Hanusz Mária: A tájékozódási futás kiskönyvtára 9. - A tájfutás tanítása (Budapest, 1984)
1. Bevezetés 1.1. Bemutatom a sportágat Közismert, már-már elcsépeltnek ható tény, hogy századunk rohamos fejlődésével számos - életmódunkat megkönnyítő vívmányával - sok veszélyt is rejt az ember számára. Új betegségek terjedtek el szinte népbetegségként. Ennek oka a nem megfelelő életmód, leginkább a mozgás hiánya. Szerencsére már egyre többen felismerték ezt, és keresik azokat a megvalósítási formákat, amellyel új életre kelthetik a régi római mondást! "Ép testben ép lélek." Egyre többen fordulnak a természet felé. Mozgásigényük kielégítésére járják a hegyeket, vagy kocognak a jó levegőn. Ezek a "kis kiruccanások" még kellemesebbek, ha az illető közben az eszét is mozgatja. Olyan sportra van tehát szükség, amely a fizikai követelmények mellett szellemi erőfeszítést is kivon. Ez a sport tájékozódási futás néven válik mind közismertebbé. Talán a legolcsóbb sport. A "sportpálya" az erdő, mindenki számára elérhető. Itt nem mosolyogják meg azt, aki csak lassan kocog, esetleg meg-megáll futás közben. Ahhoz, hogy igazán jól érezze magát az ember nem kell más, csak egy térkép és egy tájoló. Ezek segítségével mindig megállapíthatjuk, hogy hol vagyunk, előre eltervezett útvonalon haladhatunk, és milyen örömöt ad, ha elérjük a kitűzött célt! Elképzeléseink megvalósításához igen sokféle képességet használhatunk fel. Ha pl. futva akarunk haladni, fizikai készségeinket kell fejlesszük. Állandó álláspont-meghatározáshoz, útvonalunk figyelemmel kíséréséhez, folyamatos figyelemre, koncentrálásra, akaraterőre van szükség. Az sem árt, ha valaki gyorsan tud dönteni, választani a számos lehetőség között, amellyel célba érhet.