, mint benne. A lángész elsősorban: elemi erejű intuíció és csak másodsorban elemi erejű intellektus. A lángész ereje más emberekkel szemben; közvetlenebb, élőbb és teljesebb kapcsolódása a nagy mindenség eleven erőihez. A lángész ösztönösen keresi és halálos biztonsággal találja meg életművének nagy célját, elszakíthatatlan a maga betlehemi csillagától. A krrtgesz — művész csak úgy, mint államférfin — villanásszerű megvilágosodással jut a maga alapvető igazságaihoz, nem nehézkes és bizonytalan logikai gondolatláncolatok során, müvének anyagát alkotás mohó vágyával szemléli és müvének koncepciója ébren és álmaiban élettel teljes egészként él idegrendszerének minden rostjában, vérének minden cseppjében. De vájjon mi a gróf Bethlen István koncepciója? Nem halljátok bajtársak a konszolidáció kicsi egérkéjének vékony cincogását? Íme ez az egérke a nagy magyar politikai hegyek vajúdásának várható eredménye!... sózzák, a disznó újra a sarc®yára kerül s viszik a nagy eperfa alá, a melynek elálló vastag ágára írass, '/ják fel a kötéllel. A Móri leány alig látszik a nagy kendőből, amelybe az anyja bepólyálja. Ott totyog a fa körü? s nagyokat felállt: — Fujije! , Fujije! — tudniillik, hogy: „füliko“, mármint a disznónak, amikor retesperik. Most kezdődik az igazi bejlúrmunka, a disznók szakszerű felnyitása, széttagolása, felaprózna®. A belléket vinzik az asszonyok a konyhába, hogy ott alaposam leszedjék róluk a zsiradékot, azután pedig Isiimoasáfe, kitisztítsák. A válogatás arra, hogy vizselyikből lészen kolbász, melyikből hurka már a böllér dolga, aki egyelőre odakint vág, hasít, szekorogaik, lekanyarítja a disznó fejét, szétszedi az egész nagy állatot, külön a zsírnak való szalonnáját, külön a füstölni valókat, meg a finom tojaszalonnát Mind«» a mega helyére kerül, tekmösebe, elosztva &a apróléknak valóik, a vereshurka, a májashurika, a tüdöshurka, meg a kolbászok számára, amelyek, szintén többfélék: citromos-, fokhagymáé-, borsoskolbász formájában. S ezt mindez a böllérnek kell tudni, megállapítani, megcsinálni, raáialjufcse az asszonyese a zszessaloonát vagdossák kockáikra és araikor készen vannak vele, hozzáfognak az olvasztáshoz, ami az ő dolguk. A böllér készikézre kapott két, kis báliddal csapkodja, aprítja a töltelékeket és bölcs belátása szerint fűszerez. Kunek a titkát mogius csak ő érti. Hiába, nézi azt valaki, augssui tudja jó megtanulni cjsak úgy »aeanto, különös uitbaágasitások nélkül. Amikor az aprósásaul kedve szerint elkészült, éltessém tefibésí ■ zacc luuiscafen&tö fiwsbiéit, mevácem a agros -misszému, rátaszna a csövére a bélkágyót s óvatosul, tempósan, ügyesen tolja bálé a tölteléket, hogy ki no era.karlozawi. Az egész böllérségiek a koronája. A kolbász-, meg a hurkarftlit-is, meg a hozzávalók elkészítés®. A többi mind olyas» ügyosság, p ruit «Miki» hamar megtanulhat. Sonkát pácolni minden jó hóntesezony tud; a füstülendoket is fókáltja a kéményt» a garniu.\vm; a zsírt ugyan a bövér olvasatja k:. etrr * teporídvol msm ő bajlódik. A feladataholás után igazába :i as aprólék van művész#!». Amikor mikidez magvan, akkor a munka nagyja is megvan. Na hogy milyen legyem a jó véreshunka, azt még a böllerek közöl is minden tizedik, ha tudja. Amájas, mag atüdős magától értendő. A sokat mnéra celefes nyélbeütes. Ásóik jóformán mindig sikerülnek. Pa a véreshurkia megpróbálja a mesterét alaposan. Annak osm azahed sem sűrűnek leaspá, sem hígnak, sem feketének, ceau nagyon pirosnak, sem gierafivel, asum köleskásiával keveríslik; ebben csak vérais’h az alhat!ienni, meg abelevaló fűszernek, ami az iáét edja. Hát míg a kolháscíféle! Az «gésa nagy dúsaiéból e,* a legtöbékiesebb Mtaláló», ha ugyan tökéretes. A disznőhornok p?rty BélkttUusbetertje a ko’.b&o, épp ugy, mint a 3 orjalevaß, a tmmtdkar, a tocsg a frissein sült disenőmáj. A kortxnája mégis rotorfeuaoS s. kolbász, meg a harts. Hol van még a saalonna, meg a sonta, vmikor disaiótokie kápolnát eszünk a finom aprólékhoz, mag a szüapeceenyéhez. A miikor mieden Vószau van, akkor oldawhalmas, mozgalmas rap után a disznótoros áldomás következik. .Akkorra ősi« van mér. IS®áöEBwk a .tanyaS «nomsaédei is a jé fifes ssátemgrs, tudtak róla különben, hogy Padoséknál ».na disznót ölnek. Erre illők ellátogatni, annak a tudatában, hogy kölcsönfenyér visszajár és ha majd őnáluk lé ezen disznóölés, akkor meg Padosék iséznek részt a torban. De a böllér mindenütt Vadai az ezexsnaster. — Mert tudja, sizomszéd, az olyan ember —is mondja Koszi nagyhangún Padosnak, miközben Vadaira mutat —, aki fogat is húz. Igaz, hogy a minap ma is hogy ki nem húzta vele a fejeimet is, de annyi bizonyos, hogy a fogamat kihúzta. — Egy jó van a dologban, —■ bizonykodik rá Prados — az, hogy mindnyájan egyforma harikát meg kolbászt eszünk, mert miamaennyifinkét Vadai eszmiszád csinálja. Jobban senki «v an is remélhatna. Ebben az egész társaság megregyezik. — Hozom az ujbort — legénykedik Pados —, csiak üljék körül az asztalt, egyszeri is itt lesznek *, kolbászok, meg a hurkák, süti mátsa anyjuikwi»; hallom, hogy sisteregnek. A főhely az asztalnál a Vadad uram A Ő itt ma a díszvendég. A többi odaül ahova akar. Az asszonyok külsőn maradnak, vagy az asztal végén hasadnak meg, úgy hallgatják a férfiak beszédét. De amikor a kolbászok az asztalra kérelmét,rissesen mit hallgatni. Csendben eszesét a szomszédság. Pados egyre kínál és tölt. Ma itt, holnap ott, így csak eltelik a fél Ha jön a terasz, eltűnik a hó, megjönnek a vadhidak s tel gágogják a pusztát A vétóz nehrzsecilw fa fölötte egyszer csak megszólal a paeahrtm. As még soká lesz. Mait tel van, havas tél, Diessőtóros ád&sst énu&. 1924 JANUAE 1 KEDD