Tér és forma, 1944-1945 (17-18. évfolyam)

XVII. évfolyam, 1. szám - Weltzl János: Európai építészet – nemzeti építészet

dóan a felszín alatt lappang, hogy a renaissance és barokk legfontosabb építészi problémája legyen. Az olasz templom mindig öblöszerű, széles, szemben az északiak magas, égbetörő alkotásaival. És újra meg újra felbukkan a centrális templom problémája. Ezzel szemben Franciaországban a konstrukció a mozgató építészi gondolat, amely a középkorban gyönyörű műveket hoz létre. Itt a küzdelem a ma­gasságért folyik és a magas terek megvilágítása, a támrendszer állékonysága a megoldandó feladat. A külső ennek a szerkezeti vajúdásnak az eredményeit jeleníti meg, a francia homlokzat matematikai képlet, technikai csoda. Az olasz számára az épülettömeg szobrászi probléma, a homlokzat pedig sokszor ön­magáért való kulissza. Spanyolrszágban érdekes módon az arab mecsetek alaprajzi formája, a sokhajós térrendszer uralkodik állandóan és még a XVI. században is öthajós kated­rális épül Granadában. Ilyen nagy eszmeáramlatok mellett mennyire eltör­pülnek a részletek. Hiszen a csúcsív már a román korban szerepel délen, viszont látunk renaissance formákkal feldíszített, de lényegében mégis gót tem­plomokat .. . Ezeket az átfogó szempontokat beve­zetve, érthető, hogy Olaszországban a normann­francia földön kitermelt gótika alig hagy nyomot. Vi­szont Franciaországban a „renaissance" utáni forma­problémák teljesen lepattannak a rögtön klassziciz­musba merevedő homlokzatokról. Barokk sem fran­cia, sem angol földön nincs. De mennyire lakályos már egy XVII. századi angol inferieur a hidegen rep­rezentatív olasz vagy francia mellett! Talán ez a be­felé fordulás magyarázza az épületek külső konzer­vatív tárgyilagosságát, amelynek tökéletes ellentéte a velük egykorú német homlokzatok. Németország a dekoratív stílusokban alkotja re­mekműveit, amikor a szerkezeti és térproblémák már megoldódtak és a részletek tekintetében a képzelet szabadon dolgozhat. Festői tömegek, fantasztikus in­terieur megoldások a későgótika és a barokk jellem­zői Németországban. A spanyol rejtély számunkra: a hallatlanul buja késő gótika után az Escuriál kimért, hideg stílusát termeli ki és utána a németeket messze túlszárnyaló szertelen barokkba torkollik. A téma természetesen szinte kimeríthetetlen. Ez a két könyv, terjedelménél fogva is, nem akar teljeset adni, inkább csak áttekintést. Kár, hogy a szövegrészt kísérő alaprajzok és metszetek, amelyek nagyszerű magyarázatot adnak, nincsenek azonos léptékben megrajzolva. Egy ponton lehet talán Moseler felfogását helyes­bíteni: ő ugyanis az európai művészetet a germánok művének tekinti és szembeállítja az antik művészettel. A germánok hatalmas szerepe kétségbe nem von­ható, de a koraközépkori művészet kialakulása vég­telenül komplex tényezők eredménye, amit ennyire leegyszerűsíteni nem lehet. Egyrészt az antik kultúra folytonossága a nyugati provinciákban bizonyított tény. Másrészt nagy szerepe volt a kelta őslakosság római civilizáció leple alatt népi művészetként sze­replő műveinek, azután Bizáncnak és a Közel-Kelet- Olaszország. Mantua, S. Andrea, 1472—94 Németország. Stettin. Schlosskirche, 1557, Spanyolország. Malaga. Székesegyház, 1538.

Next