Tanácsok Lapja, 1958 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1958-01-16 / 1. szám

A mezőgazdasági tsz-ek tagjainak­­ nyugdíjáról : ♦ Az Elnöki Tanács nemrég megjelent 1957. évi 65. sz.­­ törvényerejű rendelete alapján a mezőgazdasági tsz-ek tagjai­­ öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjra, hátramaradott hoz­­­zátartozóik pedig özvegyi nyugdíjra, haláleseti segélyre, árva-­­ ellátásra, illetőleg szülői nyugdíjra jogosultak. ♦ A NYUGDÍJJOGOSULTSÁG feltételei öregségi nyugdíjra az a mezőgazdasági tsz-tag jogosult,­ aki az öregségi korhatárt elérte és legalább húsz nyugdíj- * éve van. Az öregségi korhatár férfiaknál a betöltött hatvan-­­ ötödik, nőknél a betöltött hatvanadik életév.­­ Tíz nyugdíjév alapján jogosult öregségi nyugdíjra az, aki­­ már mezőgazdasági tsz tagja, vagy az, aki 1960. évi december* hó 31-ig mezőgazdasági tsz-be tagként belép. Kivételesen :♦ nyugdíjat lehet megállapítani a mezőgazdasági tsz öregségi­­ korhatárt elért azon tagjának, aki tagként 1953. évi január­­ hó 1. előtt lépett be a tsz-be és 1957. év december hó 31.­­ napjáig legalább öt éven át mezőgazdasági tsz-tag volt.­­ MILYEN ESETBEN JÁR ROKKANTSÁGI NYUGDÍJ?­­ Rokkantsági nyugdíjra az a mezőgazdasági tsz-tag jogo­­­­sult, aki munkaképességét legalább kétharmad részben tar­­t­­ólam elvesztette és életkorának megfelelő nyugdíjévvel ren- f­delkezik.­­ Aki már most mezőgazdasági tsz tagja, vagy az, aki­­ ilyenbe 1960. évi december 31-ig belép, tíz nyugdíjév alapján­­ rokkantsági nyugdíjra abban az esetben is jogosult, ha élet-­­ kora szerint szükséges nyugdíjévvel nem rendelkezik. Kivé-­­ telesen rokkantsági nyugdíjat lehet megállapítani a mező- • gazdasági tsz azon munkaképtelen tagjának, aki tagként •, 1953. január 1. előtt lépett be és 1957. december 31-ig leg­­f­alább öt éven át ilyen tsz tagja volt. ÖZVEGYI NYUGDÍJ A mezőgazdasági tsz-tag felesége férje után nyugdíjra­­ jogosult, ha férje a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyug- ■ díjévek megszerzése után halt meg és a férj elhalálozása­­ időpontjában a feleség­­i hatvanadik életévét betöltötte,­­ vagy munkaképességét legalább kétharmad részben el-­­vesztette, vagy legalább két árva ellátásra jogosult gyermeket tart­ el. A fenti feltételek esetén özvegyi nyugdíjra jogosult az­­ öregségi, vagy a rokkantsági nyugdíjas felesége is. Árvaellátás, szülői nyugdíj A rokkantsági, illetve az öregségi nyugdíjhoz szükséges, nyugdíjévek megszerzése után meghalt nyugdíjas, illetve 1 nyugdíjra jogosult tsz-tag gyermeke 16 éves, illetve tovább-­­ tanulás esetén 19 éves koráig árvaellátásra jogosult. A testi, vagy szellemi fogyatkozás miatt tartósan munkaképtelen, gyermek életkorára tekintet nélkül árvaellátásra jogosult. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek meg-­ szerzése után meghalt mezőgazdasági tsz-tag, úgyszintén a­­ meghalt öregségi és rokkantsági nyugdíjas munkaképtelen; szülője, illetőleg nagyszülője, szülői nyugdíjra jogosult, ha őt, az elhunyt halálát megelőzően legalább egy éven át egészben,­ vagy túlnyomó részben eltartotta. A NYUGELLÁTÁSOK ÖSSZEGE ÉS FEDEZETE Az öregségi és rokkantsági nyugdíj az irányadó havi­­ átlagjövedelem 35 százal­éka. Az öregségi és rokkantsági, nyugdíjhoz minden­­nyugdíjév után a nyugdíj 1 százalékának megfelelő kiegészítés jár. Az a rokkantsági nyugdíjas, aki­ munkaképességét teljesen elvesztette és mások gondozásá­ra­­ szorul, rokkantsági nyugdíjához az irányadó havi átlag­jöve­delem 15 százalékával egyenlő összegű gondozási pótlékot kap. Az özvegyi nyugdíj a meghalt férj részére öregség cí­mén járó nyugdíj 50 százaléka. Az árvaellátás gyermekek-­­ként az özvegyi nyugdíj fele. . . . A nyugellátások fedezetére a mezőgazdasági tsz-ek nyug­­díjjárulékot kötelesek fizetni. A nyugdíjjárulékot a tag ré­­szére járó részesedésből le kell vonni. A rokkantsági nyugdíjhoz­­ 22 éves életkorig s % 73—25 éves életkorig 4 * 26—30 éves életkorig 6 ♦ 31—35 éves életkorig 8 * 36—40 éves életkorig 10 £ 41—45 éves életkorig 12 46_50 éves életkorig 14­­ 51—55 éves életkorig 16 _ ^ 56 életkoron felül 18 ♦ nyugdíjév szükséges. ♦ Fővárosi Csatornázási Művek , V., MÁRCIUS 15. TÉR 3. 182-860 Közterületen levő csatornahi­­bák bejelentése: X., Kerepesi út 21. Telefon: 341—705. Ingatlanok, épületek belső csa­tornázási berendezéseinek engedélyezése és bekötése a közcsatornába. Műszaki tanácsadás: V., Galamb utca 4. Telefon: 182—860. Csatornaépítési Ügyek: V., Március 15 tér 3. Telefon: 182—860. Engedély nélküli csatornaépít­kezés mind közterületen, mind ingatlanon belül, szabálysértés. Háromkerekű, 3­0. teherbírású áruszállító tricikli, darabonként 3900 forintos áron azonnali szállítással kapható a Csepel Kerékpár és Motor­­kerékpár Nagykereskedelmi Vállalatnál. BUDAPEST, VI., BAJCSY-ZSILINSZKY ÚT 53. VAGYONUK: 6 MILLIÓ FORINT — Az idén zárszámadáskor, sajnos, csak másodikok let­tünk a megyei versenyben — mondja Musicz József elvtárs, a komáromi Dózsa Tsz elnöke. No, azért így sem kell szé­gyenkezniük. Kilenc esztendő­vel ezelőtt, 1949 novemberé­ben egy tehénnel, néhány ge­bével fogtak munkához — ma 189 szarvasmarhájuk, 27 lo­vuk, 200 anyabirkájuk, 350 sertésük van. Vagyonuk 6 mil­lió forint. Musicz elvtárs, a szövetke­zet alapítója ma országgyűlési képviselő, a szocialista munka hőse. — Leszünk mi még elsők! — mondja bizakodva. Sok sikert a vetélkedésben! Csak az A Pest megyei Tanács VB üléstermében január 3-án vita­értekezletre gyűltek össze a megyéhez tartozó városok és járások vezető funkcionáriu­sai. A vitaértekezletet Szabó Károly elvtárs, megyei VB-el­­nök vezette le. Lakatos Imre elvtárs, me­gyei VB-titkár, az értekezlet előadója, részletes referátumá­ban ismertette, hogyan kon­szolidálódott a helyzet rövid egy esztendő alatt Pest megyé­ben is a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány po­litikájának eredményeként. Az elmúlt években megszokott politikai frázisok helyett — mondotta — törvények és rendeletek jelentek meg, vilá­gosan megszerkesztett, okos intézkedések, amelyek alapjá­ban és előnyösen változtatták meg az egész politikai és gaz­dasági életet. Tudunk-e élni a lehetőségekkel Az új helyzet adta lehető­ségről szólva kiemelte, hogy a megvalósítható konkrét intéz­kedések — ha idejében és jól alkalmazzuk azokat — súlyt és tekintélyt biztosíthatnak tanácsi szerveink számára. Az így adódott helyzetet példákkal érzékeltette Laka­tos elvtárs. Az első ilyen pél­da az új költségvetési rend­szer volt. Ez az új költség­­vetési rendszer, mely a taná­csok nagyobb önállóságára tá­maszkodik, lehetővé teszi a helyi bevételi források jelen­tős kiszélesítését, ugyanakkor a tömegkapcsolatok kimélyí­­tését. A párt Központi Vezetőségé­nek júniusi határozata alapve­tően szabályozta a párt és a tanácsok viszonyát, és ez nem kis mértékben segítette elő az új, a jobb helyzet kialakulását. A népi ellenőrző bizottságok felállításáról szóló törvény is a tanácsok tekintélyének meg­erősítését szolgálja, hiszen a bizottságok tagjait a tanácsok választják meg. A termelőszö­vetkezeti tagság nyugdíjproblé­májának megoldása is a jobb tömegkapcsolat lehetőségét te­remti meg. De hiába hozza kormányunk a legkitűnőbb in­tézkedéseket, ha nem élünk velük. Sok milliós adósság Több helyen előfordult, hogy a régi formalitás szelle­mében a községi költségvetést a járási pénzügyi osztály ké­szítette el, a tanácstagok tel­jes kizárásával. A költségve­tés tömegmozgósító hatása el­maradt. De elmaradt ez a ha­tás a községfejlesztési terv ki­munkálásában is. Ennek tud­ható be, hogy Pest megyében 12 millió forint múlt évi hát­ralékot mutattak ki járásaink ezen a vonalon. Az aszódi já­rás félmillió, a budai járás több mint 1 millió, a ceglédi 1 200 000, a dabasi 788 000, a gödöllői 700 000, a monori 2 200 000, a nagykátai 2 millió, a ráckevei járás 1 100 000, a városok közül Cegléd 500 000, Nagykőrös pedig 600 000 fo­rinttal adós. A lemaradások okait ele­mezve kitűnt, hogy sok köz­ségi tanács nem tud érvényt szerezni annak a nagy jelentő­ségű tömegmozgató lehetőség­nek, ami a községfejlesztésben rejlik. A végrehajtó bizottsá­gok politikailag nem használ­ják ki a létesítmények hasz­nos jellegét. Ezen a területen haladéktalanul rá kell térni olyan községpolitikai munká­ra, amely minden fázisában sok embert foglalkoztat és tár­sadalmi bázist teremt. Az állami fegyelem kérdé­séhez szorosan tartozik, hogy például a dabasi járásban az elmúlt esztendőben mindösz­­sze egyszer vizsgálták meg Örkény és Táborfalva közsé­gek VB-jének munkáját. Ha­sonló esetek fordulnak elő a gödöllői és nagykátai járások­ban is, nem szólva a városok­ról, ahol egész esztendőben legfeljebb, ha napirendre ke­rül a tömegkapcsolat kérdése, de a gyakorlatban semmit sem tesznek érdekében. A tanács — háttérbe szorítva Sajnos, nem éppen Pest me­gyei különlegességként, meg­tudtuk ezen a vitaértekezleten, hogy a testületi szervek mun­kája háttérbe szorult, holott ezeknek kellene dönteni és az irányelvet megállapítani. A feladatok egész sorát szak­ágazati vezetés alatt „oldják meg”, mintha tanács nem is létezne. Az apparátus automa­tikusan végzi az állami munka nagy részét. Ezen — termé­szetesen — változtatni kell. De hogyan? A felelet világos: tanulással. Testületi munkáról csak ak­kor beszélhetünk, ha a tes­tület dolgozói tisztában van­nak tennivalóikkal. Ma az a helyzet, hogy az apparátus dolgozóinak jelentős része, de a szakigazgatási szervek veze­tői sem ismerik kellőképpen a tanácstörvényt. Éppen ezért a vezetés nem tudja kézben tar­tani a tömegkapcsolati mun­kát és az a szűk szakmai irá­nyításba fullad. A vezetőknek meg kell szív­lelniük azt az igazságot, amely a vita során kifejezésre is jutott: a fejlődés mai szaka­szán már csak szakmailag jól képzett és általános művelt­séggel rendelkező tanácsfunk­cionáriusokkal és tanácsi dol­gozókkal érhetünk el eredmé­nyeket. Harcot kell folytat­nunk a „globalitás” ellen, szembe kell szállni az olyan emberekkel, akik kényelem­szeretetből vagy tudatlanság­ból általánosságban beszélnek — hozzá kell tennünk — olyan dolgokról, amelyeket részle­teikben nem ismernek. Tetteket! Végighallgattuk a vitát. Mind az előadásban, mind az utána kialakult hozzászólá­sokban sok megszívlelni valót fedeztünk fel. Pozitívan kell értékelnünk azt, hogy a hoz­zászóló elvtársak szinte vala­mennyien egyik­­legfontosabb feladatnak tekintik a tömeg­kapcsolatok kiépítését. De va­lahogy az az érzésünk alakult ki, mintha a sok szóval takar­gatni kívánták volna a kevés cselekedetet. A konkrét ma­rasztaló tények fölött szívesen elsiklottak a hozzászólók. Pél­dául a cikkben említett 12 milliós községfejlesztési lema­radásról, annak okairól kevés szó esett, holott csaknem va­lamennyi jelen volt funkcio­nárius élénken érdekelve volt ennél a témánál. Kritizálták a járási elvtár­sak a megyei vezetést, sokan emlegették, hogy ritkán láto­gatják őket a megyei tanács­tól. Egészen valószínű, hogy ez így van. De ez nem ment­ség arra, hogy a járási tanácsi VB-k egy évben egyszer szá­moltatnak be némely községi VB-t. A kritikákat — már amelyek „felülről” hangzottak el — önkritika­ is követte, jócs­kán. De itt­ is valahogy az volt az érzésünk, mintha töb­ben üres malomban őrölné­nek. Hisszük, hogy az önkri­tika valóságos, szocialista ér­telemben vett önkritika volt és annak eredményeként 1958- ban megjavul a tanácsi mun­ka Pest megyében is. V. J. apparátus? -ÉS A TANÁCS? Tanulságos vita a Pest megyei Tanácsnál HELYESLEM - ELLENZEM Vita a községfejlesztési hozzájárulás beszedéséről Szerkesztőségünkbe változatlanul érkeznek a levelek, hozzászólások Antali Ervin, püspöki VB-titkár javaslatához. Ismét közlünk néhány vélemé­nyt, azzal a szándékkal, hogy a legilletékesebbeknek, a községi tanácsok vezetőinek és dolgozóinak állásfoglalása alapján találjuk meg a mindenki számára elfogadható, egészséges megoldást. Az elnök, a titkár beszélgethet... Nagy Kálmán VB-titkár (So­­mogyapáti) írja: A községfej­lesztési hozzájárulásnak az adóügyi dolgozók által történő beszedése igen megkönnyítené ugyan a munkánkat, mégis egy szempontból ellenzem. Ha ezt a hozzájárulást a VB-elnök vagy VB-titkár személyesen szedi be és közben elbeszélget a fizetők­kel, felsorolhatja, mire hasz­nálják fel pénzüket, mit való­sítanak meg vele. Ugyanakkor a befizetők is közölhetik felme­rült kívánságaikat, javaslatai­kat. Talán ellentmondásnak hangzik, de így a fizetésen ke­resztül a tömegkapcsolatok ki­­szélesítését is elősegíthetjük. A pénzügyi szakember véleménye Tapodi Ferenc pénzügyi cso­portvezető (Kiskundorozsma), mint pénzügyi szakember szól a kérdéshez: „Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy ez a kérdés szinte nem is képez­heti vita tárgyát, hiszen az ed­digi gyakorlat szerint, aki a községfejlesztési hozzájárulást nem fizette be, az a következő évben már az adócsoporttól kapta meg a befizetési fel­hívást. Igaz, előfordult több esetben, amikor az ügyfél iga­zolta, hogy már teljesítette a fizetési kötelezettségét. Tavaly azonban megelőztük ezt azzal, hogy az adóív margójára ráve­zettük a községfejlesztési hoz­zájárulás összegét, így az adó­val párhuzamosan haladt en­nek a beszedése is. Ezzel a módszerrel elértük, hogy a kintlevőség a minimálisra csök­kent. Egyetértek Antall elvtárs javaslatával, helyesnek tarta­nám, ha a beszedési részt az adócsoport, a kiadási részt a gazdálkodási részleg vezetné. Politikailag — szerintem — ez nem volna hátrányos, mert ép­­úgy, mint az adó, a községfej­lesztési hozzájárulás sem „kö­­nyöradomány”, hanem minden hazáját szerető állampolgár kö­telezettsége." Nem küzadó! Bodor István elvtárs VB-el­­nök (Hermánszeg), a levelében foglaltak szerint úgy véli, hogy helytelen a községfej­lesztési hozzájárulás közadóként való beszedése. Helyesnek tartja, hogy ezt a hozzájárulást to­vábbra is külön kezeljék és azt tanácsolja, hogy a tanácsi dol­gozók és a tanácstagok is aktí­vabban vegyenek részt az erre vonatkozó felvilágosító munká­ban. Egyenként beszéljenek te­rületük, illetve választókerüle­tük tagjaival és a felvilágosí­tással együtt szorgalmazzák a községfejlesztési hozzájárulás befizetését. A bürokrácia iskolapéldája Dékány Dániel VB-titkár elv­társ (Ladánybene) szerint he­lyes lenne, ha együttes keze­lésbe vennék a községfejlesztési hozzájárulást, mert ezzel na­gyon leegyszerűsítenék a mun­kát. Mint a bürokrácia iskola­példáját említi meg, hogy a ki­vetést a jövedelmi adó kivetési lajtszáma alapján külön vég­zik, külön főkönyvben könyve­lik, a tartozást egyenként tart­ják nyilván, a befizetéseket egyenként könyvelik, majd az év végi hátralékot egyénenként állapítják meg. Legtöbbször az történik, hogy az adózó kétség­bevonja a tartozást, nyugtákat vesz elő és végül a gazdasági előadónál akarja tisztázni a kérdést. A pénzügyi csoport külön nyugtára szedi be az ösz­­szeget, ugyanígy fizeti be a já­rási­ tanács idegen­ számlájára, onnan havonta utalják át az OTP-hez. Ezzel a módszerrel — ha komoly munkát akarnak vé­gezni —­, idejük 30 százalékát elpazarolják. Egyszóval Dékány elvtárs az együttes kezelés mellett tör lándzsát. A tanácsülés álláspontja Deli János elvtárs, VB-titkár (Báta) egyetért Antali elvtárs cikkével, azok után, hogy ezzel a kérdéssel több VB- és tanács­ülésen foglalkoztak. Mind a két helyen arra az álláspontra he­lyezkedtek, hogy az állami fi­zetnivalókat együttes kezelésbe kell vonni, mert csak ezzel a módszerrel biztosíthatják a községfejlesztési hozzájárulás teljes összegű beszedését. Az adózók szempontjából is jobb megoldás lesz, mert nem kell különböző helyeken befizetési lapokat kérni, azt egy helyen, a pénzügyi csoportnál megkap­ják. Mit mondanak a gazdák? Dani Miklós gazdasági cso­portvezető (Nyírbátor) nem ért egyet azzal, hogy Tóth Jánosné elvtársnő a tömegkapcsolatok elmélyítését látja veszélyeztet­ve a községfejlesztés, hozzá­járulás közadóként való besze­désével. Hároméves tapaszta­latukra való hivatkozással az a véleménye, hogy a hozzájárulás együttes alapon való beszedése nem járna hátránnyal. A tö­megkapcsolatok elmélyítésének más módjai vannak, ez elsősor­ban a tanácstagok aktivitásától függ. Ha a tanácstag állandó kapcsolatot tart választóival, figyelemmel kíséri a j­avaslato­kat, ellenőrzi a végrehajtást­­ , jó munkát végzett a cél érde­­­­kében. Több dolgozó paraszt tanácstaggal beszélt e kérdés­ről, valamennyien helyeslik a községfejlesztési hozzájárulás­nak az adóval történő előírá­sát. Az a véleményük, hogy az adózók jobban szeretik, ha tar­tozásukat egy füst alatt intéz­hetik el. A hozzájárulás ily­­módon való kezelése nem je­lenti a tanácstagok kikapcsolá­sát, mert választókerületeikben az adófizetéssel kapcsolatban is végeznek felvilágosító munkát, amit bizonyít az is, hogy ezzel a módszerrel transzferálás nél­kül teljesítették előirányzatu­kat. Elhangzott az a kívánság hogy a községfejlesztési terv végrehajtására nyújtsanak rö­vid- vagy középlejáratú hitelt Ezzel biztosítva látnám a terv határidő előtti, százszázalékos teljesítését. HANGOS híradóberendezés, szerelése, javítása, Vécsey, Buda­pest, XIII., Hegedűs Gyula 43.

Next