Táncművészet, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

álé Szövetségünk mega­lakul­ásához Jelentős napja volt a magyar táncművészetnek 1954 december 20.-a. Ekkor tar­totta alakuló közgyűlését a Magyar Táncművészek Szövetsége, a haladó magyar tánc­művészek társadalmi szerve. A napilapok csak néhány soros hírben tudósították a közönséget az eseményről. Bízunk abban, hogy arról a sok és nagy eredményről, ame­lyet a Szövetség jó munkája nyomán fog felmutatni a magyar táncművészet a közelebbi és távolabbi jövőben — többet ír majd a sajtó. Sem a felszabadulás előtt, sem utána eddig nem történt kísérlet ilyenfajta társa­dalmi egyesülés létrehozására. A felszabadulás előtt ahány jelentős művész, vagy művészeti irányzat , annyifelé húzták a különböző érdekek az egységesnek sem cél­jában, sem szerepében nem mondható táncművészet szekerét. De még 45 után is tíz esztendőnek — s nem is akármilyennek, hanem eredményekben igen gazdag tíz esztendő­nek­­ kellett eltelnie ahhoz, hogy a megvalósulásig jusson a szakszövetség megala­kulásának gondolata. Bár a táncművészetet egészében méltán sorolhatjuk azon művé­szeteink közé, amelyek jól szolgálták a dolgozó nép ügyét, mégis hosszú évek kellettek ahhoz, hogy a táncművészetet közvéleményünk a többi művészetekkel egyenrangúnak kezdje tekinteni. Táncművészetünk 45 utáni tíz esztendeje bizonyítja, hogy bármely más művészettel egyenlő mértékben kívánja és tudja kivenni a részét a nép kulturális felemelése szolgálatából. Büszkék lehetünk operaházi balettünk kiváló művészetére, klasszikus balettek magas művészi színvonalú bemutatására és új balettek alkotására, büszkék lehetünk ezerszínű népművészetünket méltóképpen reprezentáló hivatásos népi együtteseinkre; büszkék lehetünk a soha nem hitt méretekben kibontakozó öntevékeny táncéletünkre is. Nagy eredmények alapján, a jövő feladatainak biztosabb megoldására jött létre a Magyar Táncművészek Szövetsége. A Szövetség alapszabálya a szövetségi munka oszlopaiként jelöl meg néhány alapelvet, így mindjárt elsőként a nép szolgálatának alapelvét; ennek értelmében a táncművészetre is vonatkozik a »néppel tűzön-vizén át« Petőfi­­fogalmazta elve, amely szerint a táncművészet is abban látja és ismeri fel feladatát,­­ hogy a népet, a közönséget művészi élményben részesítse, számára nemes emberi célokat és eszményeket mutasson meg, — nem pedig önmagában, a formák, színek és mozdulatok öncélú látványosságában. Kitűzte az alapszabály a valóság mind teljesebb ábrázolásár­a­­törekvés alapelvét — vonatkozzék ez balettre vagy néptáncra —, amelynek értel­mében igaz emberi érzéseket, nagy szenvedélyeket, a magyar nép, az emberiség lelke szerinti igazi hősöket kívánunk látni történeti, mai témájú, vagy akár mesei cselek­mény keretében, a klasszikus balett, karaktertánc, néptánc nyelvén, — vagy éppen ezek szerves ötvöződéséből született új formanyelven. Igazi ember- és igazi társadalom­­ábrázolást várunk el — természetesen a tánc sajátos eszközeivel — és az ember és tár­sadalom jobbá, nemesebbé formálásának igényétől nem hagyjuk magunkat eltéríteni. Művészeinktől, de kritikusainktól és közönségünktől is, egyre inkább szeretnénk meg­kívánni, hogy ne tekintsék csak pompázatos látványosság tobzódó helyének a tánc­színpadokat, hanem várják el itt is az »eszmei mondanivalót«, a tánc valódi, az élet szépségét megmutató színeit. A széles művészeti egységfront alapelvét is tartalmazza a Szövetség alapszabálya, amely minden alkotó erőt egyesíteni kíván a jövő fejlődés zavartalanabb, egyenesvonalúbb és gyorsabb ütemű biztosítására. A művészek baráti kéznyújtásának, egymást­ segítő szövetségének nem lehet akadálya semmiféle kicsinyes személyi ellentét, vagy az, hogy ki-ki saját tehetségéből adódóan más-más alkotói stílussal, más módon jut el eredményekhez. Ellenkezőleg : az igazi szövetség meg- Mas,« S**M *** Haláléi .19—.-.sa—^ (.-, Filmjutem^nyt 'njM^ OV// KinyvlAr«­sj HÁZ-t­dományi ini Lii.r KÖNYVTÁRA 1 Táncművészet — 41

Next