Táncművészet, 1979 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
alkalmazásával amire példa különben bőven mákra, ezek mintha kimaradnának a korszerűláthatósödés folyamatából. A jövőben követendő elvek és alkotói módszerek kutatását a társadalomban és a balett fejlődésében végbement változások egyformán előírják számunkra. A múlt századi romantikus balettel szemben, melyet esztétikai ideáljában viszonylag egységesnek tekinthetünk, napjainkra a művészeti ág igen erős változásokon ment keresztül mint ezt dr. Köllinger frappánsan összegezte: „a mai koreográfiának már nincs semmi közös vonása a klasszikus balett felépítésével (pas de deux-ben adagio, variációk, kóda stb ), s megszűnt az a viszony is, amely korábban a divertissement és a pas d' action-ok között állt fenn." A változási folyamatokról szólva Je. Szuric rámutatott, hogy az alkotói szemlélet korszerűségének következménye, az adott gondolati tartalom kifejezése korszerű eszközökkel. Az utóbbiakat vizsgálva úgy vélte, nemcsak a balett lexikájában (mozdulati szókincsében) következett be az idők során igen jelentős változás, hanem a dramaturgiájában is, s általában a megformálásban. A szovjet balett alakulását ismertetve különösen két mozzanatot emelt ki. Egyrészt egyfajta komplexitás van kialakulóban, amely a színpadi eszközök egyenjogúságán alapul (újabban a díszlettervezők szerepe válik e folyamatban jelentőssé), másrészt műfaji fejlődésként kialakul a pszichológiai dráma, s ezzel egyidejűleg eltávolodunk a balettek korábban megszokott elbeszélő jellegétől. Sajnálatát fejezte ki ugyanakkor, hogy - a korábbi fejlődési szakaszokkal ellentétben - a koreográfusok mintha most kevesebb figyelmet fordítanának a népi-nemzeti elemekre és sor-Történelmi, tartalmi és formai okok alapján Dienes Gedeon terminológiai tisztázásra tett javaslatot, amikor a baletten belül a klasszikus balett és a modern balett megkülönböztetését szorgalmazta, annak alapján, hogy az előbbit a maga tradícióival zárt rendszernek és művészetnek tekinthetjük, az utóbbit pedig nyíltnak. A modern balett azonban, melynek képviselői közé Alvin Ailey, Béjart vagy Robbins személyét is besorolja, nem azonosítható a modern tánc (modern dance) ágazatával, amely elsősorban Martha Graham mozdulatvilágával fémjelezhető, vagy mellette Humphrey működésével és a Denishawn iskolával. A modern balett és a modern tánc nem azonosítható, mint ahogy a balett két nagy - klasszikus és modern - ága is két majdnem heterogén területet ölel fel. A felsorolt három mellett még a színpadi néptánc és a távolkeleti táncok kategóriáját tekinti a színpadi táncművészet számontartandó ágainak. Guszev professzor már a februári találkozóra tűzött ki feladatokat egy sor új kérdésével. „Mi a korszerű koreográfia? Melyek a sajátosságai? Hiszen jelenleg nem tudunk olyan sajátos jegyet megnevezni, aminek alapján megmondhatnánk, hogy »ez a koreográfia korszerű vagy sem«. Mi mint hivatásosok valahol helyesen értelmezzük egymást. Nem keverjük össze a Giselle-t Béjart munkáival. De egyelőre nem tudjuk »hivatalosan« megállapítani, hogy mi az a modern koreográfia, pedig ez feltétlenül szükséges. Ugyanúgy, mint ahogy feltétlenül szükséges tudni, megérteni, hogy milyen a koreográfia tervezésének, felépítésének logikája". XX. századi változások Újabb kérdések 2