Szélrózsa, 1984
ELŐSZÓ Az eddig megjelent legfurcsább évkönyvet nyújtjuk át az Olvasónak e több, mint kettőszáz oldalon. A magyarországi világbajnokság krónikájának kellene lenni e könyvnek s nem adathalmaznak, vagy a tájfutás sportjától kicsit távolabb eső térképtanulmányoknak. Mégis úgy vélem, nem a pihenés évei köszöntöttek sportágunkra, hanem most már túl a felserdülésen , hiszen másfél évtizede önnálóak vagyunk, s ezalatt volt világbajnokunk, helyezetteink, rendeztünk sok százan és ezren, az egész magyar tájfutás, egy kitűnő világbajnokságot, sőt lassan az ismeretlenségből divatos sportággá is váltunk. Hogy vágyaink, terveink mögött elmaradt a valóság? Talán így szép, így helyes. Ha évkönyvünk mást nem is jelent, mint a szükséges információ megbecsülését, igénylését a világbajnokságra való fényképes emlékezést és a térképek világából egy kis tallózást, akkor már megérte napvilágra segíteni a Szélrózsát. Skerletz Iván főtitkár