Szózat, 1924. augusztus (6. évfolyam, 167-191. szám)

1924-08-01 / 167. szám

1924 AUGUSZTUS 1 PÉNTEK LEGÚJABB A német sajtó elfoga óhatatlannal el­ítéli a Határvid­ék­ id­ürítésére vonatk­ozó tervezetet Lapzártakor érkezett berlini távirat szerint a Ruhr-Vidék kiürítésére vonatkozó francia ja­vaslatot a „Zeit“ elfogadhatatlannak mondja,, mert nem felel meg a Németország részéről hangoztatott feltevéseknek. A­ „Lokalanzeiger“ szerint a francia javaslat megsértése a ver­­­naillesi­­szerződésnek. A „Kreuzzeitung“ szerint a Crg még csak alapul sem szolgálhat tárgyalá­sra. Az uf szerin­tt kormány is helyreállította a teljes sajtó- és gyülelmezési szabadságot Lapzártakor érkezett belgrádi távirat sze­rint a minisztertanács mai ülésén Petrovics bel­ügyminiszter kijelentette, hogy az egész or­szágban teljes a nyugalom s hogy a lakosság nagy örömmel fogadta az új kormány össze­állítását. A miniszter indítványára elhatároz­ták, hogy a lapelkobzás mostani praxistól el­­állanak s helyreállítják a tejes sajtó- és gyü­­ekezési szabadságot. Morles ZsigES Mund édesanyjának temetése Temetési menés a Bunán Leányfalu, július 30. A beregmegyei parókiától a pócsm­egyeri temetőig ívelik az az életpálya, amelyet özvegy Móricz Bálintné Pallagi Erzsébet, Móricz Zs­ig­­mond írónak szerető édesanyja megfutott. A néhai való papki­asszony, amíg hatvanöt év után elérkezett az utolsó állomásig, sok keser­ves megpróbáltatáson és kálvárián viszontagsá­gon­ ment keresztül, de az az örökség — az is­tenfélelem; a Mindenhatóban való bizodalom és a szeretet, amit a régi kálvinista papi család­ból hozott Prágával, nem engedte sohasem el­bukni. Hitének erejével és szerető szívével győ­zelmet vett, minden sorscsapáson és megérhette, hogy hat gyermekét fölnevelve, valamennyit a­­ magét idejében szárnyára­­bocsáthatta. Az ősi­­ hagyományokat csak­ egy fia követte, csak­­ egyikből lett­ pap, aki Amerikában nemrég szó-,­rencsétlenségnek esett­ áldozatul. Másikat­ is papnak­ nevelte, de­­abból nem lett tiszteletes, hanem író, azonban, a lelkipásztori küldetés úgyszólván minden írására rányomja eltöröl­­hetetlen bélyegét. Móricz Zsigmond, kire a gazdag lelki és szívbéli örökség édesanyjáról szállott, büszke­sége lett anyjának, akinek — miután férje meghalt, másik­ fiát, a háborúban elvesztette s többi gyermekei az elszakított országrészekre kerültek — Zsigmond, aranyozta he iure korán véget ért éle­teszé­t. Híressé vált fiának leány­falusi kúriáján boldogság, békesség és megelé­gedés közepette érte utól a halál.­­ A szive ölte meg — hirtelen halállal,s minden szenvedés nélkül lépett át az­ örökkévalóság, kapuján. Ko­porsóját, mely álig látszott ki a­ virágok özö­néből,­ Virággal dús kertben ravatalozták föl. Mellette állt zokogó fia, menye, három unokája, nagyszámú rokonsága, az író sok barátja, tisz­telője a fővárosból és helyből. Fölzengett a puritán kálvinista ének majd a lelkész búcsúztatta el őszinte szavakkal az elhunytat könnyben úszó szeretteitől. A kopor­sót helybeliek emelték vállukra és vitték végig a kert virággal szegett ösvényén a kapuig, mi­alatt a napsugár meg-meg­csillant aranyos be­tűin... Az ezüstösen fénylő gyászkocsi, a gyá­szolók hosszú sorától kísérve, megindult lassan a nagyasszony koszorúborította tetemével a Duna felé. A fekete tombokrétás paripák fölvontattá­k a gyászhintót a vizen várakozó kompra, ame­lyen a kíséret is helyet foglalt. Méltóságteljes lassúsággal­ indult­­még a komp a Duna sima tükrén. Alig hallhatóan csobbantak a bemerülő lapátok és komor harangzúgás közepett némán úszott a nagy alkotmány, hogy a holttestet Pócsmegyerre szállítsa, az ottani református temetőbe. Partot érve, megindult a menet, mely­hez ismét számosan csatlakoztak, a falun ke­resztül a sziget belsejébe, miközben a gyászének akkordjai lassan szálltak a levegőben ... Az akáclombos falusi temető homokos földje szeretettel ölelte magához a koporsót, me­lyet rövid búcsúztató után leengedtek a mélybe. Szívekbe h­asitóan döbbent a rög és kis halom borult a halott fölé. öt fiatal akác­ áll őrt a sír­­domb körül, amely alatt az elhunyt addig ma­rad­, míg Pesten nyugvó szeretett férje mellé helyezik örök pihenőre. A Baross Szövetség élesen elítéli Sándor Pál indítványát Ha küldöttséget menesztettenek Smith főbiztoshoz, a nyilvánosság előtt tiltakoznék ellene Sándor Pál, aki — mint ismeretes — a fővárosi kereskedők és lakók nagygyűlésén indítványt tett, hogy a kormány intézkedése ellen Smith főbiztoshoz appelláljanak, kezdi észrevenni, hogy veszedelmes te­rületre­ tévedt. A fölháborodás, amelyet az az ötlet­­ kel­tett, hogy a magyar kormány ellen idegen faktorhoz forduljanak, túlságosan erős és Sándor Pál szükségét látja a mosakodásnak. A mosakodás Az Újság mai szlámána­k hasábjain látott nyilatkozat alakjában nap­világot, csak még jobban befeketíti,őt és tanulságos módon feltárja azt az idegen gondolkodásmódot és azt az érzéketlenséget, melyet Sándor Pál a magyar önérzet kérdésében tanúsít. Sándor Pál mosakodó nyilatkozatában többek között így szól: — „Általában azt állítják, hogy a részletfizetés engedélyezése veszélyezteti a szanálási program­mot, tehát maga Mr. Smith sem tűrné az engedélyezését Én ezt nem tudom elhinni és miután nem hiszem, nézetem szerint legjobb volna Mr. Smid­­et megkér­dezni, hogy mi igaz a dologból és amennyiben a sza­­í nálási akció a részletfizetéssel veszélyeztetve volna, s felkérjük segítségül az akció mellett. Miután a kor-­­­mány hivatkozott a szanálási akcióra, ennélfogva ez­­ már nem belü­gy. Smith Jeremiás úr egyébként úgy­­ tekinthető, mintha magyar ember volna. A főbiztos megkérdezésében semmiféle nehézséget nem látok, kikérhetjük az ő segítségét is.“ Tehát Sándor Pál megismétli, amit mi oly súlyo­san kifogásoltunk. A kormánynak nem hisz és meg­­ akarja kérdezni Smith főbiztost, az idegen ellenőrt,­­ hogy igazat beszélt-e a kormány. Továbbá beismeri és megerősíti, hogy Mr. Smithet fel akarta kérni se­gítségül az akció mellett. Ez az az érzéketlenség, mely előtt ismeretlen a nemzeti szuverenitás öntu­data s amely egy ilyen jelentéktelen ügyben, mint amilyen a lakbér részletfizetés kérdése, kész meg­alázkodni ,és a kölcsönérdekek ellenőrzésére ide küld­l­dött idegen állampolgárt hívja segítségül a törvén­­­nyes kormány ellen, a­ magyar törvényhozás tagjától­­­­kissé mégis sok. Mentségül pedig csak annyit­­­ hoz fel, hogy ő Smith Jeremiás urat magyar ember­­i­­­ek tekinti. Smith úr lehet igen jóhiszemű és jószán­­dékú ember, azonban magyarnak épp annyira nem­­ nevezhető, mint amilyen kevéssé magyar embert szo­kott takarni, például a Schlesinger név. " , Ugyanabban a lappéldányban, amelyben Sándor­­ Pál nyilatkozata napvilágot látott, a fővárosi keres-­ beedők és iparos szervezetek végrehajtó bizottságának­­ tegnap tartott üléséről szóló tudósítás azt közli a gyanútlan Olvasókkal, hogy Barczen Gábor, a Baross­ Szövetség alelnöke, aki azon a gyűlésen, melyen Sándor Pál indítványát megtette, a Baross Szövetsé-­­ get képviselte, kijelentette volna, hogy a Szózat cikk­­­ke, mely Sándor Pált támadta, tévedésen alapul. Ez­­ annyit jelent, hogy Sándor Pál szavainak nem az volt az értelme, amit mit neki tulajdonítottunk. Az­­ Az Újságnak erre a közlésére rácáfol először is Sán­dor Pálnak föntebb idézett beismerése, de még jobban rácáfol az a levél, melyet a Baross Szövetség ebben az ügyben Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselő­höz, az Ébredő Magyarok Egyesületének országos el­nökéhez intézett és amely így szól: Méltóságos Eckhardt Tibor úrnak , az ÉME elnökének , Budapest­i Méltóságodnak alelnökünkhöz, Barczen­i Gábor kereskedelmi tanácsos úrhoz a bolt-­­ bérek ügyében tartott gyűléssel kapcsolato­san intézett nagyon becses levelére van szerencsénk a következőkben válaszolni: Elnöki gyűlésünk a lakás- és boltbérek ügyében való eljárást és képviseletet mág több mint két éve Barczen alelnök arra ru­­­házta és ennélfogva természetes, hogy ő a Baross Szövetség nevében a kereskedelmi és ipari szervezeteknek ebből az ügyből kifo­lyólag tartott nagygyűlésén a Baross­ Szövetség nevében részt vett és felszólalt. — Határozottan ki kell jelentenünk, hogy sem szövetségünknek, sem Barczen alelnök úrnak a Sándor Pál nemzetgyűlési kép­viselő, az OMKE elnöke által előterjesz­tett ama javaslatára, hogy kedvezőtlen el­intézés esetében az­ érdekeltség Smith Je­remiás főbiztos úrhoz forduljon, előzetesen tudomása nem volt. Szövetségünk azonosí­totta magát a megbeszélt és hivatalosan előterjesztett határozati javaslatokkal, de semmiesetre sem járul azonban hozzá, hogy bármi okból eredő kedvezőtlen elinté­zés esetében a Magyarországra idegenek által rákényszerített szervhez és annak kül­földi képviselőjéhez forduljon orvoslásért. Azt valljuk ugyanis, hogy ilyen belső or­szágos ügyben csak a magyar kormánnyal és esetleg a kormányzóval lehet érint­kezni, az ő bölcsességükre bízván azt, hogy a felmerült ügyet hogyan és kivel intézik. — Barczen alelnök urunk biztosított róla, bennünket, hogy neki teljesen ugyanez volt és ma is ez az álláspontja, sőt a nagygyűlésen részt vettek­ is, talán kivétel nélkül. Hogy senki Sándor Pál indítványa ellen fel nem szólalt, az csak a hirtelen meglepetés következménye volt, amelyet a . .­­ váratlan indítvány előidézett és ama körül­mény az oka, hogy senki sem akarta a résztvevők közül az egyöntetűnek szánt fellépés hatását ellenindítvánnyal gyön­gíteni.­­ Kijelentjük azonban, hogy tudomá­sunk szerint az indítvány végrehajtására sor nem kerül és előreláthatólag nem is fog kerülni. Ha mégis megtörténnék, akkor azzal a leghatározottabban ellentétes állás­pontot lennénk kénytelenek a nyilvános­ság előtt elfoglalni, kijelentvén, hogy a mi hozzájárulásunk nélkül, sőt felfogásunk ellenére történt., Megköszönve Méltóságodnak tanúsí­tott érdeklődését, maradunk Budapest, 1924 július 30-án. Kiváló tisztelettel, elnökségi megbízásból Farkas Elek s. k. igazgató. Ez a levél mindenben igazolja álláspontunkat és csak a legnagyobb megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy a Baross Szövetségben tömörült keresztény magyar kereskedők és iparosok a hazafias önérzet minden megsértése ellen tiltakoznak és azt keményen elítélik. Augusztus harmadikéra kezdődik a győri nemzetközi sakkverseny A nemzetközi sakk-kongresszussal kapcsolatos sakkmester-Verseny ünnepélyés megnyitása Győr­ben, augusztus harmadikán lesz. A mester versen­y résztvevői a következők: Dr. Asztalos Lajos (Serajevo), d­r. Balogh János (Szétolyad­ Vakrhely), Exner Győző (Gyón), Gruber Sándor (Békéscsaba), Beressy Kornél (Budapest), Kollano­vszky G. (Antwerpen), Maróczy Géza (Sze­ged, Müller H. (Bécs), dr. Nagy Géza (Debre­cen), bár Patay Gyula (Egerlövő), Przejstorka P. (Varsó), Rosselli márki (Firenze), dr. Seitz A. (Augsburg), Steiner Endre (Budapest), Steiner Lajos (Budapest), Bukovics V. (Zágráb), Henaut G. (Nizza), dr. Tarras S. (München), Maliccelli (Velence), Hasovszky (Sumperk), Sarf S. (Bécs), Walter S. (Bécs), ifj. Walter (Pozsony), dr. Vécsey Zoltán (Kassa) és még igen sok budapesti és vidéki sakk­mester. 3 Magyar tudós felfedezése Egy fiatal magyar tudós, Pédery Attila ta­nár már hosszabb idő óta folytatott kísérleteket abban az irányban, hogy a rádiótelegráfiában és rádiótelefonjában használt audionlámpákat más készülékekkel helyettesítse. Kutatásai köz­ben egészen véletlenül egy új, nagyfokú elektro­mos ellenállást kifejező anyagot fedezett fel. Az új találmánnyal mellőzni lehet az egyes elektromos gépek és eszközök ellenállás kifej­tésére alkalmazott dróttekercseit. A felfedezett uj­­ any­ag vegy illet ennélfogva specifikus ellen­állása is változtatható. Az új anyag olcsósága miatt tömegcikké­ teszi a villanyos főzőedénye­ket és vasalókat, de igen fontos alkalmazást, nyer az elektromos csengőknél is, ahol fölösle­­gessé teszi a reduktort.

Next