Szózat, 1924. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-01 / 27. szám

áig a betolakodottaké izmosodik, fejlődik, erősödik. A nagy vagyoni eltolódás a zsidó­ság javára fizikai és kulturális erővé váltod­­dk­át. Az idegen a magyarság erejének rom­lásán erősödik, mert azok a források, melye­ket a megr­­­ontu­lt ország adni tud, nem elég­ségesek az idegennek eltartására is. A for­rások táplálékát azonban nem mi, hanem az idegen ömleszti magába s ennek eredménye egy egész nemzedék satnyúlása, a test­i tui­tura visszafejlődése, a középosztály ifjúságá­nak felszorulása a testi kultúra vezető he­lyéről. Nem ma állapítjuk meg ezeret. A kor­mányzói szózat csak aktualitást ad e meg­­állapításainknak. De aktualitást adnak a vé­dekezésnek is, mert hiszen amikor a körü­löt­,­tünk éppen a mi rovásunkra épített impe­­rimnok a magát népi erőit a maximumig akarják fokozni, addig a mi erőink szerve­zéséről és fejlesztéséről alig történt gondos­kodás. A testnevelésről szóló törvény a maga 16.-kív-ül -ms egyszerűségében c­sak irányító, de nem alkotó erő, alkotó erőt, tartalmat csak a társadalom egységes erejének­­bekapcsolása adhat. A nehezen mozduló társadalmat ezen a ponton ki kell mozdítani passzivitásából, hogy egy nagy mögéjeállással és mozgósítás­sal tartalmat adjon a törvénynek, hogy a fejlődésében megállott testi kultúrát tovább való fejlődésre indítsa, hogy az elsatnyult, legyengült és elcsenevészedett nemzedéket talpraállítsa és a környező társadalmakéval versenyképes­­ifjúságot állítson. A szellemi hegemónia meg­tartása és a testi kultúra fej­lesztése olyan feladatai a magyar társada­lomnak, amelyek elől nem törhet ki, ha csak nem akarja életét puszta vegetációvá, sem­mivé devalválni. A nemzet létének és fejlő­désének biztosításáról van szó, amikor e kér­dések fölvetődnek és a kormányzói szózat soha alkalomszerűbben, soha kellőbb­­pilla­natban el nem indulhatott a magyar társa­dalom felé. A harc, melynek egy rongy forradalom okából vesztesei lettünk, nem múlt el, csak hadszínteret és fegyvert cserélt. A mérkőzés­­tovább folyik, mintha a hunok harcának le­gendája újult volna meg. A nemzet létéről dönt a harcnak ez a változata is. Nekünk ebben a mérkőzésben is felül kell maradnunk s a Kormányzó szavának e mérkőzés támoga­tására kell mozdítani a magyar társadalom minden erőit. Hisszük, hogy a magyar tár­sadalom meg fogja hallgatni a kormányzó szavát. Aifcker utóm ssádit « könn­yes tekintete . . . Büsnyi volt az űsén­. Aztán a keleti gyöngyöt levette nya­káról, selyem szép kiütögőt összehajtogatta és tovább dolgozott, tíneretem ezt az ismeretlen hindu leányt és gyakran jut eszembe, hogy Sockét, titkos­­an­­.■alraét magtieztélto h­alovány keleti gyönggyel, szives selgyipanal. M­ikem is vannak gyöngyeim. Gyakran is!la®g,atquit szivefilis és néhány szám olykor rgperdül a szem­pu­lánson... amiért ,gyönge vagy­ a testi fájda­­lontban és elm­ennekü­ isz, anert ki nem érsz olcsón, amit venni akarsz .tőlem,­­neked is gyöngyöklkel ,teli fizetned. Ite néked is. lesznek gyöngyeid, le fogfflsik peregni saem’piBáidom­. És a gyöngyök tdsazaveeet­­tesc hozzám. Meglátod, kedveseim. Én most egy gr­ammofon dalát hallgatom. Valami őszi dalról szól ,te nincs hová elbújnom ,lökj. Hányszor­­kell még az őszi dalt hallgatnom ! És amikor eljösz a mehet gyön­gyükkel, üvegtkérdezsm, csak­ ima akarsz-e engem? vagy hoteesi is és mindig? És mintha gyer­mekek volnán­k, játszunk majd a gyöngyöktől. A lélek, no Smiszék soha kajvicsokkal, csak az ég darabjaiva!, az tótén játékszereivel. Sőt lélek játéka egy összhab­z­ó dal ás mi tetten dalolunk-e majd az embereknek? Bö­­ám: e­gy óra múlt-e el, vagy egy év? A szü­­­teruhás, kopasz, szapora lépésű ur már­ jön is vissza. Végzett volna már a boldogságával? Vagy m­egsn: i'totta azt és jövő vasárnap ismét felveszi ezt a­­sajátságos szürke ruhát és újra nagy . . .? Verem most fáradt a feje­n és a grammofon uj ,Wafee­n kapott. Eros férfi énekel benne és látom, hogy kunod is már. Kissé kövér ember és utcai szürke nuntában Tehet, úgy, hallom a hangjából. Most majd elmegyek ás megkeresem a szomorú fiút és msgikét- Ütenem: fá­j-e az a golyó ott a szive közelében? fis Megmondom, tegy fogja mag a kezemet, mert száraz %- SgJTÓ. 1534 PBBKUAB 1 P&NTEK jBzhxAcr Raffay­ Sándor lílm testvéreinkről Kokon cég, melynél élő valóság a nemzeti és vallási érzés A finnek büszkék a magyarokra Helsingforsban magyar tanszéket állítanak föl . Az egyházfő nyilatkozata finnországi atjáról Raff­ay Sándor evangélikus püspök most érkezett vissza), háromhetes finnországi kő útjáról, melyet báró Podmaniczky ev. lelkész kíséretében tett meg, hogy tanulmányozza északi testvéreink valló­-,erkölcsi életét. A ki­váló főpap a Szózat munkatársa előtt külföldi útja benyomásáról a következőkben emléke­zett m­eg: Az első dolog, inni kívánóik, jegyi­zni, az, hogy ez volt a leg­első egyházi terein való érintkezés írsanekiket. Eddig csak nyelvtudósok látogattak el Eiamorsz­ágba és viszont finn nyelvészek jöttek féözének. Ogat a nyelvi ,és faji rokonságot kutattak, amely a két testvér nemzet között­­fennáll. Való, hogy a ttmük büszkék a ne­uszél­üükkel való rokonságra, de egyébként az érzetről. világokat ez a rokonság mm foglal­koztatihattja annyira, anent hiszen mámd­­üssze néhány száz olya­n szó alkad, a­­magyar és finn ny­elvfiriacsbiri, amely ezt. a rokonságot pregnánsan vissztükrözi A faji rokonság egyébként, mint Írj Tcanheti finnország­i utunk alatt megfigyelhettetik az elmosódó nyelvi sajátságok' mellett sok egyébből is­­kitűnik. Rendskivül sok jó magyar arcot lá­thattank a lakosság körében, a finn ember teraperamentema­t is hajszálnyira m­egjegyezüü­k az alföldi magyar emíbecr vért mársékletével és egy lepett mánkét az a korül­uilány is, hogy a finn menyecskéik éppen úgy viselik­­a keszkenőjüket, mint az alföldi magyar asszonyok, sőt még az ottani egyszerű házak pitiverrlberendelése is megegyezik a rakénkével. A mi­ntnnknaik azonban o­man célja volt, mint az etnográfiai és faji momentumok k­izetése. A finn lakosság 98 százaléka, ■mottidlhiatni tehát, hogy az egész ország evangélikus, érthető tehát, hogy a magyar evangélikus és a finn evangélikus egyház közötti kapcsolat szálait iparkodtatik elsősorban szo­rossá fiten®, mert a finn nép igen vallásos , éppen vallásos utón lehet 4 lelkéhez legközelebb férni. Min­denütt a legnagyobb­­kitüntetéssel, és szeretettel fo­gadták s bőséges alkalmunk volt a finnek vallás­­erkölcsi élete megissmer­ésére. Ha egy általában­­az igazi, nemzeti keresztyén iskolát végiig akarjuk járni és komolyan meg akarjuk tanulni, hogy ez­ a két szó nemzeti és valtásos, egymás mellett mit jelent, akkor a finnekhez kell­­mennünk. Szinte bámulatos, hogy ez a Imranaaihimuillus kis­­nemzet, amely véres harcok árán vívta ki ssaibasisá-­ gát, a kultúrájáért, mennyit tett. Az ő kaltúrfölényük nem a mait emlékeinek emlegetésé­ből, hanem a jelen komoly­awn kábáiból áll. Hogy anennyitre szereli. .. nmg­yarc­kai. iwA nemcsak a népnél tapasztaltak, hanem a műveit ké­rőkben is, fel a kormányig 6» államfőig. Nem­ egy finn t­udós akad, aki magyarul beszél. A hetein gförsi egy otenne­ i­ most adta­k hely­t-'. . a ma­gyar­ nyelvnek, egyelőre docensi állás ló Limájába!), de rövid idő­­kérdése a nyilvános rendes lanari 'Latodra fölállítása is. Mindenesetre nagyon óhajtandó, hogy ágasan kiváló szakernibernnlk menjen ki, mert ők a tudományt igen komolyan veszik. Ottlétem alatt az egyetemen két előadást, az Egyháztörténeti Társa­­ságiban egy harmadikat tartottam, azonkívül beszél­tem Tamperében, a­ bél­ingi és tuppirix dómban, a cavoulinmai népakadémián. Vib­orgiban, Nurffiában és a beteotgförsi miufakások közt járó Podnamtoska is mindenütt beszélt , külön előadást tartott az if­júsági egyesületiben és Szartarv aljáiban. A. la-lxO^S'á'íj i^sts. 60 ‘százalék­ f*c Iá.-■ miv­elessel foglalkozik s csak 12 százalék az iparos esi 3 százalék a tisztviselő. Internacionális munkásság ott nincsen és furcsa, de így van, hogy még a mun­kásságnak az a része is, mely annak idején bolsevie­ tanát vallotta magát, mindig azt hangoztatta, hogy elsősorban nemzeti alapon ál­l. Jellemző, hogy Hell­­simgforsban a mínnscáslfanszmiában, amelyben mintegy háromszáz ember gyűlt­ össze, a pódium fölött ott állott a kereszt és a gyülekezet estembere könyv nélkül az Erős várunk nekünk az Isten egyházi énok mind 33 öt strófáját. A drágaság a békebelinek mind­össze­ 20 százaléka. Sa­jnos, s tüdővesz valóságos nem­zeti nyavalya, ami a sok tónak a következmén­ye. Egy­ik tóból a másikba evezve az egész ors­zá­got be lehet utazni­ egy csónakon. M­acdonalds és­­Paineáré lavélDúltása Mimikét részről kerülik a szakítást — Anglia nem ismeri el a p falsz kérdést Mint már­ jelentettük, Macdonald a diplo­máciai formáktól eltérően levélben fordult Poinearéh­oz. Ez a levélváltás foglalkoztatja most legélénkebben az európai közvéleményt. Macdonald levele, mint a közzétett részletek­ből kiti­rd­b, ő szinfee bangot használ a szö­vetség fenntartása érdekében és Harisból máris vissz­hangja­ támadt. Valószínűre veszik, hogy Poin­caré elfogadja az elére nyújtott kezet és enged­ményt tesz úgy a pfalzi kérdésben, mint a né­met jóvátétel ügyében, mivel a májusi válasz­tásokig nem teszi kockára a szövetséget. Jaspar és Poincaré hirtelen találkozását állítólag az engedmények mé­rtékéről folytatott tárgyalá­sok tették szükségessé. A párisi külügyminisztérium megerősíti a Mac­donald és Poincare közt folyt savó­váltás hítét. A »Tempér­esőnél kapcsolattban azt írja, hogy Mac­donald ,tövője Párisban, a legjobb benyomást ket­­tettte, mert fogal­maizása rotenszenves és sviszonyságot tesz arról a Myánságról,­­hogy Franciiaorsz­ággal tehátságosan együtt.ohajtimuitedin­. Poinearé válasza kétség­telenül h­asonló érzelmekről tesz tanúságot. .Egyébként feltehető,­­hogy a két levél együtt sem tartalmaz határozód javaste­torca­t -a függő kérdéseik rendezése vagy a­­kö­vetendő eljárás terl­in totó­ban. A „Petit Bartókén“­ ezeket v­árja­. Ha Párisbban és Ston­­íl­nban Mdegvértel vizsgállju­k meg a helyzetet, már előre is biztos volna a vizsgálat sikere. Ugyanis igen gyorsan észreveprják,­­ho­gy a német probléma egyik v­agy másik f­érd­éseibért­­ való kölcsönös engedmény­nek sokkal kevésbé­­ súlyosak volnának a követlk­ez­­mén­yei úgy An­glia­, kiárut Franciaország szempomtjá­­ból, mint a szarkítás. "Ppiacairéna­k a píiaszi­ kérdés­ben tiailultott magatartása azt bizonyitja, hogy ezt már felismerte. -V lap Macdwiuld ‘levfelében annak bizaiyitékát iré:..a, hogy szintán ‘ felismerte a szakítás végzetes Vestt­b­s' Min azt mond­ja,­ hogy a sssakértőbiasoWsái­­■gok iffttaikában vannak s meg­ lehet jósolni, hogy végk­ö­vet­keltetéseiket valamennyi kormány elfo­gadja. Azt lehetne falánn­ hinni, hogy Franciaország ennek elegadása e jó akadályokat gördü­lhetne? A francia tea­mány biztonyár­a nem vállalhatná magára a felősSs­get ily súlyos, és végzetes elutasításért. J­e­­saint Awdaire londoni francia nagykövet Macdonald min­iszterelnöknek’ Skótországbo­! való visszaérkezése h­lán, tehát «.«K­iláthatólag már holnap szemé­lyével nyújtja át Poincare miniszterelnöknek a hozzá inte­rtett szjvélyes üzen­etre adott válaszát. A Beitlestoua énteesülése szerint Crew lord pá­risi angol naigyk­öv­etnek Poanoarával tegnap folyta-* tott t­r megbeszélése, főleg a piaié kérdésre von­atkozott. Azt hiszik, h­ogy az angol nagyiküvet újból közölte­­ a,A,a Londonban unalkodó felfogást, hogy a valóság-­­ ban egyágatébb az avítiós piak­d kérdés és hogy mihelyt­t a francia hatóságok beszü­ntetik a szeparatista moz­galom támogatását, ez­­magától összeomlik. Az­ angol kor­m­ányna­k, mit i­s már h­angoztatta­k, az a nézete, hogy az egész kérdést namzetközi döntőbíróság, mint például a hágai törvényszék,, elé kell utalnii. A Chicago Tribune szsarin’i az angol nagykövet a ptsalai főárvésból nyújtott­­ák­ Poancadénak jegyzéket, taanely­­beu ős angol kormány elutasítja azt a francia javas­latot,­­hogy a kérdést a­ nagykövetn érte tettek elé utal­ják, mert francia részről józánólag azt hozzák fel akkül, hogy a francia csapato­k biztonsága veszélyben forog. A jegyzék hangoztatja, hogy maga De Metz t­in­bornok sem állította, hogy a biztonság veszélyben, forog. A francia érv technikai természetű. Macdonald azonban, mint kire jár, ellene vasi­z­ilyok­ megv­­dós­­ntik, mert ez megváltoztatná a problémát, a prai­­siókat tenné vádlottakká és a franciákat vádlókká. /1 szakértő Itisaf­­szíynak nincs végrehajtó joga Bécs, január 3. (A Szózat tudósítójának telefon jelentése.) Londonból jelentük: Angol lapok berlini sürgönyei szerint a német közön­ség rendkívül nagy optimizmussa­ tekint a szakértői bizottságok működése elé. Ezzel szem­ben angol oldalról szükségesnek tartják, hogy az idő előtti és túlzott­ reményektől óvljana­k, így a „Daily Ihelegraph“ egy hivatalos kom­münikéje egyenesen­ rámutat arra, hogy a bi­zottságnak nem áll jogában végérvényesen in­tézkedéseket tenni, csupán az a feladata, hogy az egész problémáinak bizonyos részeit meg­­viizsgálja. Azokat a nehézségeiket sem is sa­badne lebecsülni, amelyekkel az új angol kormány­nak meg kell birkóznia abban a tö­re­kvésébe­n, hogy a békét innternackmaire­­szerződéseik útján biztosítsa , amely törekvéssel szemben, küllö­­nösen Amerika nagyon tartózkodó. A jóvátételi tárgyalások, Jaenete Paris, január 31.. A Newyork Herald forrás meg­nevezii© nél­kül közti a jóvátételt kérdésben folyó tárgyalások előrelátható fejlődésének alábbi f ábrája*,: 1. A­ szakértő bizottságok a jóvátételi bizottságnak fognak beszám­olnia, az pedig az előterjesztéseik meg­­itatása előtt a kormányok utasítását kéri ki. 2. Ilyxmformán szabaddá válik az út a minniszterelnökök­ konferenciájára, amely március végén lenne, s amey­­re az Egyesült­ Államokaat és Köt­etországot meg­hívják. A tárgyalások a kisebb nézeteltérések kikü­­szöböléséről a kormányalnökök között akkor vennék kezdetüket, miután Macdonald a parlam­enttel már­ érint­kezésbe lépett. 3. Az omntott teutopédiájával i­gyidejü.teg, vagy közvetlenül azután megkísérelnék Poincaré­­tervét l­egvalósitani: a szövetségközi Szctóal kötelezettségekusk konferencia utján való rovtolósajt a tétel­ek törlése, •teszár-Ut&ia, vagy ...miogurösités» lovoix. Annak a reményinek adnak kifejezést, hogy Ameriká­­nak lehetséges lesz az európai béke érdekéban ezuttán közreműködni.. 4. Mihelyt megegyez­és létesül, Ném­et­­országot felveszik a népek szövetségébe, azzal a felt­­étellel, hogy kötelezettségeinek megtétel. a nacionalisták halálbüntetést követelnek • a hazaárulásra Berlin, január 11. A birodalmi gyűlés német nem­zeti csoportja elhatározta, hogy két javaslatot ter­jeszt a forodal­m­i gyűlés elé.. Az első a megszakatt terület­eken előfordult hazaáru­ló üzelmekkel foglalt körük és törvény meghozását sürgeti, amely a meg­szállt területen elkövetett hazaárullás, bűncseleiím­é­­n­yére halálbüntetést s­zab. A második javaslat takar­­ékossági okokból a köztársaság védelmére odak állott állami igazgayazéte m­egvaim­istését kivárja.

Next