Tanácsok, 1950 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1950-10-15 / 1-2. szám
jártak. A parasztjelöltek között ott vannak a mintagazdák, a termelésben kitűnők, azok, akik példásan teljesítették az állam felé kötelességüket, akik élenjárnak a gabonabegyűjtésnél, a szerződéseknél, a terméseredményekben. Akik a maguk területén szóval és tettel már eddig is bebizonyították, hogy odaadó hívei a népi demokráciának, hogy munkát és verejtéket nem kímélnek, amikor hazánk megerősítéséről van szó. Az értelmiség ezrei között ott vannak a Kossuth-díjas tudósok, művészek, legjobb mérnökeink, orvosaink, mezőgazdászaink, a népéhez hű magyar értelmiség színe és virága. És természetesen nem hiányozhatnak a jelöltek közül a szorgalmas kisiparosok, kiskereskedők és a demokráciánkat támogató kisemberek ezrei sem. A jelöltek majdnem 30 százaléka, kereken 60.000, nő. Ez a szám magában véve bizonyítéka annak, hogy a népi demokráciában a nők egyenjogúsításának követelése most sem marad papíron, nem marad írott malaszt. A dolgozó nőknek tízezrei először nyomulnak be ilyen imponáló számmal a közigazgatásunkba. Ők a legjobb biztosítékai annak, hogy a tanácsok valóban szívükön viselik választóik ügyes-bajos dolgait és igyekeznek azokat gyorsan és a nép érdekében megoldani. Ez a 60.000 női tanácstag már magában véve mutatja az idők változását, mutatja az új szellemet, amely ezután közigazgatásunkat átlengi. És nem kevésbbé fontos, hogy a jelöltek közül 50.000 a 25 évnél fiatalabb. A magyar népi demokrácia szélesre tárta mindenütt az ifjak előtt az érvényesülés, a jövő kapuit. Természetes, hogy a tanácsokba is tízezrével jelöli őket. Hadd sajátítsák el idejekorán a falu, a járás, a megye igazgatásának tudományát, szokjanak hozzá már ifjúkorukban dolgozó népünk ügyeinek intézéséhez és segítsenek kiformálni azt a jobb jövőt, amelynek gyümölcseit elsősorban ők fogják élvezni. Végül de nem utolsósorban meg kell említeni, hogy a jelöltek között százával vannak fiatal honvédségünk parancsnokai és katonái, tábornokok, közlegények egyaránt. Az ő jelölésük mutatója annak a megbecsülésnek és szeretetnek, amelyet dolgozó népünk békénk és rendünk védőivel, a honvédséggel szemben tanúsít. Az csak természetes, hogy ilyen jelölteket a dolgozó nép lelkes örömmel üdvözöl. A választók milliói számára az ilyen jelöltek teszik szemléltetővé azt a tényt, hogy végre valóban a dolgozó nép vonul be az állami közigazgatás minden területére. A választók meleg szeretettel fogadják a jelölteket, akiknek a zömét úgy ismerik, mint jól dolgozókat, jó demokratákat és előre biztosítják őket támogatásukról és bizalmukról. A jelöltek viszont —túlnyomó többségükben egyszerű munkásemberek — megilletődve és büszkén fogadják a megtiszteltetést, amely őket a jelöléssel éri. Átérzik a felelősséget, amely a tanácstagsággal jár és száz megható formában ígérik, hogy megfelelnek a beléjük helyezett bizalomnak. Országszerte tapasztalható a tanácsok választásának előkészítésével kapcsolatban a dolgozó nép nagy várakozása. Mindenütt halljuk, hogy már előre összeállítják azokat a jogos követeléseket, hibák kijavítását, intézmények megvalósítását, amelyeket az új tanácsoktól várnak és amelyek megvalósítása a tanácsok egyik legfontosabb feladata lesz. Természetesen a tanácsválasztásokkal kapcsolatban az ellenség nem alszik. Hallottunk eseteket, ahol a demokrácia ellenségei megrágalmazták a Népfront jelöltjeit, vagy meg akarták őket ijeszteni. Magától értődik, hogy 220.000 jelölt közé a legjobb leggondosabb megválogatás dacára is, becsúszhatnak oda nem való elemek, olyanok, akiket múltjuk, vagy jövendő magatartásuk nem tesz érdemessé az ilyen megtiszteltetésre. A törvény azért írja elő a tanácstagok beszámolási kötelezettségét és azért teszi lehetővé a meg nem felelő tanácstagok visszahívását, hogy az ilyen eseteket ki lehessen javítani. A néphangulat azonban annyira egységesen áll már a jelöltek zöme mögött, hogy az ellenség a tanácsválasztásokkal kapcsolatban most taktikát változtatott. Sok helyről tapasztalhatjuk, hogy a jóhiszemű várakozás túlhajtásával mesterségesen felcsigázzák a tanácsok működésével szemben a várakozást. Azt a látszatot igyekszenek kelteni, hogy a tanácsok működésével mintegy varázsütésre vége lesz minden bajnak, hogy a tanács az a csodaszer, amely évtizedek hibáit és nehézségeit egycsapásra eltünteti. Ez a beállítás hamis. A tanácsok létrejöttével azonnal meg fog javulni a község, a járás, a megye közigazgatása, de az átütő változás, a döntő fordulat csak huzamosabb idő után fog beállni.. Előbb az új tanácstagok fokozatosan bedolgozzák magukat a munkakörükbe, megtanulják az ügyek egyszerű, gyors, bürokráciamentes elintézését, megtanulják a köz érdekében a fegyelmezett, pontos munkát, a takarékosságot, választóik bírálatai és saját tapasztalataik alapján levetkezik hibáikat és gyengeségeiket, így javul és fejlődik az új közigazgatás, míg a sok kis mennyiség minőségbe csap át és dolgozó népünk örömmel tapasztalja, hogy a tanácsok munkáját nem is lehet a régi, felszabadulás előtti állami bürokráciával egy napon emlegetni. Ez lesz a fejlődés útja. De a tanácsválasztások azonnali eredménye rögtön mutatkozni fog abban, hogy új, friss levegő, új szellem hatja át a közigazgatást. A dolgozó nép bátran, bizalommal veszi birtokába az államhatalom új részlegét és lelkesen, lendületesen veszi kezébe ezen a téren is saját sorsának intézését. A tanácsválasztással, a tanácsok létrejöttével az