László F. Csaba: A turisztikai tájékozódástól a tájfutásig Kolozsváron, 1950-2005 (Kolozsvár. 2005)

Tartalomjegyzék

IN MEMORIAM (Előszó helyett) Elszoruló torokkal kezdtem e füzetecske összeállításához, hisz azok közül, akikről ezen írás szól sokan már nincsenek közöttünk. Fájdalmasan sokan örökre eltávoztak, de a külföldre, vagy más városba települtek száma is jelentős. Mindkét fajta veszteség halmozottan nyilvánul meg egy olyan sportágban, ahol — jellegénél fogva - minden fejre, minden lábra, de főleg minden szívre szükség van. Tehát egyre fogyunk. Az új sporttörvény felszámolta a nor­matív támogatásokat, de a szponzorálási törvény sem kedvez egy olyan sportágnak, ahol a reklámozásnak semmi haszna sincs. Magasszintű versenysportra így csak a tehetősebbeknek van lehetősége. 2005-re a tájfutás Kolozsváron családias jelleget öltött. A „tájfutó dinasztiák” családtagjai, ismerősei, valamint a közeli megyékben élő barátaink gyűlnek össze egy-egy helyi versenyen, no meg persze a fanatikus, de már korosodó „magá­nyos farkasok”. A Pro Orientare Társaság próbálkozik több-kevesebb sikerrel népszerűsíteni a sportágat. Rendezvénysorozatai egyedüli ered­ménye, hogy ma Kolozsváron már sokan tudnak a tájfutásról, gyerekek, szülők tanárok egyaránt. A rendszeres sportoláshoz szükséges vonzerő hiánya azonban nagyon lecsökkenti az utánpótlás biztosításának esélyeit. Volt tehát dicső múlt, és van egy kérdőjelesekben bővelkedő jelen. E füzetecske célja: emlékezés a „szép időkre”, és annak felidézésével bíztatni e sportág sikeréért ma (is) munkálkodókat, sportolókat, szakembereket, besegítőket egyaránt. Az „újszülöt­tekkel” pedig megismertetni a „dicső elődök” neveit, munkáját, a turisztikai tájékozódásnak tájfutássá alakítását Kolozsváron. Ugyanakkor emléket is szeretnénk állítani minazoknak, akik már sohasem lehetnek közöttünk, de akik nélkül nem lett volna „dicső múlt”. ”

Next