Tanácsok Lapja, 1962 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1962-01-11 / 1. szám
ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT гШ Gyula, a tiszaföldvári községi tanács vbelnöke és Bódi Ferenc, a földvári Lenin Termelőszövetkezet elnöke (nemrégiben még a községi tanács vbelnöke) a múlt év december kilencedikének délelőttjén nagy izgalommal ültek Juhos Gyula tsz-főkönyvelő szobájában. A főkönyvelő, tenyerével eltakarva, írt le egy számot az előtte levő papírra, azt pedig a főkönyv alá rejtette. Pár perc múlva kopogtak az ajtón. A barátságos „tessék”-re Tóth János bácsi lépett be, az ősz magtáros. Nyugodtan, tempósan parolázott mindenkivel, majd leült a főkönyvelővel szemben. Aztán megszólalt a főkönyvelő: — János bácsi, mennyi búza van a magtárban? — Hát amennyit a leltározó brigád összehozott — volt a válasz, és már nyúlt is a zsebébe, a kockás füzetért közben bejöttek a „búza-brigád” tagjai is. — Nos, János bácsi — mondta Juhos főkönyvelő — maga nem mond semmit. A végeredményt leírja egy papírra. Aztán majd meglátjuk . . Tóth János magtáros előkapart a zsebéből egy körömhossznyi ceruzát kitépett egy lapot a pepitából, és leírt rá egy számot. Lefelé fordítva az íróasztalra tette. A főkönyvelő maga elé húzta a papírt, a sajátját amire az előbb írt nagy titokban. Szíve hevesebben dobogott, tán ettől lett olyan tiszta a szeme, az arca. — János bácsi — fordult az öreghez a főkönyvelő —, s maguk is, a felmérő brigád tagjai, mondják meg igaz hitükre: váltottam-e szót magukkal a mérés alatt? — Nem! — jelentették ki egyhangúan. A főkönyvelő ezután Bus Gyula tanácselnök és Bódi Ferenc tsz-elnök elé tolta a két papírt. Azok megnézték, és összemosolyogtak. Az egyikről ezt olvasták: 44 vagon 87 mázsa. A másikról, a magtároséról, ugyancsak 44 vagont, 78 mázsát... Mindannyian tudták, a megengedett háló sokkal magasabb, mint a mutatkozó 9 mázsa... A főkönyvelő, kénytelen-kelletlen bár, még csak fogadta valahogy a vbelnök és a tsz-elnök gratulációját, de Tóth János, a Lenin magtárosa szinte sértődötten mondta: — Hát mit gondolnak az elvtársak?... * Úgy kezdődött az egész, hogy 1961 februárjában a közgyűlés határozatot hozott, ha 20 fillérrel is de többet fognak osztani, mint amennyit egy hónappal azelőtt a tervközgyűlésen jóváhagytak. E mögött az országos viszonylatban is igen tisztességes eredmény mögött az ésszel és szívvel kutató, jóakaratú ember világosan látja: a felhasznált munkaegységeket jó szándékkal elvégzett, kemény munka fedezi, és annak kézzelfogható eredménye: a szállított áruk sokasága. Ez hozza össze azt a 3 milliónál csak alig kevesebb különbséget, ami végső fokon munkaegységenként csaknem 5 forintot jelent a Lenin Tsz szorgalmas tagságának. Mind a vezetőség, mind a tagság tisztában van vele, oszthatnának, illetve kaphatnának többet is, ha nem gondolnának a jövőre. De gondolnak! 1962-ben a szövetkezet már a saját lábán akar megállni, 1 millió forint körül tartalékolnak, részben azért, hogy az 1961-es 8,80-nal szemben 1962-ben 13 forintot oszthassanak előlegként a munkaegységekre. A zárszámadást előkészítő, izgalmakban bővelkedő napokban derült ki, hogy a Lenin felzárkózott Szolnok megye legjobb termelőszövetkezetei mellé. 1961-ben elérték, hogy az 1 holdra eső bruttó jövedelmük meghaladta a 3000 forintot, és Ezt a határozatot — mondta az előterjesztő tsz-tag — „saját becsületünk érdekében kell meghoznunk, mégpedig azért, mert az eddig eltelt esztendőkben mindig kevesebbet kaptunk, mint amennyit beterveztünk.. Az egész tagság nevében felszólaló parasztember igazságot tolmácsolt. Most, a nagy számadás eldőlte előtt néhány nappal már világosan megmutatkozik: a betervezett 27 forint 42 fillér helyett 32 forintnál inkább többet, mint kevesebbet fognak osztani a tiszaföldvári Leninben! Miért? ezzel megvetették az alapját az 1962-es jó esztendőnek. S a Lenin kitűnő segítője Busi Gyula elvtárs, a tiszaföldvári vb-elnök! Más segítséget nem is igényelnek a tsz-beliek a zárszámadáshoz, tervkészítéshez, így aztán a földvári tanács három kitűnő szakembere olyan termelőszövetkezetbe mehetett segíteni a zárszámadás előtt, amelynek nincs a Leninéhez hasonló adminisztratív gárdája. A zárszámadások és tervkészítések jegyében folyt le az az értekezlet, amelyet a Szolnoki Járási Tanács vb január 3-án tartott Ezen az értekezleten látták el útbaigazítással azt a 19 tanácsi szakembert, akik azóta már a termelőszövetkezetekbe mentek, és ott is maradnak mindaddig, amíg a... nagy munkák be nem fejeződnek. Az első csoport a legjobban rászoruló községekbe: Tiszajenőre, Besenyszögre utazott Remélhetőleg, jó munkájuk ezúttal is a szövetkezetek erősödését szolgálja majd, csakúgy, mint az egész esztendőben. Vértes József ЯЬШ zföldül előtt Beszéljenek erről a számok: a Növénytermelési terv 6 204 000 forint, teljesítés 7 879 000 forint, vagyis 127 százalékos tervteljesítés. Állattenyésztési terv 4 308 000 forint, teljesítés 5 600 000 forint, vagyis 130 százalékos tervteljesítés. többi községében már nem. A községi munka másik gyenge területe a határozatok végrehajtásának megszervezése. Mivel a végrehajtás megszervezése felületes és eredménytelen, a testületi szerveknek többször vissza kell térniük olyan napirendek tárgyalására, amelyekben előzőleg már megfelelő határozatokat hoztak, csak éppen ezeket nem hajtották végre. A Békés megyei tanácsok munkája — azon túl, hogy a községi tanácsok minden irányú tevékenységét meg kell javítani —, elsősorban megyei és járási szinten, s főleg két fontos területen szorul támogatásra: 1. a testületi munka szerepének növelésében, 2. a vezetés, illetve irányítás megjavításában. A tsz-ek irányítása Az elmúlt két év során kialakultak azok az alapvető módszerek, amelyek alapján a vb-k vezetői a tsz-ek állami irányítását és megszilárdítását végzik. Nem alakult még ki azonban, hogy milyen legyen a testületek szerepe a tsz-ek irányításában. Vannak ugyan kezdeményezések, amelyek arra szolgálnak, hogy a tsz-ek tevékenységét a testületek elé vigyék, ezek azonban még nem általánosan elterjedt módszerek. Leggyakoribb a tsz-ek beszámoltatása a tanács vagy a vb előtt. Ez azonban elég formális, mivel a beszámolót a tsz vezetői készítik és a legtöbbször minden ellenőrzés nélkül elfogadják ezt. Ritkább eset, amikor egy-egy tsz tervét vagy az egész gazdaságpolitikát hosszabb időre meghatározó távlati, perspektivikus terveket tárgyalnak testületek előtt. A felsőbb tanácsi szerveknek e téren is segíteniük kell a testületi munka kibontakozását. A Békés megyei tanácsok munkájának leggyengébb területe az emberek tudatának átformálását, a kulturális nevelőmunkát irányító tevékenység. Különösen akadozik ez a munka a községi tanácsoknál. A vb-vezetők idegenkednek az ilyenféle napirendek tárgyalásától, általában a kulturális élet irányításától. A falusi értelmiség különböző rétegeinek összefogásáért is keveset tettek. Legtöbb esetben csak az iskolaigazgatót és a tsz-ek 1—2 agronómusát tekintik olyan értelmiségi elmnek, akiket be lehet vonni a tudatformáló, kulturális nevelő munkába, s így komoly segítségtől fosztják meg magukat. De nemcsak a községekben, hanem a járásoknál is van probléma a művelődésügy irányításával. Mutatja ezt az is, hogy az ilyen tárgyú napirendek a járási vb-knél — 1960- hoz viszonyítva — 1961-ben közel egyharmadára csökkentek. Van olyan járás is, amely két éve nem tárgyalt ilyen napirendet (a békési járás). Segítséget — a helyszínen igen fontos kérdés a vezetés megjavítása is. Általánosan elfogadott és alkalmazott módszer az alsóbb tanácsok vbvagy tanácsülés előtti beszámoltatása, ahol az alsóbb tanácsi szervek jelentése alapján széleskörűen vizsgálják azok tevékenységét. Csak az a hiba, hogy a vizsgált alsóbb tanács vezetőinek munkamódszereit, tevékenységét, emberi magatartását nem értékelik kellően. Ugyanez előfordul a szakigazgatási szervek munkájának értékelésénél is. Nagyon fontos része tehát a vezető-irányító munkának a helyszíni ellenőrzés és segítés. Sokat javult ez az utóbbi két év folyamán, de még mindig vannak alapvető hiányosságok. Nem elég differenciáltan foglalkoznak az egyes vezetőkkel. Komoly hiba az is, hogy egy-egy megyei, járási vezető csak a maga munkaterületén, szakterületén tevékenykedik és nem mint általános hatáskörű vbvezető lép fel az alsóbb tanácsoknál. A vezetés megjavításának elengedhetetlen feltétele, hogy a vezető beosztásokban arra alkalmas káderek legyenek. Megállapítható, hogy Békés megyében nem használták ki kellően a nagyközségek adta lehetőségeket és nem mindig a legalkalmasabb kádereket választották ki vezetőknek. Természetesen a jó kiválasztás mellett szükség van a felsőbb tanácsi szervek vezetési módszereinek, nevelő munkájának megjavítására is. Segíteni lehet a szakmai és politikai képzettség emelésével is. Ennek érdekében a megyei pártbizottság az eddiginél fokozottabb mértékben küldi pártiskolára a községi vezetőket. Összefoglalva tehát elmondható, hogy a meglevő problémák ellenére is sokat fejlődött a Békés megyei tanácsok munkája az utóbbi két és fél év alatt. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az egyes pártszervezetek és a tanácsok közötti kapcsolat általában jó, elvtársias. Békés megyében a tanácsok pártirányítása szilárd alapot ad a magasabb színvonalú tartalmasabb munkához. Nemrég a Békés megyei Pártbizottság megtárgyalta a tanácsok tevékenységét és megfelelő határozatokat hozott, melyek minden bizonnyal nagy segítséget fognak jelenteni az egész tanácsi tevékenység további javításában. Biztosítéka ennek az is, hogy a megyei vezetők közötti viszony ma már — sokkal inkább, mint két évvel ezelőtt — az egymás iránti bizalomra, elvtársi megbecsülésre épül. Mocsai Ferencék A vezetés módszertani kérdései Tartsuk tiszteletben a nép politikai jogait s minket folytatólagosan közöljük, örvendetesen gyarapszik azoknak a tanácsi vezetőknek a száma, akik diplomát, oklevelet szereznek. De nem szabad elfelejteni, hogy ez bármilyen szükséges és fontos, önmagában nem elegendő, ezzel csak egy részét teljesíthetjük a vezetők iránt támasztott követelményeknek. A jogászi, mérnöki, tanári, közgazdászi diploma még nem képesít a vezetésre. A vezetés — külön szakma, sőt túlzás nélkül állíthatjuk —, tudomány, melynek módszertanát tanulni, tanulmányozni kell. És sajnos egyetemeinken, főiskoláinkon kevés gondot fordítanak erre. Bizony sokszor megtörténik, hogy ha fiatal mérnökök irányító munkakörbe kerülnek, szakmájukat értik, jó szakemberek, de képzetlen és gyenge vezetők. Az irányítás tudományára elfelejtették tanítani őket. Joggal tehetjük fel a kérdést: vajon a tanácsi, az állami apparátusban mikor és milyen mélyrehatóan foglalkoztunk a vezetés tudományával? Az őszinte válaszból kivétel nélkül mindenütt csak ugyanaz lehet a következtetés: meg kell szervezni a vezetés módszertanának rendszeres tanulmányozását minden megyében, minden járásban az állami munka minden ágában. A tanácsi vezetés kulcskérdése: a kollektív és az egyszemélyi vezetés összehangolását úgy, hogy a választott testületek ténykedése ne csak formális maradjon, ne csak fejbólintásra, „szentesítésre” korlátozódjék, hanem valóságossá váljék és senki se háríthassa személyes felelősségét a tanácsra vagy a végrehajtó bizottságra ne bújhasson a kollektíva mögé a kérdőrevonás elől. Dabos elvtárs előadásában először a számok tükrében elemezte a megye testületi szerveinek működését. A tanácsok üléseinek csak 4 százaléka maradt el. Bár ez számszerűen nem sok, mégsem tűrhetjük, mert ebben a 4 százalékban olyan község is akad, ahol ebben az esztendőben ötször nem tartották meg a tanácsülést. A megjelenés 65 százalékos aránya már megyei átlagban is kevés. S ez utal arra, hogy a kollektív vezetés megvalósításában milyen sok még a teendőnk: a távolmaradó tanácstagok nyilván nem érzik felelősségüket, nem látják, nem tapasztalják, hogy jelenlétük szükséges, nem tartják magukat a vezetés részeseinek. Hozzátehetjük: valószínűleg nem teljesen alaptalanul gondolkodnak, éreznek így. Nem érdektelen a napirendek témáinak számszerű összevetése sem. — A községi, városi tanácsok elé terjesztett összes napirendek 36 százaléka foglalkozott mezőgazdasági, 16 százaléka pénzügyi, 8 százaléka községfejlesztési, 7 százaléka egyéb gazdasági kérdésekkel. Tehát a tanácsok a napirendek 57 százalékát szentelték gazdasági kérdések megvitatására. Ez egymagában jó dolog, hiszen a jövő építése megköveteli tőlünk, hogy behatóan foglalkozzunk gazdasági kérdésekkel. Annál nagyobb baj, hogy az előterjesztéseknek mindössze 12 százaléka tárgyalt szociális vagy kulturális problémákat. A társadalmi tulajdon védelmének kérdésére pedig csak egyetlen százaléknyi figyelmet szenteltek. Ez az összevetés jelzi a feladatot is: a tanácsok tevékenységének sokkal sokoldalúbbá kell válnia, jó néhány tanács ülései még ma is egyhangú „őrlőmalmok", a napirendek, előterjesztések önmagukat ismétlik, s nem tudnak lépést, tartani a rohanó, száguldó élettel, az átalakuló falu problémáival. Ha a testületi szervek munkájáról beszélünk nem szorítkozhatunk csupán a tanácsok ténykedésére. Bács megyében vizsgálták a termelőszövetkezetek közgyűléseit és vezetőségi üléseit is. — A megyében, részben határozatképtelenség, részben az összehívás hiánya miatt. 421 közgyűlés, a közgyűlések 23 százaléka maradt el. 994 tervezett vezetőségi ülést nem tartottak meg, az összes ülések 22 százalékát. És mi következik abból, ha a kollektív testületek jogát csorbítjuk vagy félredobjuk? A parancsolgatás, az utasítgatás, a helytelen döntés, mely gyengíti a munka hatékonyságát, gyengíti a szövetkezetet. S ha a közgyűlési határozatok számszerű megoszlását nézzük, a termeléssel mindössze 45 százalék foglalkozik. A többi személyi és más konkrét egyedi ügyre vonatkozó. Ez az arány rossz, mert elterelődik a tagok figyelme a termelőmunkáról és nem teljesíti a közgyűlés a nevelő funkcióját sem. Sok a törvénytelen határozat is, a megyében 10 százalék, de ezenbelül a halasi járásban a termelőszövetkezeti határozatok 60 százaléka sért jogszabályt vagy törvényt. Természetesen bármilyen tanulságos, mégsem elegendő csupán e számok tanulmányozása, tüzetesen, behatóan vizsgálni kell a kollektív vezetés tartalmi elemeit is. A legfontosabb elemek egyike a nép politikai jogainak tiszteletben tartása. Enélkül semmiképpen sem beszélhetünk kollektív vezetésről. Márpedig a kollektív vezetés hiánya, a kollektivitás elvének megsértése rendszerint az emberek lebecsülésére, semmibevevésére vezethető vissza. A XX. és a XXII. kongresszus a személyi kultuszból fakadó hibák és bűnök tanulságai elég határozottan figyelmeztettek erre. A kollektív vezetés érvényesítése megóvja az apparátust a szakmai szűklátókörűségtől biztosítja munkájukban a politikai irányelvek érvényesítését, az összhangot a különféle szakigazgatási szervek tevékenységében, valamint a központi és a helyi érdekek érvényesítésében. A cinkoási szervek nem támaszkodnak eléggé az alsóbb tanácsokra, a végrehajtó bizottságokra. Ez ükröződik abban is, hogy a kollektív testületek fórumán hányszor és hogyan tárgyalák meg a szakfeladatokat. Mennyire igaz! S mennyibe szeretik az osztályok legalább „lefelé” elfelejteni a tettes alárendeltséget! — Természetesen a kollekív vezetés csak akkor érvényesül, ha a tagok felelős, aktív emberek. Ezért nagyon fontos hogy megszerezzék a célső jártasságot az állami munkában. Vajon kellő gondot fordítunk-e erre? S elegendő-e a tanácstagi oktatás? Véget érhet-e ezzel a tanácstagok képzése, tudásának gyarapítsa? A jártasság, az aktivitás a tanácstagok tekintélyének is alapja, de ezenkívül még más is szükséges. — Régen ahhoz, hogy a városi hivatalba bekerüljön egy segédjegyző, végigkalapolta az összes képviselőtestületi tagokat. Mi pedig sokszor még erról is megfeledkezünk, hogy a tanácstagok a dolgozók által megválasztott, hatalmi jogosítvánnyal rendelkező emberek. Az apparátus köteles a legmesszebbmenő, kivételezett udvariassággal rendelkezésére állni a tanácstagoknak. Nem szabad elfelejteni, hogy a tanácstagok tekintélye a lakosság előtt rendszerünk tekintélye is. Ezenkívül: — Vonjuk be a tanácstagokat a határozatok megvalósításába végrehajtásába. Mintegy munkamegosztás legyen a tanácsok vezetői és a tanácstagok között. S ezt nem is olyan nehéz megvalósítani, hiszen konkrét feladatokat szívesen vállalnak az emberek. A lánc persze tovább fűződik: a tanácsi vezetőknek a tanácstagokat, a tanácstagoknak a választókat kell bevonniuk az állami munkába. A tanácstagok fele tett eleget az idén beszámolási kötelezettségének Bács megyében. A beszámolókon 117 000 ember vett részt. Ha mindenki teljesíti kötelezettségét, ez a szám megkétszereződhetett volna. Fogadónapokon, családlátogatásokon 97 ezer ember találkozott tanácstagjával. Nem rossz ez sem, de ez is legalább megkétszerezhető. Tehát sok a teendő még, hogy a kollektív vezetés érvényesüljön. De nagyon nagy szükség van rá, mert akkor majd az országos és a megyei határozatok nem „soványodnak le”, mire a községbe érnek, hanem gazdagodni fognak, gazdagodni a tanácstagok, az emberek, a nép tapasztalataival. (g. t.) XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX4J i ^ Aranylakodalom í ( ^ - (jólatonfüred, 1961. december 25... A Vasas kultúr- f ! ) ház nagytermében a csillárok ragyogva ontják a ^ ! fényt, pálmák zöldellnek, a bejárattól az ünnepi asztalig £ szőnyeg terül, s a KISZ ifjúgárdisták állnak sorfalat. A £ ! nászinduló dallama betölti a termet. 4 Az asztalnál, az anyakönyvvezető előtt áll a megha-lított pár: az aranylakodalmukat ünneplő Pintér Gyula és felesége, Pintér Gyuláné, Kalter Julianna. Ezelőtt 50 í évvel fogadtak egymásnak hűséget. 4 . Most itt álnak az ünnepi percekben, velük ünnepele 16 gyermekük, 30 unokájuk, egy dédunokájuk és velük is ünnepel a társadalom. Először Sándor Mária vb-titkár, a balatonfüredi £ 1 anyakönyvi kerület anyakönyvvezetője köszöntötte a ked £ 1ves párt virággal, meleg szavakkal, aztán egymást kö- £ i vették a jókívánságok és ajándékok. 4 Somogyi András, községi párttitkár a pártszervezet '4 nevében, majd a KISZ-fiatalok, a Hazafias Népfront elnöksége, a vöröskereszt, a nőtanács, mind meleg, baráti v. . szavakkal, a tisztelet és megbecsülés hangján köszöntöt- f f ték a kedves házaspárt. _ ^ Az anyakönyvvezető a meghitt ünnepség végén em- ~íléklapot nyújtott át az 50. házassági évfordulóját ünnep- ^2 fő házaspárnak, akik meghatottan köszönték a sok sze- ^ í rető szót, kedves ajándékot. £ Az ünnepélyes perceket a vidámság követte: este 7 órakor a Borforgalmi Vállalat kultúrtermében valóságos 4 $ lakodalmi vacsorával kedveskedtek az „ifjú párnakf* | £ gyermekeik és unokáik. Csillogott a poharakban a jó ? $ füredi bor, egyik pohárköszöntő a másikat érte. A mu- $ $ zsikusok vonója alól felhangzott Pintér néni, majd Pin- | £ tér bácsi nótája, s ők épp úgy fogták egymás kezét, mint 14 ezelőtt 50 esztendővel. Dóka Emánuelné, tanítónő