Bozán György (szerk.): Tájékozódási versenyek története 1953-1980 (Budapest, 2011)
Bevezető gondolatok
Bevezető gondolatok Mi jellemezhetné jobban a magyar tájékozódási versenyzés elmúlt hat évtizedét, mint a Spartacus versenyek története? Ez a történet a természetjáró mozgalomban kialakult tájékozódási csapatküzdelmektől indulva, az egyéni versenysporttá váló, elismert, népszerű és mindig a legújabb követelményeknek megfelelő nemzetközi elit versenyig ívelő rendezvénysorozat története. Ez a történet a tájékozódási futás kialakulásának és itthoni kivirágzásának története is, annak története, hogyan lett Monspart Sarolta, a Budapesti Spartacus élversenyzője az első magyar tájfutó világbajnok. Személye a sportág világhírességeit vonzotta az Egyesület nagy őszi nemzetközi versenyére. Csodálói vele akartak itt találkozni és miatta voltak kíváncsiak a magyar tájfutásra. Riválisai őt akarták otthonában legyőzni, amiben sorozatosan kudarcot vallottak. Ez a történet a Schőnviszky- fivérek története is, akik a kezdetektől részesei, majd formálói és irányítói voltak a Spartacus versenyeknek és az idő múlásával sem távolodtak el a sportágtól, a versenyrendezéstől. Különösen a még ma is oroszlánrészt vállaló Schőnviszky György volt az, aki páratlan energiával préselte ki az újabb és újabb rendezvényeket lankadó klubtársaiból és kapcsolta be a klubbon kívüli legjobb tájfutó szakembereket elképzeléseinek megvalósításába. Az évek során így vált a szezonzáró nagy nemzetközi verseny és a 70-es években induló szezonnyitó Spartacus kupa megrendezése tájfutó közüggyé, minden sportági átalakulást túlélő eseménnyé. A Spartacus rendezvények tekintélyét a '60-as évek November 7. emlékversenyei teremtették meg, amelyekre évről évre rangosabb nemzetközi mezőny gyűlt össze. A térkép, a pályák és rendezés magas színvonalát pedig az ország legjobb tájfutóit tömörítő Budapesti Spartacus gárdája biztosította. Megemlítendő az a biztos anyagi háttér is, amit az akkori szövetkezeti sportmozgalmat irányító OKISZ3 Sportosztály biztosított a rendezvény számára. Nagy iskola volt ez. Jöttek világbajnokok szép számmal és megmutatták nekünk itthoniaknak, hogy kell hosszú, kimerítő utazás után idegen terepen fölényesen győzni. De volt, amikor ők a nagyok tanultak itt, mint 1974-ben amikor a dániai VB újsütetű bajnoka Bernt Frilén jó futással is csak második tudott lenni kapitánya mögött. Cyvin Thon és Morten Berglin a későbbi norvég világbajnokok, amikor 1978-ban először álltak itt rajthoz, nem tudták teljesíteni a pályát. Viszont mondhatjuk, hogy talán éppen itt indult el a svéd Annichen Kringstad nemzetközi karrierje, aki ugyancsak'78-ban Pilisszentléleken az ifi lányok között győzött. Talán ez volt a kezdete annak a tájfutó diadal 1972. State Splavy, Monspart Sarolta a világbajnok