Szózat, 1924. szeptember (6. évfolyam, 192-215. szám)
1924-09-02 / 192. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ifi, Rózsa-utca Ill. (Podmaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63—32, József 61—46, kiadóhivatal: József 63—51 Fiókkiadóhivatal: V., Városház utca 10. Tel. : 77—84. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE Ára 2000korom* ELŐFIZETÉSI ÁRAKEgy hónapra ..............................40.000 kor Negyedévre ........ .. 120.000 kor Külföldre az előfizetési ár kétszeresét számítjuk Egyes szám ára hétköznap . 2000 kor Vasárnap ............................... 3000 kor. KEDD, BUDAPEST, 1924 SZEPTEMBER 2 VI. ÉVFOLYAM 192. SZÁM A bizalom helyreállítása felé Írta: dr. Antal István A kormány — mint ismeretes — huszonötmilliárd n. n. „vetőmaghitelt“ bocsátott az idei rossz termesz következtében kritikus helyzetbe került gazdák rendelkezésére. E hitel szétosztásán most dolgoznak az erre hivatott szervek s szeptember 15-ig valószínűleg ha és pontos képet nyerünk, mily mértékben éltek az érdekelt gazdák az állam kölcsönpénzével. Annyi máris kiszivárgott a vetőmaghitel lebonyolításán dolgozó gazdaintézmények ajtai mögül, hogy az előirányzott huszonötmilliárd korona nem lesz elegendő minden jogos és méltányos igény kielégítésére s a kormánynak komoly megfontolás tárgyávákell tenni e hitelkontingens tetemes mértékben való felemelését. A magukat „jól informáltaknak“ tartó gazdakörök úgy vannak értesülve, hogy a kormány nem fog elzárkózni a vetőmaghitelakció anyagi alapzatainak kiszélesítése elől s a közeljövőben számítani lehet arra, hogy a kedvezőtlen terméseredmények következtében nehéz tél és még nehezebb tavasz elé néző vidékeknek legalább a vetőmag miatt nem kell aggodalmaskodniok. Legalább — mert ezen a szón van a hangsúly — a jövő évi vetőmag biztos a magyar agrártermelés kezében, de hogy ezt a vetőmagot elvetni, megmunkálni, learatni, elcsépelni, behordani tudja-e a tőkeszegény, hitelszegény és úgy látszik, „pártfogó szegény“ gazdatársadalom, az nem érdekli az ország közgazdasági és a termelési politikáját irányító hivatalos tényezőket. Legyünk őszinték, igen-igen szomorú s a magyar közgazdasági viszonyokat jellemző dolog, hogy a mezőgazdaságnak ilyen huszonötmilliárdos gyorssegélyekre — a különbeni katasztrófa szankciója mellett — van szüksége s a magyar agrárhitelviszonyok olyan alacsony színvonalon állanak, hogy egy-egy részleges kedvezőtlen aratás is veszélyeztetheti a következő év terméslehetőségeit. Végtelenül szomorú és jellemző dolog, hogy a magyar mezőgazdasági hitelügy még ma sincs úgy organizálva s a mezőgazdasági hitelkérdés megoldására hivatott intézmények tőkeerő dolgában úgy alátámasztva, hogy egy-egy, az ideihez hasonló s méreteiben szűk határok közé szorított „tennésbaleset“ is sürgős állami segélyakciót tesz szükségessé. Segélyakciót, amely a kormányt olyan kínos és ferde helyzetbe hozza, hogy néhány nap alatt kel a mezőgazdaságnak csak a vetőmag biztosítására annyi hitelt folyósítania, amellyel másfél év előtt meg lehetett volna oldani az egész agrárhitelkérdést. Mert ha ez a huszonötmilliárd, amely most kevés a vetőmag beszerzésére, akkor áll a magyar mezőgazdaság rendelkezésére, amikor a gazdatársadalom azt kérve kérte , amikor a Szózat is a maga agrárhitel offenzíváit megindította, úgy ma nemcsak a vetőmaghitelakció lenne felesleges, de az egész termelési hitelkérdés, a magyar közgazdasági politikának ez a fatális tengeri kígyója, már a múlt keserű emlékei közé tartoznék. Akkor ma tíz ország egy hatalmasan kiépített, erőteljesen megszervezett, tőkedús, modern agrárhitelintézmény-hálózattal — s nem néhány tőkeszegény körzeti hitelszövetkezettel — bírna, amely nemcsak a kedvezőtlen termés súlyos gazdasági és szociális következményeit tudná enyhíteni, de egyszers mindenkorra levenné a mezőgazdaság válláról a tőkeellátás terhét és a hitelszükség gondjait. Nem, azok a kormánytényezők, amelyek ma a sürgető szükség kényszere alatt néhány nap alatt tudtak huszonötmilliárdot mobilizálni a vetőmagra, másfél-két évvel ezelőtt sajnáltak tízmilliárdot a mezőgazdaság újjáépítésére, az agrárhitelügy végleges és intézményes rendezésére. Pedig akkor tízmilliárd folyósítása gyerekjáték lett volna a bankok részére olvasatlanul engedett százmilliárdok mellett s akkor — az inflációs korszak tetőpontján — az egész mezőgazdasági hitelkérdés megoldása jóval egyszerűbb művelet volt, mint ma, amikor egy egész hivatalos apparátus ellenőrzi azt, hogyan sáfárkodik a pénzügyminiszter az ország pénzével. De hát ezek a mélabús rekriminációk alig érnek többet a késői bánat háborús valutájánál s mi szégyenprrral az arcunkon vesszük a kezünkbe a tollat, valahányszor az agrárhitelkérdés rendezése mellett kell ismét és ismét szót emelnünk. De mégis a kezünkbe vesszük, mert az utolsó pillanatig hisszük, hogy a mai szanálási krízis gondjai ellenére egyszer mégis komolyan szóhoz jut a kormány legsürgősebb teendői között a mezőgazdasági hitel kérdése s az ország hivatott pénzügyi és közgazdasági faktorai egyszer mégis csak rászánják magukat, hogy szembenéztették ennek az évek hosszú sora óta parlagon heverő magyar közgazdasági problémának. Múltbeli tapasztalataink nem nagyon biztatnak ugyan s a pénzügyi kormány érthetetlen, merev elzárkózása, a mezőgazdasági hitelkérdés gyökeres rendezésétől a legrosszabb kilátásokkal kecsegtet s mi mégsem tudjuk elhinni azt, hogy lehetséges legyen Magyarországon az agrárhitel ügyét még hosszú ideig megoldhatatlanul hevertetni. Nem tudjuk elhinni, hogy lehetséges legyen egy agrárországban az ország fő termelési ágát a mozgás és a lélegzés primitív feltételétől, a hiteltől elzárni, ugyanakkor pedig jóval jelentéktelenebb és úgy gazdasági, mint szociális és nemzeti szempontokból kevésbé számottevő termelési ágakat, az ipart, a kereskedelmet, sőt még a tőzsdét is akadály nélkül finanszírozni. Talán túlságosan optimisták és naivak vagyunk, de még mi is hisszük, hogy egyszer, talán nem is soká, megszólal a kormány mögött ülő sor A sárkány írja: Pásztor József A soffőr leugrott az autóról s babrálni kezdte a gépezetet, aztán aggodalmas arccal fordult hátra Thury felé: — Nagyságos ur, baj van. Sokáig tart. — Ejnye — szólt bosszúsan Thury. — Miféle falu is ez? A soffőr megmondta a falu nevét s erre Thury arca megélénkült. — Érdekes — mormolta maga elé. —Ebben a faluban lakik a kis Bényei. Ledobta a lábáról a plédet, leszállt az autóból s odafordult a soffőrhöz: — Nyugodtan dolgozhat, János. Egy barátom lakik itt. Bérré! ha kész a géppel, jöjjön oda. Ezzel megindult a porral ellepett akácok között befelé a faluba. Hamarosan megtudta, hogy melyik a jegyző háza. S amíg lassan lépegetett a jegyző háza felé, ebbe röppent a régmúlt. Az érettségi óta nem látta Bényeit, a kis szeplős, magába zárkózott, félénk fiút, akinek egyszer még kisdiák korában halálos fájdalmat okozott. Lényei hetekig dolgozott egy papírsárkányon. Végre repült a sárkány. A repülése biztos, egyenletes volt, könnyedén libbent a magasba. A kis Bényei szeplős arca kipirult, a szeme ragyogott s a lelke fölszállt boldog röppenéssel a kék égen úszó sárkányhoz. Az egész osztály kigyült a mezőre. A kis Bényeinek nagy diadala volt. Zárkózott, visszahúzódó lelke felolvadt valami boldog közlékenységbe. Thury is most cipelte ki hatalmas sárkányát, de a sárkány az első repülésnél csúfosan lebukott és összezúzódott. Thury észrevette, hogy még a kis szeplős Bényei is gúnyos pillantásái nézi. Odaugrott hirtelen Bényei elé és lángoló arccal kiáltotta az arcába — Te! Te is? Te pulykatojás. Bényei elpirult. A szája megrándult s fájdalmas hangon, megrebbenve szólalt meg: — Sárkányt azért mégsem tudsz csinálni! Thury szeme meglobbant. Kikapta zsebéből a tellkését, kinyitotta s hirtelen elnyisszantotta a Bényei sárkánya madzagát. Bényei tekintete elánultan meredt a száguldva elrepülő sárkány után, aztán hirtelen a földre vetette magát, az arcát a fűbe fúrta s rángatózva zokogott. Thury hamar megbánta, amit tett, de sohasem tudta többé Bényeit kiengesztelni. Az a szakadék, ami közte, a gazdag földbirtokos fia s Bényei, az özvegy szabóné fia között volt, most szívbehasító mélységgé vált. Sokszor a torkán is lebegett a szó, hogy Bényeit kiengesztelje, de a Bényei néma, fájdalmas daca visszariasztotta. Azzal a gondolattal lépegetett Bényei kis falusi háza felé, hogy talán ő is mosolyogva fog gondolni most a gyermekkori sérelemre. Azután hirtelen valami kellemes melegség futott át a lelkén. Hiszen Bényeit most gazdagon kárpótolhatja. A politikában befolyása van, közel áll a kormányhoz. Kiemeli a falusi egyszerűségből s valami jobb állást csinál neki. Benyitott a Bényei kapuján s a tornácon a bejárat felé indult, amikor az egyik ajtón hirtelen elibenyitott a Bényei felesége, fehérpetytyes kartonruhában s a fekete égő szemét csodálkozón függesztette Thuryra. Thury meglepetéssel nézett a karcsú, finoman telt testű asszonyra, aki éretten bontakozó szépségével, mint a nyári nap zápora árasztotta el Bemutatkozott s egy kis áthevint elfogódottsággal mondta: — Sohsem hittem volna, hogy az én Bényei barátom ilyen nagyszerű feleséget választott. Az asszony pompás erős fogsora kivillant