Szózat, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

1925 szeptember 1. kerül „Kevés dolog fáj jobban, mint az, ha a meg­szerzett birtoktól való megválást kell látnom“ A Faluszövetség századik kiállítása Cegléden — Ragaszkodnak a földhöz a ceglédiek — A kiállítás megnyitása és a kulturház felavatása Horthy Milliós Kormányzó beszédei Cegléd, aug. 29. (A „Szózat“ kiküldött tudósítójá­tól.) A Duna-Tisza közének áldott talaján lassan halad előre a hosz­­szú, utasokkal zsúfolásig megra­kott vonat. Unalmas volna az út, ha jókedvű­­ cserkészek nem hegedül­nének régi, pattogó ütemű, majd lágyan ívelő, mélabús magyar nótá­kat. Zöld mezők, legelésző jószágok, gyümölcsösök s hatalmas szőlősker­tek maradoznak el mellettünk. A magyar föld az ígéret tel­jességével fut felénk. Adott az­ Isten szőlőt eleget, melynek bora kedvre derít s feledteti a bánatot. A gyümölcs­fáik már elhullatták éréseiket, míg a szőlőtőkék roskadoznak a súlyos fürtök alatt s csak a kukoricaszár emeli magasra bajuszos fejét. A rendezk­edés napja A kiállítás meglátszik az állomá­son is. A tömeg csak úgy özönlik a vonatból s sokan vannak kint a ceglédiek is. Cegléd most lázálom­ban van. Az utakat rendezik, a fá­kat nyesik. A főgimnázium előtt, ahol a Falu- és Stefánia­ Szövetség századik kiállítása hajlékot nyert, diadalkapu készül. A sürgés-forgás nagy. Bent hölgyek és urak rendez­kednek s ahogy végigjárjuk a még félig rendezett kiállítást, látjuk, hogy Cegléd és környéke, maga Kecskemét és Szeged is felvonult itt mezőgazdasági produktumaival. Csak Budapest hiányzik és a zsi­dók vonták ki magukat. Háziipari termékek, könyv, kultúra, szőlő, búza, gyümölcs stb. rendeződnek szépen sorjában. A gimnázium mel­lett gazdasági gépek sorakoznak, a Dobody-kertben aprójószágok han­goskodnak. A kiállítás sikerében dr. Sárkány Gyula polgármester, Rónay János, dr. Piskóty István, Milus Mihály,­ Kovács Lajos, Várady József, dr. Szoboszlay István, Hegedűs Károly, Z’Adri­a Mátyás, Darányi János, Rudnyánszky Ferenc, Juhász Gusz­­­­táv és Jurászik Lajos vetélkednek. Délután kettőkor kezdődik a MOVE­ sportversenye, este az ipar­testület lampionos s fáklyás felvo­nulása, kirakatverseny, népes korzó, az ipartestül­etek épülőfélben levő kultúrházában műsoros programoi s óriási tömeg köröskörül. Az ipar­testület szabad ég alatt rendezett estélyén az iparosdalár­da, Kemény Sándorné, dr. Piskóty István, Kol­lár Böske szerepelnek. Dr. Milotay István, a „Magyarság“ főszerkesz­tője tart előadást az épülőfélben levő falakból kiindulva, gyönyörű, szimbolikus képet rajzol a magyar jövendőről. Utána Lendvai István, Cegléd képviselője beszél. Utána éjfélt kondit a harang, a tömeg las­san szétoszlik, hogy több erőt gyűjt­sön a holnapi nagy napra. Jági, egészségügyi, ipari és kul­­turkiállí­tásának megnyitására talpraébred­t­ az egész város. Aki az utcákon nem k.fér el, az a vasút­hoz igyekszik. Hosszú sorfalakat alkot a közönség, mindenki várja Horthy Miklós kormányzót, a pá­lyaudvar pedig festői képet ölt magára a vitézek, magyarruhás leányok, a csendőrdíszszázad s a küldöttségek ünnepélyes seregéből. Csáky Károly gróf honvédelmi­­miniszter, Staub Elemér államtit­kán Preszley Elemér főispán, Fáy László főispán, Sigorasztó Tivadar alispán, Szapory Lá­szló gróf, Eck­hardt Tibor, Lendvai István, vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre dr., Ha­lász Móric nemzetgyűlési képvise­lők, vitéz Seveldi Kozma, Miklós, Csáky Kálmán gróf, Feilitzsch Berchtold báró, Szontágh Tamás, Ries Ferenc, Tóth István dr., Szi­kig­i­ Imre, Takács József, Törteli Lajos, Feticides Román, Szörtsey József, Mándoky Sándor­ stb. stb., a­ politikai s társadalmi élet más ki­válóságai s helyi előkelőségei vár­nak kint a vasúton, ülésén magam is jelen voltam. Mű­ködéséte állandó figyelemmel kísé­rem. Megelégedéssel láttam azt a céltudatos munkát, amellyel a le­folyt öt év alatt a szövetség kitű­zött céljainak megvalósításán, a falu kultúrájának emelésén fára­dozott. — Talp­ráállásunkba vetett hitemet nagyban erősíti az, amit Cegléd ne­vének a haza földjéhez való ragasz­kodásáról, a mezőgazdasági munka ■ránt Vérzett szeretettről régebben is tudtam és újabban is hallok. — A magyar rög szeretetétől át­hatott szivemnek kevés dolog fáj jobban, mint az, ha az örökölt vagy kitartó munkával szerzett birtoktól való könnyű, sőt könnyelmű meg­válás jelenségét kell látnom. Hálál Istennek, népünk széles rétegeiben, a földhöz való ragaszkodás érzései még nem lazult meg. Cegléd népei pedig ezen a téren különös elisme­­­rést érdemel, úgy tudom, hogy az új terület, amelyet ceglédiek akár sa­­j­­átjaként, akár bérlet alapján ú­ város határán kívül művelnek mező-, gazdaságilag, messze meghaladják magának a városnak mezőgazdasági­­ művelés alatt álló területét. A ceg­lédiek ezzel a. .vállalkozási kedvnek,­ a földhöz és a gazdasági munkához­ való előszeretetüknek példát adó je­j­­ét adják. A város népe e mellett n ép, ma bizonyságot tesz arról, hogy meg van benne az érték a kultúra más céljai iránt is. Iparossága ime kul­­túrházat emelt, a sportpálya létesí­tése pedig tanúságot tesz a város vezetőinek és a város közönségének­ a testedzés iránti érzékéről. — Újból hangsúlyozom örömömet­ és megelégedésemet a fölött, hogy a­ Faluszövetség ezt a századik kiállí­­­tást itt, Cegléden, megrendezhette és abban a biztos reményben, hogy­ a szövetség ezzel újabb jelentős lé­­­pést tett kitűzött célja felé, a ki­állítást megnyitom! A Kormányzó városa A Faluszövetség 100-adik gazda­ Megérkezik a különvonat A kormányzó különvonata d. e. 10 órakor érkezett meg Ceglédre. Horthy Miklós elhagyva szalon­kocsiját, végighaladt a díszszázad arcéle előtt s­ fogadta a katonai elő­kelőségek jelentkezését. Kíséretében vitéz Nagy Pál gyalogsági tábor­nok, a honvédség főparancsnoka, Magasházy László alezredes, első szárnysegéd, Vetter Antal száza­dos szárnysegéd, Görgey György alezredes, a testőrség parancsnoka, Hochenberger Antal veszt.­őrnagy, a katonai iroda helyettes főnöke, Langsfeld Géza kabinetirodai tit­kár, Brunswick György százados, utazási felügyelő és Horánszky Gyula máv. igazgató, aki az Állam­­vasutak részéről kísérte a Kor­mányzó vonatát, érkeztek meg. Dr. Sárkány Gyula polgármester üdvözlésére a Kormányzó a követ­kező beszéddel felelt: — Köszönöm, Polgármester Úr, meleg üdvözlését. Az újjáépítés útja a nemzet szellemi, fizika­i és gazda­­­sági erejének fejlesztése, és egyesíté­se. A mai hármas ünnepséggel Ceg­léd város bizonyságát adja annak, hogy minden irányban szívén viseli a nemzeti erők talpraállításának nagy feladatát és örömmel látom, hogy a város társadalmának veze­tő,­ az együttműködés és a kölcsönös támogatás szellemében irányítják az újjáépítő munkát. Kérem, őrizzék meg az egyetértésnek ezt a szép eré­nyét a jövőre is A választ lelkes és hosszantartó­­éljenzés fogadta. A Kormányzó az­tán a mezőhegyes­ gazdaság híres ötös fogatán hajított be gyönyörű bandérium kíséretében a kiállítás színhelyére, a gimnáziumiba. Amer­re ment, a tömeg mindenütt lelke­sen ünnepelte A Kormányzó a kiállításon A gimnázium bejáratánál Dobos Margit, majd az előcsarnokban dr. Schandl Károly földmívelés­i állam­titkár üdvözölték az államfőt. Scbandl Károly beszédében többek között a következőket mondotta: — Isten nevében kezdtük a mun­kát s keresztény hite­s magyar ha­zaszeretete nem várt eredmények­kel jutalmazta a magyar föld né­pének törekvéseit. A barázdákban s a nádfedeles műhelyekben hon­­mentő munka folyt a Faluszövetség öt esztendejében.­­ A magyar mezőgazdaság bor­zasztó sebeit begyógyította a föld­művelő magyarság szorgalma és tu­dása. Új iskolák, templomok épül­nek a tanyavilágban, a cserépzsin­­delyes új házikók ezrei nőnek ki a magyar földből. A ku­ltúrmunka eredményeit akarja a vidéki ma­gyar nép ebben a színmagyar al­földi városban, Cegléden, a száza­dik falukiállítás keretében bemu­­tatttni.Csak egyes virágszálak, kevés­­ búzaszem, néhány fonál s egypár­­ remek az, amit a kiállítás mutat, ahol a sok lelki és gazdasági kincs­hez képest, amit a színmagyar tá­bor bizakodó erejével ezen a tatár­­járta földön kitermelt. Cegléd vá­rosát választottuk a századik állo­másul, mert ez az izmos, romlatlan alföldi nagy szálláshely a maga dolgos tanyavilágával és népes fa­­luszövetségi csoportjával élő bizo­nyítéka az új magyar élniakarás­­nak. A kiállítás megnyitása A Kormányzó a következő­ be­széddel nyitotta meg a kiállítást: — Öt évvel ezelőtt alakult meg a Faluszövetség, melynek alakuló A kulturh­áz alapkövének letétele Több, mint egyórai körséta után elhagyta a Kom­ányzó a kiállítás területét s az épülő kultúrházhoz tartott. Útja lelkes tüntetések s sza­kadatlan via­áig kis ölben tartott. Ko­vács Margit és Rónai János üdvöz­lése után itt a Kormányzó a követ­kezőket mondotta: — Köszönöm a ceglédi iparosság jóleső ragaszkodásának kifejezését. Az iparosságnak mint a közgazda­ság, mint a művelődés tekintetében nagy a jelentősége. Hivatása első­sorban a mezőgazdaság támogatá­sa, mert ipar nélkül nincs mezőgaz­dasági fejlődés sem, nélküle a gaz­dasági élet csak kezdetleges. De hi­vatva van az iparosság, arra is, hogy­­ mint a középosztály egyik egészséges erőforrása, erős közép­osztályit teremtve, a városi életet és ezzel a kultúrát intenzívebbé tegye. — Mai szegénységünkben legna­gyobb tőkénk nemzeti kultúránk. Ezt senki sem veheti el tőlünk. Tör­hetetlen akarattal, minden erőnk­kel arra­ kell törekednünk, hogy a­ mi nagy szellemi tőkénket, nemzeti kultúránkat megőrizzük, sőt azt minél gazdagabbá, értékesebbé te­gyük. Ennek a nemes célnak szol­gálatában látom én a ceglédi ipar­, testület épülőben levő kultúrhá­­­zát, a am­elyre Isten áldását kérem, akkor, amidőn az alapkövet ezen­nel elhelyezem! A Kormányzó szavai végeztével, kalapáccsal háromszor megütötte­­az elhelyezett alapkövet. Az ünnepségről a Kormányzó a­ városházára hajtatott, ahol 230, terí­tékes bankett volt. Itt Sárkány pol­gármester mondott talpraesett fel­­köszöntőt. — Az embereik —­­mondotta — azt hangoztatják, hogy eszményeként­ élnek. Én azt tartom, hogy az esz­ményeket csak követik. Mátyás ki­rály a­z igazság eszményi kereső­je, Széchenyi a telivilág,csodásé, Kossuth a függetlenségé. Én úgy látom, hogy Horthy Miklós kor­mányzó úr a keresztény és nem­zeti gondolat legrgpreszervánsabb kép­viselője. Lelkes tapssal honorálta a ven­­dé­gség a talpraesett­­felköszöntőit. Az ebéd végeztével a Kormányzó és kísérete a Move sporttelepére in­dult. Útjában mindenütt lelkes tün­tetés követte. A Stimnnes-ház huszonkét bankot kifizetett A Stifmnes-konszernnek sikerült a csőd veszélyét elkerülnie (A Szózat tudósítójától.) A Stinnes­­komszernt szanáló bankok májusig ötvenmillió márkát kölcsönöztek és eh­hez csatlakozott még egy huszonkét bankból álló konzorcium negyven, millió márkás kölcsöne. A Stinnes-ház tehát összesen 90 millió kölcsönt kapott, de ezt az összeget is rövidesen 180 millióra emelték fel. Miután azonban ez az ösz­­szeg is elfogyott, a hitelezők között bi­zonyos nyugtalanság volt érezhető, ezért tehát a Stinnes-ház könnyen mobilizál­ható vagyonát eladóvá tette. Az eladá­sok folytán hatvan millió márka folyt be és ezt a Stimnes-ház adósságainak törlesztésére fordíto­tttá­k. A St­m­nes-ház­­nak ugyan még mindi­g maradt 120 mil­lió márka adóssága, de azt a nagy­har­­cot, amit a nagybankokkal folytatott, sikerült megnyernie. A Stinnies-ház vá­gyóiénak írási­ idá­ciója eltart még egy-­ két hónapiig, de a szanálás lezajlása után az eddigi számítások szerint még gyantálnak likvidációja eltart még egy­­milliá­rd dollár értékű vagyona. Előre­­láthatólag most már egy ideig zökkenés nélkül fogják tovább vinni a likvidá­­­ciót, mely a Stimmes-házat a nagy csődé­­től megmentette. Tízhónapi börtönre ítélték a táncosnő tolvaját Aki magánál felejtette a más aranygyűrűjét Érdekes lopási ügyet tárgyalt ma dr. Fayl Ivor tanácselnök tanácsa. A vádlott Burg József fényképészse­­géd, aki­­ jövedelmével neon volt megelégedve és ezért kibérelt© a Capitol-mozgó büfféjét. Éjszakai mulatozásaira azonban az így ke­resett pénz sean volt elég. Burg Jó­zsef es év elején szoros barátságot kötött egy képíró utcai mulatóhely egyik táncosnőjével, a­kit gyakran meglátogatott. E­z év ápriliséiban egy éjszaka szintén együtt mulattak. A leány ujján egy nagyértékű briliánskö­­­­vés gyűrű volt, ezt a férfi lehúzta, hogy joibikann szem­ügyre vehesse, játszadozni, kezdett vele, majd mintegy próbaképen , saját ujjaira húzta. Mikor elválta­k, a gyűrűt el­felejtette visszaadni­­és másnap négymillió koronáért elzálogosí­totta. A károsult táncosnő a Capitol- mozgóban fölkereste Bang Józsefet, és kérte vissza a gyűrűt. Burg kü­lönböző ür-ügyek alatt na­pról-nap­­ra halogatta a gyűrű vissz­aa­dását, végül is a táncosnő fűt­­elen­tést tett ellene. A bizonyítási eljárás lefolytatása­ után a bíróság Burg Józsefet bű­nösnek h­ordotta ki és tízhónapi börtönre ítélte-

Next